Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XL. Semmi sem választhat el minket Jézus Krisztus Urunk szeretetétől

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Az örök életet jól meg kell különböztetni attól, ami örökké van! Az Örök Létező ugyanis nem valami más lényből keletkezett. Ha mégis keletkezett volna, akkor saját magából lett. De soha sem lett, hanem magát keletkezteti szüntelen alakulásban. A mindenség tehát örökké élő az Örökből, míg az Atya önmagától örök. A világ tehát örökké élő az Atya által.

Az erre rendeltetett anyagból az Atya kialakította a világ testét: gömb alakkal ajándékozta meg, meghatározta a tulajdonságokat, melyeknek ékesíteniük kell, és megajándékozta - mivel az anyag isteni volt - örök anyagsággal.

Miután az Atya a fajták tulajdonságait kisugározta a gömbbe, bezárta azt, mint valami barlangot, mivel alkotását minden tulajdonsággal fel akarta díszíteni.


Így hangzik a kilencedik könyv 5., 6. és 7. szakasza. Ezzel kapcsolatban semmiképpen sem szabad valami szent legendára gondolniuk. Itt a szó szoros értelmében a nagy, isteni természettudomány teljesüléséről van szó. Ennek megértése érdekében legjobb lesz valami példát keresni a környezetünkben.

Ahogyan sugárzása segítségével a mágnes vasreszeléket vonz magához, úgy vonzunk mi is a gondolatainkkal - melyek szintén erősen mágnesesek - ősanyagi atomokat. Gondolataink összjátéka és fajtája pedig azt eredményezi, hogy a környező gömb alakú tér számtalan atommal telik meg, amelyeket gondolataink tartanak itt, s amelyek ebben a térben pályáikat róják. Mihelyt gondolataink alapvetően más irányba terelődnek, ezeknek az atomi pályáknak a rendje természetesen meg­bomlik, megváltozik, és az atomok bizonyos csoportjai kilökődnek a gömbből. Így megy végbe nálunk kicsinyben, ami a dialektikus világmindenségben a legkülönbözőbb okokból nagyban csaknem naponta megtörténik.

Vizsgáljuk meg azonban, hogy mi történik, ha a gondolatáramlat teljesen egyforma marad, és ennek megfelelően az ember szerkezetében egy adott atomi rendszer állandósul. Ekkor a folyamatos mágneses gondolaterő az atomokat egy befelé irányuló spirális pályára kényszeríti. A kifelé irányuló spirálmenet mellett van tehát egy befelé irányuló spirál is. Figyelmünket most e befelé irányuló spirálmenetre szeretnénk irányítani.

Mikrokozmikus tekintetben tehát nem csak táguló, hanem zsugorodó mindenségről is beszélhetünk. A befelé forduló spirálisok egyre kisebbek, pályáik egyre rövidebbek lesznek, mígnem ezek az atomok az ember asztráltestének tüzébe zuhannak. Asztrális tüzünk jellege persze megfelel a gondolatainknak. Észjárásunk és asztrálisunk állandó egyensúlyban van. Ez a tűz a gondolatok alapján elhasítja, megnyitja az ősanyagi atomokat, és az atom hét ereje felszabadul.

Ebből az atomból tehát olyan erők áradnak, melyeknek minősége gondolatéletünkkel és asztrálisunkkal egyezik meg. Ezek az erők aztán éterekké alakulván beáramlanak anyagi rendszerünkbe, ahol anyagtestünk minden szervére hatást gyakorolnak.

E végletesen egyszerűen vázolt folyamat alapján valószínűleg megértik, hogy ebből magyarázható összes életjelenségük, egész testi állapotuk, és hogy ez felelős a feloszlatásnak, ennek a nagy anyagcsere-folyamatnak minden zavaráért is.

Ha gondolkodásunk tiszta és szeretetteljes; ha a gonosz, aljas, bosszúvágyó, rossz, kritizáló, csekély értékű és gyatra gondolkodást határozottan elutasítjuk; ha gondolatéletünket és ezzel asztrális állapotunkat teljesen a lélek újjászületésére hangoljuk, akkor rátérünk a hegyibeszéd gyakorlatára, amelyben ez áll: „Ne álljatok ellent a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is. Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket.”

Ha a Hétszellem e kedvező sugárzásának vezetésével lépünk be az Atya gyermekének helyzetébe, akkor a fent említett atomi anyagcsere-folyamat harmonikus lesz. Ilymódon belépünk a feloszlathatóságba, a transzfigurációba. Mikrokozmikus rendszerünk életmenete így baleset és elhajlás nélkül halad.

A mikrokozmoszból így eltűnnek a rendezetlen tulajdonságok. Mert a rendezetlenség - a káoszhoz való visszatérés és ennek következményei -, mondja Hermész, csak a földi teremtményeknél, az eseménydús tarthatatlanság rétegében élő lényeknél mutatkoznak, ahol a természetszülte ember lakik.

Ezért mondja a 10. szakasz: Mivel a mennyei lények teste megtartja az egyetlen rendet, amellyel őket az Atya kezdetben megajándékozta, és ez a rend felbonthatatlanul megmarad mindegyikőjüknek a tökéletességhez való visszatérésével.

A halhatatlanság folyamatának fonalát saját kezünkben tartjuk. Semmi sem választhat el minket Jézus Krisztus Urunk szeretetétől. Mindig, valóban mindig, minden körülmények között győzhetünk, ha a gnosztikus rejtélyeknek eme alaptörvé­nyé­hez igazodunk. Ezt az alaptörvényt nem nehéz megérteni, és nem nehéz alkalmazni sem. Ne hagyják bebeszélni maguknak, hogy a Gnózis ösvénye olyan nehéz, olyan rettenetesen bonyolult. Ez az aggodalom nem helyénvaló.

A hermétikus filozófia alapján vizsgáljuk most meg, hogyan alkotnak meg egy világot.

Isteni szelleme, Logosza által az Atya egy tervet vetít az ősanyag végtelen tengerébe. Ez a terv, ez az isteni gondolat erősen mágneses, és az ősanyagban összpontosulást, gömböt keletkeztet, amelyben az atomok a terv különböző rendszerei és erői szerint kerülnek forgalomba.

A térben minden atom rendelkezik az összes isteni tulajdonsággal és a tökéletes élet hét erejével, a Hétszellem hét nézetének megfelelően. Amit mi rádióaktivitásnak nevezünk, az csak az atom hét ereje egyikének egy szikrája. Amikor atomokat hasítanak úgynevezett békés célokra, hogy egy kis energiát nyerjenek a társadalom működtetéséhez, akkor az ember áldozatul esik az atom további erőinek, amelyeket ezzel a folyamattal szintén felszabadít, de nem vesz használatba. A felszabadított erők felgyülemlenek a légkörben, és hatalmas tüzet okoznak, amelynek következtében dialektikus életterületünk ki tudja hányadszor dől majd romba és változik meg.

De ne térjünk el a tárgytól. A Logosz kivetítésének eredménye az ősanyagban tökéletesen isteni élet lesz. Így keletkezett, és nem másképpen, a második Isten a Logoszból. Ha ez a rejtély valószínűtlennek tűnik, akkor gondoljanak a következőkre.

A Gnózis minden időkben küldött embereket, Isten szeretetében lángra lobbant embereket, akik emiatt mélységes, bensőséges könyörületességgel mennek ki azokhoz, akik még gondolati és asztrális sürgölődésük foglyai, mert lelküket még nem serkentették kétszeres újjászületésre, és ezért a szenvedés és bosszúság mocsarába süllyedve élnek.

Az ilyen dolgozó küldöttek mindig egy tervvel kezdik, egy erős, mentális tevékenységgel, melyet kivetítenek. Eközben tudják, hogy a mentális és asztrális erők fennálló törvényei és ennek következményei miatt ettől a tervtől soha többé nem szabadulhatnak meg. Ez a törvény azt mondja, hogy a teremtő soha sem válhat meg kezeinek alkotásaitól. Ebben a tekintetben is érvényes a szent törvény: mint fent, úgy lent.

Ha egy ilyen tervet a gnosztikus test szféráján belül elkészítenek, ha egy ilyen terv a világosságnak, a bolygói Logosszal közvetlenül összekapcsolt egyetemes láncnak a mentális erőiből épül fel, akkor nem nehéz elképzelni, hogy mi történik. A kivetített terv a még rendetlenségben élők életterületén egy hatalmas elvet, egy gondolati koncepciót kelt, amelynek hatására - mint a mágnes és a vasreszelék esetében - atomok gyűlnek össze.

Így a haláltermészetben egy gömb, egy atomi gömb keletkezik, mely azonban egyelőre még láthatatlan és élettelen. Ekkor a hatók, a munkatársak kimennek a keresőkhöz, a panaszkodókhoz, a vágyakozókhoz és azt mondják nekik: „Boldogok, akik a szellemre vágynak, mert övék a mennyeknek országa”. Minden igazán keresőt bevezetnek ebbe a gondolatalkotásba, a különösen elkészített asztrális, eredeti gömbbe. Ennek a gömbnek az erőit szinte köpenyként borítják a keresőkre, és az összegyűltek gondolatait és vágyakozását beszédekkel, szertartásokkal és imákkal gnosztikus-mágikusan e mentális térre hangolják.

Ha a vágyakozók valóban közelednek és belépnek a mentális gömbbe, ha igazán megnyitják a szívüket, akkor életükben, mikrokozmoszukban a fent említett asztrális folyamat fejlődik ki, ennek minden feloszlató, transzfiguráló következményével. Így képzeljék el nagy vonalakban a tevékenység folyamatát egy igazi Szellemi Iskolában.

Azt mondtuk, hogy a rejtélyek teremtői teljesen kötődnek a teremtésükhöz. Ezért igaz, amit az Úr Jézus mondott a tanítványainak: „Ahol én vagyok, ott lesztek ti is”. Ha ezt megértik, akkor világosan belátják, hogy mekkora lehetőségek rejlenek egy olyan csoportban, mint a miénk. A modern Szellemi Iskola munkáját néhány küldött kezdte el. Idővel sokan csatlakoztak hozzájuk teljes mentális és asztrális lényükkel; szívüket sokan megnyitották az Iskolának. A tanulók beavatási folyamatát tehát most már nem csak néhányan vezetik és végzik, hanem egy egész, egyre erősödő csoport, mely nem csak az említett mentális gömbbel, hanem egy teljes élő testtel, lélegző alkotással is rendelkezik; nemcsak szervezettel, hanem élő valósággal, mely az egész világra kiterjed. Ez a valóság az új gnosztikus birodalom szívében a megszámlálhatatlan sokaság isteni üdveként van lehorgonyozva.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,