Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3

X. A fekete démonizmus

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3


Minden gondolatképet az értelem kelt: jó képet, ha magját Istentől kapják, szentségtelen képet, ha magja démonoktól ered. A világnak ugyanis egyetlen része sem mentes a démonoktól, az olyan démonoktól, amelyeknek hiányzik Isten világossága. Behatolnak az emberekbe, és beléjük vetik tevékenységük csíráit. Az értelem ekkor ezekkel lett megtermékenyítve: házasságtöréssel, gyilkossággal, tiszteletlenséggel a szülőkkel szemben, megszentségtelenítő cselekedetekkel, istentelen tettekkel, öngyilkossággal és mindenfélével, ami a démonok műve.

Ami Isten vetéseit illeti, ebből kevés van, de magasságosak, szépek és jók. Ezeket erénynek, mértékletességnek és istenlelkűségnek, boldogságnak nevezik. Az istenlelkűség a Gnózis, az Istentől és Istennél lévő ismeret. Aki ezt az ismeretet birtokolja, az tele van minden jóval, és gondolatait Istentől kapja, és ezek egészen másak, mint a tömeg gondolatai.

Ezért nem tetszenek a tömegnek azok, akik a Gnózisban járnak, nekik pedig a tömeg nem tetszik. A tömeg bolondnak tartja, kineveti, kigúnyolja, lenézi és gyűlöli, olykor meg is öli őket. Mert, mint mondtam, a gonosznak itt kell laknia, mivel itt született. Ezért a Föld a hatásköre, nem pedig a világ, ahogyan egyesek istenkáromlón állítják.


Ahogyan az előzőkben láttuk, a természetszülte ember két különböző asztrális befolyási szféra számára áll nyitva: a Föld asztrális befolyása számára és a világ asztrális befolyási szférája számára.

A hermészi filozófiánál mindig figyelembe kell vennünk, hogy világosan különbséget tesz a Föld és a világ között. A Föld a mi életterületünk, jobban mondva a világnak az a pici része, ahol lakunk. A világ ellenben a szent, abszolút bolygó, Isten egyetemes tervének érinthetetlen jelensége. Ezért mondja a 11. szakasz:

A gonosznak itt kell laknia, mert itt született. Ezért a Föld a hatásköre, nem pedig a világ, ahogyan egyesek istenkáromlón állítják.

Mint természetszülte emberek a Földtől valók vagyunk, tehát földiek, de mint mikrokozmoszok a világból valók vagyunk. Ezért két asztrális szféra létezik, két asztrális befolyás, mely minket, legalábbis most, csaknem megoldhatatlan problémák elé állít. Ezért érthető az is, hogy Pál felkiált problémája krízisében: „Ezt a törvényt találom tehát magamban: ha a jót akarom, akkor a gonoszat teszem. Én nyomorult! Ki fog megváltani engem ettől a halálos testtől”?

Ebben a dologban az Ön panasza is az eget verte már minden hangnemben. Mert lényvalóságát mindkét befolyás érinti, mind a jó, mind pedig a gonosz asztrálerőké.

Vegyük úgy, hogy Ön, kár és szégyen révén tisztulóban, ösztönözve érzi magát arra, hogy saját viszonylatában valami megoldásra tegyen szert. Akkor először is mindenképpen ismernie kell azt a törvényt, amelyre Pál utal: amikor jót akarunk, akkor a gonosz is nagyon közel van.

Próbáljuk meg megérteni ennek a hátterét.

Tulajdonképpen mi egy démon? Semmi más, mint egy természeti erő. A régi bölcsesség valahol azt mondja, hogy mielőtt egy élethullám megalkotásáról lehetne szó, megalkotják a démonokat. Ez talán különösen hangzik, de nagyon logikus.

Minden megnyilvánulás egy asztrális térségben keletkezik. Mert a különböző asztrális tüzek készítik az étereket, és ezek állnak össze az anyagi atomokkal együttműködve megnyilvánulássá. Egy megnyilvánulás ötletét tehát először egy asztrális térbe kell bevésni. Ha ez megtörtént, akkor hatások, fókuszok, erőörvények keletkeznek. A kezdet démona elkezdi munkáját. Ezek a démonok vagy - eredeti jelentésükben - természeti erők adják meg végül a megnyilvánuló ötletnek a tervezett jellegét. A tervet megvalósítják, valóra váltják.

Így aztán egyszer a Földön (jegyezzék meg: a Földön!) elkezdték annak a tervét, hogy emberi lényeket hozzanak létre. Ez nagyon kényes ügy volt, mert ezeknek az emberi lényeknek saját gondolkodási képességet akartak rendelkezésükre bocsátani.

Ezt a képességet nem szabad csupán valami észszerkezetnek látni, hanem ugyanakkor és mindenekelőtt egy olyan képességnek, amely a Földnek és Isten szándékának az átkutatására szolgál. Ezért kell a gondolkodási képességben az észt és az értelmet megkülönböztetni. Az értelem, az isteni értelem az észt használja eszközként.

A létrehozott lényeknek bizonyos tekintetben az Atyával kellett volna egyenlővé válniuk. És mint mondtuk, bizonyos pillanatban ezt a hatalmas tervet elkezdték a Földön. A Föld (ezt meg kell tanulniuk jól belátni) a világ, az isteni világ nagy, véglegesen ennek szánt alkotóterülete. Engedjék meg, hogy még egyszer kijelentsük: mindenekelőtt tegyenek különbséget a világ és a Föld között! A hermészi filozófia szerint a Föld az a szülő terület, amelyen az embernek a magzati állapotát kell eltöltenie. Az ő és teremtménytársainak helyzete pedig a földön az, hogy ezen a magzati állapoton még nem jutottak túl. Ezért mondja az Úr Jézus: „Azért jöttem hozzátok a földre, hogy felemelkedtesselek titeket Isten tágas, pompás világának legmagasabb mennyeiig” (Pistis Sophia).

Sokan, sőt számtalan sokan mentek már Önök előtt ezen az ösvényen, akik mint igazán megszületettek, mint igazán megváltottak bementek a szent, isteni világba. Ön azonban még mindig magzati területén tévelyeg, itt kering. Szinte foglya ennek a térnek.

Ezt a bennünk lévő, saját isteni fajtánk még mindig negatív hatásai okozzák. Isteni fajtánk? Mi a mi isteni képességünk, isteni jellegünk? A hatalmas gondolkodási képesség, amelynek segítségével egyszer igazán emberek és igazán istenek lehetünk. Ebből a lángból valami kezd világítani bennünk, és ez a gyenge világocska, ez a kis éledező láng még a legnagyobb nehézségeket okozza nekünk. Minket, akiknek még igazán emberré kell válnunk, a Földtől csak akkor lehet megváltani, ha ez az igazán emberi állapot valóban megmutatkozik.

Ugyanis, hála Istennek, ha még csak magzati formában is, de fel vagyunk szerelve az isteni gondolkodási képességgel. Ez pedig mit jelent? Először is, hogy van egy asztráltestünk. Másodszor, hogy ebben az asztráltestben és ennek révén hozzáférhetünk a Föld asztrális szférájához, és harmadszor, hogy ezzel állandó kölcsönhatásban állunk a Föld asztrálszférájával, természeterőivel, démonjaival. Továbbá pedig, hogy befolyást gyakorlunk az asztrális szférára, mibenlétére és minőségére gondolkodási képességünk gyengén világló kis lángjával.

Képzeljék el ezt a helyzetet, mert ez mindannyiónk életének a drámája.

Az asztrális térségbe, az asztrális tűzbe bevésődnek az emberek ötletei, és mivel a gondolatok ható erők, az asztrális anyagban örvények keletkeznek, amelyekből mint gyújtópontokból megvalósító folyamatok keletkeznek, kifejlődik a teremtés.

Hozzáférünk ehhez a rendkívül kiváló asztrális térhez. Ez a kétségbeejtő, mert éppen ezzel elálljuk a magzati állapotunkból való felébredésünk útját. Ugyanis állandóan azzal foglalkozunk, és mindig is ezt tettük, hogy a Föld asztrális szféráját benépesítsük mindenféle természeti erővel, mindenféle démonnal. Ezek a sokféle-fajta és sok hatáskörű démonok pedig a jellegük miatt befolyásolják az étereket és ezáltal az éterek forma­meg­nyilvánulását.

Földi életterületünkön így jutunk ehhez a zabolátlan, rendetlen káoszhoz és romlottsághoz. Ehhez a számtalan szenvedélyéhez kötött állatemberhez, akiket maguk alkotta démonok gyötörnek, mindezekhez az állatemberekhez, akik hangyabolyként nyüzsögnek. Szúrják, harapják, károsítják és megerőszakolják egymást. A dolgok folyása közepette időnként különböző démoni erők ütik fel a fejüket, jutnak kimondottan kifejezésre, mint nap­jainkban például a természetellenes szexualitás. A világot szinte a természetellenes szexualitás hulláma árasztja el, mely mindenhová behatol. Mert ha mindenkit bebörtönöznének, akit a természetellenes nemiség ejtett bűvöletébe, akkor sok tekintélyes személyt is le kellene csukni. Ezért próbálják inkább a törvényeket megváltoztatni. A világtörténelemben mindig is úgy volt, hogy a kultúra hanyatlása idején, amikor a Földön kozmikusan beesteledik, a legszörnyűbb démonok, a bukott dialektika asztrális terének alja üti fel nagyon erősen a fejét, és az emberiségre ráront a természetellenes szexualitás tüzes lángja.

A természetellenes nemiség még valami más is, mint a nemi erő elfecsérlése. A nemi erő, nemde, alkotóerő? Ez az egyik isteni képesség, amivel az emberiséget ellátták. Ez az erő pedig magzati térségünkben kötelező érvénnyel arra hivatott, hogy megnemesedjen, és azzá az igazán isteni képességgé fejlődjön, mely a gégecsakrával függ össze. Az olvasó ennek alapján elképzelheti, hogy a nemi erő elfecsérlése káros, elsősorban az eszmére vonatkozóan, amelyen alapul.

Az emberek szurkálódnak, harapják, károsítják és megerőszakolják egymást, mondtuk. E hullámok fölött pedig, az örvények fölött, az állatvilág fölött, a nyomorúság vihara fölött zeng a kereső ember félelemkiáltása: „Én nyomorult ember, ki fog megváltani engem e halál testétől?”

Az alakulás területén élünk, amelyen az eredeti, tiszta démonok, az eredeti, tiszta, tüzes asztrális erő a feladatát kimondottan még mindig végzi. Az asztrális erőkkel való fent ecsetelt visszaélés miatt azonban, amelyben az egész dialektikus emberiség bűntárs, a földi asztrális szféra bizonyos pillanatban oly fekete, annyira ördögi, annyira igaztalan és diszharmonikus lesz, annyira tele lesz elfajultsággal, és az anyagi életterületet annyira benépesíti a romlottság, annyira a vér és könnyek területévé válik, hogy elviselhetetlen lesz. (Mert ami az asztrális területen kifejlődik, annak a földön meg kell nyilvánulnia. Ha pedig Ön kapcsolatban van valamelyik asztrális erővel, akkor az megnyilatkozik az Ön életében és testében.)

Ennek az a következménye, hogy végül az egész földet, a világ egész teremtési területét, meg kell tisztítani az asztrális területtől egészen az anyagszféráig. Ekkor minden ezekben lévő mikrokozmoszt megtisztítanak a piszkától, és a feledéshez vezetik el. Minden mikrokozmoszból kiürítik a karmáját. Mindnek újra kell kezdenie, mert a Logosz nem hagyja el kezeinek alkotásait.

Újra meg kell történniük tehát az eredeti magzati fejlődési folyamatoknak, kezdetüktől fogva. Mennyi idő mehet veszendőbe számunkra! Minden újabb mikrokozmikus életrekeltés azonban, hála Istennek, az illető számára újabb lehetőséget jelent.

Lássák jól a helyzetet! Mi a valóságuk?

Mint mondtuk, két asztrális szféra befolyásol minket, az eredeti, tiszta asztrális terület és a dialektika démonizmusa. Tehát megtalálják ezt a törvényt magukban, hogy amikor jót akarnak tenni, ugyanakkor a gonosz is itt van mellettük. Természetben születettségük, múltjuk, egész dialektikus állapotuk miatt teljes mértékben kapcsolatban állnak a földi asztrális terület piszkával.

Önök a modern Szellemi Iskola tanulói, és részesülnek a Szellemi Iskolában, így az eredeti hívó hang, az eredeti erő még kapcsolatban van Önökkel. De meddig állhat még fenn ez a helyzet a fekete démonizmus ostora, igája alatt? Ezért találjuk magunkban ezt a törvényt: ha jót akarok, ugyanakkor a gonosz is nálam van. Ez magától értetődik! Mert az asztrális démonok egész csordáját mi készítettük, mi és sorstársaink, mi keltettük életre őket, tehát közvetve vagy közvetlenül, közelről vagy távolról teljes mértékben részt kapunk belőlük.

Itt van tehát az egyik, de a másik is. Mily rettenetes ez! Ezért a felkiáltás: én nyomorult, ki vált meg engem ettől a haláltól, ettől a legszörnyűbb nyomorúságtól! Újra el kell-e süllyednünk egy kozmikus éjszaka káoszában, egy általános nagytakarításban, a Föld magzati terének tisztogatásában? És Hermész panaszkodik:

A démonok pedig behatolnak az emberbe, és elvetik bennük a saját tevékenységük csíráját: az észt ekkor ez a mag termékenyítette meg házasságtöréssel, gyilkossággal, udvariatlansággal a szülőkkel szemben, megszentségtelenítő cselekedetekkel, istentelen tettekkel, öngyilkossággal és mindenféle mással, ami a démonok műve.

Ezt a felsorolást sok mindennel folytathatnánk és növelhetnénk, anélkül, hogy valaha is a végére érnénk. És feltehetjük a kérdést: így kell-e ennek minálunk is folytatódnia? Minálunk, akik - őszintén szólva - a démonaink elől menekültünk a Szellemi Iskolába? Kell-e ennek folytatódnia? Nincs-e mégis megoldás?

De igen, van megoldás. De ezt önmagukkal kell nagyon is erőteljesen elkezdeniük. Az Iskola ezt Önöknek évek óta mondogatja. De hallgattak-e rá? Ennek az útját, az ösvényt, Önöknek szinte minden szóval, nap mint nap mutatják. Az egész dogma azonban, minden jótanács, az egész jó és segítő befolyás, ami az Iskolából szüntelenül árad Önökre, talán az egyik fülükön be, a másikon meg kiment, így a démonok, melyek oly nagy befolyást gyakorolnak Önökre, mindezt az elvetett magot újra rendszeresen megsemmisítették vagy negatívvá változtatták.

Ameddig élnek, addig még van remény, és bármelyik napon újrakezdhetik. Ekkor azonban tegyék a mai napot az új kezdetté! Inkább ma, mint holnap. Nagyon tárgyilagosan és határozottan álljanak életünknek e hatalmas problémája elé, mintha még sohasem tanulmányozták volna. Akkor szabad megerősödnünk annak bizonyságában, ahogyan Hermész mondja a 12. szakaszban:

Aki viszont az Isten iránt tanúsított tiszteletben és szeretetben él, az mindent elvisel, mert részesül a Gnózisban. Az ilyen embernél minden jóra fordul, még az is, ami másoknak gonoszság. És ha pályáznak is rá, mindent a Gnózisért hozott áldozatnak vesz, és már ezáltal is minden rosszat jóra fordít.

Viselkedésüket tehát Önök képesek teljesen megváltoztatni az asztrális területre vonatkozóan. Egész asztrális állapotukat elvből képesek megsemmisíteni és megváltoztatni. Teljes mértékben képesek tiszta magzati állapotukat és a kezdet démonaihoz való viszonyukat helyreállítani, hogy valóban emberként megszülessenek az isteni világban.

A helyzet láttán ez sokaknak csodának vagy mesének tűnik. Ezt a csodát azonban megmagyarázhatjuk. De akkor meg kell egyeznünk, hogy a receptet, amellyel az Iskola akarja megajándékozni Önöket, maradéktalanul, hűen alkalmazzák. A legkisebb fájdalom esetén sokan rohannak azonnal az orvoshoz, és hűségesen a tőle kapott recept szerint viselkednek. Miért nem teszik ugyanezt életük legfontosabb problémáját illetően?

Mint dialektikus embereknek még soha sem volt ilyen sok nehézségük, mint most. Az emberi élethullám még sohasem volt ennyire az alapjaiban beteg és romlott, mint a mai napon.

Ha most Önöknek, a gnosztikus Szellemi Iskola tanulóinak újra átnyújtjuk az élethez vezető ösvény receptjét, akkor eleget tesznek-e hűségesen e recept követelményeinek?


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,