Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3

IX. Asztrális befolyásolás

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3


Ha megfigyeljük a természetszülte emberiség viselkedését, és maradéktalanul megértjük, hogy az ember a legfejlettebb állat, az állatok királya, és mi is - tisztelt olvasó - ehhez a természetszülte emberiséghez tartozunk, akkor miért van az, hogy összejöttünk, összetalálkoztunk ebben az Iskolában?

Nem lehetséges-e, hogy csak egyszerűen más metafizikai spekulálásban veszünk részt, mint a tömeg? Ahogyan egyesek egy katolikus egyházhoz, mások valami protestáns vallásközösséghez csatlakoztak, mi nem egy ezoterikus mozgalomhoz tartozunk-e?

Az ezt firtató kérdésre Hermész a következőt válaszolja: észtevékenység elképzelhető közvetlen észlelés nélkül is, mint például az álmokban megjelenő képek. Mit akar mondani ezzel Hermész?

Amikor az Ön személyisége alvó állapotba kerül, akkor egy durvaanyagi és egy finomabb részre hasad. A finomabb rész a tudatnak egy részét, de mindenekelőtt az asztráltestet is magával vonja. Az elhasadt személyiségnek ez az asztrálteste ekkor bemegy az asztrálszférába, és részesül benne, mivel az megegyezik az illető létállapotával. Az asztrálszféra egyes benyomásai aztán bevésődnek az anyagtest észközpontjaiba.

A helyzet tehát a következő: mialatt éjszaka, alvás idején személyisége hasadt állapotban van, és asztrálteste kapcsolatba lép az Önnek megfelelő asztrálterülettel, észközpontjai e kapcsolat miatt feltöltődnek, mint valami akkumulátor. Mivel pedig az ész az érzékekkel, az észlelőszerkezettel tökéletes egységet képez, világos, hogy reggel, felébredéskor az érzékszervek megmozdulnak mindattól, ami az észszerkezetre asztrá­li­san át lett ruházva.

Elsősorban ebből magyarázható irányulása erre az Iskolára, az Ön tanulósága. Kezdetben tehát az volt a helyzet, hogy különböző asztrális befolyásokból magyarázható ész-szervezeti ösztön hajtotta a Szellemi Iskolához. Ez azt jelenti, hogy ilyen asztrál befolyásokra érzékeny. Ha tehát tanulóságát másoktól teljesen függetlenül, pozitívan belülről választotta, akkor ez csakis azzal magyarázható, hogy bizonyos asztrális befolyások, amelyekre érzékeny, ehhez az Iskolához vezették. Mi ennek az oka, hogyan lehetséges ez?

Ez esetleg csupán örökölt állapot következménye, tehát szüleiből vagy elődeiből magyarázható, ennek megfelelő vérállapota vagy belső elválasztású rendszere van, mely Önt megnyitotta ennek a befolyásnak.

Az is lehet, hogy karmikusan erre van rendeltetve, hogy aurikus lényében gnosztikus irányzatú befolyások erős összpontosulása található, mely most belefolyik a személyiségbe. Ha egy ilyen karmikus rendeltetetéshez még örökölt hajlam is járul, akkor az asztrális kezdeményezések nagyon erősen hatnak az emberben, aki erre már ifjú korában erősen reagál.

Az is lehet, hogy az emberben van örökölt hajlam és ennek megfelelő erőteljes tevékenység, de a karmikus alap hiányzik. Akkor reagál ugyan, de egyelőre nagyon felületesen. A karmikus alap mindig tapasztalatra utal. Ha pedig tapasztalat még nincs az emberben, akkor tudjuk, hogyan folytatódik.

Az is lehet, hogy van ugyan karmikus alap, de örökség nincsen. Akkor a test, a vértípus és az idegközeg nem túlságosan alkalmas a tanulóság kifejezésre juttatására, ugyanakkor azonban a karma irányából erős befolyás hat a testre és a személyiségre ebben az irányban. Az ilyeneknek elég nehéz a sorsuk. Olykor sok évbe telik, míg meg tudnak szabadulni az örökség befolyásaitól. Ez olykor a negyvenötödik-ötvenedik életévig is eltart, a férfiaknál és a nőknél is. Az ilyenek gyakran idős emberekként jönnek az Iskolába.

Nehogy azt higgyék, hogy az alvás óráiban az észszerkezetbe vésődött asztrális impulzusok valami kincstárat képviselnek, ezért aztán ne is várjanak tőlük sokat. Ne gondoljanak például valami Önöknek szánt felszólításra vagy a Szerzet üzenetére: „Nagyszerű vagy, hivatott vagy, menj csak az ösvényre”. Ilyesmiről szó sem lehet!

A közönséges természetes életterület asztrálszférájában a legkülönbözőbb sugárzások és befolyások érvényesülnek. A legalacsonyabb, legaljasabb befolyásoktól és sugárzásoktól a legkiválóbbakig és legmagasságosabbakig. Földünk asztrális szférájában megtalálható a legszörnyűbb, ami egyáltalán elképzelhető, de megvan az Egyetemes Szerzet befolyása is.

Persze tudniuk kell, hogy a dolgok az asztrálszférában korábban történnek, mint az anyagszférában. Az anyag területén a dolgok lanyhán folydogálnak, míg az asztrális területen sokkal hamarabb megjelennek. Szóval, ami pillanatnyilag az asztrális területen kifejlődik, az például holnap vagy holnapután, esetleg még később valósul meg az anyag területén. Életünkben ezért hangadó az asztrálterület, asztráltestünk, általában az asztrális befolyások. Az asztrális befolyások ösztönöznek minket annak a megvalósítására, ami az asztrális területen már létezik.

Mint mondtuk, az asztrális területen, természetrendünk asztrális szférájában hatnak az Egyetemes Gnosztikus Lánc befolyásai, melyek minden asztrális területen megkülönböztethetők. Ha tehát valakiben van öröklött hajlam vagy megfelelő karma, akkor a Szerzet asztrális befolyásai belevésődnek ebbe az emberbe, és ő a legtöbb esetben reagálni is fog. Például érdeklődik az Iskola irodalma vagy filozófiája iránt. Az is lehet, hogy oly erősen hatnak rá ezek a befolyások, hogy egy ilyen Iskolához kerül, mint a miénk.

Miért fogja fel Ön, mint tanuló az Egyetemes Szerzet befolyásait, mások pedig miért nem? Ez tehát, mint mondtuk, az öröklődés vagy karmikus hajlam kérdése. Hogyan keletkezett ez a hajlam? A választ már ismeri. Először: ha örökség alapján reagál, akkor ez a szülei és elődei keserű tapasztalatainak tömege miatt van.

Nézze, ha életében mindent a dialektikától vár el, mindent attól kér, tehát erősen arra irányul, pozitívan a vízszintes síkon halad tovább, akkor előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor a dolgok homokként peregnek ki az ujjai között, üres kézzel áll itt, és ez mindenféle nyomorúsággal folytatódik. Az asztrális befolyások, amelyek eddig tovább hajszolták, már nem képesek kielégíteni. Így más hajtóösztön jelenik meg a rendszerében. Akkor lehetséges, hogy ebben az ösztönben, amellyel másra vágyik, a Gnózis asztrális befolyása kezd beszélni Önhöz. Ha tehát csupán öröklött tényezők alapján van a modern Szellemi Iskolában, akkor szüleinél és elődeinél találhat olyan életviteleket, amelyek ehhez vezettek. Szülei és elődei tehát ittak a szenvedés keserű kelyhéből.

Másodszor pedig: ha kizárólag karmikusan reagál, akkor rendszerébe bevésődtek a karmikus befolyások, elődeinek keserű tapasztalatai miatt benne vannak saját mikrokozmoszában. Ezek akkor bizonyos értelemben saját tapasztalatai lettek, legalábbis a tapasztalatoknak egy sora, amellyel nagyon is egyedi szempontból különösen Ön rendelkezik. Tehát ez is ivás a tapasztalatok keserű kelyhéből, amelyet végeredményben a sors ilyen módon nyújtott át Önnek.

Ez szól aztán mindenekelőtt a tanulók harmadik típusából, akinek magának kell ezt a kelyhet nagy kortyokkal kiinnia.

Bárhogyan is, az első, a második vagy a harmadik fajtájú tapasztalatok, vagy ezeknek a keveréke vezette el a tanulósághoz. Mások, ezrek, még nem jöttek el ide, mert érzékszervi reagálásuk éber állapotban egyelőre még más területekre vezeti őket. Alapjában véve azonban az Ön és az ő természetlényszerű állapotukban kezdetben semmiféle különbség sem volt. Az őszinteség arra a kijelentésre kötelez minket, hogy Ön is valószínűleg csupán metafizikai próbálkozás alapján lépett be az Iskolába.

Mi a helyzet általában, amikor a tanuló belép a modern rózsakereszt Szellemi Iskolájába? Zavaros vagy zilált életállapotában békességet, biztonságot, megoldásokat keres. Nyugalmat keres. Alapjában véve mi is állatok vagyunk, akik oltalmat keresnek. Ösztönünk pedig egy asztrális impulzus, egy asztrális kezdeményezés miatt ebbe az irányba terelt minket. A hajszolt, elfáradt vagy kivert állat biztonságot, oltalmat keres a Gnózis templomában. Az észlelés az anyagtestben és az asztráltestben tájékozódik, mondja Hermész, ha pedig az észlelés két része egyesült, akkor az észben felhívott gondolatot a tudat kifejezésre juttatja.

Mi történik, amikor az elfáradt, megtépázott emberállat megérkezik a templomba? És mi történik, ha egy kicsit kipihente magát? Az emberállat akkor alkalmazkodott új környezetéhez, és újra teljesen a fajtája szerint viselkedik. Mialatt a tanulóság rögeszméjével ékesíti magát, újra hamisítatlanul a spekuláló, találgató elemből él, az emberállat felkészültségének valóban fényes tulajdonságai szerint.

Így azonban az Iskolába való belépés az ő életében semmiféle megoldást sem jelent, a szenvedés kelyhét újra színig töltve állítják elé. Az asztrális áramlatok továbbra is belefolynak, az érzékeket szüntelenül működtetik, életének menete, tapasztalati bőségével ugyanaz marad, mint örökhagyójáé, karmáját szolgáltatóké vagy saját magáé. Ez semmiféle megoldást sem jelent. Az emberállat egy metafizikai üzérkedő; spekuláns volt, és az Iskolában is ugyanaz maradt. Az Iskola ekkor nem tudja tartósan kielégíteni, és a következmények könnyen előreláthatók: szidja az Iskolát, és az az érzése, hogy valami nincs rendben. Szüntelenül kritizál. És folytatja a találgatásait. Tovább próbálkozik. Az egyik részvényen nem kerestünk eleget, talán majd más értékpapírral kísérletezünk. Irányt változtat, és más időtöltést keres magának. Szegény, buta emberállat!

Most már tudja, hogy ha az észlelés az anyagtestben és az asztráltestben is egyenletesen ugyanazt az asztrál befolyásolást tapasztalja, akkor a gondolat, ami ennek alapján született, a tudatban alakot ölt, és azt tesszük, ami a minőségünknek, a jellegünknek megfelel. A típusunk, a fajtánk, irányulásunk szerint isszuk magunkba az asztrális befolyásokat, és erre kell reagálnunk.

Ha észszervezete és észlelő érzékszervezete éjszakánként az asztrális befolyások által feltöltődik, akkor erre Önnek reagálnia kell. Hiába mondja, hogy nem teszem, nem akarom, mindenképpen reagálnia kell! Másról szó sem lehet. Ahogyan a víz a hal életeleme, és a szárazon nem élhet meg, úgy nem élhet gnosztikus életet az emberállat.

Ha pedig Önt gnosztikus asztrális befolyások is érik, akkor életvitelében hasadás keletkezik. Egyrészt a Gnózisra irányul, másrészt közönséges emberállatként viselkedik.

Van-e ennek valami értelme? Az ilyen ember magát is és a Gnózist is becsapja, anélkül, hogy ezt pontosan tudná, és sajnos anélkül is, hogy mást tehetne.

Erről tehát nem szemrehányó, hanem megállapító értelemben beszélünk. Kétségtelenül hasznos, ha a körülményektől függetlenül a valósághoz igazodunk és feltehetjük a kérdést: „Mi is valójában a helyzet énnálam?” Hermész erre azt mondja a szöveg 9. szakaszában:

Minden gondolatképet az értelem kelt: jó képet, ha magját Istentől kapja; szentségtelen képet, ha magja démonoktól ered. Mert a világ sehol sem mentes a démonoktól.

Az olvasó is tudja, hogy ez mennyire igaz. A főszentély hét ürege, éppúgy, mint a szív üregei, alvás idején feltöltődnek. Bennük a tanulóra vonatkozó asztrális értékek és erők fejlődnek ki. Gnosztikus, hívó értékek: a jó értékek és erők; de az egészen mások is: a démoni dolgok.

Így bandukolnak a tanulók - legalábbis közülük sokan - életútjukon, mely valójában halálosan fárasztó. Világítsunk rá erre az útra még egyszer alaposan. Eközben pedig - ez nem is lehet másképpen - újra feltámad bennünk a kiáltás, a félelem hangja, az emberállat halálos üvöltése. Ezzel kapcsolatban Pál hermétikus kiáltását idézzük a Rómabeliekhez írt levél 7. részéből:

62 63

„Így tehát azt a törvényt találom magamban: amikor jót akarok, gonoszat cselekszem. Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?”


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,