Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3

VI. A megváltó vezeklő ének

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3


Fejtegetéseink olvasói közül bizonyára sokan ismerik a belső meghasonlás vajúdásait, amelyről az imént beszéltünk. Egyrészt létezik a dialektika, a gonosz, másrészt a vonzás, melyet a Gnózis gyakorol ránk az Élő Testben való részvételünk miatt. Többé-kevésbé mindannyiónkat ennek a következményei terhelnek. Emiatt sürgősen szükséges valami megoldást találni. És ezzel felmerül a határozott kérdés: létezik-e egyáltalán a megváltás?

Az Iskola válasza a következő: igen, van megoldás, az ösvény képében, a módszer alkalmazása képében, amelyre oktatták Önöket, s amelyet újra megmutatunk. Arra kell rátérniük, hogy a haláltermészettől való dolgokat és körülményeket ne szeressék, de ne is gyűlöljék. Álljanak a megbeszélt függetlenség álláspontjára. Maradjanak tárgyilagosak minden jelenséggel és megjelenővel szemben. Teljesítsék a kötelességüket az élettel szemben, viselkedjenek illendően, de ez legyen minden, többre nincs szükség. Mi lesz ennek a következménye? A haláltermészet asztrális erői, a megszokott életterület asztrális erői egyre kevésbé képeznek tényezőt a szívszentélyükbe.

A szívszentélynek hét ürege, hét kamrája van: négy alantasabb és három magasabb elv. A hindu filozófia a szív négyszirmú lótuszáról, valamint a hétszirmú lótuszról beszél, míg az Ifjú Gnózis Iskolájában a háromszögről és az építmény négyzetéről van szó.

A négy alantasabb szívüreg képezi az építmény négyzetét. Ezek fölött pedig három láng ég, három éteri fáklya játssza a három magasabb elv szerepét, melyek közül mindegyiknek megvan a többé-kevésbé terjedelmes hatósugara. Ezek indítják el és vezetik az alacsonyabb folyamatokat, amelyeknek az építmény négyzetén kell kifejlődniük. Ha tehát függetlenné teszik magukat, céltudatosan és állhatatosan, akkor a szív magasabb elvei közül egyet, kettőt, sőt esetleg mind a hármat képessé teszik, hogy élénkítő módon befolyásolják a négy alantasabb szívkamrát, és így egészen más életállapothoz jutnak.

Ha a haláltermészet valamelyik részletét szeretik, akkor ugye vonzzák azt? Ha pedig valamit gyűlölnek, akkor eltaszítják. Mindkét folyamathoz, a vonzáshoz és az eltaszításhoz is mindig dialektikus asztrális áramokra van szükségük. Így szít­ják a halál tüzét a szív aurájában. Az élet vízszintes síkja iránt érzett minden érdeklődéssel és minden elutasító állásponttal a szívszentély közönséges, természetszülte állapotát tartják kar­ban. Így szenvedélyek és asztrális szélviharok érik a szívszentélyt. A közönséges élet asztrális viharai tehát szívükben, azaz életükben nagy szerepet játszanak. Meg kell érteniük, hogy ha egy templomszolgálat alatt, valamelyik fókuszunkban a szívük auráját mással töltik fel, és ezért ennek befolyását a testükben és a tudatukban is érzik, azután pedig egyszerűen min­den önuralom nélkül a normális életre kapcsolnak át, az új-asztrális tűz, mely már izzani kezdett, azonnal újra semlegesítődik, és teljes erővel a régi állapot foglalja el állásait az Önök életében.

Ennek természetesen az a következménye, hogy egész tudatuk, a főszentély egész hétszeres gyertyatartója, valamint az érzékszervek és a szív is a haláltermészetre hangolt marad. Mindazt, ami a fejben van, így szinte foglyul ejtik.

Az asztrális áramlatok, amelyekből élnek, éteri erőkké változnak. Egész érzékszervi rendszerük éterek segítségével működik és ég. Éterek képezik az érzékszervi rendszer üzemanyagát. Nem nehéz megérteni tehát, hogy ha az étereket az Önök lényén uralkodó haláltermészet asztrális anyagaiból vonják ki, akkor mindig is ugyanazon természetszülte emberek maradnak, amik kezdettől fogva voltak. Ezért mondja Hermész a tizedik és tizenegyedik szakaszban:

Ahogyan pedig a szem nem képes Istent meglátni, úgy nem láthatja a szépet és a jót sem. Mert ez a kettő Isten tökéletes része, csakis az Ő tulajdonsága, lényétől elválaszthatatlan, és a legmagasságosabb szeretet kifejezése, mely Istentől és Istenre nézve van.

Ha meg tudod érteni Istent, akkor megérted a szépet és a jót is legmagasabb sugárragyogásában, mely teljesen Istentől kapja világosságát. Mivel a szépség összehasonlíthatatlan és a jóság utánozhatatlan, magával Istennel egyenlő. Amilyen mértékben Istent ismered, úgy ismered a szépet és a jót is. Ezeket nem lehet más lényekre átruházni, mert Istentől elválaszthatatlanok.


Aki tehát valóban megoldást, megszabadulást keres, annak először is mindenképpen függetlenné kell válnia. Függetlenség nélkül munkája hiábavaló. Mert magától értetődően először arról kell gondoskodniuk, hogy a haláltermészet asztrális tüzének tombolását elcsendesítsék, és a lehető legmesszebbmenően semlegesítsék. Mihelyt pedig a szív megszabadult, ahogyan megbeszéltük, a főszentélyt a szívszentélynek kell alárendelni teljes önátadással. A tárgyilagossá vált tudat így zengi aztán ve­zeklő énekét, a megváltás vezeklő énekét.

Ha pedig a tudat alázatosan és önmaga teljes kiszolgáltatásával a szívhez fordul, ahogyan ezt a misztikusok nevezték, azonnal az új asztrális tűz fényerői áramolnak be a szívbe. Ezzel új szívaura jön létre, s Önök szinte megfiatalodnak. Belépnek az új ifjúságba, az újszülött lelkiállapot ifjúságába.

A Gnózisnak, a lélekvilágnak ez az asztrális tüze áthatja és teljesen eltölti Önöket: mint valami ruha, úgy fogja burkolni Önöket. Ennek eredménye pedig az, hogy a tudat, a főszentély is meg lesz érintve, el lesz töltve, és meg lesz változtatva minden képességével együtt, aminek következtében a lélek ablakán keresztül meg lehet pillantani a csodavirágot. Terjedelmes megváltozási folyamat kezdődik, és ez fontos, mert azonnal egyensúly keletkezik az életükben. A szenvedés és fájdalom, valamint a problémák megmaradnak, mert a közönséges természet menete folytatódik. De ettől az órától kezdve egészen más­képpen viszonyulnak ezekhez a dolgokhoz, ezek nem tudják már megtámadni Önöket. Az erkölcsi és szellemi légszomj teljesen elmúlik. Életük harmonikussá válik.

Az ember így eléggé kiegyensúlyozott lesz ahhoz, hogy minden bajt vidám szívvel viselhessen el, és a haláltermészetben harmonikus állapotban maradhasson.

Ezt az új állapotot nevezi Hermész az Istent szolgáló cselekedeti életnek a Gnózis vezetése alatt. Ezt az embert eltölti a Hétszellem, eltölti Isten. Ez a legmagasságosabb és legnemesebb boldogság, amelyet csak ember érezhet. Ez a csakis jóban való részesedés, a felvétel a Hétszellem sugárzásaiba, amennyiben ez a teremtménynek egyáltalán megadatik.

Kivétel nélkül mindannyian a jelen pillanatban ünnepelhetik ezt a boldogságot, ha eleget tesznek az ösvény követelményeinek. Csakis így lesznek képesek teljesen vidáman megbirkózni az élettel. Mert önmaguk számára és önmagukban megoldották az egyedül Jó rejtélyét.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,