Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3

V. A gonosz jóságmániája

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3


Tizedik könyvében Hermész a továbbiakban egy nagyon nehéz dolgot, veszélyes zátonyt magyaráz meg, amelynek mind­annyiónk számára a legnagyobb jelentősége van. Azt mondja a hetediktől a tizedik pontig:

A legrosszabb azonban, Aszklépiosz, hogy az emberek mindazt, amit fent említettem, amihez a dolgok hajtják őket, a legmagasságosabb jónak hiszik, ahelyett, hogy rendkívül gonosznak tartanák. A has (plexus szolárisz, napfonat) vágyösztöne bujtogat minden gonoszságra, és ez az a tévedés, mely minket itt távol tart a jótól.

Ezért hálát adok Istennek mindazért, amit a jó ismeretéből megnyilvánított a tudatomnak, arról a jóról, mely a világban nem található. Mert a világ tele van a gonoszsággal, ahogyan Isten tele van a jó bőségével, vagy a jó Isten bőségével.

Az isteni bentlény körül ragyog a szépség, mely Isten lényében bizony legtisztább és legfolttalanabb formájában lakozik. Merészeljük kimondani Aszklépiosz: Isten lénye, ha egyáltalán lehet erről beszélni, maga a szép és a jó.

Akik a világban vannak, azokban a szép és a jó nem található. A szemmel látható dolgok mind látszatalakok, szinte árnyképek. Ami viszont túlér az érzékszerveken, az közeledik leginkább a szép és a jó lényéhez. Ahogyan pedig a szem nem képes Istent meglátni, úgy nem láthatja a szépet és a jót sem. Mert ez a kettő Isten tökéletes része, csakis az ő tulajdonsága, lényétől elválaszthatatlan, és a legmagasságosabb szeretet kifejezése, mely Istentől és Istenre nézve van.”


Ezeket a kijelentéseket szükséges lesz az élő jelenbe állítani.

Abban kétségtelenül megegyezünk, hogy a jó ebben a világban nem található, az élet csak fáradság és bosszúság, hogy az emberiségnek fájdalom és szenvedés a része. A borúlátók mellett persze vannak derűlátók, és a bánatosak mellett vannak vidámak is.

Vannak, akik az életet úgy veszik, amilyen, de olyanok is vannak, akik kétségbeesetten küzdenek ellene. Vannak töprengők, és vannak megadók. Legmélységesebb bensőjükben azonban csaknem mindannyian tudják, hogy a jóról, amelyet hajszolnak, vagy amelyről azt hiszik, hogy megtalálták, ki fog derülni, hogy csupán árnyék, valótlanság. Ahol pedig ennek a tudata nincsen meg, ott is felmerülnek időnként a kétely érzései, és gyakran a csalódás is. A jó ugyanis, úgy látszik mégsem volt olyan jó, csak a gonoszságnak egy kisebb vagy nagyobb része. Itt persze az úgynevezett életszikra lényekről nem beszélünk, mert azok mindebből semmit sem tudnak felismerni. Ők állatok az állatok között, és a belső életet nem ismerik és nem birtokolják.

Figyelmüket azonban fordítsák önmagukra, ha az ifjú Gnózis tanulói. Mint ilyeneknek, nagy lehetőségek állnak rendelkezésükre, mert részesülnek az Iskola Élő Testében. Feltesszük azonban a kérdést: boldogok így? Kiemelkedtek-e, kivonták-e magukat minden fájdalomból és bűnből? Sikerült-e megszabadulniuk szenvedéstől és fájdalomtól? Visszavonult-e Önöktől minden szenvedés? Nincsenek-e továbbra is számtalan kedélyhullámnak alávetve? Reggeltől estig Isten gyermekeinek örömeiben élnek-e? Nem úgy van-e inkább, hogy éppen a mai időkben nehéz az életük? Hogy számtalan problémával küszködnek, és ezer meg egy kellemetlenségbe keverednek?

Mi az oka mindezeknek? Nem veszik észre, hogy mennyien panaszkodnak az egészségük miatt? Sok ilyen van az Iskola tanulói között is. Sokan néznek ki rosszul. Mindenekelőtt fáradtságról panaszkodnak. Az a benyomásunk, hogy ezeket a nehézségeket állandó túlterheléssel okozzák maguknak, nem pihennek eleget. Sok tanulónál talán a táplálkozás sem eszményi összetételű.

Ez a mi korszakunk egyik jellemzője. Az a véleményünk, hogy a tanulók ebben a tekintetben nem képeznek kivételt a tömeggel szemben. Mert messze földön, mindenfelé, az Iskolán kívül, egész Európában és másutt is teljes levertséget állapíthatunk meg. Ezt az állapotot, amelybe most jutottunk, a modern Szellemi Iskolában már évekkel ezelőtt előre jeleztük. Ismételten figyelmeztettük a tanulókat.

Miért? Mit lehet tenni ez ellen? Mint természetszülte embereket, ugyanazok a veszélyek fenyegetnek?

Nos, a figyelmeztetést azért intézték újra meg újra Önökhöz, mert bizony tehetnek ellene valamit! Korszakunknak azonban az az egyik problémája, hogy az emberek rosszul hallgatnak oda, és rossz a megértésük. Ezen kívül gyorsan felejtenek. Amit ma mondtunk Önöknek, azt holnapra talán teljesen el is felejtették. Ezt nem szándékosan teszik, nem valami együgyűség következtében, hanem a hallottakat elhessegetik!

Légkörünk megváltozott. A nagy játékot játsszák! Arra figyelnek, ami a világon történik a nagy játéknak, a leleplezésnek megfelelően.

De figyeljenek fel arra, mivel foglalkozik a nagy játék: Önökkel játszik. Egy általános megbetegedés, gyengülés, az egész emberiség megmérgezése kezdődött el. Mi ezt már régen bejelentettük. Miért? Hogy Önök ennek ne essenek áldozatul, ha nem akarják. A panaszok valójában mind ugyanarra vonatkoznak: mindőnket magával sodor a pusztulás nagy áradata. Már mind sajnálatosan és véresen-siralmasan, mindenféle betegség igája alatt vonulunk ellenállhatatlanul az áradatban. Emiatt mindenhol általános a nyugtalanság és az elbátortalanodás. Az emberek azt kérdezik: hová vezet ez, mi történik itt?

Hermész tizedik könyve megadja a tárgyilagos válasz lehetőségét: e világ embere már nem képes észlelni! Amit szemeivel lát, mondja Hermész, az csak látszat, az alantas természet árnyképei.

Miért van ez? Főszentélyünk állapota miatt. Érzékszervi képességeink állapota miatt. A természetszülte ember egész főszentélye teljesen a haláltermészetre hangolódott. Érzékszervi képességei - mindegy, hogy durvák vagy rendkívül megfinomultak - a dialektikára irányulnak, a normális természetre vannak hangolva. Ez a tudatállapot pedig teljesen alkalmatlan a csakis jó észlelésére, amelyhez legalábbis az élő lélekállapotra van szükség. És ez, a szemek elől elrejtett közelíti meg legjobban a jó lényét: a leghatalmasabb, az abszolút pompás, teljesen elkerüli a tudatközpontokat, a főszentély érzékszervi észlelésének a figyelmét. Itt nem a tisztánlátásra, éteri látásra és hasonlókra gondolunk, mert ez csak az igaztalanság meglátásának a terjedelmesítése. Mert az anyagi természet piszka és nyomorúsága még nagyobb mértékben észlelhető a tükörszférában.

Pontosan, ahogy a tizedik könyv fejezi ki: a jó, a csakis jó ezen a világon nem található. A jónak a sugárzása azonban, az Egyetemes Hétszellem sugárzása ennek ellenére mindenhol jelenlévő! És Önök részesülhetnek ebben a sugárzásban. Ebben rejlik a kiszállás, a kiemelkedés lehetősége. Ennek a puszta tudata azonban még nem elegendő: ennek a tudata csak azt jelenti, hogy Önök ezt ésszel felfogják. Ameddig ez a tudás csak ésszerű megértés marad, addig semmi hasznuk belőle.

Ha valóban a Szellemi Iskola tanulói, akkor helyzetüket a következőképpen vázolhatjuk:

először is: tudnak az ösvényről;

másodszor: az ösvény érdekli Önöket, és a szívük vágyik rá;

harmadszor: ennek következtében felvétettek egy gnosztikus Élő Testbe;

negyedszer: emiatt érzik az Élő Test erős befolyását;

ennek alapján ötödször: egyrészt teljesen a haláltermészetben és ennek befolyásai alatt állnak, másrészt magukra vonják a Szellemi Iskola sugárzásait;

hatodszor: tény, hogy a világlégkör egyre gonoszabb és nyomorultabb lesz, míg ugyanakkor a Gnózis ma, az Élő Testen keresztül, Önökben és Önökön keresztül megnyilvánuló befolyása szintén egyre sürgetőbb;

emiatt hetedszer: kettős teher alatt görnyednek! Szinte összeroppannak! Az egyik oldalon teljes mértékben a haláltermészet, a másikon tökéletesen az Élő Test befolyásai. Dup­la teher nyomasztja Önöket. Szinte megszakadnak. Ezt senki sem bírja ki.

Hacsak nem térnek az ösvényre minden következtetés levonásával, amelyeket elméletileg olyan jól ismernek. Értsenek jól minket. Nem teszünk Önöknek szemrehányást. Csak a figyelmüket irányítjuk egy most még egészen vagy részben fennálló valós helyzetre. Szívből szeretik az Iskolát, szeretettel végzik a munkájukat. Odaadásuk nagyszerű.

De mire van most szükség? Arra, hogy a lehető leghamarabb, sőt azonnali hatállyal életre keltsék az ösvényüket! Arra van szükség, hogy szinte beleugorjanak tanulóságuk aktualitásának kellős közepébe, az ösvény élményébe, a tanulóság közvetlen, pozitív gyakorlatába.

Egy okkult iskolában nyugodtan mondhatják: a gyakorlatokat ma egy kicsit rövidebbre fogom, mert kevés az időm, és nem is érzem egészen jól magamat. Most valahogyan nincs kedvem. Egy gnosztikus szellemi iskolában azonban ezt nem engedhetik meg maguknak! Itt „lenni vagy nem lenni” a kérdés, mindenekelőtt az olyan időszakban, mint a miénk. Itt minden szabványnak az abszolút és azonnali alkalmazásáról van szó, amit az Iskola oly bőségesen átruház Önökre. Egyetlen órát sem szabad elfecsérelni.

Azt kérdezzük: benne vannak-e így teljesen és a jelen pillanatban a tanulóságukban? Reggeltől estig, nap mint nap, óráról órára? Válaszolják meg ezt Önmaguknak. A fent vázolt hétszeres állapotot nem bírják ki sokáig. Életükben és környezetükben is különböző események érik utol Önöket.

Szemeik pillanatnyilag továbbra is csak árnyképeket látnak, mert tudatuk természetszülte állapotában marad, mert a jót, az egyetlen jót csak elméletileg ismerik fel. De értsék ezt jól: a belső szem sem láthatja a jó pompáját. Így aztán viselik a természet terhét és a belső meghasonlást is a Gnózis befolyásai miatt, amelyeket ugyanakkor szintén magukkal hordoznak. Kettős teher tehát, és semmiféle kiegyenlítődés sem áll rendelkezésre. Esetleg egy konferencia valamelyik gyújtópontunkban, ahol kivonják Önöket a mindennapi szokások egyöntetűségéből, ahol minden más, ahol körülveszi Önöket a templom ereje. Lehetséges, hogy az Önök számára ez az egyetlen kiegyenlítődés. Életükben ezen kívül nincsen semmiféle egyensúly, egyetlen összhang sem.

Mert nem az-e a helyzet, hogy nagyon sok tanuló sohasem látta a jót, az igazán jót, mialatt természetben-születettsége miatt természetesen kapcsolatban van minden gonoszsággal? Barátaink, senki sem bírja ki, hogy csak az elméletből éljen. Hogy pedig a következők mennyiben érvényesek Önökre, azt önmaguknak kell belső törvényszékük előtt eldönteni. Hermész ugyanis arra utal, hogy az emberek nemcsak kapcsolatban vannak minden gonoszsággal, hanem erről azt is gondolják, hogy ez a jó. Az emberek mindazt, amihez a dolgok hajszolják őket, a legmagasságosabb jónak nézik, ahelyett, hogy rendkívül gonosznak tartanák.

A gonoszt jónak véli és magához veszi be nem telvén vele, félvén, hogy elveszik tőle, teljes erőből küzdvén érte, hogy ne csak megtarthassa, hanem szaporítsa is.

Ugye most már megértik, hogy egy olyan iskolában, mint a miénk, az igazság egy adott pillanatban bebizonyosodik? És a fent említett tények alapján azt is értik, hogy sokan a szakadék szélén állnak. Nagyon is eljött tehát az ideje, hogy a világ eseményeinek és fejlődéseinek gyors folyása láttán behatóan beavatkozzanak a saját létállapotukba. Ami Önöknél még a dolgok negatív oldalán van, azt meg kell támadniuk, mielőtt ez lehetetlenné válik.

Az utat tudják, a módszert ismerik, ugyanakkor évek óta rendelkezésükre bocsátják az áttöréshez szükséges erőt is. Akkor miért sóhajtoznak? Panaszra semmi okuk, mert a kezek ezrei akarják Önöket kihúzni a mocsárból. Ha azonban egyetlen ilyen kezet sem ragadnak meg, akkor hogyan képzelik, hogy segíteni lehetne Önöknek?


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,