Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4

XI. A lelkület és az ige

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4


Miután megmagyaráztuk a passzió, a szenvedély, a szenvedés eredeti értelmét, s megmutattuk, hogy a szív sugárzása mögött a lelkület az ösztönző tényező, mely minden embert feltámadáshoz vagy bukáshoz vezet, valamint azt, hogyan változik a bukás is áldássá, Hermész a 22. szakaszban azzal folytatja, hogy az ember az egyetlen a halandó lények közül, akit két adománnyal láttak el: a lelkülettel és az igével. Ez a két tulajdonság a halhatatlansággal egyenértékű. Ha az ember helyes módon alkalmazza őket, akkor nem különbözik a halhatatlanoktól. Sőt, elhagyhatja a halandó testet, és a lelkület meg az ige adománya által az istenek karához, az üdvözültekhez tartozhat.

Van tehát két halhatatlan tulajdonság, a lelkület és az ige.

Hermész továbbá azt mondja erről a két fenséges képességről:



Az üdvözült Isten, a jó démon azt mondta, hogy a lélek a testben van, a lelkület a lélekben, az ige a lelkületben, s ennélfogva mindezeknek az atyja Isten.




Vizsgáljuk meg, hogy mit akar ezzel Hermész mondani.

Kezdjük azzal, hogy mindenekelőtt megállapítjuk a lelkület igazi fajtáját. A lelkület a mikrokozmosz magjában van. A mag a nagy életelv, amelyet a Logosz gyújtott meg, tehát Istenben és Istentől való, s mint olyan, halhatatlan. Ez a halhatatlan elv így mindannyiunk mikrokozmoszában ott nyugszik, s arra kell késztetnie bennünket, hogy éljünk is vele.

Amikor az ember halhatatlan elvéről beszélünk, akkor helyesen kell értelmeznünk az ember fogalmát. A személyiség, amelyet általában embernek szoktunk nevezni, a teljes embernek csak egy apró részlete. A mikrokozmikus mag sugárzása viszont, amelyet Hermész lelkületnek (a mi filozófiánk pedig rózsaszívnek vagy központi szívnek) nevez, nemcsak a testi szívre irányul, hogy - mint említettük - oda betörjön, hanem az egész lélegzőtérben ott rezeg a mikrokozmosz körül. A lelkület sugárzása tehát nemcsak a szívünkben lelhető fel, hanem - akárcsak a mikrokozmosz - mindenütt körülöttünk. A központi szív e sugárzása asztrális jellegű, és az ősanyag tiszta szidérikus erejéhez hasonlítható, amelyről annak idején Paracelsus is írt.

Amikor aztán ez a magsugárzás behatol, betör a testi szívünkbe, akkor jött el a pillanat, hogy a személyiséget a lelkület átlelkesítse. Akkor a lélek a testben van, a lelkület a lélekben és a lelkület Istenben. Hermész pedig azt mondja, hogy az ige, azaz a beszéd szintén a lelkületben van. Ezzel azt akarja világossá tenni, hogy mihelyt a magsugárzás kezdi lelkesíteni a személyiséget, mihelyt ez lehetségessé válik, akkor a magsugárzás az emberi személyiség más központjaiba, nevezetesen a csakra­rendszerbe is beléphet. Kezdetben leginkább a gége­csak­rát érinti meg.

Ez a csakra nagyjából a nyúltagy magasságában található. Ha kezét a tarkójára helyezi, akkor ezt a csakrát érinti, mely a nyak egész területét és az ott található összes szervet uralja. Többek között komoly hatást gyakorol a garatra. A garatüregben egy nagyon erős érzékelőközpont van, mely a koponya minden szervével kapcsolatban áll, az orral, a homloküreggel (az arany rózsa székhelyével), a torokkal és a gégével. A garat tehát mindezeken a csodás szerveken uralkodik.

Nem árt, ha tekintetbe veszik, hogy szinte nincs is olyan ember, aki el tudná kerülni a garat és a torok ismételt megbetegedését, például a náthát vagy a torokfájást. Ezek mindennapos, szinte megszokott betegségek. S ami még figyelemre méltóbb: ezek a bajok egyre inkább járványokká válnak. Az a tény, hogy csaknem mindenkinek újra és újra megfájdul a torka - ami a személyiségrendszer egyik legfontosabb pontja -, azt bizonyítja, hogy az élet szent törvényeit igencsak megszegtük.

Amikor a magsugárzás behatol a fizikai szívbe, átlelkesíti a személyiséget, és ereje az egész testben hatni kezd, akkor ebből többnyire válsághelyzet alakul ki; akkor ezzel egyidejűleg az asztrális sugárzás is belép a csakra-rendszerbe. Méghozzá - mint már mondtuk - elsősorban a gégecsakrába.

A magsugárzás, amely betör a szívbe és az egész testet elárasztja, bizonyos gondolatok kifejlődését is serkenti. Mindenféle érzés hullámzik át a testünkön. Az egész idegéter mozgásba jön, és a csakra-meridiánok rendkívül érzékennyé válnak.

Ily módon aztán a garatüregben tömény asztrális és éteri erő­sűrítmény is összpontosul. A garatüreg ezért olyan rezgési központ, amelyben mindig a pillanatnyi helyzet tükröződik. Az asztrális közegnek ez az összpontosulása tehát egészen pontosan mutatja az illető jelenlegi állapotát. Ezen az alapon aztán egy neki megfelelő rezgés keletkezik, amely felfelé a koponyatető alatti különleges szervekhez jut el, lefelé pedig a véren és az idegközegen át a test minden szervéhez és fluidumához. A garatüregből pedig kiárad a gégéhez, a beszédszervekhez. Az adott pillanatban ez alkotja a főszentély rezgési terét; ebből állnak a gondolataink, és a legtöbb esetben ezt foglaljuk szavakba is, s így a beszéd által elkerülhetetlen ténnyé tesszük. Ez az állapot a beszéd által rendszerünkben befelé és kifelé is hatásossá válik életünk minden területén.

Arra is többször utaltunk már, hogy a gondolatok szintén nagy hatással bírnak. A gondolatok asztrális képződményeket hoznak létre, amelyek, ha folyamatosan éltetik őket, a lélegző­terünkben maradnak, és különböző lehetőségeket rejtenek. A beszéd által aztán a gondolatok a testben és a testen kívül is megelevenítő, élő tényezőkké, hatásokká válnak. Mert a beszéd teremtő képesség. A beszéd mágikus valami. Továbbá fölöttébb delejes hatású is. Vonz és taszít, s egész sor eseményt és folyamatot idéz elő. Fontolják meg jól: a beszéd egy mágikus eszköz.

Felfedeztük hát, micsoda óriási képesség és kincs az emberi beszéd. Vagy kifejezetten gyógyító, vagy nagyon káros és rendkívül mérgező. Áldás vagy átok. Felemelő vagy romboló. Gondoltak-e már arra, hogy a szükségtelen vagy káros fecsegéssel önmaguknak okoznak felbecsülhetetlen károkat?

Az Egyetemes Tan azt mondja a gondolatéletről: „Öt perc megfontolatlan gondolkodás öt év munkáját teheti tönkre”. Ugye ismerik ezt a szállóigét? Hozzá kell fűznünk, hogy egyetlen percnyi meggondolatlan fecsegés pedig ötven év mun­káját is tönkreteheti.

Abban a pillanatban, amikor a magsugárzás behatol a lelkületbe, a szívbe, ugyanakkor a gégecsakrán át a garatba is bejut. Az ige, az erő, mely a mikrokozmosz élő szívében rejlik, ekkor beáramlik a lényünkbe és alakot ölt, megtestesül bennünk. Az ige tehát a nyitottság e kezdeti szakaszában mondatik ki bennünk; kezdetben mindig az ige van, és az ige Istentől van.

Értik most már a János-evangélium bevezetőjét?

Használatba vesszük-e ezt az igét, mely Istentől van, és a beszéd által válik jelenvalóvá, tevékennyé bennünk, valóban pozitívan használjuk-e, vagy sötétségünk, ellentermészetünk által megsemmisítő módon vetjük be? Ezzel a problémával szembesítjük Önöket. Az ige egy alkotó erő, és ha a lélek élni kezd, és a szellem kezd beáramlani a tobozmirigyközponton át, akkor az ember köteles az ige szerint élni és halni.

Ha a lelkület fáradozik értünk, ha bizonyos erőtérben kimondják Önnek az igét, akkor Ön köteles abból élni. Ha nem abból él, akkor máris elkezdhet borzadozni a következményektől.

Ha az ige, mely Istentől van, így kijelentetik Önben, akkor ezt a teremtő erőt a megszabadulás érdekében teheti hatásossá azzal, hogy maga is kimondja az igét, s hogy ebből az igéből, ebből az erőből él és létezik. Érti-e már, miért mondja Hermész, hogy a beszéd a halhatatlansággal egyenlő képesség? És azt is érti-e, miért ismételgetjük újra és újra, hogy állítsanak őrt az ajkaik elé? Lássa be, hogy talán évek óta folyamatosan kárt okoz önmagának, és csak hátráltatja a megszabadulását! Mert ha a halhatatlanság Önben lévő ajándékával visszaél, akkor nagyon is árt magának.

A legtöbb emberről elmondható, hogy nem uralkodik a beszéde fölött. Belső káosza miatt nem képes az élet nyelvén szólni. Gondoljanak csak a számtalan, fájdalmat okozó megjegyzésre. Hányszor viselkednek bántó módon, meggondolatlanul, mert metsző szavakat használnak, másokat megsértenek vagy becsmérelnek. Gondoljanak a szenvedélyek és az énköz­pontúság kifejezéseire. És gondoljanak az oly ártalmas hazudozásra, képmutatásra, kritizálásra és veszekedésre! Mi mindent rontottak el ebben a tekintetben már a mai napon is reggel óta!

Az emberiségnek ezt a szokását ugyan meg lehet érteni, de semmiképpen sem szabad csodálkoznunk azon, hogy a torokfájás és az azzal összefüggő bajok állandóan napirenden vannak. Már szinte nem is gondolkodunk rajta. De föl tudják-e fogni, hogy a fölös beszéddel a garatüregükben lévő rezgésteret mérgezik folyamatosan? Már-már nem is betegségről kell beszélnünk, hanem olyan létállapotról, amely elől senki sem térhet ki. Az ember az orvoshoz szalad vele, vagy csak a gyógyszeres ládikájáig. Kiló- és literszámra fogyasztja a különféle gyógyszereket. Ennek azonban a legcsekélyebb értelme sincs, ha nem az igéből élnek. A beszéddel ugyanis az Önökben ható erőket jelenvalóvá, időszerűvé teszik. Az átlagember és a tanuló egyaránt ezt teszi. Most már tudjuk, milyen módon, és felfogunk valamit abból is, amit ez eredményez. Az okkultista is így idéz meg bizonyos erőket, az ember mágikus képessége, a beszéd által. A okkultista azonban mint önző, énközpontú személy, tudja, hogyan kell ezt alkalmazni, és bőven él is ezzel a lehetőséggel. S mint tudják, az okkultizmusnak - s így az embernek ajándékozott halhatatlan képességgel való visszaélésnek is - számtalan formája van.

Azt is megállapítottuk, hogy az ilyen módszerek alkalmazásával az illetők még erősebben a születés és halál kerekéhez láncolják magukat. Hát nem ostobaság, ha az ifjú Gnózis tanulói is csatlakoznak hozzájuk? Egyrészt a megszabadító életre akarnak irányulni, másrészt telefecsegik egész környezetüket. Nagyobb ostobaságot aligha lehet elképzelni.

Gondoljanak például azokra, akik a művelődés és a különböző olyan képzések szabványos kereteibe hagyják belepréselni magukat, amelyek elsősorban a beszéddel kapcsolatosak. Az ember például a hangját műveli. Művelt hangon beszél, például gyöngéden vagy szenvedélyesen, attól függően, hogy mire van éppen szükség. Manapság egész tudományt csináltak ebből. Mekkora őrültség, micsoda agyrém kerekedik ki ebből! Micsoda hatalmas csalás ez! Méghozzá igen buta csalás, mert mindez megbosszulja magát! Gondoljanak például a papokra, akik azért gyakorolják a beszédet és a mantramok éneklését, hogy dialektikus célokat érjenek el velük.

Ők nem azt az igét, nem azt a beszédet alkalmazzák, amelyet Hermész emleget, hanem a hangjukat edzik egy meghatározott cél érdekében. Hermész ezért joggal jegyzi meg ezzel kapcsolatban, hogy minden más lénynek, például az állatnak, csak hangja van. Az állat trillázhat, mint a csalogány, és károghat, mint a varjú. Az emberi hang azonban megjátszhatja az angyalt vagy a megszabadultat; a nagy kérdés csak az, hogy e hang mögött valóban angyal vagy megszabadult van-e. Ezért fejezi be Hermész az erről szóló mondandóját ezzel a megjegyzéssel: Fiam, az ige, a beszéd, nagyon különbözik a hangtól. Mi pedig hozzáfűzzük, hogy ha ez a hamis angyal vagy látszólagos megszabadult kizökken a szerepéből, akkor egészen másként beszél, mint képmutatása idején.

Mindannyiukat két mágikus képességgel látták el, azaz két mágikus tulajdonsággal rendelkeznek: ez a lélek és a beszéd - a lélek és az ige.

A lélekből éljenek! Ily módon lépjenek be a halhatatlanságba, és a beszéd által alkalmazzák az igazi gnosztikus mágiát.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,