Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4

X. Szenvedés

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4


Hermész tizenharmadik könyvének 17-20-as szakasza így hangzik:



Ennek következtében a szellem dolgai osztatlanok, és a lelkület, mely Isten lelke és mindenen uralkodik, mindent, amit csak akar, meg tud valósítani.

Gondolkozz el ezen, és kapcsold össze a kérdéssel, amelyet az előbb tettél fel nekem a végzetről és a lelkületről.

Mert ha most eltekintesz a kötözködő szójátékoktól, akkor úgy találod, fiam, hogy a lelkület, Isten lelke, valójában mindenen uralkodik: a végzeten, a törvényen és minden máson, úgyhogy számára semmi sem lehetetlen. Az emberi lelket képes a sorsfolyamból kiemelni, de alá is vetheti végzetének, ha az adott emberi lélek hanyagnak bizonyult.

Szűrd hát le ebből, mily kitűnő dolgokat mondott a jó démon.

Tát: Ezek isteni, igaz és megvilágosító kijelentések, Atyám. De kérlek, magyarázd el a következőket is: azt mondtad, hogy a lelkület az oktalan lényekben fajtájuktól függően és szenvedélyeiknek megfelelően hat. Nos, szerintem az, ami az értelem nélküli lényeket hajtja, az a szenvedély (pátosz). Ha a lelkület együttműködik az ösztönökkel, ezek pedig szenvedélyek, akkor a lelkület is egy szenvedély, mivel a pátosz okozza.

Hermész: Nagyszerű, fiam. Kérdésed éleselméjűségről tanúskodik és fontos, hogy megválaszoljam. A testben minden testetlen a pátosznak (passziónak - szenvedélynek és szenvedésnek) van alávetve, és alapjában véve maga is szenvedély (pátosz).

Minden, ami mozgást kelt, az testetlen.

Minden mozgatott, az test;

és magát a testetlent is mozgatja valami, éspedig a lelkület. S ez a mozgás a szenvedély (pátosz).

Mindkettő szenvedésnek (pátosz) van tehát alávetve, az is, ami a mozgást okozza, s az is, amit mozgat; az egyik, mert mozgást gerjeszt, s a másik, mert a mozgatónak engedelmeskedik. De amikor a lelkület megválik a testtől, megszabadítja magát a szenvedéstől (pátosztól, szenvedélytől) is. Talán inkább úgy fogalmazhatnánk, fiam, hogy semmi sem mentes a pátosztól (szenvedéstől), sőt minden annak van alávetve.

A pátosz, azaz a szenvedés különbözik a pátosz elszenvedésétől. Az egyik aktív (tevékeny), a másik passzív (tétlen).

Persze a testek maguktól is hatékonyak. Vagy mozdulatlanok, vagy mozgatottak. Mindkét esetben jelen van a pátosz (szenvedés).

A testetlent (a lelkület által) mindig ténykedésre késztetik, és ennek következtében szenvedésnek van alávetve. Ne hagyd hát, hogy a szavak félrevezessenek:

A hatóerő és a pátosz (szenvedés) egy és ugyanaz. Az persze nem kifogásolható, ha erre a legvilágosabb kifejezést használjuk.



Az idézett szövegrész figyelmünket a szenvedélyre tereli. A görög nyelvben a pátosz szóval jelölik, mely szenvedést jelent, de a léleknek azt a szenvedését is, amelyet az élvezet, az ösztön és a szenvedély okoz. Tát mesterétől, Hermésztől kér felvilágosítást ezekről a hatásokról, mégpedig Hermész azon kijelentése alapján, hogy a lelkület az oktalan lényekben a fajtájuknak és ösztöneiknek megfelelően hat. Tát hozzáteszi, hogy az oktalan lények indítékai a szenvedélyek... lehetséges volna tehát, hogy a lelkület is egy szenvedély?

Válaszul Hermész arra utal, hogy a test minden hatása, tehát a kedélyállapot is szenvedés, illetve szenvedély. Jó lesz azonban még egyszer átgondolni ennek összefüggéseit.

Minden emberi testet valamiféle „lelkület” mozgat. Minden emberi test egy-egy mikrokozmosz középpontjában áll. Ez a mikrokozmosz sok esetben nagyon fejlett, és magas színvonalon áll. Más esetekben, mint például az életszikra-lényeknél, nincs mikrokozmosz, csak egy elemi asztrális elv.

Bárhogyan is van, minden mikrokozmoszban és minden asztrális elvben, tehát még az életszikra-lényeknél és az állatoknál is létezik egy mag. Ebből a magból sugárzás árad, mely az illető teremtmény szívére irányul, és ebben bizonyos állapotot, forrongást, erjedést okoz.

Először is ott van tehát az a mag a sugárzásával, amelyet itt lelkületnek nevezünk. Ennek a magnak a sugárzása egy meghatározott pillanatban megeleveníti a teremtmény szívét, lelket lehel belé, és a teremtménynek erre a lelkesültségre válaszolnia kell.

Létezik tehát egy anyagtalan mozgás, egy sugárzás, amely a mikrokozmosz magjából ered; és létezik az, amit mozgat, nevezetesen a test, a személyiség.

Az állatnál az a helyzet, hogy a magsugárzást a szívben semmi sem akadályozza, és ez a szívből kiinduló sugárzás a testbe is akadálytalanul hatol be. Emiatt viselkedik minden állat fajtájának megfelelően.

Az embernél azonban egészen más a helyzet. A magsugárzás a szívbe történő belépésekor akadályokba ütközik, gyakran szinte áthághatatlanokba, és sok esetben nem is tud behatolni a szívbe. Az ilyen szív mintha kővé vált volna, üres, kiszikkadt, elhízott. Ha aztán ebből a magsugárzásból idővel valami mégis behatolhat a szívbe és később a szíven át a személyiségbe, akkor óriási válság, lelki tusa, nagy szenvedés támad. Ez a tanulóság nagy feszültsége, szenvedése.

Ennek megértéséhez nem árt némi további magyarázat.

A test, a személyiség a saját életét éli. A személyiségben lakozó léttudat pusztán atomi tudat, mely a dialektikus embernél állandó viszályban áll mikrokozmosza magsugárzásával.

A dialektikus személyiség nem eszményi többé; megkristályosodott, és emiatt elfajult. Bizonyos szervei lappangó állapotba kerültek, míg más szervek létrejöttek, hogy a lény a durvaanyagi körülmények között megnyilvánulhasson.

E besűrűsödés miatt az ember szíve is elfajult. A hét központ bezárult, és a legtöbb emberről elmondható, hogy nála sohasem is volt nyitva. Az ilyen embert tehát már nem a magsugárzás mozgatja, hanem kizárólag a dialektikus tudat, a természettudat, amely táplálékát a tobozmirigyen keresztül kapja.

Amikor Hermész az ilyen állapotú embereket állatoknak nevezi, akkor valójában még derűlátó is, mert az ilyen megkeményedett szívvel rendelkező emberek milliói valójában az állatok színvonala alatt vannak, vagy legalábbis nem emberiek többé. Ezek Authádész teremtményei. És ebbe az iszonyatos, visszataszító valóságba avatkozik be a Gnózis, mert minden személyiség, amely természetes születés által bekerül egy mikrokozmoszba, magában hordozza az eredeti helyreállításának lehetőségét. Ez a lehetőség elméletileg mindenképpen fennáll. Hogy aztán a gyakorlatban mi lesz belőle, az majd kiderül.

Most azonban olyan igazságot kell közölnünk Önökkel, amelyet bizony sokan elrettentőnek találnak majd.

Korszakunkban az Egyetemes Lánc jó néhány nagy erőtényezője azzal foglalkozik, hogy minden emberi mikrokozmosz magsugárzását erőteljesebb tevékenységre serkentse, és az emberiség nagy része e magsugárzás hatását testi, fizikai szívében tapasztalja. Szinte betörnek tehát az ember szívébe. A behatolást, ha ez valamelyest is lehetséges, kikényszerítik, aminek - mellesleg - sokféle betegség lehet a következménye.

Miért folyik ez a tevékenység, mivégre ezek az erőteljes próbálkozások? Azért, mert ha ez az erőltetés sikertelen lesz, akkor semmilyen megmentési lehetőség sem marad már, és az élet valójában minden megújító kezdeményezésen kívül folytatódik, vagyis értelmetlenül és céltalanul, míg be nem következik a halál. Az olvasó itt közbevetheti: vajon az Egyetemes Lánc erői, amelyekről beszélnek, azt hiszik, hogy a szív ilyen erőltetése megszabadító következményekkel jár a mikrokozmosz magsugárzása számára?

Erre azt válaszoljuk, hogy figyeljék meg egy ilyen erőltetés eredményét, valamint az azzal összefüggő tényeket és jelenségeket társadalmunkban.

Hermész azt mondja a 19. szakaszban:



Minden, ami mozgást kelt, az testetlen.

Minden mozgatott, az test;

és magát a testetlent is mozgatja valami, éspedig a lelkület. S ez a mozgás a szenvedély (pátosz).

Mindkettő szenvedésnek (pátosz) van tehát alávetve.




Ezen a következőket érti:

Ha a szívet feltöri a mikrokozmosz központi szívének, a szív rózsájának a magsugárzása, és a fény egyfajta kedélyállapot képében, a lélek ragyogásaként észrevehetővé válik a személyiségben, akkor heves küzdelem robban ki a vigasztalan személyiség (és az őt tápláló forrás), valamint a lelkület között. Ennek következtében, mindkét harcoló heves kínokat él át:

egyfelől lelki fájdalom keletkezik, a lélek szenved, mert a személyiségben nem képes összhangot teremteni, csak diszharmóniát érez és okoz;

másfelől pedig a személyiség is szenved, mert a tőle oly idegen befolyás teljesen kibillenti az egyensúlyából, és minden létező kellemetlenséget a fejére idézhet, például - és ez még a jobbik eset - testi nehézségeket, de mindenféle erkölcsi hiányosságot, heves indulatokat, szexuális eltévelyedést és a bűnözés különböző formáit is.

Hogy ennek a konfliktusnak mi az oka, azt nem nehéz elképzelni: az eföldi személyiség és a rózsasugárzás összeütközése okozza.

De hogy ez miként vezethet bűnözéshez és erkölcsi torzulásokhoz, azt már talán nehezebb megérteni. Megkíséreljük megmagyarázni.

Képzeljenek el például egy természeténél fogva jó hajlamokkal rendelkező személyiséget, aki azonban nagyon erős énközpontú tudattal rendelkezik (az asztrológusok Jupiter-befolyásról beszélnének), ami erős jóságrögeszmében fejeződik ki. Ha az ilyen embert teljesen készületlenül éri a szív magsugárzása, akkor rögeszméje csak tovább erősödik, és ez nagy kicsapongásokhoz vezet.

Ha értelmiségi típusról van szó, akkor a magsugárzásra következő helytelen válasz a becstelenség lesz.

Ha a testen az érzéslény uralkodik erős, negatív Mars-befo­lyás­sal, akkor a magsugárzás következménye sokszor erkölcsi fogyatékosság lesz. Ebben az esetben különböző szenvedélyek kerülhetnek előtérbe. A tanulóknak az Iskola és a természet összehangolására vonatkozó kísérleteit is ez a befolyás magyarázza.

Feltehetik a kérdést: Hogyan lehet ebből bárkinek is haszna? Nem butaság-e ilyen feszültségbe hajszolni olyasvalakit, aki nem képes megfelelő módon reagálni?

Nos, ha szemügyre veszik a bűnözés és elfajulás világon átcsapó hullámát, és megfigyelik a szinte gyökerét vesztett emberiség szokatlan viselkedését, akkor ebből arra kell következtetniük, hogy az ember és az emberiség pillanatnyilag nehéz, nagyon nehéz karmát szabadított el.

Ezt azonban bizonyos értelemben, bármily furcsán hangzik is, nagy áldásnak tekintjük: ez az egyetlen áldásos, segítő befolyás, amelyre az emberiség nagy része még fogékony maradt. Ennek egyetlen következménye azonban a legtöbb esetben a szenvedésbe, bosszúságba és névtelen fájdalomba torkolló konfliktus. Ezek a keserű tapasztalatok olyan mélyen bevésődnek az aurikus lénybe, hogy az érintett mikrokozmoszok ettől a pillanattól kezdve „megbélyegzettekké” válnak. És éppen ez hordozza magában azt az óriási lehetőséget, hogy a mikrokozmosz valamelyik következő megelevenítésénél az új személyiség az aurikus szférában jelenlévő súlyos karmát teljesen új módon dolgozza fel. A múltbéli szenvedés ugyanis erősen befolyásolja az arheuszt, a belső elválasztást és a vért, s többé-kevésbé nyitottá teszi a szívet.

Ennek az lesz az eredménye, hogy ezekben az esetekben kisebb valószínűséggel alakulnak ki a fent ecsetelt konfliktusok, vagy ha mégis megjelennek, következményeik kevésbé komolyak. Nagyon sok esetben pedig a múltbéli szenvedés az illetőt elég erőssé tette ahhoz, hogy komolyan megpróbáljon az eredeti lélek sugárzására válaszolni. Az ilyen esetekben tehát nagyon is lehetséges, hogy az esetleges tanulóságot jó véghez sikerül vinni.

Az Egyetemes Szerzet olykor nagyon hosszú távon dolgozik az emberen: „egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap”.

Mindezt nem azért mondjuk, hogy a bűnözést és erkölcstelenséget jóváhagyjuk, hanem hogy megértsék: létezik egy szenvedés, mely az élethez vezet, és egy másik, amely a halálhoz. Az előbbi a világosság győzelme; az utóbbi pedig, még ha az út erős szenvedésen vezet is át, szintén a világosság győzelmét eredményezi, csak később.

Bennünk pedig, akik Istent és az emberiséget akarjuk szolgálni, a minket mozgató szenvedésnek mély szánalommá kell válnia mindazok iránt, akiket így a mélységeken vezetnek keresztül, hogy egyszer megélhessék magukban a napfelkeltét.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,