Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3

III. Az önátadás ösvénye

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3


A jó kizárólag Istenben van, helyesebben: Isten a jó mindörökké. Ezért van az, hogy a jó szükségképpen minden mozgás és alakulás alapja és lényege: semmi sem létezik nélküle! A jót egy állandó megnyilvánító erő veszi körül teljes egyensúlyban: az egész bőség, a mindenség forrása, minden dolog eredete. Amikor ugyanis a mindent betöltőt jónak nevezem, akkor az abszolút és örök jóról beszélek.

Ez kizárólag Isten tulajdonsága. Semmi sem nevezhető meg, ami hiányozna neki, így semmilyen birtokvágy nem ronthatja meg; semmi sincsen, amit elveszíthetne, és aminek vesztesége fájdalmat okozhatna neki, mert a szenvedés és fájdalom a gonosznak a része. Semmi sem erősebb nála, hogy hadakozhatna ellene, és éppoly kevéssé felel meg az ő lényének, hogy bármi is szégyent hozhatna rá. Semmi sem múlja felül őt szépségben, hogy szerelemre lobbanthatná. Semmi sem képes megtagadni neki az engedelmességet, hogy ezzel megharagíthatná. Semmi sem bölcsebb nála, hogy irigységet kelthetne benne.


Gondolkozzunk el Hermész tizedik könyvének fenti kijelentésein. Megmutatkozik, hogy a hermészi filozófia istenfogalma egy önálló, egyetlen, megváltoztathatatlan istenség biztos létezéséből indul ki. Ugyanakkor nézzük meg, hogy a hermészi tanok, minden elferdítés és elrontás ellenére mennyire hatottak a világ csaknem minden fontos vallási csoportosulásának tanaira.

Képzeljék el, ha lehetséges, a hét kozmikus területet, melyeket ne egymás alatt vagy egymás mellett lássanak, hanem koncentrikusan egymásban. Nos, az alkotás összefüggő egésze, a hét kozmikus területen található teremtésbőség, ennek minden mozgása és hatása nem az Istenség, hanem az Istenségen és annak lényén alapul. Istent, az ismerhetetlent, a jót egy állandó megnyilvánító erő veszi körül, amely a mindenség forrása, minden dolog eredete.

Ez az abszolút és örök jó, mely mindent betölt, kizárólag Isten tulajdonsága. Neki semmi sem hiányzik. Ő minden önmagában. És ebből az egyetlen, ismerhetetlen lényből egy hatalmas, mindent betöltő sugárzás árad. Ez az Istenségből áradó hatalmas sugárzás, mely az egész mindenséget betölti, tehát mindenhol jelen van, ez alkotta és tartja fenn a mindenséget. Egyrészt van tehát Isten, az egyedül jó, másrészt az alkotás és a teremtmény ebben az egész hatalmas, mérhetetlen bonyodalomban.

Ha ezt, mint ötletet, mint egy életvitel kiindulópontját, tudatuk elé tudják állítani, ha mindezt ki tudják puhatolni, akkor fel kell tenniük a kérdést, hogy Hermész miért szembesíti ezzel Aszklépioszt. Talán egy dogmatikus tan átruházása végett? Nem, Aszklépiosznak orvossá, gyógyítóvá, vagyis papi emberré kell válnia, és emiatt - magától értetődően - először is önmagát kell meggyógyítania. Aszklépiosznak mint teremtménynek fel kell emelkednie s végül el kell jutnia legmagasabb céljához, amelyet kizárólag az egyedül jó tartalmaz.

Egyelőre azonban Aszklépiosz a teremtés és a teremtmények mérhetetlen bonyolultsága előtt találja magát. Mert a teremtmények milliói léteznek, akik szorosabb értelemben a teremtménytársaink. E faj- és sorstársak között pedig sok az olyan, aki másokkal szemben bizonyos álláspontra helyezkedik. Gondoljanak csak a sok tekintélyre a világon, aki azt mondja Önöknek: „Mi azt mondjuk, és hallgassanak ránk. Mi azt tesszük, mi tudjuk, mi képesek vagyunk. Jöjjenek erre és erre az útra: erre kell tartaniuk.” Méghozzá olyan korszakok is voltak az emberiség történelme folyamán, amikor a tekintélyt képviselő osztályok kényszert alkalmaztak, testet fenyítettek, életet veszélyeztettek. A világosság hármas szövetségének, a Grál, a Katárok és a kereszten lévő rózsák testvéreinek elég gondjuk-bajuk volt emiatt.

A mi korszakunkban is vannak olyan fejlemények, amelyekben bizonyos lelkiismereti kényszerek rejlenek, nagyban és kicsiben is. A lelkiismereti kényszer az élet sok területén és mindenféle indokkal újra helyeslésre talál. Például a család zsarnoki hatalmáról van szó, és sok országban csoportok uralkodnak zsarnokként. Továbbá ebben az összefüggésben gondolunk még a tükörszféra lakóira és az éterlakók élethullámaira is, meg más égitestek lakóira, az eonokra és az eonok archonjaira. Mindezek között vannak olyan teremtmények, akik nagy hatalmi fejlődéshez jutottak, és isteneknek nevezik vagy neveztetik magukat. Vannak olyan hordák is, amelyek a „nagy játékot” játsszák. Szóval a teremtmények miriádjai élnek az árulás, félrevezetés és kényszer milliárdszoros lehetőségével. És mindannyian azt mondják: „Nálunk van a jó!”

És lássák aztán Aszklépioszt, a kutatót az élet óceánján, mint teremtményt a teremtménytársak között. Szinte elmerült, és a hullámok játékává vált.

Önök közül a legtöbben szintén régen igazi keresők. Mi mindennel próbálkoztak már?! Mi mindent elolvastak már! És nem úgy volt-e, hogy valójában szinte véletlenül, a körülmények Önöktől független összejátszása folytán kerültek kapcsolatba a Szellemi Iskolával?

Mit tegyen Aszklépiosz, amikor kereső ösztöne ennyire hajszolja? Mit tehet? Hova menjen? Mi történik vele, merre vetik őt élete hullámai? Ezer hang kiabál neki: „Itt a jó!” Mi lesz belőle? Mert az alkotott világmindenségben sokarcú a gonosz. Ezért mondja Hermész tizedik könyvének szövege is, hogy amit a dialektikában jónak mondanak, legjobb esetben a gonoszságnak egy kis csücske.

Ki tudja e valótlan alakok között, mindezen árnyak között, a magukat ajánlók között megtalálni az igazságot? Ki képes mindezt a színészkedést, mindezt az őrületet, mindezt a csapnivalót felismerni? Hogyan lehet ezt a mértéktelen káoszt átkutatni? Ki állhat meg a lábán e féktelen veszélyek közepette? Ez lehetetlen.

De talán mégis lehetséges! Erre szolgál Hermész tizedik könyve, amely az Aszklépiosznak készülő emberhez fordul. A tény, hogy az egyedül jó önálló, az egyedül jó és az ő hatalmas sugárzása teljesen külön áll minden teremtettől, a tény, hogy az egyedül jóban semmi sem található az alkotás oly csalóka fajtájából, hogy az egyedül jó egyszeri az ő abszolút, örök tisztaságában, és az Istenség mégis átsugározza az egész alkotást, az egész káoszt az ő hatalmas világosságával, és nincsen olyan hely, ahol ne lenne jelen, ez és csakis ez a tény teszi képessé a kereső Aszklépioszt arra, hogy önmaga maradjon, és megtalálja az útját ebben a labirintusban.

Ennek a receptjét volt szabad átnyújtanunk Önöknek. Ha a Gnózisnak egy papja/papnője akar lenni, ha egy Aszklépiosz, az emberiség gyógyítója akar lenni, akkor ne kapaszkodjon bele semmibe, ne ragaszkodjon semmihez, sem szeretetből, és semmiképpen gyűlöletből. Legyen tárgyilagos és szélsőségesen jóakaratú, de kötetlen. Ne hallgasson semmilyen hangra, egyetlen kezdeményezésre, semmilyen befolyásolásra sem. A mi szavainkat se vegye egyszerűen látatlanban igaznak. Legyen jóakaratú, tárgyilagos, mígnem egyszer belülről felfedez valamit az igazságból.

Ismételjük: ne hallgasson semmilyen hangra, ne engedjen jelenlegi érzékszervei egyetlen kényszerének sem. Álljon minden további nélkül, minden beképzeltség nélkül, önálló teremtményként a mindenség-megnyilvánulásban. Ugyanakkor azonban legyen rendkívül óvatos, mert ha vállalkozik arra, hogy belép a függetlenségbe, akkor az egész eonság és archonság Önre ront. Akkor az alkotás sok istensége, sok, hatalmas erőre kapott lény kezd érdeklődni Ön iránt!

Mert csakis a fent ecsetelt függetlenné válás révén született meg a modern Rózsakereszt Iskolája, és vált azzá, ami. Akik az ifjú gnosztikus Szellemi Iskola munkáját elkezdték, azok kezdettől fogva, habár rendkívül jóakaratúan és tisztességesen, arra az álláspontra helyezkedtek:

Ezen a világon semmi jó sincs. Senki sem jó, egyetlen egy sem. Maradjunk ezért függetlenek. Az Istenség, a hatalmas, mindent betöltő Istenség csak ebben a tárgyilagosságban és kötetlenségben érinthet meg minket a sugárzásával. Sugárbősége csak így közölheti velünk tisztán a mindenség üzenetét.

Attól a pillanattól kezdve, amikor az Iskolát elkezdtük, valóban az egész eonság és az egész archonság ránk rontott mentálisan, éterikusan, szóban és írásban. Mi mindent nem híreszteltek az Iskoláról és munkatársairól! Mi mindennel nem vádoltak már minket az évek folyamán! Hála Istennek, sikerült a függetlenségben maradnunk a mai napig is.

Ha mindig ez a példa lebeg a szemük előtt, nem kell aggódniuk. Ezért közöltük. És legyenek meggyőződve arról a tényről, hogy bármilyen állapotban is vannak pillanatnyilag, mindenképpen leendő Pistis Sophiák, mert - és ez ennek a titka - az egyedül jó mindenen áthatoló, mindenhol jelenlévő sugárzásai léteznek. És ezekkel a sugárzásokkal kapcsolatba léphetnek. És semmi sem áll az egyedül jó sugárzásai és Önök között! Sem teremtés, sem teremtmény, sem teológus, sem valami szellemi iskola szellemi vezetője. Mint önálló lények, kizárólag Ővele állnak szemben.

Az egyedül jó sugárzásaiból élni és létezni lehetséges. És a teremtmények világában, minden megnyilvánult jelenséggel szemben, az alkotottal szemben, Önök az egyedül jó erejében uralkodhatnak és szabadok lehetnek, teljesen szabadon járhatnak az útjukon a célig.

Most esetleg megjegyzik: az előbb azt mondta, semmihez se kapcsolódjunk. Hogyan lehet akkor összekapcsolódni a Hétszellem sugárzásaival? Nem tévedés ez?

Így van, semmihez se kössék magukat, ameddig még természetszülte állapotukban léteznek. Mert ha kapcsolódnak, ragaszkodnak, csatlakoznak, akkor mindig áldozatul esnek.

Ha például arra az álláspontra helyezkednek, hogy „elnyer­tem, én ez vagyok, én képes vagyok”, akkor - gondoljanak csak a Pistis Sophia gnosztikus evangéliumára - nap mint nap megtéveszti Önöket Authádesz, az oroszlánfejű erő. Itt azokról az erőkről és alakokról van szó, amelyek a Krisztus-lényt utánozzák. Amikor egy teológus Jézusról, az Úrról vagy Krisztusról fecseg, akkor ő semmi más, mint az oroszlánfejű erő szolgája. Ha viszont belépnek a nemlétbe, és lényüket megnyitják, mia­latt gondoskodnak arról, hogy kötetlenek, függetlenek maradjanak, akkor megérinti Önöket az egyedül jó egyetemes sugárzása, és bizonyos pillanatban tudni fogják, hogy kapcsolatba kerültek vele.

Tehát semmihez se kötődjenek, amíg még a természetszülte állapotban léteznek, mert így mindig áldozatul esnek. Akkor elsüllyednek az akadémikus tengerben, ahogyan Johann Valentin Andreä nevezi, akkor sohasem érik el Caphar Salama szigetét, a béke birodalmát. Ezért van a gnosztikus tanulóság folyamatában egy előkészület erre az egyedül jóval való egységre: önállóságban a szív rózsájának kell szentelniük magukat. Ha a szív rózsájának szentelik magukat, ennek minden következményével és törvényszerűségével, akkor az önálló önmaguknak szentelik magukat a szó szoros értelmében. Ez először is azt jelenti, hogy az ént székhelyével a főszentélyben az ő természetszülte állapotában a szívszentélynek rendelik alá, hogy a lelket, halhatatlan lelküket életre keltsék.

Amikor a fejet a szívnek rendeljük alá, ezt nevezzük a modern Szellemi Iskolában az önátadásnak. Ha pedig már a lélek feléledt, akkor a szív a fejnek szenteli magát. Mert ha a szív teljesen meg tudja nyitni magát a Gnózis világosságának, és teljesen fel lehet tölteni ezzel a fényerővel, akkor a szívtől a főszentélyhez való áttörést kell ünnepelni, hogy mindent kitakarítsanak, ami nem odavaló. És ekkor, mialatt az önálló önvaló az egész intelligenciával együtt minden érzékszervi észlelést ellenőrzése alatt tart, megnyilvánul a szellem ragyogó bősége a főszentélyben. Az tehát a cél, hogy önátadással - önátadást pedig csakis a teljes függetlenségben lehet kivitelezni - a főszentélyt megnyissuk Pimandernek, az egyedül jó ragyogó bőségének.

Így foglal helyet az önálló önvaló trónján a szellem a Betlehemből Golgotára vezető úton. Akkor Önök elérték céljukat, átkeltek az elvakultság tengerén, elérték a másik partot.

Most persze újra kérdést vethetnénk fel, egy gyakorlati kérdést: ha nagyon is tudatosan nem gyűlölök, nem is szeretek, belépek e nemes elutasítás állapotába, akkor ezzel nem fogják-e Isten igazi gyermekei elkerülni a figyelmemet? Mert bizonyára sokan jártak vagy járnak az egyedül jó ösvényén. Talán mégsem szabad arra az álláspontra helyezkednünk, hogy senkihez, semmihez semmi közünk és önmagunkat találjuk a legjobbnak!

Ezt a világot, hála Istennek, kétségtelenül sok istengyermeke népesíti be. Arról azonban szó sem lehet, hogy ezeket nem fogják újra felismerni. Ha lelkileg újjászülettek, ha ez a folyamat már hat a lényükben, a szívükben és fejükben, akkor ebben a tekintetben egyetlen hibát sem követnek el. Mihelyt lelkileg megszülettek, attól kezdve az ezen a „rangon” lévőkkel teljes egységgé folynak össze. És a világon bárhol is vannak, testvéreiket minden körülmények között felismerik. Egy lélekközösséget nem kell megalapítani. A lélekközösség egyszerűen létezik! Csak be kell lépniük azzal, hogy kivirágoztatják a rózsát.

Az Iskolában néha azt a megjegyzést halljuk, sőt már írták is nekünk, hogy „számunkra oly nehéz a csoportegységet éltetni, a csoportegységbe belépni az Iskola tanítása értelmében”. Egy ilyen megjegyzés valójában butaság, mert aki ezt mondja, az ezzel azt bizonyítja, hogy lelkileg még nem született meg. Ha lélekszületettek, és ennek az új lélekállapotnak csak egy szikrája is megvan Önökben, akkor az egység semmilyen problémát sem jelent már. Akkor képtelenek elkerülni, hogy belépjenek ebbe a csoportba. A lélek létvalóságosan abszolút egy minden más lélekkel. Ez a pompás a nagy lélekközösségben.

Amikor az ifjú Gnózisban is elegendő új lélekerőt lehetett összpontosítani, azonnal kapcsolat keletkezett az Egyetemes Gnosztikus Lánc nagy lélekközösségével. Ezt a kapcsolatot nem kerestük, nem kértük, nem leveleztünk érte, hanem egyszerűen találkoztunk! És ennek sok testvérünk volt a tanúja. Egy lélekközösséget nem kell megalapítani, a lélekközösség egyszerűen van! Térjenek hát az ösvényre!

Egyébként gondoljanak az Önök által jól ismert Szentírás intésére: „Légy hű, de ne bízz senkiben”, „ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok meg, hogy Istentől vannak-é”, mondja János. Ez két nagyon is hermészi tanács. Ha ezekhez igazodnak, akkor nem érheti baj Önöket. Ha nem veszik figyelembe, akkor újra meg újra szenvedésben és fájdalomban részesülnek, mert a szenvedés és a fájdalom a gonosznak egy része.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,