Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3

XIX. A szent demokrácia

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3


Hermész gnózisa elképzelhetetlenül hosszú idők óta jön már hozzánk, hogy felvilágosítson az úgynevezett szent demokráciáról, a mindenség-megnyilvánulás alapkőletétele óta az alapvető természetben mindenki számára biztosított teljesen egyenlő lehetőségekről. Ha valaha is szó volt szabad emberi jogokról, akkor ezekkel Hermész Gnózisában találkozunk. Az alapvető természetnek és tulajdonságainak lényege mindenben benne van, s ez minden teremtményt megajándékoz az ötlettel és az erővel, hogy részesülhessen a magasságos istenemberiség állapotában.

Isten nagy kegyelmét teljesen lehetetlen idővel nem megvalósítani. Az alapvető természet lényege és tulajdonsága miatt mindannyian építkezhetünk a saját megvalósításunkon. Ha végül mégis az mutatkozik meg, hogy a véghezvitt mű az alapvető tervvel ellenkező jellegű, akkor az erő ellenkező irányulása feszültséget okoz és helyesbítést fejleszt ki, ahogyan ezt az előzőkben fejtegettük.

Tehát minden hiba napvilágra kerül a forrásánál. Lényegében emiatt a szent demokrácia is csodának nevezhető. Az önmegvalósítás ösvényén az ellenkező, az ellenálló a logikus folyamatok következtében önkijavítást hoz létre, úgy hogy az önmegvalósítás végül elkerülhetetlen. Aki ezt belátja, az megérti Tát szívből jövő ujjongását:

Ezzel a pompás és szép látomással, ó Atya, annyira eltöltöttél, hogy lelkületem szeme ezzel az odafordulással a megszenteltetéshez került közelebb.

Az alapvető természet a mindent körülfogó és mindent átható Ige, mely kezdettől fogva volt, az az Ige, amelyről a János-evangélium bevezetője beszél:

„Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala. És nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ebben az Igében, ebben az alapvető természetben volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.”

Ennek az életnek kell a mi életünknek lennie vagy azzá válnia. Megértik-e, érzik-e, hogy ez a nagy isteni képesség, mely Önökben felismerhető, bármilyen körülményes úton is jut kifejezésre, a kezdet isteni képessége Önökben? Mert egész lényük, így láttuk, egyetlen dinamikus vágyakozás és akarás: az isteni alap minden ember lényében. Ez az isteni képesség tehát felismerhető bennünk, és végtelenül közvetlenebb, mint például a világ és a Nap. Hermész tizenkettedik könyve megmagyarázta, hogy a világ, a szent világ és Vulkán, a szellemi világosság, mely amögött áll, szintén az Atyából való, és mint olyan, éppúgy isteni. Az ötödik pont azonban azt mondja:

Noha a világ és a Nap szintén élőlények keletkeztetői, számukra mégsem olyan mértékben a jó és az élet okai, mint Isten.

A világ, a Nap és a többi különböző égitest természetesen a csakis jó, az alapvető természet terméke és határozata. És hogyan is lehetne tehát a világot, mely az alapvető természetből lett, afölött az alapvető természet fölött állónak tekinteni, amellyel mindannyian személyesen, testileg kapcsolatba léphetünk? Ez nem lenne értelmes dolog, ezen felül helytelen is.

A világ a mi anyánk ugyan, belőle születtünk és nevelkedtünk, de a világ összefüggő egészében még számtalan magzati fejlődés, fantomi és emberalatti tér található. Gondoljanak csak például a mi haláltermészetünkre. Mindezekből a magzati fejlődésekből ellenálló, ellenkező befolyások indulnak ki. Mennyi, de mennyi ellenható befolyás működik bennünk, emberekben? Gondoljanak csak arra, hogy mi minden forr és zubog a régi világtenger körül. Gondoljanak csak a feszültségekre, amelyek pillanatnyilag az ősrégi Európában fejlődnek ki. Mindezekből a népekből és fajokból és csoportokból ellenálló sugárzások áradnak.

Nagyon sok minden nincsen még összhangban a szent demokráciával. Számtalan ember nem érti még a szent demokrácia lényegét. Ezért nem tudunk még összhangban élni az alapvető természettel. Ha tehát ennek érdekében csoportokhoz, fajokhoz vagy népekhez fordulunk, és az ötletek sokasága szerint szeretnénk irányulni, akkor kétségtelenül zavarba jövünk. Szóval a világból, mint Isten gyermekeinek keletkeztető és fejlesztő térségéből, az emberi élethullám elv-társaiból olyan sugárzások indulnak ki, melyek egyrészt az abszolút jóhoz tartoznak ugyan, másrészt azonban ellenkeznek. Ezen kívül a világsugárzás összefügg a Nappal, és bizonyos más égitestekkel, amelyeknek megvan a saját fejlődési terük; és sok ilyen égitesten szintén a legnagyobb problémák fejlődnek ki.

Tehát természetrendünkben, életállapotunkban a befolyások rettenetesen bonyodalmas sokasága található: befolyások a saját világunkból, saját bolygónk és a többi égitest miriádjainak lakóitól. Mindez rendkívül bonyodalmas és rendetlenséget okozó. Hermész azt akarja mondani, hogy a Naprendszer valamelyik bolygóján kialakuló ellenkező fejlődés nagy befolyást gyakorol ugyanannak a rendszernek minden más bolygójára, minden más bolygó kisugárzására is, valamint e rendszer Napjára is. Ezért van az, mondja Hermész, hogy a Nap világossága a szemet vakíthatja.

Hogy mindezeket a nehézségeket - amelyeknek egy teremtmény, mihelyt foglalkozni kezd vele, áldozatul esik - el lehessen kerülni, itt van kezdettől fogva az alapvető természet, az Ige, az élet és a világosság. Mert ennek a lényében rejlik az egész keletkezési terv, ebben van elhatározva, ebbe van süllyesztve az alapvető ötlet, mint valami hatalmasan vonzó vágyakozás.

Az alapvető természetben továbbá van egy tevékeny hatás, egy akarás, a megvalósításnak az ereje, tehát az életre keltő erő. Ez az élet pedig megrendíthetetlen világosság. Az a világosság, amelyhez mindannyiónkat hívnak, az istenemberi állapot világossága. És nem pompás, vigasztaló gondolat-e, hogy a dolgok tarka nyüzsgésében, a ránk rontó számtalan sugárzás közepette, egy isteni kétegység rejlik, mely magával az alapvető természettel képes összekapcsolni minket? Nem nagyszerű-e a milliószoros befolyásokon teljesen kívül, mindezen veszélyeken kívül, minden sugárzáson és számtalan fejleményen és fejlődésen kívül birtokában lenni ennek a mérhetetlen kincsnek? Talán most már jobban megértjük Tát öröm­ujjongását:

Ó, Atya, ezzel a pompás és szép látomással teljesen eltöltöttél minket! Lelkületem szemei az áhítat miatt közelebb kerültek a megszenteltetéshez.

Hermész ehhez hozzáfűzi:

A jónak egy ilyen belső látása nem olyan, mint a Nap tüzes sugarai, amelyeknek világossága a szemet elvakítja. Ez a belső szemlélődés megvilágosítóan hat, mégpedig annál erősebben, minél fogékonyabb az ember a belátást ajándékozó sugárzás beáramlására. Ez nagy erővel hat, mélyen mibennünk, sohasem okoz kárt, és teljesen az isteniséggel van eltelve.

Hát nem magasztosan fennkölt pünkösdi evangélium ez, amelyet szabad átnyújtanunk Önöknek? Nincsen-e végtelenül sok minden körülöttünk, amely elvakít vagy elvakíthatna minket, ami akadályoz és ellentáll? Mily rendkívül zavaró és sajnálatos következményekkel járhat mindez? Nos, ettől azonnal és teljesen megszabadulhatnak. Végleg és teljesen elbúcsúzhatnak tőle. Mert a legszorosabb kapcsolatban vannak az igével, az élettel és a világossággal, ez Önöknél, Önök körül és Önökben van. A János-evangélium látszólag elvont bevezetője oly határozott és világos, amennyire csak lehetséges. Mert az ifjú Gnózis Élő Testén keresztül folttalan tisztaságában az alapvető természet lép kapcsolatba minden tanulóval.

Ezzel a határozott ténnyel fordul az Iskola Önökhöz, hogy sürgősen részt vehessenek benne. És részesülhetnek benne, ha hajlandók belépni az új életvitelbe. Gondolkodásukat, ésszerű agytudatukat meg kell szabadítaniuk minden ellenkezéstől, minden ellenállótól és kísérletezőtől, és így meg kell újítaniuk a visszafelé mozgást.

Van azonban itt még több is, és szövegünk tizenegyedik szakasza erre tereli a figyelmet. Ha az Önök számára itt kifejtett ötletet teljesen és tökéletesen megértik (itt nem ésszel való megértésről van szó, mert erre mindenki képes lenne, aki rendelkezik egy ésszerű agytudattal), ha ez a nagy és pompás igazság és valóság Önöknek minden porcikáját megérinti, lényüket teljesen áthatja és lelkesíti, akkor, amint Hermész mondja, teste teljes nyugalma idején a legszebb dolgokat nézheti, mint elődeink, Uránusz és Kronosz is.

Elődeinknél, Uránusznál és Kronosznál a magasztos fényerőkről van szó, amelyekben az idő és az örökkévalóság gyönyörű egységgé egyesült, és amelyek az atlantiszi korszak végén, az árja korszak kezdetén az emberiséggel kapcsolatba léptek. Itt Isten szellemi megnyilvánulásairól van szó, amelyeket ezek a lények sok millió évvel ezelőtt támogattak és megerősítettek. Ezek a magvetők vagy szaturnáliák (Kronosz: Szaturnusz) hozták el az arany vetőmagot az újként megnyilvánult emberiséghez. Ezek a világban, de nem a világtól valók a testben voltak, de ki is léptek belőle, hogy az alapvető természet pompás nézetéről és fenségéről első kézből tanúskodjanak azoknak, akik még kívül álltak.

A visszafelé irányuló mozgásnak először a gondolkodásból kell kiindulnia. Az Önök gondolkodását, ésszerű agytevékenységét teljesen és tökéletesen meg kell tisztítani, és az alapvető ötlettel összhangba kell hozni. Minden zavarónak, minden tisztátalannak, minden kritikusnak, minden földre irányulónak el kell tűnnie főszentélyük mentálisan működő szervéből. És e megtisztult gondolkodás alapján kezdődhet el a visszafelé irányuló mozgás.

Ha ugyanis Önök hivatásuknak megfelelően tisztán gondolkodnak, akkor asztráltestük azonnal mentalitásuknak megfelelő lángra lobban. Az asztráltest a másodperc töredéke alatt reagál minden gondolatukra. Mint valami villám, úgy okoz minden gondolatuk hatalmas tüzet az asztráltestükben. Az asztráltesten keresztül aztán az étertest is olyan állapotba kerül, hogy megfeleljen az asztráltest minőségének. Éterek szabadulnak fel és hatják át egész anyagi szervezetüket, minden szervet, minden közeget egészen a vérig. Ha pedig vérük feltöltődik gondolatvillámaik következményeivel, akkor a vér újra átáramlik az agyidegek minden sejtjén, és amit Önök felszabadítottak, azt újra átruházza az ésszerű agyközpontra.

Látják-e a visszafelé mozgást? Gondolkodás, asztráltest, étertest, anyagtest, vér és a véren keresztül vissza a főszentélyhez! Így fejezi be körét a visszafelé mozgás. Ez a keringés, ez a visszafelé mozgás, ha gondolkodásukat teljesen a földre irányítják, börtön, áthatolhatatlan börtönfal lehet számukra. Ha azonban gondolkodásukat megtisztítják, ha megtanulnak tisztán, pompásan az alapvető természettel egyezően gondolkodni, akkor börtönfalaikat lebontják. Akkor a falak összeomlanak, és Önök a szabadságban állnak. Akkor volt börtönükből kilépnek a pompás látomásba. Agyukat ugyanis, ezt a csodás szerkezetet nem azért kapták, hogy a földire irányítsák, és fejüket a természet értéktelen dolgaival töltsék meg. Agyat azért kaptak, hogy a Szent Szellem kitöltésének alapjául szolgáljon. Azért kapták, hogy a pünkösdi ünnepet kivitelezhessék. Értik most már? Aki tehát a visszafelé mozgást a rendszerében megtisztította, és megnyitotta magát az alapvető természet számára, az szervi kapcsolatba kerül vele. Ahogyan pedig szemeinkkel a külső természetet nézzük, úgy nézik ezek az emberek a belső, igazi természetet is. És ennek a legcsekélyebb köze sincsen a tükörszférába nézéshez. Mert a tükörszféra semmi más, mint a dialektikus természet lefolyócsatornája, szemétdombja.

Az alapvető természet ikererőivel való benső kapcsolat mindig azonnal belső, új érzékszervi felébredéssel jár. És ez az igazi tanulóság ismérve, ez jellemzi az egyedül jó tanítványát. Nagyon is megértjük tehát Tát üdvkívánságát: „Legyen velünk is így, Atyám!”


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,