Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4

III. A kedélyállapot megváltoztatása

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4


Amikor az ember azzal a megfontolt kívánsággal lép be a szív műhelyébe, hogy kedélyállapotát magasabb szintre emelje, s ezzel vállalja a lelki küzdelmet, akkor tudatában kell lennie annak, hogy a lélek ilyen megváltozása, illetve a lélek újjászületése szerkezetileg és alapvetően valóban lehetséges. Azt is meg kell értenie, hogy e fejlődésnek milyen erő alapján és milyen irányban kell végbemennie.

A cél, mint tudjuk, az egész mikrokozmikus természet helyreállítása; ezt a természetet vissza kell juttatni eredeti lényéhez, eredeti rendeltetéséhez, hogy egyesülhessen Istennel, a Szellemmel. Először is vizsgáljuk meg, hogy a jelöltnek kezdetben milyen erők állnak rendelkezésére, illetve milyen erőket kap munkája elvégzéséhez.

Ennek először is az értelemnek, az értelmes tanításnak, az üdvösség értelmes üzenetének kell lennie. Ahhoz viszont, hogy az értelem érintkezésbe léphessen velünk, bejáratot kell készítenünk számára. Ha ez még nem történt meg, akkor a „hallván nem hallunk” állapotában vagyunk. Egy értelmes tant, a Gnózis tanát csak akkor érthetjük meg, ha elég tapasztalattal rendelkezünk az ostobaságról. Ezeket a tapasztalatokat a szükségen és halálon, a siralom völgyén való átvonulással szerezzük meg, és azzal, hogy iszunk a keserűség kelyhéből. Az értelem csak ekkor szólhat hozzánk, és csak ekkor tudjuk felmérni, hogy eléggé vágyunk-e a megszabadulásra ahhoz, hogy az értelmet ne csak helyeseljük, hanem kövessük is.

Figyelembe kell vennünk ugyanis, hogy a pozitív értelemhez meghatározott tettvágyra, cselekedetre és életvitelre van szükség. Ezt sokan nem értik, és az értelem üzenetét csak az eszükkel fogják fel, úgy vélve, hogy ezzel már teljesen megértették a dolgot. Micsoda tévedés! Az értelemhez való igazodás emellett ennek megfelelő életvitelt is jelent, olyat, amely esetleg homlokegyenest ellentmond a fennálló kedélyállapotnak. A tanulónak, aki a kapottat belátóan elfogadja, azonnal fel kell tehát vennie a harcot az értelemmel netán ellenkező kedélyállapot ellen is. Az eredmény pedig majd megmutatja, hogy az, amit az értelem tanított, az vajon valóban kimutatható és megszabadító módon előtérbe lép-e. Ha ez nem így történik, akkor az értelem vagy csalóka látszat volt csupán, vagy pedig az illető még nem szállt le a szív műhelyébe. Ezért beszélünk a Gnózis üdvének okos-erkölcsös elfogadásáról. Az „okos” itt az értelem nézete, az erkölcsös elfogadás pedig az ennek megfelelő életvitelt jelenti.

Láthatjuk tehát, hogy mindenképpen le kell szállnunk a szív műhelyébe, hogy az értelmet a gyakorlatban vizsgálhassuk meg. Ismételjük meg még egyszer: azok, akik semmit sem tesznek a gnosztikus tantétel megvalósításáért, azok csak elméletben lettek értelmesek. Nekik ismét nagy szükséget kell szenvedniük, mielőtt komoly kísérletbe kezdenének. Mert egy értelmes üzenetet átvenni egészen más, mint meg is érteni, azaz alkalmazni. A leckét általában csak akkor tanulják meg, ha jókorát kortyoltak a szenvedés keserű poharából.

A világ gyakran tiltakozik a szenvedés ellen, és mindent megtenne, hogy közömbösítse, megszüntesse. Mégis a szenvedés az egyetlen módszer, amely a gonosz vagy éretlen kedélyállapot uralma alatt álló és emiatt csőlátású természettudatot ahhoz a belátáshoz juttathatja, hogy valami nincs rendben. Mert a kedélyállapot beárnyékolja, uralja az egész személyiséget, az egész lényt.

Mindenki, aki megszerzi a kellő tapasztalatokat - és a haláltermészetben valamennyi ember ezen fáradozik -, az előbb-utóbb keresővé válik. Amint azonban elkezdődik a kereső élet, azonnal fel kell vennie a harcot a szívben a kedélyállapot ellen. Amikor megkezdi ezt a harcot, számtalan hang kezd beszélni hozzá. Ezek azokra a sugárzásokra és befolyásokra való reakciók, amelyek addig szerepet játszottak a szívszentélyben, és emiatt egyazon szinten vannak a kedélyállapottal. Ezek a hangok a jelöltet kezdetben mindenféle szociális, politikai, társadalmi, erkölcsi és természetvallásos kísérletre késztetik - amilyenekkel telis-tele van a világ -, s emiatt végül belátja minden dialektikus próbálkozás és fáradozás értelmetlenségét.

Így történhet meg, hogy az ember tíz év, ezer év, vagy talán egy egész csillagév eltelte után végül bizonyos érettségre tesz szert ahhoz, hogy életének más irányt szabjon. Ekkor jön el az a pillanat, amikor a gnosztikus értelem valamelyest szóhoz kezd benne jutni. És abba az irányba terelgeti, amely az egyedüli megoldás a gondjaira: a kedélyállapot, a szív lelkiállapota felé. Abba kell a természetszülte tudatnak mintegy alászállnia. Nem engedhetjük tovább, hogy a kedélyállapot és fejleményei önműködő folyamatok legyenek, hanem az én­tu­da­tunk­kal meg kell támadnunk a kedélyállapotot.

Hiszen természetszülte emberekként oly erős énnel rendelkezünk, annyira énközpontúak vagyunk, és olyan pontosan tudjuk, mit akarunk. Nagyon öntudatosak, és - éppen a gnosztikus Szellemi Iskolában - legtöbbször igencsak erős személyiségek is vagyunk. Nos jó, akkor hát használják ezt az ént, és támadják meg vele a kedélyállapotukat! Hiszen énjükkel oly sok mindent elérnek a mindennapi életben. Tegyék ezt most a tanulóságukban is, és éntudatukkal támadják meg a saját kedélyállapotukat! Kezdjék csak el már ma ezt a furcsa küzdelmet! Következményeit közvetlenül tapasztalni fogják, és ezáltal egész életük más irányt vesz. Nem azt mondjuk, hogy nyugodtabb, harmonikusabb lesz, hanem egészen más. Hogy milyen tekintetben? Nos, szenvedéseik, bosszúságaik jellege lesz másféle, másmilyenek lesznek életük nehézségei. A szenvedésnek egy egészen más kelyhét emelik ajkukhoz. Többé nem a haszontalan, bárgyú szenvedés lesz a társuk az örök egyhangúságban, hanem az a fájdalom, amely a szív megtámadásából keletkezik, s amelyet az öntudatos én okoz önmagának.

Ez tehát nem mások megtámadása, amiben néha oly nagy mesterek vagyunk, hanem a saját önvalónk megrohamozása, ami sok keserűséggel jár ugyan, de rendkívül tanulságos és tisztító. Lehet, hogy ez a fájdalom sokkal hevesebb és gyötrelmesebb, mint a korábbi, de - mint mondtuk - tisztító hatású. A tisztulás pedig a tanulót a megszabadulás útjára, a megszabadító folyamathoz vezeti.

A tisztító lángok maró fájdalma olykor annyira heves lehet, hogy a kezdő tanuló gyakran visszaesik régi létállapotába, hogy elkerülje a növekvő ellenállást. Mert ha tudati gyertyatartójával megtámadja szíve gyertyatartóját, akkor ennek számos összetűzés lesz a következménye. Hiszen mint tudjuk, a szívben folynak össze mindazok az erők, sugárzások és befolyások, amelyek együtt a kedélyállapotot alkotják. Aki tehát az énjével megtámadja a saját kedélyállapotát, mely már oly sok bajt okozott neki, az szembesül a szívszentélyben felszabaduló erőkkel és befolyásokkal, melyek a lélegzőtérben lakoznak. Életük folyamán lélegzőterükben Önök tömérdek szentségtelen dolgot halmoztak fel; megannyi gondolatkép és sóvár vágyárny lakozik ott viruló egészségben. Ha tehát most megtámadják a saját szívüket, a saját kedélyállapotukat, akkor mindezekkel az erőkkel és befolyásokkal szállnak szembe, a karma és a tudatalatti, valamint az eonok természettörvényszerű erőivel. Aki tehát így hatol be a szívébe, az a szó szoros értelmében vihart kavar. Gondoljanak csak az evangéliumok erre utaló különböző legendáira. Például Máté evangéliumának 8. részére (24-27), és Márk evangéliumának 6. részére (48-51). A vihar egészen addig erős és tartós lesz, míg Jézus fel nem jön a fedélzetre, vagy fel nem ébred álmából. Ez csendesíti le a fergeteget. A vihar addig tart tehát, míg a kitartó küzdelem folyamán meg nem nyílik a mikrokozmosz szíve, Jézus vetőmagja, és sugározni nem kezd a rózsa ereje, a rózsa fénye, ami aztán némi nyugalmat teremt a kedélyben.

Ettől a pillanattól kezd változni a kedélyállapot, vagyis a lélek fajtája. Ez az átalakulás az egész lényt érinti, mely oly sokáig döcögött a régi kerékvágásban. A változás a lény egészét támadja meg, és kiterjed a teljes régi önvalóra.

Megismételjük: természetszülte énjével támadja meg tehát a kedélyállapotát! Ennek következményeként kezdetben nehézségek, bosszúságok, sőt esetleg veszélyes feszültségek sorozata jelentkezik. Eredménye azonban a rózsa kivirulása, a Világosság hatásossá válása lesz; a rózsa illata hatni kezd, és ebben a sugárerőben Ön teljesen megváltozik.

Csak akkor beszélhetünk a lélek újjászületéséről illetve a kedélyállapot megváltozásáról, amikor ez a folyamat elkezdődött. Akkor a középső gyertyatartó, a szív hétszeres gyertyatartója ebben a fényben teljesen megváltozik. Egészen új kedélyállapot jön létre, s ezáltal a tudat gyertyatartójának természete és lénye is megváltozik a főszentélyben.

Ha pedig a kedélyállapot megváltozik, akkor az az egész lényt az új, adott irányba tereli. Ha énjével, énje önátadásával sikeresen meg tudja változtatni szíve állapotát, akkor emiatt a főszentélynek, a normális tudatnak is egy mindent megváltoztató életvitelről kell tanúskodnia. Gondoljanak csak arra, amit már oly sokszor megbeszéltünk: hogy amikor a vér megváltozik a szívszentélyben, és a kis vérkeringés a megváltozott vért áthajtja a főszentélyen, akkor ez a főszentély minden szervét is más állapotba hozza. A kedélyállapot megváltozása tehát az Ön egész létállapotának megváltozását eredményezi.

Ennélfogva azt is biztonsággal megállapíthatjuk, hogy ha ez az új állapot nem jelenik meg, akkor Ön nem vívja az önátadás harcát. Akkor a lényeget, mely tantétel formájában, tanulóságára vonatkozó gyakorlati utasítások alakjában jön el Önhöz, csak intellektuálisan fogta fel, és semmit sem kezdett vele. Következésképpen a megszabadító életre irányuló vágyakozás sincs meg Önben, és az életnek Önt még keményen meg kell hurcolnia, míg végül elhatározza az önátadást, míg végül rászánja magát, hogy átadja magát egy belső folyamatnak, amely egész lényét megváltoztatja.

Hogy lehetnek olyan tanulók, akik évek óta az Iskolában vannak ugyan, de még mindig ugyanazok az emberek, mint belépésükkor voltak? Mert a harcot nem küzdötték meg, nem vállalták fel. Pedig mennyi baj és bosszúság érte őket az eltelt évek folyamán! Nos, barátaim, ezeket az éveket jobban ki kellett volna használniuk! Akkor a szenvedés már eléggé megtisztította volna őket, és beléptek volna az új életállapotba.

Tudjuk, hogy az említett utat a számtalan nehézség ellenére sok tanuló bejárta már, vagy éppen azon van, hogy bejárja, csak kedélyállapota egyedi ütemben változik meg. Ők új lélekminőséget fejlesztenek ki illetve kapnak, amelyet életcselekedetükkel sok tekintetben be is bizonyítanak. Az új életcselekedet a jelöltet többek közt teljesen új kilátásokkal ajándékozza meg, aki ezáltal több nyugalomra és bizalomra, valamint fokozott jóságra tesz szert. Ennek következtében azonban - figyeljék csak meg - sokszor bizonyos fölényérzet is kialakul benne. Ez a jóság egyik kísérőjelensége. A jó embernek bizonyos fölényérzete van, még akkor is, ha ez némi szerénységgel párosul. Ezáltal az lesz a benyomása, hogy nagy lépést tett előre. Ez a kísérőjelenség mindazok számára, akik elértek a határra, új és nagy veszélyt jelent. Mert mi az új kedélyállapot, az új lelki minőség értelme? Mi a lélek­újjá­szü­le­tés folyamatának a célja? Nyilvánvalóan az, hogy olyan állapotba kerüljünk, hogy egész létállapotunk találkozhasson magával Istennel, a szellemmel, befogadja azt, és ezzel igazán emberré váljon.

Lássák jól a helyzetet: János, az előfutár a kedélyállapot megváltoztatásán fáradozik, és ebben az endúrában végül teljesen alá kell szállnia.

A változás kezdetén az önmegtagadással jelenik meg benne Jézus, az új lélek. A középen álló gyertyatartó megváltoztatja fényét. Végül pedig a szellem galamb képében ereszkedik le rá. Ekkor született meg Isten fia, a valódi ember: „Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.”

Ezért a művet csak akkor lehet befejezni, ha a szellem betérhet, és a szívszentélyben megünnepelheti a lélekkel való találkozást, s így a szellem, a lélek és a személyiség eggyé válhat. Csakis ekkor válnak érthetővé Hermész szavai a tizenharmadik könyv elejéről:



„A lelkület, ó Tát, magából Isten lényéből való. Csak a lelkület ismerheti meg önmagát teljesen.”


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,