Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3

VII. A tizenegyedik könyv: Az észről és az érzékekről

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3


Hermész: Tegnap, Aszklépiosz, a felnőttség igéjét hoztam neked. Most ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom, hogy beszéljünk az érzékszervekről.

Az ember általában különbséget tesz az érzékszervi észlelés és az észtevékenység között. Azt hiszi, hogy az egyik anyagi, a másik szellemi.

Nekem viszont az a véleményem, hogy a legszorosabb kapcsolatban vannak, mindenesetre legalábbis az embernél nem különböznek; ahogyan ugyanis az érzékszervi észlelés a többi állatnál is a természethez fűződik, úgy van ez az emberi értelemmel is.

A gondolkodási képesség úgy viszonyul az észtevékenységhez, mint Isten az isteni természethez. Mert az isteni természet Isten által jön létre, és az észtevékenység a gondolkodási képesség által, mely az Igével rokon.

Szóval az észtevékenységről és az Igéről azt lehet mondani, hogy egymás eszközei: mert az Ige nem mondható ki észtevékenység nélkül, és az észtevékenység nem nyilvánulhat meg szó nélkül.

Az érzékelés, azaz érzékszervi észlelés és az ész tevékenysége tehát szinte egymásba fonódva lép be az emberbe. Mert észtevékenység nélkül nincsen észlelés, észlelés nélkül nincsen észtevékenység.

Persze elképzelhető valami észtevékenység közvetlen észlelés nélkül, mint például az álmokban megjelenő elképzelések.

Úgy tűnik azonban, hogy mindkét tevékenységet az álomképek megjelenése kelti.

Mert az észlelés érzékelő eszköze mnd az anyagtest, mind pedig az asztráltest. Ha aztán az észlelés, azaz érzékelés két része egyesült, akkoraz értelemben felhívott gondolatot a tudat kifejezésre juttatja.

Minden gondolatképet az értelem kelt: jó képet, ha magját Istentől kapja, szentségtelen képet, ha magja démonoktól ered. A világ ugyanis sehol sem mentes a démonoktól, az olyan démonoktól, amelyeknek hiányzik Isten világossága. Behatolnak az emberekbe, és beléjük vetik tevékenységük csíráit. Az értelem ekkor ezzel lett megtermékenyítve: házasságtöréssel, gyilkossággal, tiszteletlenséggel a szülőkkel szemben, megszentségtelenítő cselekedetekkel, istentelen tettekkel, öngyilkossággal és mindenfélével, ami a démonok műve.

Ami Isten vetéseit illeti, ebből kevés van, de magasságosak, szépek és jók. Ezeket erénynek, mértékletességnek és istenlelkűségnek, boldogságnak nevezik. Az istenlelkűség a Gnózis, az Istentől és Istennél lévő ismeret. Aki ezt az ismeretet birtokolja, az tele van minden jóval, és gondolatait Istentől kapja, amelyek egészen másak, mint a tömeg gondolatai.

Ezért nem tetszenek a tömegnek azok, akik a Gnózisban járnak; nekik pedig a tömeg nem tetszik. A tömeg bolondnak tartja, kineveti, kigúnyolja, lenézi és gyűlöli, olykor meg is öli őket. Mert. mint mondtam, a gonosznak itt kell laknia, mivel itt született. Ezért a Föld a hatásköre, nem pedig a világ, ahogyan egyesek istenkáromlóan állítják.

Aki viszont az Isten iránt tanúsított tiszteletben és szeretetben él, az mindent elvisel, kibír, mert részesül a Gnózisban. Az ilyenek számára minden jóra fordul, még az is, ami másoknak gonoszság. Még ha leselkednek is rá, ezt áldozatnak viseli el a Gnózisért, és már ezáltal is minden rosszat jóra fordít.

Most visszatérek az észlelés megbeszélésére. Az ember sajátossága tehát, hogy az észlelése és az észtevékenysége összefonódik. Ahogyan azonban korábban mondtam, értelemmel nem rendelkezik minden ember. Van ugyanis az anyagember, és van az igaz, a szellemi ember. Az anyagember, aki a gonosszal van kapcsolatban, mint mondtam, gondolatainak csíráját a démonoktól kapja. A szellemember a jóval van kapcsolatban, és őt Isten tartja meg üdvösségében.

Isten, a mindenség alkotó szelleme, minden teremtményét a saját ábrázolására teremtette. Ezek azonban, noha ősalapjukra nézve jók, működőerejük használata tekintetében elhajoltak. Ezért van az, hogy a Föld megjelentető folyamata mindent felőrölve a nemzedékek legkülönbözőbb változatait hozza létre, egyeseket a gonoszsággal bepiszkolt, másokat a jósággal megtisztított minőségben. Ugyanis, Aszklépiosz, a világnak is megvan az észlelőképessége és gondolattevékenysége. Nem úgy, ahogyan az embereknek, és nem oly sokoldalú, ellenben sokkal kitűnőbb, egyszerűbb és igazabb.

Mivel a világ Isten által teremtett és eszköznek szánt észlelési és gondolkodási képessége ad alakot mindennek, majd oszlat fel újra mindent, hogy eközben minden vetést, amit Istentől kaptak megőrizzenek, minden dolgot a feladatuk és hivatásuk szerint megjelentessenek, és azzal, hogy újra felszabadítják, mindent megújulással ajándékozzanak meg. Így az élet szakértő kertészeiként feloszlatják, majd a megújulás lehetőségével ajándékozzák meg őket, hogy újabb formában jelenhessenek meg.

Semmi sincs, amit ne a világ ajándékozott volna meg élettel. Mialatt mindent létrehoz, élettel is eltölti. A világ az életnek mind lakóhelye, mind pedig teremtője.

A testek különböző anyagokból épülnek fel: részben földből, részben vízből, részben levegőből, részben tűzből. Mind összetett dolog; egyesek több részből, mások kevesebből állnak. Az összetettebbek nehezebbek, a kevésbé összetettek könnyebbek.

Az alakmegnyilvánulás gyorsasága okozza itt a dolgok tarka sokféleségét, mert a világ szüntelenül hatásos lélegzete a testeket folyamatosan új tulajdonságokkal, ugyanakkor pedig az élet egyetlen bőségével látja el.

Tehát Isten a világ Atyja, és a világ minden bennelévőnek a teremtője. A világ Isten fia, és minden, ami a világban van, a világ által lett.

Joggal nevezik tehát a világot kozmosznak is (azaz: rendnek, dísznek, ékességnek), mert ő rendezi és díszíti a mindenséget a teremtés sokféleségével, az élet szüntelenségével, a megnyilvánító erő fáradhatatlanságával, a sors gyorsaságával, minden elem vegyületével, és minden létrejövőnek a rendjével. A világot tehát alapvető törvénye, de rendeltetése miatt is nevezik kozmosznak.

Az észlelés és az értelem tehát minden élőlénybe kívülről áramlik be, mintha valaminek a lélegzete venné körül őt. A világ azonban ezt egykor a keletkezésénél mindenkorra megkapta Istentől.

Isten nincsen az észlelés és értelem hiányában, ahogyan egyesek vélik. Akik ezt vélik, azok Istent becsmérelik, habár helytelenül értelmezett tiszteletből. Mert minden teremtmény Istenben van, Aszklépiosz, Isten által lett és tőle függ, hogy anyagtestben jelenik-e meg, vagy léleklényként emelkedik, hogy a szellem keltette-e életre, vagy a halottak birodalmába vétetett fel, mind Istenben van.

Helyesebb lenne azt mondani, hogy Isten a teremtményeket nem tartalmazza, hanem valójában minden teremtménye ő maga! Nem kívülről fűzi őket önmagához, hanem saját lényéből nemzi és nyilvánítja meg valamennyit.

Ez aztán Isten észlelése és gondolati hatása: a mindenség folytonos mozgás, és soha sem lesz olyan időpont, amikor valami létező, azaz Istennek valamely része veszendőbe megy. Mert Isten mindent magába foglal, semmi sincsen őrajta kívül, s ő mindenben benne van.

Ha ezeket a dolgokat meg tudod érteni, Aszklépiosz, akkor igaznak fogod felismerni is. Ha viszont valahogyan is nem érted, akkor hihetetlennek tűnnek neked. Mert igazán megérteni azt jelenti, hogy élő hittel rendelkezni, míg hitetlenség a belátás hiánya. De nem az értelem vezet el az igazsághoz, hanem a szellemmel kapcsolatban lévő léleknek áll hatalmában, hogy - miután az értelem erre az útra vezette - előre siessen az igazsághoz. Ha pedig egy mindent átfogó látomásban az egész mindenséget meggondolja, és látja, hogyan egyezik minden azzal, amit a belátó értelem megmagyarázott, hite tudássá emelkedik, ő pedig ebben a szép hittudásban nyugalomra talál.

Az általam kihirdetett szavak az Istenből lévőknek, akik tehát belülről megértik, hitté válnak: akiknek viszont ez az élő belátás hiányzik, azoknak hitetlenséggé válnak.

Ezeket akartam mondani az értelemről és az érzékekről.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,