Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3

XIII. Mindent megkapni, mindent odaadni, és ezzel mindent megújítani

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3




Mivel a világ Isten által teremtett és eszköznek szánt észlelési és gondolkodási képessége ad alakot minden dolognak, majd oszlat fel újra mindent, hogy ezáltal minden vetést, amit Istentől kaptak megőrizzenek, minden dolgot a feladatuk és hivatásuk szerint megjelentessenek, és azzal, hogy újra felszabadítják, mindent megújulással ajándékozzanak meg.


Ez az idézet arra késztet minket, hogy először is vizsgáljuk meg a világ lényét és mibenlétét. Emlékeztetünk arra, hogy Hermész különbséget tesz a világ és a Föld között. A világ Isten megjelenése, a föld pedig a világnak egy része, az emberiség keletkezési területe. A világ, mondja Hermész, Isten közvetlen eszköze. A világ egy csodásan nagy és pompás rendszer több nézettel, amelyeknek a föld csak egyike. Isten, mondja, a világ Atyja, és mint olyan, tökéletes rendszert alkotott.

A világ egy hatalmas fejlesztő- és tanintézet, iskola, a teljes értékű emberi lények és más élethullámok számára is. Mihelyt egy ember valóban megszületett a földtérségben a legmagasabb bentlényéig, legmagasabb bentlénye szerint is, attól kezdve tovább kell haladnia, át kell menetelnie a világ minden területén - olyan ez, mint valami pályafutás egy kozmikus egyetemen -, hogy elvégezhesse egész tanulmányi, fejlődési menetét. Magasabb értelemben tehát a földhöz hasonlóan a világ is az alakulás területe, egy isteni oktató intézet. Mert vegyék figyelembe: A világ észlelési és gondolkodási képessége ad alakot mindennek, és oszlat fel újra mindent. A világ tehát az emberi megnyilvánulásnak nem célja vagy vége, hanem Isten eszközeként szolgál, hogy az embert végső céljához sürgesse.

A világmindenségben a naprendszerek és a bolygók miriádjai találhatók. Minden bolygó egy fejlődési terület, amely a nagy Istenterv megnyilvánítására törekszik. A világ észlelési és gondolkodási képessége alakít ki mindent, majd visszaveszi önmagába: megnyilvánítja, majd feloszlatja, hogy újjáalkossa. Szóval a világ által megnyilvánított minden életet a dialektika jellemez: a kikelet, a virulás és a hanyatlás, majd újra a kikelet.

A világnak ez a dialektikája a valódi dialektika, más tehát, mint a miénk. A világ számára a dialektika isteni, egyszülött valóság, míg számunkra csapás, büntetés, a terméketlenség bizonyítéka.

Ha a dialektikát a hermészi belátás vezetése alatt magasabb szempontból vizsgáljuk, akkor megállapítjuk, hogy a világ a dialektika miatt az örökkévalóság legnagyobb gyakorlótere. A dialektika megtanít az állandó mozgásra, minden megjelenőnek az állandó keringésére azzal, hogy mindent megnyilvánít, majd újra feloszlat.

A világ tele van a formák, testek, erők és jelenségek csaknem végtelen sokféleségével. A világ megmutatja nekünk mindezt, majd feloszlatja, hogy megújítva mutassa meg újra. Ebből kiderül, hogy a világnak bizonyos lehetőségeket, értékeket kell mutatnia, bebizonyítania, bizonyos erőket meglévőknek nyilatkoztatnia, anélkül azonban, hogy a világ ez akarna lenni, ezeknek az erőknek, lehetőségeknek és értékeknek akarna mutatkozni. A legfontosabb, a leglényegesebb, maga az isteni önvaló mindezek mögött áll. Éppúgy, ahogyan a gnosztikus Szellemi Iskola nekünk évek óta nem a valóságot akarja megszerezni, hanem megkísérli a valóságot megmutatni, úgy a világ az isteni önvaló előcsarnoka. Ha képesek vagyunk ezt így látni, akkor a dialektika valami nagy, hatalmas és pompás lesz. Akkor megértjük a 19. szakaszt:

Isten tehát a világ Atyja, és a világ minden benne lévőnek az alkotója. A világ Isten fia, és minden, ami a világban van, a világ által lett.

Mi ennek a világnak az anyagából készültünk. A világ gyermekei vagyunk, és a világ minden értéke, minden ereje és lehetősége megnyilatkozik bennünk és körülöttünk. Emiatt tehát teljes mértékben a világ magas dialektikája határoz meg minket. Sőt, magunk is „dialektikák“ vagyunk, mint a világ gyermekei - míg meg nem nyilvánul a lényeges cél, azaz Isten gyermekei nem leszünk! Az istenfiaság kivezet minket a világból Isten fenséges örökkévalóságába. Isten szellemét egyszer belénk leheli majd a Hétszellem. A gyakorlótérről, az iskolából akkor bemegyünk Isten örökkévalóságába.

A fentiek ésszel való felfogása az olvasónak semmiképpen sem eshet nehezére. De szinte emberfeletti erőfeszítést követel meg ennek a menetnek a kivitelezése és jó véghez vitele. Mert ebben merül ki a hermészi életelv. Ahogyan Isten a világ atyja, mi pedig a világ gyermekei vagyunk, világos, hogy az Istenség belső lénye, magja bennünk is jelen van, bennünk is szunnyad. Ezért kell a világot az ő természetesen szükséges dialektikájával gyakorlótérnek, iskolának látniuk. Nem a gyakorlótér a cél, hanem az élet, ami azután következik. Nem a világ, hanem mindaz, ami mögötte van.

Tehát egész életüket, egész életvitelüket ennek megfelelően kell berendezniük és átélniük. Az egész világi mibennünk, sőt egész személyiséglényünk, beleértve ebbe intellektuális agytudatunkat is, egy dialektikus szerkezet, azaz változó, nem tartós valóság. Minden, ami Isten, és amit Ő tesz, a világgal és az emberiséggel kapcsolatos egész terve

...rendezi és díszíti a mindenséget végtelen sokféleségével, az élet szüntelenségével, a megnyilvánító erő fáradhatatlanságával, a sors gyorsaságával, az elemek vegyületével, és minden létrejövőnek a rendjével - mondja Hermész. - Az észlelés és az értelem úgy áramlik be minden élő lénybe, mint az őt körülvevő dolognak a belélegzése. A világ azonban ezt egykor, a keletkezésénél mindenkorra megkapta Istentől.

A világ tehát csak azt mutatja be, ami az egyetemes, ami Istenből van, ami a valóság, ami Ő, és azt, hogy a teremtmény mire hivatott. Ha pedig Önök, mint teremtmények a világot, mely Istentől lett, nem fogadják el iskolának, nem így élik át, akkor Önök rossz helyzetben vannak. Akkor fellép a másik dialektika mint bosszúálló dialektika, amelyről az évek során annyit beszéltünk.

A világ megtermékenyít minket Isten magjával, amennyiben tiszta lélekkel rendelkezünk, amely együttműködik egy megtisztított ész-agy tudattal. Ha nem így van, akkor Önöket a démonok magja mérgezi meg halálosan, és a másik dialektika lép működésbe.

Az tehát a kérdés, hogy az Istentervet és hatásait, ennek minden következményével elfogadjuk-e. Ha nem, akkor belépünk a gonoszba, a megkristályosodottnak az alkotásába, az elanyagosodásba. Választanunk kell tehát az isteni jó és a démoni gonosz között. A démoni gonosz azonnal keletkezik, mihelyt egy teremtmény ellenkezik a világ szükséges dialektikájával, mégpedig saját magában és minden dologban. Akkor megkristályosodás, megkövesedés keletkezik, a végén pedig felőrlődés, megsemmisülés, és a nagyon-nagyon fáradságos, teljesen új kezdet.

Mindannyian ismerjük a haláltermészet oly következetlen és rendkívül fájdalmas dialektikáját. A hatalmas, dinamikus mozgás, a világ fenséges ritmusa helyett a megkristályosító tényező miatt mindenben hátráltatás kezd érvényesülni, míg be nem következik a teljes megállás. A megrekedés abban, amit joggal neveznek haláltermészetnek.

A haláltermészet az Isten által a világban berendezett dialektika karikatúrája. Ettől az eltorzulástól, ettől a viccfigurától és jelenségeitől, a démoniság tarka sokaságától azonnal megszabadulhatnak, ha kitartó, új életvitellel azzal lépnek kapcsolatba, ami a világ valójában: Isten Fia. Ezért nem egyszerűen valami misztikus példabeszéd, ha azt mondják, hogy Jézus Krisztus a világ bolygói szelleme.

Azonnal részesülhetünk Krisztusban, az isteni bolygónak ebben a lényében, mert ebből a világból valók vagyunk. Azonnal és közvetlenül a jóhoz, Istennek a világgal és emberiséggel kapcsolatos tervéhez fordulhatunk. Ha mindezt megértjük, igaznak ismerjük fel és e szerint járunk el, akkor azt bizonyítjuk, hogy a lélek és az agytudat megtisztult, tehát birtokában vagyunk a hermészi elmének. Életvitelünk alapja pedig, amelybe bele kell merülnünk, természetesen a mindent átvenni, mindent visszaadni, és ezáltal mindent megújítani, teljesen az isteni világdialektikához igazodni, és magunkat ennek alávetni.

Ez a feladat persze a legnagyobb problémákat okozza nekünk, melyeket nem szabad és nem is lehet félvállról vennünk. Ha együttélésünk valóságából indulunk ki, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a helyzet rendkívül bonyolult, mert a világ tiszta lényege teljesen összefonódott a gonosszal.

Ha teljesen az Istentől a világnak adott dialektika mértékei szerint szeretnénk élni, mindent önkéntelenül átveszünk, hogy használatba vegyük, ahogyan használni kell, akkor például nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy azt vesszük át és használjuk, ami teljesen a gonoszból és démoniból van? Ha bizonyos dolgokat, értékeket és lehetőségeket elbocsátunk, eleresztünk, odaadunk, vagy egyszerűen elutasítunk, akkor nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy magából a világtörvényből való dolgokat utasítunk el?

Sokan tesznek ilyesmit jóhiszeműen, mert a tekintélyek félrevezették őket. Ha tehát ehhez a megbízáshoz nem fogunk hozzá rendkívül intelligensen, akkor szó sem lehet arról, hogy a szükséges dolog a helyes módon, a megfelelő helyen és a helyes időpontban újul meg.

Ezen felül rendkívül fontos, hogy Önök ezeket a dolgokat hogyan látják személyesen, készek-e egy olyan életvitelre, mely egyáltalán nem illik a természetükhöz? Önök közül sokan bizonyos dolgokkal szemben rendkívül régimódiak. A hagyományokhoz való ragaszkodás azonban nem egyeztethető össze az új életvitellel, mely éppen azt kívánja meg, hogy készeknek kell lennünk a megkapottat azonnal újra elbocsátani!

Ugye megértik tehát, hogy ezt az életvitelt pontosan meg kell vizsgálnunk és meg kell beszélnünk. Alaposan meg kell gondolnunk, hogyan lehet mindezt modern korszakunkba beleilleszteni.

Már mondtuk, hogy minden gnosztikus szerzet az ő idejében egy ilyen feladat előtt állt, nincs abban tehát semmi különös, hogy a lélek elnyeréséért folytatott évekig tartó küzdelmünk után (mert az új életvitelnek a lelken kell alapulnia) mi is ez előtt a feladat előtt állunk. Az eljövendő hónapokban és években az ifjú Szerzet csoportjáról teljesen új jellegnek kell bebizonyosodnia.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,