Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3

XI. Az élethez vezető ösvény receptje

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3


Bizonyára megértettük, hogy minden szenvedésünk és bosszúságunk oka földi életterületünk asztrális szférájához való viszonyunkban rejlik. Sokaknak nehéz az élete, erről azonban maguk tehetnek. Amit ugyanis Önök az asztrális térbe vetítenek, azt bizonyos pillanatban problémák formájában visszakapják az életükben.

Az asztrális világhoz való viszonyunk okozza tehát minden szenvedésünket és gyötrelmünket, egész meghasonlásunkat és rögeszméinket, mert jóllehet isteni emberlétre vagyunk hivatottak és kiválasztottak, gondolkodási képességünket mindeddig helytelenül használtuk. Noha gondolkodási képességünk pillanatnyilag még rendkívül hiányos és tökéletlen, gondolkodásmódunkkal mindenféle démonokat alkotunk a földi szférában. Olyan erőket teremtünk, amelyek bizonyos pillanatban uralkodni kezdenek rajtunk, mivel mint természetszülte lényeknek, teljes mértékben reagálnunk kell rájuk. Magzati állapotunkat így nem tudjuk legyőzni, és kiskorúak maradunk. Így nem vagyunk képesek megszabadulni a Földtől, és a dialektika törvényeihez láncolódunk. Ha meg akarunk szabadulni ettől a nyomorúságtól, akkor jelenlegi asztrális minőségünket meg kell semmisítenünk, mégpedig azzal, hogy teljesen megnyitjuk magunkat a Gnózis világosságerőinek, az isteni vetésnek, ahogyan Hermész nevezi.

Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzőjében elmesélik, hogy C.R.C. a mérlegen, a vizsgán minden súlyt képes volt ellensúlyozni a tény miatt, hogy csodásan pompás és nagyszerű szerzetesi ruhát viselt. C.R.C. folttalan ruhája az asztráltestet képviseli! Megszabadulhatunk a Földtől, és bemehetünk a megszabadító életbe azzal a feltétellel, hogy az isteni vetés segítségével teljesen megtisztítjuk a ruhánkat, asztrális járművünket.

Ez az isteni vetés, amelyre Hermész utal, a tiszta asztrális tűz. Ez az eredeti természeterő, mely magzati állapotunk asztrális térségén uralkodik. Pál fájdalmas felkiáltására: „Én nyomorult, ki fog megváltani engem a halálnak ettől a testétől?”, meg is jön a válasz: hála Istennek, Jézus Krisztus Urunk. Ennél persze ne gondoljunk valami történelmi személyiségre; ne gondoljunk az egyházak istenére és rögeszméjére, hanem arra, amiről a János-evangélium bevezetője tanúskodik: „A világosság fénylik a sötétségben”.

Ennek a világosságnak lett átadva az egész Föld. E világosság nélkül semmit sem tehetünk. Minden szent írás tanúskodik ennek a bizonyosságáról: Jézus Krisztus a megváltó, az üdvösséget, gyógyulást hozó asztrális fény, a tiszta asztrális világosság, amelyből és amely által az igazi születésnek kell feltámadnia.

Most pedig világosan szembe kerülünk a nagy problémával. Elénk állítják minden problémánk megoldását. Kilátásba helyezik nekünk, hogy igazán embernek születhetünk. Pál kimondja a nagyon is ismeretes szavakat: „Megtalálom tehát ezt a törvényt magamban: ha a jót akarom, a gonosz is velem van. Ki fog megváltani engem a halálnak ettől a testétől? Hála Istennek, Jézus Krisztus Urunk!” A tiszta, isteni, asztrális világosság!

Azután pedig a Rómabelieknek írt levél 7. része következik, amelynek 25. szakaszában levonja a következtetést. Megállapítja: jóllehet az elmémmel az Isten törvényének, de a testemmel, azaz a természetszülte személyiséggel a bűn törvényének szolgálok.

Ha ezt a következtetést elemezzük, akkor úgy tűnik, hogy gyakran ugyanebben a helyzetben vagyunk. A lelkület, a lélek szerint a legtöbben azzal foglalkozunk, hogy a Gnózisban felébredjünk. Lelkük minősége miatt Önöket bevezetik Isten gyermekeinek életébe, a megdicsőülés életébe, és az ifjú Gnózis majdnem minden tanulójáról valóban azt mondhatnánk, hogy a lélekélet nagy örömmé válik számukra. Ezt nemcsak mondhatjuk, hanem be is tudjuk bizonyítani. Mint tanulók, alig tudnak eleget foglalkozni az egyetlen igazság dolgaival, szinte alig tudnak eleget kapni a Gnózis dolgaiból. A modern Szellemi Iskola élete és a benne élés Önöknek abszolút belső szükségletté vált. Erről tanúskodik például az a tény is, hogy konferenciahelyeink sorozatosan megtelnek, és a jelentkezők száma egyre nagyobb lesz. Ez a fejlődés így fog folytatódni is.

Iskolánkban tehát a lélek tekintetében hatalmas fejlődés van folyamatban. A tanulóknak szemmel láthatóan belső, erős szükségletét képezi, hogy részt vegyenek a szellemi műben, és a legtöbben nagyon erősen fáradoznak is ezen. Mindez nagyszerű, és a legnagyobb hálára kötelez minket, mert bizonyítja, hogy csaknem mindegyikőjük a lélek ébredező életében áll. Lelkületükkel Isten törvényét szolgálják. Mégis nagyon sokakban megmarad ez a nyomorúságos meghasonlás. Elméjükkel Isten törvényét szolgálják, amennyire egyáltalán lehetséges, a személyiség felől azonban még földi démonjaik hajszolják Önöket. Személyiségük alapján ragaszkodnak a típusukhoz, a jellemükhöz, mely ifjúkoruktól meghatározta Önöket. Így nem tudnak megszabadulni földi személyiségüktől, amely sajnos oly erősen a bűn törvényének jegyében áll. Lélekben azzal foglalkoznak, hogy újjászülessenek, a személyiség alapján viszont még teljesen a földi démonok hajszolják Önöket.

Miben rejlik ennek a problémának a megoldása? Erre is válaszol Pál a Rómabelieknek írt levél nagyszerű, pompás 8. részében: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem a szellem szerint. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak, a szellem szerint valók pedig a szellem dolgaira.”

Itt látják tehát a megbeszélt nehézség egész terjedelmét. Ismerünk egy olyan életet, mely az ébredező lélekszükségletek jegyében áll, amely teljes mértékben kielégít minket, megkülönböztetünk azonban egy mindennapi életet is. Ez az élet van otthon is, társadalmi pozíciónkban, és függönyeink mögött, meghitt légkörünkben, belső szobánkban, messze, nagyon messze a Gnózistól, ahol teljesen egyek vagyunk a típusunkkal, jellemünkkel, ösztöneinkkel, földi démonaink hajtóerejével; és ezen az életen teljesen a haláltermészet asztrális áramlatai uralkodnak. Így félreismerhetetlenül két életet élünk, ami a pusztulás veszélyével fenyeget minket. Mert ha a gnosztikus Szellemi Iskolát még annyira szeretik is, ha egyetlen konferenciát sem hagynak ki, az említett belső meghasonlás szinte óránként növeli a nyomorúságukat. Tudniuk kell ugyanis, hogy a haláltermészetből jövő asztrális befolyásolás szüntelenül erősödik, ezért ha lélekszületettek, és most nem avatkoznak be határozottan az életükbe, akkor elvesznek.

Hogyan kell tehát beavatkozniuk? Mi ennek a módja? A lélekélet mellett, nagyon tudatosan és tudományosan nem szabad többé a test szerint eljárnunk! Ez az egyetlen megoldás a fiatal és az öreg ember számára egyaránt. Minél fiatalabban kezdik, annál jobb, mert ha megcsappant az erejük, ha természetszülte állapotukban nem eléggé vitálisak, akkor a vállalkozásuk szinte kilátástalan.

„Ha a test szerint éltek, meghaltok.” Értsék jól, hogy mire gondol Pál: akkor ugyanis a magzati térség rabjai maradnak, és a kozmikus éjszakában elpusztulnak. Ami pedig a mikrokozmoszukban felépült, lélekhez illő karma formájában, az megsemmisül. És az adott pillanatban, jó néhány százezer év múlva újra kezdhetik - pontosabban nem Önök, hanem a mikrokozmoszuk.

„Ha a test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a szellemmel megöldökölitek, éltek”. Akkor élni fogtok, igazi emberekként Isten vidám, nagy világában.

Lehetséges-e ez? Erre nem lehet általános feleletet adni. Megváltoztatjuk tehát a kérdést: Lehetséges-e ez az Önök számára, a Szellemi Iskola komoly tanulói számára? Erre aztán abszolút azt válaszolhatjuk, hogy „igen, erre Önök képesek”. Ezt pedig bebizonyítottuk Önöknek. Megpróbáltuk megmagyarázni, hogy minden képességük megvan ehhez. És mindannyian megvizsgálhatják önmaguknál, hogy milyen mértékben. Bárhogyan is, mindannyian rendelkeznek különböző szinten felébredt új lélekélettel. Pál pedig azt mondja a Rómaiaknak írt levél 8. részének 11. szakaszában: „Ha Krisztus szelleme bennetek lakik, akkor halandó testeiteket ő fogja feléleszteni is”, akkor felveszi Önöket ebbe a hatalmas újraalkotó folyamatba. Önök tehát, mint a gnosztikus Szellemi Iskola tanulói, mint emberek, akik azzal foglalkoznak, hogy lelkileg kiviruljanak, mindezt véghez vihetik, mert az ehhez szükséges erőt bevezették Önökbe, ez az erő már Önökben lakozik.

Most már csak az a kérdés, hogy ezt az erőt akarják-e alkalmazni is, hogy valóban cselekednek-e, azonnali hatállyal. És hajlandók-e elegendő erőt és kitartást fordítani az első nehézségek, a démoni akadályok leküzdésére. Mert személyiségüket és életállapotukat sokan annyira elrontották, hogy kezdetben nagyon nehéz lesz alaposan rendet teremteni.

Ha úgy vesszük, hogy ezt el akarják kezdeni, akkor Hermész azt mondja Önöknek:

Isten vetéseiből kevés van, de magasságosak, szépek és jók! Erénynek, mértékletességnek és istenlelkűségnek, boldogságnak nevezik.

Mi értendő itt erényen? Az erény hermészi értelemben egy következetes életvitel az új lélekerőknek megfelelően és ezek alapján, amelyek Önökben megnyilvánulnak. Fogékonyak Önök lelkileg? Megértik-e, vizsgálják-e, hogy mit hoz Önöknek, mit nyújt át Önöknek a világosság, a Gnózis világossága? Nos, az ennek megfelelő, következetes életvitel, az azzal egyező életvitel, amit így kapnak, amit éreznek, amit átlátnak, amit megértenek, ez az erény hermészi értelemben. Ebben az életvitelben, amely tehát belső szemléletüknek megnyilvánul, ebben kell hinniük. Ebbe az életvitelbe kell merülniük egész belső vágyakozásukkal. Erre kell szomjúhozniuk, ahogyan a Boldognak-mondások mondják: „Boldogok, akik a szellemre vágynak, mert övék a mennyeknek országa”.

Ismerik-e már ezt az óriási, mindent felemésztő vágyakozást, hogy azzal élhessenek összhangban, ami az Önök lelkébe vetítődik? Egy konferencia látogatása vagy egy templomszolgálaton való részvétel alkalmával ugyanis mindenesetre történik valami Önökkel! Lelküket, lényüket, szívüket megérinti a Gnózis világosságereje! Nos, ha az Igét akkor szinte szomjasan isszák, ha a világosságerőt szinte felszívják, akkor lényük legmélyéből vágyakozhatnak arra, hogy ezeknek a dolgoknak megfelelően éljenek. Ha ezt az erényt gyakorolják, akkor Önökben hatalmas kapcsolat keletkezik a kezdet asztrális erejével, azzal az asztrális tűzerővel, amelybe a Logosz belevezette az emberalkotás ötletét.

Most az a fontos, hogy legbensőségesebben higgyenek ebben a világosságerőben, mely megérintette Önöket, higgyék, hogy be fognak tudni lépni az új életterületre. Ha ugyanis így vágyakoznak, így kívánkoznak és hisznek, hisznek a saját lelkükben, a saját lehetőségeikben, Isten szeretetében, abban az ösztönzésben, amellyel Isten nógat az igazi születésre, akkor az erre következő reagálás Önöket más gondolatokhoz juttatja. Akkor rendbe jön a gondolkodási életük. Akkor akarják is, hogy más gondolatokhoz jussanak, mert annyira vágynak az új birodalomra. Ha ugyanis egy ember valamire vágyik, akkor gondolatai mindig ugyanabba az irányba terelődnek.

Aki tehát tele vágyakozással az új életállapotra irányul, az ennek megfelelően másképpen kezd gondolkodni. Amelyik pillanatban aztán az Önök új mentalitása megtisztítja Önöket, a megsemmisülés démonaihoz fűző asztrális kötelékek feloldódnak. Amennyiben saját külön démonaikról van szó, ezek teljesen feloszlanak. A társadalom által közösen alkotott és fenntartott démonoktól pedig teljesen megszabadulnak. Ebben a megvilágításban gondolkozzanak el a fent megbeszélt hermészi erényről és az új életvitelről.

És mit ért Hermész a mértékletességen? Azt, hogy nagyon következetesen és nagyon meggondoltan lemondanak a dialektikáról, elállnak tőle, és mindenekelőtt, hogy nem hagyják magukat a dialektika által feláldozni. A hermészi mértékletesség ezt így fejezi ki: „A világban, de már nem a világból való”.

A mértékletességgel szemben a mértéktelenség áll. Mértéktelenség a Gnózis értelmében, ha az ember teljesen a normális életnek szenteli magát. A mértékletes ember a felelőssége tudatában járható irányt követ, amelynél számol minden körülménnyel és helyzettel, hogy a személyiségrendszerből eltávolíthasson minden ellenállást, amely az új lélekerők érvényre jutását akadályozhatná.

Az új életvitel nagyon sok szemponttal szembesít minket. Gondoljanak ebben az összefüggésben például az átlagemberben hatalmasan ható erotikus elemre, a szexuális ösztönre. A nemi ösztön, Barátaink, legalábbis a mai emberiségnél teljesen az asztrális tér legszörnyűbb démonával van kapcsolatban. Ezért beszéltünk az előzőekben a homoszexualitás ragályáról.

A pusztulás - ez újra bebizonyosodott - nagyon közel van. Tehát Önöknek, akik élő lélekerővel rendelkeznek, mindenképpen élniük kell az új lehetőségekkel, mert ezek a lélekerő-lehetőségek most megvalósultak Önökben! Az erény, amelyet Hermész ajánl Önöknek, és a mértékletesség, amelyről beszél, ebben az esetben rendkívül szükséges. Ha rátérnek erre, akkor eljön Önökhöz az istenlelkűség, a boldogság, Isten tökéletes ismerete. Ez az igazi emberré születés, a megszabadulás.

Ha most az Önökben meglévő lélekerő, Jézus Krisztus Urunk világosságereje alapján az új életvitelt választják, ha abszolút, feltétel nélküli vágyakozásban és hitben minden akadályukat ledöntik, akkor elnyerik az igaz lélekember jutalmát, a teljes megszabadulást.

Ezekről a dolgokról nagyon hosszasan és részletesen, sokkal részletesebben is lehetne beszélni. Ezt azonban feleslegesnek tartjuk, mert ha megértettek minket, akkor az a fontos, hogy hajlandók-e velünk együtt megpróbálni ennek a módszernek az alkalmazását. Lépjenek be velünk együtt ebbe az életvitelbe! Ha nem, akkor tanulóságuknak a legcsekélyebb értelme sincsen. Ha viszont hajlandók velünk együtt így dönteni, ezen az úton járni, állhatatosan és következetesen, akkor boldog emberekként felfedezik, hogy az egész dialektikus, magzati térséget a rögeszme és a tudatlanság tette gonosszá és tartja a gonoszban. Aki azonban ezt a rögeszmét megsemmisíti magában, száműzi önmagából, az mindent nagy tisztaságban lát és tapasztal majd. Tehát, Hermész szavai szerint, minden gonoszat jóra fordít, eredetivé tesz.

Nem nehéz elképzelni, hogy az ilyen szellem és lélek szerint kiemelkedetteknek csoportja, az olyan világban, mint a miénk, nagy és pompás dolgokat képes cselekedni.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,