Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3

XV. Életvitelünk és a mai viszonyok

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3


„Mindent megkapni és mindent odaadni, már ezáltal is mindent megújítani”. Ez a gnosztikus életvitel elutasíthatatlan alapelve. Ez az életvitel, ahogyan láttuk, a századok folyamán mindig ugyanaz maradt, és minden gnosztikus szerzet nagy tiszteletben tartotta. Csak kivitelezésének módszerei változnak az időszak és a körülmények szerint, de természetesen mindig ugyanazon az egyetlen alapon.

A régi időkben a csoportok elszigetelten éltek. Nem rendelkeztek a modern közlekedési és közlési eszközökkel, éppoly kevéssé a modern közzététel, a nyilvánosságra hozás lehetőségeivel. Anyagi hatáskörüket ezért nagyon csekélynek kell neveznünk.

Csodálkoznunk kell tehát, hogy például az ő idejükben a bogumilok az egész Balkánt befolyásolhatták, ezen kívül Oroszország nagy részeit is. És azon is, hogy a katárok hangadó szerepet játszottak majdnem egész Dél-Franciaországban, ahol az uralkodó egyházat teljesen kikapcsolták.

Éppoly meglepő, ahogyan később a rózsakeresztesek ötlete és küldetése villámgyorsan elterjedt Európában, holott akkoriban egy utazás például Calwból Hollandiába csaknem világ körüli utat jelentett.

Ezért felvetjük a kérdést: hogyan ért el a rózsakeresztesek üzenete akkoriban olyan gyorsan északra, s hogyan válaszolt rá éppoly gyorsan az észak? Kíséreljünk meg válaszolni erre, és arra a kérdésre is, hogy annakidején, a modern közlési eszközök nélkül, a kapcsolat modern lehetőségei nélkül, amelyekkel ma rendelkezünk, hogyan volt lehetséges a világtenger egész környékén, hogy a Gnózis csaknem mindenütt egyidőben kezdte el a munkáját, egy olyan munkát, mely sugáralakban áradt ki minden oldalra, a hátországokba. Ez olyan fejlődés, mely pillanatnyilag már nem lehetséges.

Nos, a régi szerzetek bizonyos haditerv szerint jártak el. A nagy mű résztvevői egyénileg magasabb képességekkel rendelkeztek, és közülük néhányan bizonyos terv szerint mentek ki olyan tájakra, ahol testvérek letelepedését kellett megalapozni.

A vezetéshez szokott testvérek mind rendelkeztek az úgynevezett magasabb képességekkel. Bárhol is voltak, egymással telepatikus, gondolati kapcsolatban voltak. Továbbá alvás közben lelki kapcsolatot teremthettek egymás között. A kiváló együttműködés így előre biztosítva volt. Azt is tudnunk kell, hogy az akkori átlagember fajteste távolról sem volt olyan tömény, annyira megkristályosodott, mint jelenleg. Ezen kívül az emberek akkor a középkor nyugalmában és csendjében éltek. Ezt ma már szinte el sem tudjuk képzelni. Az ember akkoriban még nyitott volt, mert gondolkodási képessége, ésszerű agytudata még nem volt elrontva, és emiatt az asztrális szféra sem sötétült el annyira, mint ma. Amikor aztán elkezdődött az üldözés az egyház és az állam részéről, az állam részéről az egyház beleegyezésével, és az egyház részéről az állam támogatásával, akkor rendkívül sokan át tudtak bújni a hálón, és más módon folytathatták munkájukat. A világtörténelemben nem volt egyetlen olyan nap sem, egyetlen óra sem, amelyikben a szent munka szünetelt volna.

Mindezt azért beszéljük meg, mert meg akarjuk mutatni, hogy a hermészi életvitel nagyobb zavarok nélkül kivitelezhető. Ahogyan az ifjú Gnózis tanulócsoportja előrehalad az üdvmegnyilvánulásban, erről természetesen még többet lehet majd beszélni. Minden körülmények között kivitelezheti a munkáját, anélkül, hogy különösen magára vonná a figyelmet. Most pedig az a kérdés: modern korszakunkban, minden tényező figyelembe vétele mellett, hogyan kell berendezni az életünket, hogy bizonyos minimális követelményeknek megfelelhessünk? Ezzel a kérdéssel vezetjük be egy új életvitel problémáját, amelybe a csoportnak az eljövendő években teljesen bele kell élnie magát. El kell gondolkoznunk eljövendő életvitelünk alapelveiről, amelynek segítségével a mi csoportunknak is előre kell haladnia, a korszak körülményeinek és modern időszakunk nézeteinek figyelembe vétele mellett, egészen a dicsőséges végig.

Megismételjük tehát az aktuális kérdést: hogyan kell modern korszakunkban, minden tényező figyelembe vétele mellett berendezni az életvitelünket, hogy megfelelhessünk bizonyos minimális hermétikus követelményeknek, hogy ezen az alapon ne kelljen lesiklanunk a haláltermészetbe, nehogy a haláltermészet visszaéljen velünk?

Mit kell tennünk például, hogy ne tartsanak minket államellenesnek vagy szélsőségesnek? Mit kell tennünk, hogy tanulóságunkban gyakorlati eredményekhez jussunk, megszabaduláshoz, a megújulás valóságához? Komolyan számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy életünk annyira összeszövődött a társadalommal és a nyilvános berendezésekkel, hogy ezekből nem tudjuk minden további nélkül kivonni magunkat. Ebben a tekintetben a rózsakereszt régi szerzeteseinek aranyszabályát kell alkalmaznunk, hogy minden testvérnek az országában szokásos öltözetet kell viselnie.

De... az élő lelkiállapot alapján! Ezt nagyon meg kell gondolniuk. Ha a lélek Önökben nem szabadult fel, ha a lélek Önökben nem nyilvánult meg, akkor az új életvitelt nem képesek kialakítani, újra meg újra feszültségek és összetűzések keletkeznek, és Önök megrekednek. Csak a lélek teszi Önöket szabaddá. Az elmúlt években erre állandóan nagy hangsúlyt helyeztünk, és ez bőségesen megmutatkozik egész irodalmunkból is. Elsősorban arra van szükség, hogy a lelket elnyerjék, a lelket felszabadítsák újjászületés által. Ha rendelkezünk a lélekkel, akkor megvan az az alap, amelynek segítségével tanulóságunk útján minden akadályt elhárítunk, legyőzünk.

Ezen az alapon minden tanulónak sikerül országának állami berendezéseihez és úgynevezett demokratikus törvényeihez igazodnia. Azaz, ameddig a sajtószabadság, a vallási és lelkiismereti szabadság és az összejövetelek szabadsága nem akadályoztatik különösebben, a szabad emberi jogokat nem fenyegeti veszély. Akkor senkinek sincs kifogása az ellen, ha az ember a lélek alapján mozog sötét országainkban. Ha azonban az úgynevezett szabad emberi jogokat gúzsba kötik, akkor másik fázisba lépünk be, a csoport gnosztikus mágikus eszközökkel vág utat magának, és külső munkája az illegalitásba vonul, ahogyan ezt a második világháború éveiben kellett tennie.

Annakidején az Iskola munkáját az akkori elöljáróság megtiltotta. A munka azonban egyetlen percre, egyetlen másodpercre sem akadt meg. Persze amikor ez a helyzet előállt, voltak olyan tanulók, akik visszavonultak, és ezt őszintén be is vallották. Egyesek odajöttek hozzánk és azt mondták: „Ugye megérti, hogy társadalmi helyzetemre való tekintettel nem maradhatok továbbra is az Iskolában. Szívből gondolunk az Iskolára, melegen gondolunk a Gnózisra, és Önre is, de tanulóságunkat folytatni most nem tudjuk.”

Világos, hogy a tanulóságot lehetett volna folytatni, de az ilyen tanulók ezt akkor még nem látták be. Egy fontos pillanatban a barátságukról biztosítottak minket, ám szabadkozva ugyan, de mégis magunkra hagytak.

Persze más tanulók is voltak, igazi, harcra kész leventék, ha lehet ezt így mondani, akik az Iskolához éjjel-nappal hűek maradtak. Így együtt folytathattuk a munkát, míg 1945-ben az illegalitást megszüntették, és újra ráléphettünk szokásos munkaterületünkre.

Amikor az Arany Rózsakereszt testvéreinek az illegalitásba kell menni, akkor tisztázni kell a lelkiismeretet, tehát a lelkiállapotot önmagunknál ezeket a dolgokat illetően. A létnek egy ilyen időszakában, amikor a világtörténelem sötét oldalait írják, a tanulóban a gyűlölet nyomának sem szabad lennie. Mindennel szemben nyíltnak, lélekkel-telinek, szeretetteljesnek kell maradnia. Akkor pedig ki lehet tartani az illegalitásban, és ki lehet bírni ezt anélkül, hogy egy hajszálunk is meggörbülne.

Ebben az összefüggésben még egyszer hangsúlyoznunk kell, és a Szerzet nyilatkozata is közzé teszi, hogy az Arany Rózsakereszt testvére, férfi és nő, mindenkor és minden körülmények között távol tartja magát minden politikai tevékenységtől. A politikai tevékenységekkel az ember felelősségeket vállal, amelyekbe később belegabalyodik, és amelyek a Gnózist szolgáló útján komolyan árthatnak neki.

A történelemben talán előfordult már, hogy egy gnosztikus magas hivatalt látott el az államban. Akkor azonban ez határozott szándékkal történt, az egyetlen nagy cél érdekében, amelyet a gnosztikus kitűzött magának, és amely valójában teljesen a politika területén kívül fekszik.

A társadalmi életben a gnosztikusnak is el kell foglalnia a helyét. Ez magától értetődik. Azzal az egyetlen feltétellel, hogy munkáját becsületben és abszolút tisztességesen végezheti. Egy példa rávilágít a dologra. A modern üzleti életben gyakran fordulnak elő az abszolút becstelenség bizonyos formái. Itt valószínűleg egyikőjüknek sem mondunk új dolgokat. Ez az egyik legfontosabb oka a társadalmi élet folyamatos hanyatlásának. Mert az üzletember a birtoklás vágyából indul ki. Nem annyira azt kívánja birtokolni, amire a saját életszínvonalához szüksége van, ami hasznos, hanem itt olyan kívánságról van szó, amelyet szinte sportként űznek. A mitológiából talán ismeretes, hogy Merkúr a kereskedők és tolvajok istene. Merkúr, üzleti ügyek, tolvajok! Ezeket egy lapon említik!

Tudják, hogy ki Merkúr?

Merkúr Hermész Triszmegisztosz, a háromszor Nagy!

A hermétizmus a pompás, a nagy Merkúr-ötlet. A gondolkodás vallása. A szellem vallása. Az Atya szolgálata.

Az ember azért kapta az észen alapuló, ésszerű agytudatot, hogy a szellemmel együttműködve ezt a magas rendű gondolkodást fejlessze ki. Az ember elromlása, bűnbeesése azonban ahhoz vezetett, hogy az észképességgel visszaéljen, holott ennek őt egy Merkúrrá, Hermésszé, az isteni Hierarchia szolgájává kellett volna tennie. Ehelyett ez a képessége őt a kereskedelem, a kultúra, a birtok és a hatalomra törés, az önmagát-szolgálás kultuszának fogságába zárta, amely csaknem az egész emberiséget nyomasztja. Merkúr, a kereskedők és tolvajok istene! Nem mutatkozik-e meg itt a kijelentés igazsága: ha a legjobb elromlik, akkor a legrosszabb lesz belőle?!

A nagy seb tehát, amely miatt a világ elvérzik, az az üzleti szellem, amely a gonoszság szelleme. Mert mi is a helyzet? Az egész értelmet piacok szerzésére fordítják. Ha pedig a piacokat megtalálták és a forgalom kialakult, akkor ezt minden áron meg kell tartani. Olykor nemzetközi kötelékben is, ha milliók életébe kerül is. Aki megvizsgálja a háborúk okait, az első és a második világháború okait is, annak ijedtében eláll a lélegzete. Az irodalom, mint például az amerikai újságíró Pierre Van Paassen könyve, Éveink napjai és hasonlók, a fátylaknak csak egy piciny sarkát voltak képesek meglebbenteni. A föld üzletemberei ellenőrzik az államot, ellenőrzik a vallást és a filozófiát. Egyszóval, minden az ő szolgálatukban áll.

Merkúr, Hermész Triszmegisztosz a kereskedők és tolvajok istene!

Milyen rettenetes, mennyire jellemző az emberiség elsüllyedtségére. Ha Önök ezen együttműködnek, akkor nemcsak a becsületet hiányoló gyakorlatba lépnek be, hanem egész személyiségüket is elrontják. Ha azon kell gondolkodniuk, hogyan jussanak nyereséghez, és ennek érdekében készek bizonyos sakkhúzásokat alkalmazni, akkor az ilyen gondolkodás révén közvetlenül elrontják asztráltestüket. Ha pedig az asztráltestüket így a gondolkodásukra és a kívánságaikra hangolták, akkor ez az állapot nemsokára a vérüket is átszövi, és erre hangolja.

A tanulóság ilyen életvitel mellett talán filozófiailag lehetséges: részt vehetnek az összejöveteleken, látogathatják a konferenciákat, olvashatják a könyveket, beszélgethetnek a Gnózisról. De mi hasznuk ebből? A szabadságot kell elnyerniük! Az örök bőséget kell elnyerniük. Mert ezért van az Iskola!

Ezért kell a fent leírt életmóddal leszámolniuk. Az ilyen esetben tanulóságuk nem haszontalan ugyan, de sohasem hozhatja meg a megszabadulást. Aki mint üzletember nem abszolút becsületes és tisztességes az Iskola szabványai szerint, az károsítja az Élő Testet és saját magát is. Ha tehát, kedves Barátaink, az üzleti életben állnak, vagy maguknak is van valami üzletük, akkor ezt úgy vegyék, mint a régi kézműiparosok az ő foglalkozásukat. Üzletükkel ne akarjanak meggazdagodni, mert akkor lelkileg visszavonhatatlanul tönkremennek, mindenekelőtt egy olyan iskolában, mint a miénk.

Ha pedig ebből az ellentmondásból nem tudnak kikerülni, nos, akkor változtassák meg a szakmájukat. Így az a mi véleményünk, hogy nem kellene állást vállalni valami világ- és emberiségkárosító üzemben, mint például megsemmisítő eszközöket gyártó gyárakban, vagy olyan laboratóriumokban, amelyek atomvizsgálatokkal és hasonlókkal foglalkoznak. Ilyen állásokat, úgy tűnik nekünk, egy szellemi iskola tanulójának nem lenne szabad vállalnia. Mert egy egyszerű levél megírása, egy egyszerű telefonbeszélgetés lefolytatása az ezzel együttható érzések és gondolatok minősége miatt az asztráltestet súlyosan károsítja.

Bárhogyan is, ezt a dolgot mindenkinek jól meg kell gondolnia, és sikeresen döntést kell hoznia. Az eredmény pedig hamar kialakul az élő lélekállapot alapján. Gondolkodásukat, ésszerű tudatukat tökéletesen meg kell tisztítani. Ha ezt nem teszik, akkor tanulóságuk csak látszat és káprázat. A szülőknek ügyelniük kell arra, hogy gyermekeik oktatását a helyes pályákra tereljék, hogy gyermekeiket, mielőtt még nem késő, megóvják a pusztulástól vagy a károsodástól a Gnózis kegyes segítségére való fogékonyságot illetően.

Vegyék figyelembe. hogy a társadalom mindennapi élete, különösen a gnosztikusan törekvő ember számára halálosan veszélyessé válhat. Ezért kell a modern Szellemi Iskolának is a tanulók figyelmét felhívni társadalmi pozíciójuk problémájára, hogy az Iskolát is védjék, és a tanulók élete se legyen haszontalanul megnehezítve.

Ebben a tekintetben jó lesz az Önök figyelmét a félelem tényezőjére is felhívni. Sokan félnek, félnek ettől meg amattól. Például félnek felhagyni azzal, ami semmit sem ér. Félnek bizonyos helyzetektől, amelyek nem jók és az ő életszínvonaluk alatt vannak. Értsék meg, hogy hermészi alapelvünk világosságában „mindent megkapni és mindent odaadni, már ezáltal is mindent megújítani” minden félelem alaptalan, ilyen szorongásra abszolút nincsen szükség. Aki a lélekerővel alapelvből összhangban él, aki megfelel a megszabadító élet követelményeinek, annak semmi miatt sem kell aggódnia.

A félelem egy rögeszme. Ha a lélekben állnak, akkor egyetlen hajszáluk sem görbül meg a mennyei Atya akarata nélkül. Ezért int a Hegyibeszéd: „Ne aggodalmaskodjatok. Keressétek először Isten birodalmát és az Ő igazságát, és minden más megadatik néktek”. A félelem, az aggodalom és a szorongás ezen kívül nagy mértékben károsítja az asztráltestet, megnyitja a démonok számára, és ezzel a tanulóságot önámítássá teszi.

Egy további fontos pont az esetleg még mindig meglévő megtartási szenvedély. Nem tudunk vagy nem akarunk mindent megbocsátani vagy elereszteni, ami a nagy cél láttán káros vagy haszontalan. A megtartási szenvedély mindannyiónknál különböző színezetű. Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy a függetlenség, a szükséges függetlenség nálunk még nem tökéletes. A dolgoktól, anyagtól, esetleg pénztől, helyzetektől, és a Gnózis szabványain kívül álló emberektől való függőségünk károsítja az asztráltestünket, ennek minden következményével. Az asztráltest egy nagyon tüzes test, és ezzel a tűzzel magukat is megégethetik, és másokat is szentségtelenül érinthetnek.

Ha tehát a megszabadító élethez vezető utazásukat jó véghez akarják vinni, akkor legfontosabb útjukat Rózsakereszt Keresztélyhez hasonlóan, négy rózsával a kalapjukon kell elkezdeniük. Most erről szeretnénk beszélni, hogy az új életvitel szabványait, feltételeit, amelyekkel a modern Szellemi Iskola a tanulóit szembesíti, világosan a tudatuk elé állítsuk.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,