Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XXXIX. A szent Földanya

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Térjünk vissza Hermész Triszmegisztosz kilencedik könyvéhez, és nézzük meg a harmadik szakaszt:

A halál ugyanis megsemmisítés: de ami a világon van, abból semmi sem semmisül meg. Mivel pedig a világ a második Isten és így halhatatlan lény, kizárt dolog, hogy ennek a halhatatlan lénynek csak egy része is veszendőbe mehetne. Minden világon lévő a világnak egy része, mindenekelőtt az ember, az értelmes lény.

Ami ezek után még lehetséges, az csak egy közjáték, szinte baleset a feloszlathatóság területén, a szüntelen anyagcsere-folyamatokban. Mindez azonban a léleknek már csak a köntösére vonatkozik, mely ennek a világnak az anyagaiból készült és áll, a négy elemből: tűzből, levegőből, földből és vízből. Ha az ezekből keletkezett forma szétesik, akkor minden része visszatér bolygói nézete ősforrásához.

A világot, bolygónkat, anyaföldünket a fenti idézet a második Istennek nevezi, mely mint ilyen, halhatatlan. Mit értsünk ezen?

A tökéletes ember, mint tudjuk, háromság, hármas egység: szellem, lélek és test. Ha a lélek valóban hétszeresen kibontakozhat, ha a hétszeres rózsa teljes szépségében megnyithatja szirmait - ha tehát a hétszeres szív teljesen megnyitotta üregeit a rózsa erői, Ízisz hét lángja, a szent Föld hét ereje számára -, akkor az így előkészített lélek véghez viszi az újjászületést.

Mihelyt a lélek hétszeres képességét valóban átruházhatja az ember hétszeres szívére, az emberben egy hétszeres folyamat fejlődik ki. A lélek ekkor egy keresztútra megy, Betlehemből, a szívből Golgota halmára, a koponya hegyére. A hét agyüreg ekkor a szívből tökéletesen megtelik a Hétszellem egyetemes pránájával.

Így gyullad meg a hétséges gyertyatartó, mely Isten előtt áll. Ez a Logosz egyetemes pránájával telt hétszeres gyertyatartó ekkor a jelölt számára nagyon egyéni jelleget kap. A jelölt megkapja a bennlakó szellemet, a hétszeres Pimandert. Szellem, lélek és test ekkor háromsággá vált, háromszorosan egyesült.

Ebben a háromságban Pimander az első Istenből van, az egyetemes Szellemből, a Logoszból; a lélek és a test azonban a második Istenből, a világból, a hétszeres szent bolygóból, Ízisz anyából, az isteni Földből való.

Az Egyetemes Tan mindig is óva inti a tanulót attól a tévedéstől, hogy a számára ismeretes Földet tartsa az egyetlen igazi Földnek. Az abszolút bolygó éppúgy hétszeres szellem hétszeres lélekkel és hétszeres testtel, mint az abszolút ember. Magától értetődik, hogy az eredeti Föld hétszeres testének ezt az egyetlen részét - amellyel a mai tökéletlen és gyermeteg emberiség visszaél - nem szabad a földszellem teljes és abszolút kifejezésének látni. Nem mondhatják betegnek magukat, ha csak az ujjukon van egy seb.

Az ember lelke, a szív rózsája tehát, mint láttuk, hétszeres: tökéletesnek és öröknek készült a második Isten, a szent, abszolút föld lelkéből, Ízisz anyából. Ezért mondja a harmadik szakasz: A világon minden a világnak egy része, mindenekelőtt az ember, az értelemmel ellátott lény.

Megértjük tehát, mi, akik teljesen a Földből és a Föld által lettünk, akik minden atomot és minden sejtet bolygói rendszerünktől kaptunk, hogy a tökéletes Föld a Logoszt képviselő istenség:

Mindenek előtt és mindenek fölött Isten áll, mindenek fölött az az örök van, aki nem teremtmény, hanem a mindenség teremtője: a Logosz. És a másodikat, a világot, az ősanyagból saját ábrázolására alkotta, tartja fenn és élteti; és halhatatlansággal ajándékozta meg, mivel az örök Atya nemzette, és mint halhatatlan lény, örök élettel rendelkezik.

A tökéletes tehát a tökéletes ember számára a tökéletes Föld térségein belül található! A jelöltet - aki talán azt gondolta, hogy azután a hetedik kozmikus területnek más részeibe kerülhet ki, ahol esetleg jobb lesz, mint itt - a Hermészi filozófia visszautasítja a bolygói állapotba, amelyből lett és amely őt élteti.

A tökéletes tehát az egyetemes szent Föld térségein belül található. A léleknek ezt itt kell megtalálnia: ez a hivatása. Szellemünket illetően az Atyából vagyunk, ahogyan a Földszellem az Atyából van: a lelket és a testet a Földlélek és a Földtest tartja fenn. A Földszellem hivatása tehát a mi hivatásunk is.

A Földszellem hivatása az, hogy szülőméhében különböző élethullámokat hajtson a tökéleteshez. Ahogyan az Atya nem hagyja el kezeinek alkotásait, a lélek sem állhat el kapott feladatától. Mi tehát az összes természeti birodalommal messze­me­nően összetartozunk, egységet képezünk. Mint lelkek és tes­tek a szent Anyaföldből valók vagyunk.

Most felmerülhet a kérdés, hogy ez a Hermészi következtetés nem kelt-e bennünk magányérzetet, az elválasztottság érzetét magasabb értelemben, hogy aztán földi emberiségről beszélhessünk más bolygók emberiségével szemben. Gondolják meg azonban, hogy az abszolút Föld a hat másik bolygóval egyetlen rendszert képez, s hogy ez a hét együtt teljesen a hétszeres Naptestbe merül, amely szintén egy magasabb rendszer része stb., tehát elkülönülésről, megoszlásról szó sem lehet.

Ha legmagasabb hivatásunkra, háromszoros legmagasabb emberlétünkre ráébredünk, akkor a Logosz tervében foglaltatott valamennyi teremtmény tökéletes egységben fog megnyilvánulni. Ezért bizonyára nem csodálkoznak, ha a különböző filozófiai iratok - mint például a klasszikus rózsakereszteseké is - Krisztust nevezi a Föld bolygói szellemének, amit a Szentírás is igazol.

Ha a Bibliát átkutatják, akkor rá kell jönniük, hogy a különböző bibliafordítók a világ szóval semmit sem tudtak kezdeni. E szót kizárólag a dialektika bűnös világa értelmében használják, ahogyan világi örömökről és világiasságról is beszélnek, tehát elutasító értelemben. A János-evangéliumban az Úr-Jézus is nyomatékosan kijelenti, hogy „az én birodalmam nem ebből a világból való”. Ekkor viszont kimondottan a romlottság világára utal, nem pedig a szent, tökéletes Földre.

A Föld bolygói szelleme, a tökéletesen nagyszerű Krisztus ezért ítéletre jön el a romlottság világába. A Földszellem éppoly kevéssé hagyhatja el kezeinek alkotásait, ezért a Föld szent ereje szüntelenül ahhoz fordul, ami elbukott és elromlott. Ezért mondja Jézus, hogy „legyőztem a világot”.

Ezért biztos, hogy a tökéletes világ egyik nézete - a durva anyagiság köpenye, amelyben a bűn, a bűnélet játszódik le - a változás folyamatában el fog múlni: „a világ elmúlik és minden kívánsága is ővele”, és ami megmarad, és végül örökkévalóságban áll, az a menny és az a föld lesz, amit János látott Páthmoson: „És láték új eget és új földet, és a régi mind elmúlt vala”. Az új menny-föld nem más bolygó, hanem a szent Föld, mely János magasztos látomásában megnyílt annak, aki megtalálta Pimanderét.

Helyesnek mutatkozik tehát János első levelének kijelentése: „És láttuk és tanúsítjuk és hirdetjük nektek az életet, mely örök, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk”.

Az Egyetemes Tan a bolygói szellemeket mindig Isten nagy fiainak nevezi. Ezért beszél Hermész is joggal második Istenről. Továbbá szó van nagy építőkről, és Platón isteni dinasztiákról beszél. A Biblia többé-kevésbé részletesen említi az úgynevezett arkangyalokat. Érthető, hogy ahogyan léteznek az emberhez képest alacsonyabb rendű természeti birodalmak, léteznek az emberiséget messze felülmúló élethullámok is. Ilyen magasabb élethullámhoz tartoznak az arkangyalok és az isteni dinasztiák. És azt halljuk, hogy Krisztust is arkangyalnak, bolygónk magas, isteni vezérének nevezik.

Ezeket a részleteket most kinyilatkoztatjuk, jóllehet ezekről évekig hallgattunk, mert tudatában vagyunk az ezzel járó nagy veszélyeknek. Ugyanis az arkangyalokon kívül vannak a lényeknek más osztályai is, amelyeket sok tekintetben az emberiség fölött állóknak nevezhetünk; amelyek bizonyos tekintetben, egyes részletekben az embereknél magasabb fejlettségi fokon állnak és terjedelmesebb ismeretekkel rendelkeznek, mégis a Logosz tervétől eltérően élnek. Gondoljanak a különböző eonikus szellemekre és hierarchiákra, amelyekről a Pistis Sophia gnosztikus evangéliuma beszél, a Pistis Sophiát zaklató és üldöző erőkre. Ha nem irányulunk szigorúan a lélek újjászületésére, ha nem megyünk be ezen az újjászületésen keresztül az abszolút emberréválásba, akkor biztos, hogy az eonikus szellemek és tükörszférabeli csatlósaik félrevezetnek bennünket.

Ezért érvényes az ösvény minden jelöltjére az ige: „Légy hű, de senkiben sem bízzál. Vizsgálj meg minden szellemet, hogy Istentől való-é”. Ezt azonban csak akkor képesek megtenni, ha maguk is birtokolják Pimandert, azaz az ösvényt végigjárták.

E fejtegetések után valószínűleg képesek leszünk Hermész kilencedik könyvének további részleteit is megérteni.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,