Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4

XVII. Jelek, jövendölések, madarak, zsigerek, tölgyek

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4


Korántsem beszéltük meg teljesen, hogy Hermész mit ért álmok, jelek, jövendölések, madarak, zsigerek és tölgyek alatt.

Az álmokról már beszéltünk, a többiekből pedig önkényesen kiragadunk néhányat, mert ha valamennyit részleteznénk, az kétségtelenül messzire vezetne témánktól. Több okból is elsősorban a Bibliára szeretnénk hivatkozni, mert annak nyelvezete közelebb áll hozzánk, mint Hermészé. Ezenkívül ennek alapján azt is megállapíthatják majd, hogy a Biblia könyvei milyen gyakran nyúlnak vissza Hermész ősi szövegeihez.

Talán hallottak már róla, hogy a régmúlt idők papjai és királyai beavatottak voltak, és legalább két halhatatlan képességgel rendelkeztek.

A papságot a régmúltban vidékenként egy-egy nagy iskolában nevelték ki, és csak akkor kezdhettek nyilvánosan a világért és emberiségért dolgozni, miután teljesen felkészültek és éretté váltak erre.

A katárok szerzete többek között éppen azt a fennkölt célt tűzte ki maga elé, hogy a mi korszakunkban újjáélessze ezt a fajta papságot; törekvésüket azonban - mint ismeretes - Róma vérbe és máglyák füstjébe fojtotta. Ez után lépett akadálytalanul előtérbe a ma ismert, úgynevezett papság. Ennek tagjai ugyanis - bármilyen képességekkel rendelkezzenek is - egészen biztosan nem birtokolják a két halhatatlan képességet. Mert ha ezek a halhatatlan képességek megelevenednének az egyházak papjaiban, akkor az érintettek késedelem nélkül visszahúzódnának egyházuktól. A világosság közösségéhez tartozó testvér semmiképpen sem lenne hajlandó olyan társaság tagja lenni, melyet a katárok és szentek vére terhel.

A klasszikus birodalom, a régi királyság, melyről a misztériumok beszélnek, réges-régen időszámításunk előtt eltűnt már, s ezért semmi értelme nincs annak, hogy tovább tárgyaljunk róla. Arra azonban fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy a múltban minden igazi papot és beavatottat a misztériumok nyelvén fához hasonlítottak és fának neveztek. Ennek tudatában már visszatérhetünk kiindulópontunkhoz és megérthetjük Hermész kijelentését, hogy Isten az őbenne feltámadt jelölttel egylényegű, és többek között tölgyek - vagyis az Egyetemes Lánc beavatottjai - által beszél vele.

Ezzel máris bibliai területre kerültünk. Gondoljanak csak a cédrusokra, Libanon cédrusaira. A mítoszok szerint Salamon templomát ezek fájából kell megépíteni. Márpedig ezt a templomot, Barátaim, soha nem rombolták le, mert soha nem is állt az eföldi Jeruzsálemben. Salamon temploma ugyanis az isteni életterület igazán élő templomainak egyike, mely élő fákból, azaz Istenben élő lélekemberekből épült és áll ma is.

A rejtélyek nyelvén a fa maga az ember. Ezért nevezték ezen a nyelven Jézust az élet fájának. Hogy még világosabbá tegyük a dolgot, szeretnénk rámutatni arra, hogy a Bibliában azokat, akik valóban Isten gyermekei, szó szerint az Úr tölgyfájának nevezik, amivel többek között a tölgyfa rendkívüli szívósságára, erejére és tartósságára akartak utalni.

Beszélnek továbbá az igazságosság tölgyeiről is, valamint Mamré és Móré tölgyeiről, amelyekben különös jelenések történtek. Móré-val a beavatott tanítót, Mamré-vel pedig a túláradó gazdagságot jelölik.

Az előzőekben már világossá tettük, hogy amikor az új alkotóképesség a jelölt rendelkezésére áll, akkor már ezen az elemi alapon, ezzel az elemi alkotóképességgel is eleven kapcsolatba léphet - és lép is - az Egyetemes Lánccal. Méghozzá olyan mértékben, amilyenben az Egyetemes Lánc kapcsolatban áll az ifjú Gnózis élő testének arany fejével.

Ez a kapcsolat az Egyetemes Szerzet beavatottaival, „az Úr tölgyfáival” nem holmi tiszteletre méltó urakkal és hölgyekkel való találkozásként jön létre. Szó sincs ilyesmiről. Az eleven kapcsolat belső élményből fakad, belső találkozásból a két említett képesség segítségével.

Az „én” azonban - ezt jól jegyezzék meg - teljesen ki van zárva ebből. Okkult módon kifejlesztett képességekkel, éteri látással, tisztánlátással, tisztánhallással és hasonló tulajdonságokkal az Úr tölgyfái, a gnosztikus Szerzet beavatottjai semmiképpen sem észlelhetők. Ezekkel a képességekkel, amelyekre egyesek oly büszkék, csakis a tükörszférával lehet kapcsolatba keveredni.

Most már csak annak a kérdésnek a megválaszolása maradt hátra, hogy a jelképek közül miért éppen a fával, a tölggyel utalnak a fent elmondottakra. .

A válasz kézenfekvő. Mint azt mindannyian tudják, a kígyó­tűz-rendszert az élet fájának nevezik. Aminek tehát az Úr tölgyfájává kell válnia, kifejlődnie, az bennünk van, és mindannyiunkban megtalálható. Ezért olyan rendkívül fontos ezeket a dolgokat megbeszélni. Az élet fáját a három csatornával egyébként semmiképpen sem lehet mesterkélt jelképnek nevezni, hiszen a vele szorosan együttműködő hétszeres csakra­rend­szert valóban a fa gyümölcseihez, a kiterjedt, tizenkétszeres idegrendszert a fa ágaihoz és leveleihez, az ideg-étert vagy arheuszt pedig e szent fa éltető nedvéhez hasonlíthatjuk.

A megbeszélt új képességek a nagy beavatottaknál igen magas színvonalra fejlődtek, rendkívüli minőségűvé váltak, aminek következtében teljesen átalakult, transzfigurált kígyótűz-rendszerük már régóta az ő megváltozott, Istenben felébredt igazi emberlétük szolgálatában áll. A klasszikus kígyó, a ma­nasz, a gondolkodó, az észképességgel összhangban, őnáluk már a magasztos, új gondolkodási képességgé vált. Ez a kígyó tehát többé már nem csábítja el őket, hanem továbbra is a dialektika határvidékein marad.

Aki az eszme ősrégi ábrájában helyreállította az élet fáját, annak ugyanakkor megvan a szárnya és a hatalma ahhoz is, hogy megszabaduljon a haláltermészettől és belépjen az új életállapotba.

S ezzel máris a madárjelképhez értünk: a Szent Szellem galamb képében ereszkedett alá az Úrjézus fejére. A halhatatlanságot és lényét, a szellem, a lelkület és a lelkesülés monádikus erőit mindig madarakhoz hasonlítják. Gondoljanak csak a sas bibliai jelképére, Hansára, a halhatatlanság madarára. Így beszélhet és beszél is az Úr szelleme a felébredt emberhez, s így ereszkedik le a madársereg, az isteni érintés éjjel-nappal a lélekemberre. Végül pedig a megváltott lélekember emelkedik fel saját merkúr-szárnyain az új reggel világosságába, mint a híres tűzmadár, a főnix.

A teljesség kedvéért tegyük még hozzá, hogy a régiek a föld zsigereiről is beszéltek, illetve egy ízekig (zsigerekig) hatoló belső érintettségről, ahogyan a Biblia is mondja (és persze nem a bélrendszert érti rajta).

„Az Úr szelleme - így van megírva - a szívéig és veséjéig is megtámadja”. „És lelkem meghatódott egészen az ízekig.”

Esedezünk és reménykedünk, hogy magyarázataink valóban elhatoltak Önökhöz, legbensőbb lényükhöz, egészen a zsigerekig. És hogy az elhatározás, hogy az egyetlen ösvény bejárják, minden korábbinál határozottabban jelen van Önökben.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,