Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4

I. A tizenharmadik könyv: Hermész Triszmegisztosz Táthoz az általános lelkületről

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4


1. Hermész: A lelkület, ó Tát, magából Isten lényéből való, amennyiben egyáltalán beszélhetünk Isten lényéről; de akárhogy van is, csak a lelkület ismerheti meg önmagát teljesen.

2. A lelkület tehát nem különbözik Isten lényétől; úgy árad ebből a forrásból, mint a világosság a Napból.

3. Ez a lelkület az emberekben jó; ezért sokukról elmondható, hogy Istenek; emberi állapotuk nagyon hasonló az isteni állapothoz. A jó démon ezért az isteneket halhatatlan embereknek, az embereket pedig halandó isteneknek mondotta. Az oktalan lényekben a természet a lelkület. Ahol azonban lélek van, ott a lelkület is jelen van, ahogyan az igaz élettel mindenütt lélek is jár. Az oktalan lényekben azonban a lélek csak élet, üres, mert nincs benne lelkület. A lelkület ugyanis az emberi lelkek jótevője: átalakítja és képezi őket, hogy jobbak legyenek.

4. Az értelem nélküli lényekben a lelkület minden természetes fajtával együttműködik, az emberek lelkében azonban a természetes fajta ellen dolgozik.

5. Minden egyes lelket, mely bement egy testbe, azonnal fájdalom és élvezet kezd kínozni, mert a besűrűsödött testben a fájdalom és az élvezet tűzként terjed, s ebben a lélek elmerül és megfullad.

6. Ha az ilyen lelkeket a lelkület vezetheti, akkor kiárasztja rájuk világosságát, hajlamaiknak pedig ellenszegül. Ahogyan a jó orvos kiégeti vagy kivágja a testből a beteg részt, ugyanúgy hagyja megszenvedni a lelkület a lelket azáltal, hogy megszabadítja az élvezettől, mely minden bajának, betegségének okozója.

7. A lélek nagy betegsége azonban az istentagadás és az abból eredő téves gondolkodás, melyből semmi jó nem fakad, csak gonoszság. Ezért a lelkület e betegség leküzdésével szerzi vissza a léleknek a jót, ahogyan az orvos visszaadja a test egészségét.

8. Azok az emberi lelkek azonban, akik nem rendelkeznek a vezető lelkülettel, ugyanolyan helyzetben vannak, mint az oktalan állatok lelkei. Hiszen a lelkület együttműködik velük, és szabad folyást enged sóvárgásaiknak, vágyaiknak, melyekhez vonzódnak, mivel értelem nélküli állapotukban az élvezetet hevesen kívánják és hajszolják. Mint értelem nélküli lények nem hagynak fel azzal, hogy zabolátlanul átengedjék magukat szenvedélyeiknek és vágyaiknak; bűneiket így sohasem elégelik meg, mert értelem nélkül a szenvedélyek és vágyak határtalan gonoszságot eredményeznek.

9. Az ilyen lelkek megzabolázására rendelte Isten - szigorú nevelőként - a törvényt, hogy gonoszságukat tudatosítsa bennük.

10. Tát: Ez, Atyám, úgy tűnik, teljesen ellentmond annak, amit előzőleg a végzetről mondtál. Hiszen ha valaki mindenképpen házasságtörés, megszentségtelenítés vagy más vétek elkövetésére rendeltetett, akkor miért kell bűnhődnie, ha egyszer a sors kényszerítette tettének elkövetésére?

11. Hermész: Fiam, minden a végzet műve, mely nélkül semmi sem történhet a testi dolgokban, sem jó, sem rossz. A szépet és jót tevő ember éppígy a sors által tapasztalja cselekedeteinek következményeit. Tehát mindenki azért teszi azt, amit tesz, hogy tapasztalatokat gyűjtsön.

12. De most ne a bűnről és a sorsról beszéljünk tovább, amelyekről másutt már szóltam. Most a lelkületről beszélünk, és annak hatásáról: hogy különbözőképpen érvényesül az emberekben és az oktalan lényekben; hogy az utóbbiakra nem gyakorolhat jótékony hatást, az emberekben viszont kioltja a szenvedélyeket és a vágyakat. Az embereknél meg kell különböztetni azokat, akik birtokolják a lelkületet, és azokat, akik nincsenek vele kapcsolatban. Valamennyien a végzetnek - a születésnek és a változásnak - vannak alávetve, mert ez a sors kezdete és vége.

13. Mindenki alá van tehát vetve a sorsnak, de azok, akik az értelem útján járnak, vagy ahogyan mondtuk, akiket a lelkület vezet, azok nem úgy éreznek, ahogy a többiek. Mivel ugyanis megszabadították magukat a gonosztól, a sorsot nem érzik gonosznak.

14. Tát: Hogy érted ezt, Atyám? Ezek szerint a házasságtörő nem rossz? A gyilkos nem rossz? És a többi bűnös sem gonosz tehát?

15. Hermész: Fiam, akit a lelkület vezet, az éppúgy ismeri a szenvedést, mint a házasságtörő vagy a gyilkos - mert a házasságtöréssel és a gyilkossággal szenvedés jár -, noha ő nem követ el sem házasságtörést, sem gyilkosságot. A változást, mint a születést is, lehetetlen elkerülni. Aki azonban birtokolja a lelkületet, az megszabadulhat a gonosztól.

16. Ezért hallgattam én, fiam, mindig a jó démon szavára. Nagy szolgálatot tett volna az emberi nemnek, ha írásba foglalja mondanivalóját. Mert, fiam, csakis ő, aki Isten egyszülött fia és mindent átlát, csakis ő mondott igazán isteni szavakat. Egykoron azt hallottam tőle, hogy minden teremtett dolog egy, különösen az értelemmel rendelkező, testtel bíró lények azok; és hogy mi a lehetőségeket hordozó erőkből élünk, mégpedig a hatóerő és az örökkévaló lény által. A lelkület ezért, éppúgy mint az ő lelke, jó.

17. Ennek következtében a szellem dolgai osztatlanok, és a lelkület, mely Isten lelke és mindenen uralkodik, mindent, amit csak akar, meg tud valósítani. Gondolkozz el ezen, és kapcsold össze a kérdéssel, amelyet az előbb tettél fel nekem a végzetről és a lelkületről. Mert ha most eltekintesz a kötözködő szójátékoktól, akkor úgy találod, fiam, hogy a lelkület, Isten lelke, valójában mindenen uralkodik: a végzeten, a törvényen és minden máson, úgyhogy számára semmi sem lehetetlen. Az emberi lelket képes a sorsfolyamból kiemelni, de alá is vetheti végzetének, ha az adott emberi lélek hanyagnak bizonyult. Szűrd hát le ebből, mily kitűnő dolgokat mondott a jó démon.

18. Tát: Ezek isteni, igaz és megvilágosító kijelentések, Atyám. De elmagyaráznád-e a következőket is? Azt mondtad, hogy a lelkület az oktalan lényekben fajtájuktól függően és szenvedélyeiknek megfelelően hat. Nos, szerintem az, ami az értelem nélküli lényeket hajtja, az a szenvedély (pátosz). Ha ugyanis a lelkület együttműködik az ösztönökkel, ezek pedig szenvedélyek, akkor a lelkület is egy szenvedély, mivel a pátosz meghatja.

19. Hermész: Nagyszerű, fiam. Kérdésed éleselméjűségről tanúskodik és fontos, hogy megválaszoljam. A testben minden testetlen a pátosznak (passziónak - szenvedélynek és szenvedésnek) van alávetve, és alapjában véve maga is szenvedély (pátosz). Minden, ami mozgást kelt, az testetlen. Minden mozgatott, az test; és magát a testetlent is mozgatja valami, éspedig a lelkület. S ez a mozgás a szenvedély (pátosz). Mindkettő szenvedésnek (pátosz) van tehát alávetve, az is, ami a mozgást okozza, s az is, amit mozgat; az egyik, mert mozgást gerjeszt, s a másik, mert a mozgatónak engedelmeskedik. De amikor a lelkület megválik a testtől, megszabadítja magát a szenvedéstől (pátosztól, szenvedélytől) is. Talán inkább úgy fogalmazhatnánk, fiam, hogy semmi sem mentes a pátosztól (szenvedéstől), sőt minden ennek van alávetve. A pátosz, azaz a szenvedés különbözik a pátosz elszenvedésétől. Az egyik aktív (tevékeny), a másik passzív (tétlen). Persze a testek maguktól is hatékonyak. Vagy mozdulatlanok, vagy mozgatottak. Mindkét esetben jelen van a pátosz (szenvedés).

20. A testetlen kénytelen ténykedni, és ennek következtében szenvedésnek van alávetve. Ne hagyd hát, hogy a szavak félrevezessenek. A hatóerő és a pátosz (szenvedés) egy és ugyanaz. Az persze nem kifogásolható, ha erre a legvilágosabb kifejezést használjuk.

21. Tát: Magyarázatod nagyon világos volt, Atyám.

22. Hermész: Ezen kívül azt is gondold meg, fiam, hogy Isten az embert - mint egyetlen lényt a halandók között - két adománnyal ajándékozta meg: a lelkülettel és az igével, s mindkettő a halhatatlansággal egyenértékű. Ha az ember ezeket az adományokat helyesen használja, akkor semmiben sem fog különbözni a halhatatlanoktól. Sőt, mi több, mikor megszabadítja magát a testétől, ez a két adomány az istenek és boldogok karához vezeti őt.

23. Tát: Más élőlények nem használják az igét, Atyám?

24. Hermész: Csak a hangképzés képességével rendelkeznek; a szót nem ismerik. Az ige, a beszéd nagyon különbözik ettől a hangtól. Valamennyi ember közösen bírja az igét, minden más élőlény viszont teljesen sajátságos hangot ad ki, ami csak rá jellemző.

25. Tát: De hát az emberi nyelv is minden népnél más és más.

26. Hermész: A nyelvek valóban különböznek fiam, az emberiség azonban egységet alkot. És az ige is ugyanaz. Ha egyik nyelvről lefordítják a másikra, kiderül, hogy ugyan­az Egyiptomban, Ázsiában és Görögországban. Úgy tűnik, fiam, hogy még nem érted az ige dicsőséges csodáját és lenyűgöző jelentőségét. Az üdvözült Isten, a jó démon azt mondta, hogy a lélek a testben van, a lelkület a lélekben, az ige a lelkületben, s ennélfogva mindezeknek az atyja Isten. Az ige tehát Isten lelkülete és képe, a test az eszme képe, az eszme pedig a léleké.

27. Az anyag legfinomabb része így tehát a levegő (éter), a levegő legfinomabbja a lélek, a lélek legfinomabbja a lelkület, és a lelkület legfinomabbja Isten.

28. Isten mindent körülölel és áthat, a lelkület ugyanezt teszi a lélekkel, a lélek a levegővel (éterrel), és a levegő az anyaggal.

29. A sors, a rendeltetés és a természet a kozmikus rend eszköze és az anyag irányítója. Minden, ami szellemmel van megáldva, az mind lényeges, és lényegessége egylényegű. A testek viszont, amelyekből a mindenség összetevődik, oly módon többfélék, hogy az összetett testek múlhatatlanságban megtartják lényegüket, amely maradandó, változatlan lényeg éppen abban rejlik, hogy az egyik formát a másikkal váltogatják.

30. Ezen felül minden összetett testnek saját, egyedi száma van. Hiszen szám nélkül nem jöhetne létre semmilyen összetétel vagy egybeillesztés, sem pedig feloszlás. Az egy-ségek alkotják azokat a számokat, amelyek őket több-séggé teszik, s azokat is, amelyek a szám feloszlásával az összetevő részeket újra felveszik magukba, mialatt az anyag egy (egyes számú) marad.

31. Nos, ez az egész világ, ez a nagy Istenség, mely az Ő képe, aki még nagyobb, és akivel egy, és amely az Atya akaratát és rendjét őrzi, ez az élet teljessége. Ebben a világban semmi olyasmi nincs, ami - akár egyetemesen, akár részleteiben, az Atya által elrendelt visszatérés korszakokig tartó menete során - ne lenne élő. A világban sohasem volt, nincs és nem is lesz olyasmi, ami halott.

32. Mert az Atya azt akarta, hogy a világ élő legyen, mindaddig, míg megtartja egységét; így aztán a világ szükségképpen Isten.

33. Hogyan is lenne lehetséges, fiam, hogy Istenben, aki a mindenség képe és az élet bősége, előforduljon olyasmi, mint a halál? A halál ugyanis romlás, a romlás pedig megsemmisülés. Hogy képzelhetjük hát, hogy a romolhatatlannak egy része elromolhatna, vagy Isten egy része megsemmisülhetne?

34. Tát: Atyám, de hát élőlények halnak meg, holott őbenne vannak és az ő részei, nem?

35. Hermész: Ne így mondd, fiam, mert így félrevezet az eseményekhez kapcsolt szavak jelentése. Az élőlények nem halnak meg, csak összeillesztett testük oszlik fel. Ez a feloszlás nem halál, hanem egy összeillesztés feloldása. Ezt a feloszlást nem megsemmisülésnek szánták, hanem egy új születésnek, megújulásnak. Hiszen mi az élet hatóereje? Természetesen a mozgás. És mi mozdulatlan ezen a világon? Semmi, fiam!

36. Tát: De a Földet azért mozdulatlannak tartod, Atyám, nem?

37. Hermész: Nem, fiam, sőt, éppen a Föld az, ami mozgásában sokrétű, mégis állandó. Nevetséges lenne azt hinni, hogy a mindenség dajkája, mely mindent megszületéssel ajándékoz meg és felnevel, mozdulatlanul állni kénytelen. Mert mozgás nélkül nem születhet semmi. Balgaság azt kérdezni, ahogyan te teszed, hogy vajon a világ negyedik része tétlen-e, mert egy mozdulatlan test nem jelent mást, mint tétlenséget.

38. Tudd meg hát fiam, hogy a világban kivétel nélkül mindent mozgatnak, növelve vagy csökkentve azt. Ami pedig mozog, az él is, és szent törvény, hogy ami él, az semmiképpen nem maradhat ugyanolyan, nem maradhat változatlan. A világ ugyanis általános tekintetben változatlan, de valamennyi teremtménye változik, anélkül, hogy elmúlna vagy megsemmisülne. Csak a szavak és megnevezések zavarják össze és nyugtalanítják az embert.

39. Az élet ugyanis nem születésből, hanem tudatból áll, a változás pedig nem halál, hanem feledés.

40. Ebből a szempontból minden halhatatlan: az anyag, az élet, a lélegzet, a lélek, a szellem, az értelem, az ösztön, mindaz, ami az élőlényt alkotja.

41. Ilyen értelemben minden élőlény halhatatlan. Leginkább azonban az ember, aki képes befogadni Istent, és képes egyesülni vele. Mert az Istenség csak ezzel az élőlénnyel érintkezik - éjszaka az álmokkal, nappal különféle jelekkel jósol neki jövendőt: a madarak röptével, zsigerekből, a levegővel, a tölgyfa által, s így az ember megismerheti a múltat, a jelent és a jövendőt.

42. Azt is figyeld meg, fiam, hogy a többi élőlény a világnak csak egy-egy részében lakozik: a vízben élők a vízben, a szárazföldet benépesítők a szárazföldön, a szárnyasok pedig a levegőben. Csak az ember érintkezik minden elemmel: a földdel, a vízzel, a levegővel és a tűzzel, sőt magával a mennyel is. Kapcsolatba kerül vele, s ismeretei és belátásai gyarapodása révén érzékelni kezdi.

43. Isten mindent körülölel és áthat, mert ő a mindenség cselekvő és elszenvedő ereje egyaránt. Emiatt egyáltalán nem nehéz Istent megérteni.

44. Ha Istenhez gondolkodás révén akarsz közeledni, akkor szemléld a világ rendjét és e rend szépségét. Figyeld meg minden észlelt dolog szükségességét és a gondviselést, mely a múlton és a jelenen uralkodik; nézd, mennyire élettel teli az anyag, s hogyan mozgat e kimondhatatlan Istenség minden jó és szép lényt: isteneket, démonokat és embereket.

45. Tát: De hát ezek erőhatások, Atyám!

46. Hermész: Ha ezek csak erőhatások, fiam, akkor ki kelti őket? Egy másik istenség? Nem látod-e be, hogy miként az ég és a víz, a föld és a levegő a világ részei, úgy az élet és a halhatatlanság, a vér, a sors, az elrendeltetés, a természet, a lélek és a szellem Istennek nézetei, s hogy mindezeknek a maradandóságát nevezik jónak? Sem a jelenben, sem a múltban nincs tehát semmi olyasmi, amiben Isten ne lenne jelen.

47. Tát: Isten tehát az anyagban van, Atyám?

48. Hermész: Ha az anyag Istenen kívül lenne, fiam, akkor miféle helyet választanál számára? Mert mi más lenne, mielőtt működésre nem serkentették, mint zavaros tömeg? Ha pedig tevékenységre kell sarkallni, akkor ki teszi azt? Azt mondtuk ugyanis, hogy a hatóerők Isten alkotásai. Márpedig kitől kapta minden élő az életet? Kinek köszönhetik halhatatlanságukat a halhatatlanok? Ki végzi el a változtatást a változóban?

49. Akár anyagról beszélsz, akár testről, vagy a dolgok lényegéről, tudd meg, hogy ezek is mind Isten erőhatásai! Az anyagban lévő erőhatás képezi az anyagiságot, a testekben lévő erőhatás képezi a testiséget, és a dolgok lényegében lévő erőhatás határozza meg a valódi mivoltot. Mindez Isten, a mindenség.

50. A mindenségben semmi sincs, ami ne Isten lenne. Ezért nem lehet Istent olyan fogalmakkal körülírni, mint a méret, hely, tulajdonság, forma vagy idő. Mert Isten a mindenség, s így ott van mindenben, és mindent magába foglal. Imádd ezt az igét, fiam, és tiszteld. Csak egyetlen istentisztelet létezik, Istent egyetlen módon lehet szolgálni és tisztelni, azzal, hogy nem vagy gonosz.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,