Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4

XVIII. A tizennegyedik könyv: A titkos hegyibeszéd az újjászületésről és a titoktartási fogadalom

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4


1. Tát: Amikor általánosságban beszéltél, Atyám, akkor rejtélyesen és érthetetlenül fejezted ki magad az isteni természetre vonatkozóan. Nem fedted fel teljes egészében előttem, mit jelent az, hogy aki nem született újjá, az menthetetlen.

2. Amikor azonban a hegyről lejövet, a veled való beszélgetés után kérdezősködni kezdtem az újjászületés tana felől, kérlelvén téged, hogy megismerhessem - mert az egész tanból már csak ez ismeretlen előttem -, akkor megígérted, hogy megosztod velem, mihelyt megszabadítottam magamat ettől a világtól.

3. Nos, immáron megtettem ezt, s belsőleg megerősödtem a világ rögeszméivel szemben. Töltsd hát fel bennem azt, ami hiányzik még, ahogyan megígérted, és oktass ki az újjászületés felől, akár szóban, akár misztériumok által. Mert nem tudom, ó Triszmegisztosz, hogy minek a mintájára, és milyen magból születik az igaz ember.

4. Hermész: Abból a bölcsességből, fiam, mely a csendben gondolkodik, és abból a magból, amely az egyedül-jó.

5. Tát: Na de ki veti el ezt a magot, Atyám? Ez teljességgel érthetetlen számomra.

6. Hermész: Isten akarata, fiam.

7. Tát: És milyen lesz a megszülető, Atyám? Hiszen sem földi lényemben, sem elemző gondolkodásomban nem részesül majd.

8. Hermész: Az újjászületett egészen másféle lesz: Isten lesz, Isten gyermeke lesz, minden mindenben, és mindenre képes, tehát valamennyi képességgel felruházott.

9. Tát: Talányosan szólsz hozzám, Atyám, nem pedig úgy, mint apa a gyermekéhez.

10. Hermész: Ezeket a dolgokat nem lehet tanítással átadni, fiam. Ám ha Isten úgy akarja, akkor ő maga adja vissza neked az erre vonatkozó emlékeidet.

11. Tát: Olyasmiket mondasz nekem, Atyám, amik meghaladják a felfogóképességemet, és fájdalmat okoznak nekem. Ezért csak azt válaszolhatom erre: olyan fiú vagyok, aki apja fajtája számára idegen.

Ne tagadd meg tőlem a tudást, Atyám, elvégre törvényes fiad vagyok: magyarázd meg nekem részletesen, hogyan megy végbe az újjászületés.

12. Hermész: Mit mondhatnék erre, fiam? Csak annyit, hogy:

Amikor egy meghatározatlan látomást észleltem magamban, melyet Isten irgalma keltett bennem, akkor kiléptem magamból halhatatlan testben. Így aztán nem az vagyok többé, aki voltam egykor, hanem a szellemlélek nemzett.

Az ilyesmit nem lehet tanítani, és az anyagi szemünkkel, amelyet most használunk, nem is láthatjuk. Ezért nem is törődöm többé azzal az összetett alakkal, amely egykor az enyém volt. Nincs színem többé, sem érzékszerveim, sem kiterjedésem, semmilyen dimenzióm. Mindez idegen számomra.

13. Most a szemeddel látsz engem, fiam; de azt, ami vagyok, azt nem vagy képes felfogni, ha a testi szemeiddel nézel. Ezekkel a szemekkel igazából nem is látsz engem, fiam!

14. Tát: Teljesen összezavartál, Atyám. Most már önmagamat sem látom!

15. Hermész: Adja Isten, hogy te is kilépj magadból, mint azok, akik alvás közben álmodnak; csak te alvás nélkül álmodj.

16. Tát: Azt mondd meg még nekem: ki az, aki az újjászületést előidézi?

17. Hermész: Isten fia, az egyetlen ember, Isten akarata szerint.

18. Tát: Nem találok szavakat, Atyám, most már végképp nem értek semmit; hiszen még mindig ugyanabban a testalakban látlak, ugyanúgy nézel ki, mint régen.

19. Hermész: Nagyon tévedsz, a halandó alak ugyanis nap mint nap változik. Mivel valótlan, ezért az idő előrehaladtával átalakul - gyarapszik, majd fogy.

20. Tát: Akkor hát mi igaz és valóságos, óh, Triszmegisztosz?

21. Hermész: Az, ami szeplőtelen, ami nincs bemocskolva, fiam, ami határtalan, színtelen, megváltoztathatatlan, leplezetlen, alaktalan, ragyogó, amit csak önmaga fürkészhet ki, a változatlanul jó, a testetlen.

22. Tát: Ezt már nem tudom felfogni ésszel, Atyám. Azt hittem, a segítségeddel bölccsé váltam. Ezek az fejtegetések azonban zátonyra futtatták minden eddigi elképzelésemet.

23. Hermész: Így van ez, fiam, mindennel, ami felfelé tör, mint a tűz, vagy lefelé halad, mint a föld, folyékony, mint a víz, vagy átlebeg az egész mindenségen, mint a levegő. De hogyan is észlelhetnél eföldi érzékszervekkel olyasmit, ami se nem szilárd, se nem folyékony, össze nem illeszthető, meg nem fogható, és csakis önnön képességéből, hatóerejéből magyarázható; ez csak azok számára lehetséges, akik az Istenben-születést átlátják és megértik.

24. Tát: És én erre még nem vagyok képes, Atyám?

25. Hermész: Nem így gondoltam, fiam. Szállj magadba, és eljő. Akard, és megtörténik. Csendesítsd el a test érzékszervi működését, és akkor megszületik az isteni. Tisztítsd ki magadból az anyag ostoba kényszereit.

26. Tát: Kényszerítő erő volna bennem, Atyám?

27. Hermész: Nem is egy, fiam, hanem számos borzasztó, kényszerítő erejű rossz tulajdonság.

28. Tát: Nem ismerem őket, Atyám.

29. Hermész: Éppen ez a tudatlanság az anyagban élt élet első kényszere, fiam. A második a bosszúság és a fájdalom. A harmadik a mértéktelenség. A negyedik a sóvárgás. Az ötödik az igazságtalanság. A hatodik a kapzsiság. A hetedik a csalás. A nyolcadik az irigység. A kilencedik az álnokság. A tizedik a harag. A tizenegyedik a meggondolatlanság. A tizenkettedik pedig a gonoszság. Ez a tizenkét kényszerítő erejű rossz tulajdonság, amely számtalan másikat is magában rejt, s azok a test fogsága következtében az embert természeténél fogva arra kényszerítik, hogy az érzékszervek hatásai miatt szenvedjen. Mindezek azonban elmúlnak, ha nem is egyik napról a másikra, mihelyt Isten megkönyörül az illetőn. És ez utóbbi magyarázza meg az újjászületés természetét és értelmét.

30. Most azonban hallgass, fiam, s figyelj tiszteletteljes hálával. Akkor soha nem szűnő állandósággal részesülünk Isten irgalmában.

Örvendj tehát, fiam, most, hogy Isten erői teljesen megtisztítanak, éspedig az ige (mely az eljövendő új ember, Isten igéje bennünk) tagjainak egyesítése érdekében.

Isten ismerete eljött hozzánk: érkezése elűzte a tudatlanságot.

Az öröm Gnózisa jött el hozzánk. Érkeztével a fájdalom azokhoz menekül, akik helyet adnak neki.

Az erő, melyet örömömben felhívok: a visszavonultság.

Óh, pompás erő! A legnagyobb örömmel vegyük magunkhoz, fiam: íme, érkezésével kiűzte a mértéktelenséget.

Negyedikként az önuralmat emelem ki, azt az erőt, amely a mohó, sóvár vággyal száll szembe.

Ez a fok, fiam, a jóravalóság támasza: mert íme, azonmód kiűzte az igazságtalanságot.

Igazak lettünk hát, miután az igazságtalanság eltűnt.

A hatodik erő, amelyet magunkra felhívok, a kapzsiság ellen küzd: ez a jóság, mely másokkal megosztja önmagát.

Ha pedig a csalás eltűnt, akkor felhívom az igazságot. Mihelyt az igaztalanság menekül, azonmód megjön az igaz­ság. Nézd, fiam, hogyan vált tökéletessé a jó, most, hogy megjött az igazság: mert meghátrált tőlünk az irigység, és az igazságot a jóság követte, az élet és a világosság kíséretében. A sötétség egyetlen kényszere sem ér el bennünket többé, mert legyőzetett, s hanyatt-homlok elmenekült innen.

31. Nos, fiam, immáron ismered az újjászületés folyamatát: a tíz nézet megérkezése kieszközli a szellemi születést, és elűzi a tizenkét nézetet: e születési folyamat révén válunk istenivé.

32. Aki Isten kegyelméből eljutott ehhez az Istenből-születés­hez és a testi érzékszervszerkezetet feladta, az tudatában van annak, hogy isteni erőkből teremtetett, és belülről fakadó öröm tölti el.

33. Tát: Most, hogy Isten rendelése szerint rálátást nyertem a dolgokra, azok nem a hétköznapi látási képesség által válnak láthatóvá számomra, hanem a kapott erők szellemgazdagságának hála.

Vagyok a mennyben, a földön, a vízben és a levegőben; vagyok az állatokban és a növényekben; vagyok a születés előtti, a születési és a születés utáni állapotban; igen, mindenütt ott vagyok!

De áruld el még nekem azt, hogy a sötétség kényszerítő erőit, a tizenkettőt, hogyan űzi ki a tíz?

Mi módon történik ez, Triszmegisztosz?

34. Hermész: Lakósátrunk, melyet elhagytunk, az állatöv, a zodiákus köréből épült, s e kör tizenkét elemből áll: egyetlen természet, de sokrétűnek mutatkozik az emberek tévelygő gondolatai miatt.

35. E rossz tulajdonságok közt vannak olyanok, fiam, amelyek egyként lépnek fel. Az elhamarkodottság és a meggondolatlanság például elválaszthatatlan a haragtól. Az ember meg sem tudja különböztetni őket.

Érthető hát és logikus, hogy együtt tűnnek el a tíz erő jöttére. Mert ez a tíz erő vezeti el, fiam, a lelket a megszületéshez.

Az élet és a világosság egyesült. Így születik meg az egység száma a szellemből. És éppily ésszerű, hogy az egység tartalmazza a dekádot, azaz tízséget, a tízség pedig az egységet.

36. Tát: Atyám, a szellemlélekben az egész mindenséget látom - és önmagamat is.

37. Hermész: Ez hát az újjászületés, fiam: erről nem lehet háromdimenziós képet alkotni.

Mindezt az „újjászületésről tartott beszédnek” köszönhetően ismerted és tapasztaltad meg, amelyet kizárólag a te számodra írtam le, hogy ne kerüljön a tömeg kezébe, hanem csak azoké legyen, akiket Isten erre kiválaszt.

38. Tát: Mondd csak Atyám, ez az új test, amely a tíz erőből tevődik össze, ez is feloszlik egyszer?

39. Hermész: Megállj! Ne beszélj képtelenségeket, mert ezáltal vétkeznél és elhomályosítanád a szellemlélek pillantását.

Az evilági érzéktest nagyon távol áll az igazi isteni születéstől. Mert az előbbi feloszlatható, az utóbbi viszont nem; az első halandó, a másik halhatatlan.

Nem tudod-é, hogy Isten lettél, ugyanolyan fia az Egyetlennek, mint én?

40. Tát: Atyám, nagyon szívesen meghallgatnám azt az erők által énekelt dicshimnuszt, amelyet - mint mesélted - akkor hallottál, amikor elérted az Ogdoas-t, azaz a nyolcadikat, azt a fázist, amelyben beléptél Istenbe, a tökéletes szellemlétbe.

41. Hermész: Annak megfelelően, amit Pimander feltárt a nyolcadikban, üdvözlöm azt a sietséget, hogy lakósátradat mielőbb le akarod bontani: mert most már tiszta vagy.

Pimander, a szellem, nem fedett fel előttem többet annál, mint amennyit leírtam, tudván tudva, hogy magam is képes vagyok mindent megérteni, meghallani és meglátni, amit csak akarok: és azt parancsolta, hogy tegyek meg mindent, ami jó.

Ezért énekelnek folyvást a bennem lévő erők.

42. Tát: Atyám, én is hallani és ismerni akarom mindezt.

43. Hermész: Maradj csendben akkor, és hallgasd az ide illő dicséretet, az újjászületés himnuszát - nem állt szándékomban minden további nélkül közzétenni, csak veled akartam megismertetni, aki most e beavatás végére értél.

Ezt a dicshimnuszt nem tanítják, a csendben rejtezik.

Állj ki a szabadba, arccal a déli szélnek, napnyugta után, és ott imádkozz; majd tedd ugyanezt napkelte idején, de akkor kelet felé fordulva.

Most pedig csitulj el, fiam.

44. A TITKOS DICSHIMNUSZ: A SZENT KÉPLET

„A kozmosz egész természete hallja e dicsőítő éneket!

Nyílj meg, ó föld!

A mennyek vizeinek csatornáit nyisd meg hangom hallatára!

Fák, ne mozduljatok!

Mert dicsérni akarom az alkotás Urát, a Mindent és Egyet­lent!

Nyíljatok meg, egek!

Szelek, csendesedjetek!

Hogy Isten halhatatlan körfolyama felvehesse igémet.

Mert annak dicséretét zengem, aki az egész mindenséget alkotta, a földnek helyet adott és a mennyboltot a helyére erősítette; aki a édesvíznek megparancsolta, hogy hagyja el az óceánt, és áradjon ki minden lakott és lakatlan földre, így biztosítván minden ember létét és életét;

aki a tűznek megparancsolta: lobbanjon lángra, hogy istenek és emberek hasznát vehessék.

Dicsérjük őt együtt mindannyian, őt, ki minden mennyeket felülmúl, és ki az egész természet alkotója. Ő a szellem szeme: őt dicsérje mindennek az ereje.

45. Óh, ti bennem lévő erők, dicsérjétek mind az Egyetlent és Mindent; énekeljetek akaratom szerint, óh ti bennem lévő erők. Óh Gnózis, Istennek szent ismerete, megvilágosítottál, s ezzel megadatott nékem a tudomány világosságának dicsérete és a szellemlélek megörvendeztető öröme.

Óh, minden erő énekelje velem ezt a dicshimnuszt! Te pedig, óh visszavonultság, és te, bennem lévő igazságosság, énekeld meg a nevemben az igazat; óh te, mindenség szeretete bennem, énekeld meg a mindenséget bennem.

Óh igazság, dicsőítsd az igazságot: óh jóság, dicsőítsd a jót!

46. Tőled jön a dicséret, óh élet és fény, és hozzád is tér vissza.

Köszönöm néked Atyám, aki az erőket megnyilatkoztatod.

Köszönöm néked, aki a lehetségest tettekre sarkallod.

Igéd általam zengi a Te dicséretedet.

Fogadd el általam a mindenséget, mint igét, mint az ige áldozatát.

47. Halld, mit kiáltanak az erők bennem: megéneklik a mindenséget, teljesítik a Te akaratodat.

A Te akaratod belőled ered és minden hozzád tér vissza.

Fogadd el hát mindentől az ige áldozatát!

48. Mentsd meg a mindenséget, mely bennünk rejlik!

Világosíts meg minket, óh élet, világosság, lélegzet, Isten!

Mert a szellemlélek az ige oltalmazója!

49. Óh, szellem hordozója, óh Demiurgosz, te vagy az Isten! Ezt kiáltja neked a hozzád tartozó ember a tűz, a lég, a föld, a víz, a szellem és a te teremtményeid által.

Tőled kaptam e örökkévalóságból fakadó dicshimnuszt, ahogy a keresett nyugalmat is a te akaratod szerint találtam meg.

50. Tát: Láttam, Atyám, mi módon kell a te akaratod szerint bemutatni ezt a dicshimnuszt. Most pedig már az én világomban is bemutattam.

51. Hermész: Mondd csak ki, fiam: az igazi, azaz isteni világban.

52. Tát: Igen Atyám, már az igazi világban is van hatalmam ehhez.

Dicshimnuszod és hálaadásod miatt szellemlelkem megvilágosodása tökéletes lett. S most én is legmélyebb lényemből szeretnék hálát adni Isten előtt.

53. Hermész: Azért fogalmazz óvatosan, fiam!

54. Tát: Halld hát Atyám, mit mondok a szellemlélekben: „Néked, az újjászületés eredendő okának, Istenemnek áldozom én, Tát, az igét.

Óh Isten, te Atya, Uram, te Szellem, fogadd el hát az áldozatot, melyet tőlem kívánsz. Mert minden (az újjászületésnek ez az egész folyamata) a Te akaratod szerint megy végbe.”

55. Hermész: Fiam, Istennek, minden dolog Atyjának néki tetsző áldozatot ajánlottál fel. Tedd azonban hozzá azt, hogy: Az ige által!

56. Tát: Köszönöm tanácsaidat, Atyám, melyeket adtál nékem.

57. Hermész: Örvendek, fiam, hogy jó gyümölcsöket szüreteltél az igazság fájáról. Valóban halhatatlan dolgokat takarítottál be.

Most, miután mindezeket megtanulád tőlem, ígérd meg, hogy titokban tartod e csodás képességet, és senkinek sem árulod el az újjászületés véghezvitelének módját, nehogy azokhoz soroljanak bennünket, akik otrombán megcsúfolják a tant.

Elegendő, hogy mindketten megtettük a magunkét: én azzal, hogy szóltam hozzád, te pedig azáltal, hogy meghallgattál. Most már a szellem fényében is megismered magadat: önmagadat és mindkettőnk atyját.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,