Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3

II. A jó rejtélye

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3


Kétségtelenül ismerik a gazdag ifjú legendáját az evangéliumból, annak az embernek a történetét, aki a következő kérdéssel folyamodik Jézus Urunkhoz: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” Mire Jézus először nem a kérdés lényegére felel: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten!”

Ha pedig kézbe vesszük Hermész Triszmegisztosz tizedik könyvét, akkor azt vesszük észre, hogy az evangélium fenti kijelentése a hermészi filozófia idézete. Ezt nyugodtan megállapíthatjuk, mert a hermészi filozófia már évezredek óta létezett, mielőtt egy keresztény evangéliumról lehetett szó. A tizedik könyvnek már az első szakasza kijelenti:

A jó kizárólag Istenben van, helyesebben: Isten a jó mindörökké.

Ezzel ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a jó a mi számunkra ismerhetetlen valóság, olyan állapot jelölése, amelyet megközelítőleg sem tudunk felfogni.

Ha ezen elgondolkoznak, akkor belátják, hogy amit Önök szoktak jónak nevezni, az valami egészen másra vonatkozik. Egy teljesen viszonylagos fogalom, mely az énember számára korlátolt ideig létező érték. És nem titok, hogy amit Önök jónak tartanak, azt mások talán nagyon rossznak vagy kétesnek tartják. Amit az egyik a legnemesebbnek mond és dicsér, azt valaki más a legutálatosabbnak tarthatja.

Annyi jóság- és gonoszságnorma van, ahány ember él a Földön. Általában azt tartják jónak, ami kedvesnek és kellemesnek tűnik, vagy ami életfelfogásukkal megegyezik. Ennek az ellenkezőjét aztán rossznak vagy gonosznak tartják. Emiatt ez a dolog a legzavarosabb képet mutatja, mert életterületünkön egyetlen valóban jó ember sincsen, ahogyan a jó, a csakis jó sem található meg itt.

A jó és a rossz dialektikus meghatározásai teljesen alaptalanok. Ezért nem képezhetnek olyan szabályokat sem, amelyekre megszabadító filozófiát lehetne felépíteni. Ebben a tekintetben legtöbbször ijesztő, jól kigondolt csalásokkal találkozunk. Minden nép, minden faj, minden csoport, minden mozgalom, a jó úgynevezett alapjaira helyezkedik és azt mondja: „Az a jó, ahogyan mi látjuk, ahogyan mi tudjuk, ahogyan mi tesszük. Nézzenek csak minket!” Ez azonban valami nagyon buta és ugyanakkor nagyon veszélyes dolog, mert aki belemegy az ilyen öndicséretbe, az mindig nagyot fog csalódni. Kétségtelenül utoléri őt az ellentétek törvénye.

Senkinek sincs az ellen kifogása, ha az emberiség a problémáinak a lehető legjobb megoldására törekszik, és nagyon sokan fognak szívesen együttműködni ezen. De ettől ne várjanak el semmi lényegeset. Ne várjanak jót tőle. Mert amit a mi létterületünkön jó címén árusítanak, az hazugság vagy tévedés. Ezt már évezredekkel ezelőtt biztonsággal megállapították.

Ezzel kapcsolatban a világon már végtelenül sokat filo-zofáltak. Gondoljanak például Nietzschére, aki a jó és a rossz fogalmának megkülönböztetését joggal tartotta teljesen lényegtelennek. És egy másik filozófus, Kant szintén belátta, hogy a jó és a rossz itt emberi ítélettől függ. Ami Önöknek jónak tűnik, az Önöknek jó, másvalaki azonban nyugodtan lehet ellenkező véleményen. Aki ragaszkodik a véleményéhez, az sohasem fog megoldást találni.

Talán már nagyon sok, teljesen hasztalan beszélgetést folytattak a jóról és rosszról alkotott legkülönbözőbb véleményükre vonatkozóan! Emiatt semmiképpen sem szándékozzuk Önöket az ezzel kapcsolatos saját belátásainkkal untatni.

Ellenkezőleg, az a szándékunk, hogy Önöket teljesen megszabadítsuk mindettől, és figyelmüket az egyetlen igaz jóra irányítsuk, mely egyedül Istenben létezik.

A tizedik könyv végén azt mondja a tizennegyedik szakasz az ember szakértelem nélküli próbálkozásairól a jót és rosszat illetően:

Ez a helyzet az emberi jóval és az emberi széppel. Nem menekülhetünk előle, nem is gyűlölhetjük, mert az a nagy probléma, hogy szükségünk van rá, és nélküle nem élhetünk.

Az a célunk, hogy amennyire lehetséges, felemeljük Önöket a hermészi álláspontra. Ha a világ emberi jóságfoglalatoskodását valóban megfigyelik, ha a különböző csoportok jóságnyüzsgésében mozognak, és valóban igazságkeresők, akkor lehetetlen, hogy kedvük teljen benne. Persze több tekintetben megtalálható a hasznosságnak valami eleme ebben. Olykor ez még kellemes is lehet. Ha azonban mindezt a hermészi filozófia világosságában nézik, akkor azonnal felismerik elégtelenségét, reménytelenségét, és lehetetlen, hogy ezeket a jóságfáradozásokat szeressék. A szeretetre egyébként ugyanaz érvényes mint a jóságra. Ahogyan a jóság csakis Istenben van, úgy a szeretet is. A természetszülte embernél minden bizonnyal egyik sem található. Az igazságkereső tehát ne ott keressen, ahol biztosan nincs.

Ügyelniük kell azonban arra, hogy az emberi jót és az emberi szépet ne gyűlöljék. Mert a gyűlölet eléget, megsemmisít. A szeretet is egy tűz. A szeretet egy asztrális erő, amely a szívvel kapcsolatos. Ha egy szeretetet kereső ember csalódik, akkor ez az ő számára mindig tisztulást jelent, és ezáltal az egyetlen szükségesre irányuló vágya tisztább és ösztönzőbb lesz. A gyűlölet tüze azonban, mely szintén asztrális sugárzás a szívszentélyben, a szívet megsemmisíti, összezsugorítja. A gyűlölő ember számára semmi sem marad, szinte kisemmiződik.

Van azonban egy harmadik életvitel is, amellyel a lehetetlent nem várják el, és nem is keresik. Az ember ezekkel szemben tárgyilagos álláspontra helyezkedik, és így szinte semleges jóakarattal nézi a dolgokat, úgy veszi őket, amilyenek. Ezért mondja Hermész:

Az emberi jó és az emberi szép elől nem menekülhetünk, és nem is gyűlölhetjük őket, mert az a probléma, hogy szükségünk van rájuk, és nélkülük nem élhetünk.

Ameddig a természetszülte életben kell menetelniük, addig erre az életre és tulajdonságaira rá vannak utalva. Ezért tanácsolják, hogy a haláltermészet életmenetével szemben ne foglaljanak el gyűlölködő álláspontot, és ne próbáljanak megmenekülni tőle.

Mi hát akkor a teendő? Nos, ha az emberi jót és szépet nem szeretik, nem is gyűlölik, és éppoly kevéssé próbálnak megmenekülni tőle, akkor a dialektikus természettel szemben függetlenekké válnak. Akkor semmi nem köti Önöket ehhez, és semmi sem tudja Önöket feltartani. Teljesítik mindennapi kötelességeiket zúgolódás és sóhajtozás, bosszúvágy és feleselés nélkül.

A haláltermészet sötét életén egy kényszerítő törvény alapján mennek át. A haláltermészetben születettségüket nem tagadhatják. Tehát tegyenek eleget a kötelességüknek a tény alapján, hogy kénytelenek így cselekedni, és tegyék ezt emelt fővel. Gyűlölet nélkül, menekülés nélkül és szeretet nélkül. Ha pedig az élet ösvényén olyan valakivel találkoznak, aki szintén az igazságot keresi, akkor elégedjenek meg egy megértő pillantással.

Akkor hát merre tart az igazságkereső? Az igazságkereső visszatér a dolgok alapjához, minden alakulás bázisához. Az igazságkereső visszatér az egyedül jóhoz. A jó csakis Istenben található. Aki pedig megtalálja Istent, aki részesül a jóban, az attól az órától kezdve nem ebből a világból való. Ha megtalálták Istent, akkor a többi testvérükkel élnek az új életterületen, a lélekvilágban.

És gondolják meg: az ember részesülhet ugyan a jóban, de maga nem lehet a jó, mondja Hermész. A jó mindig különbözni fog az embertől. Ebben az értelemben senki sem jó, egyetlen egy sem.

Ezért kell kikutatnunk, hogy mi vagy ki a jó, és az ember mennyiben részesülhet benne. Ezen felül világosan be kell látnunk, hogy milyen típusú élőlény a természetszülte ember valójában.

A természetszülte ember és a jó között húzódik az ösvény, amely által részesülhet a jóban. Aki ezen az ösvényen akar járni, annak azzal kell kezdenie, hogy semmihez sem ragaszkodik, semmibe se kapaszkodik a megbeszélt értelemben. Ha sem szeretettel, sem gyűlölettel nem ragaszkodnak már a természethez, amelyből születtek és nevelkedtek, csak akkor utazhatnak a lélekkel Betlehemből Golgotára. Akkor járhatnak az ösvényen, mely Isten egységéhez, az egyetlen jóhoz vezet.

Álljunk tehát vágyakozó utazóként a jó rejtélye elé. Kíséreljük meg fellebbenteni ennek a titoknak a leplét.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,