Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4

XX. A csend magja

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 4


Az előző fejezetben láthattuk, hogy a Sophia és a gondolattest egyesülése által valósul meg az újjászületés.

A közönséges természet testembere a haláltermészet aszt­rá­lis anyagából él, abból is tevődik össze, és nem emelkedhet ki belőle, mert legmagasabb rendű teste nem jut hozzá a csend So­phi­á­já­hoz. Az üdvösség ösvénye, a megszabadulás útja ezért az alulról induló és ott kivitelezett felkészülésben rejlik, amelynek a csalóka dialektikus világtól való elfordulással és a hétszeres szívnek minden eföldi vágytól való megtisztításával kell elkezdődnie. Aki ezt megteszi, azt megérinti, átlelkesíti a monád sugárzása. És ennek az érintésnek, ennek a lelkesedettségnek kell a gondolkodási képességet a szellem beereszkedésére, a Sophi­á­nak, a csend lényének, a Szentelő Szellemnek a beáramlására felkészítenie.

- De ki veti el a jelöltbe a csend magját? - kérdezhetik.

Ne higgyék, hogy bármilyen úgynevezett mester, adeptus vagy beavatott megajándékozhatja Önöket vele. Valójában önmaguk teszik ezt meg, az előkészületeikkel és önátadásukkal. A még igencsak kezdetleges gondolkodásukat ezzel megnyitják az isteni bölcsesség, a beereszkedő szellem előtt. S ezáltal az ennek megfelelő isteni törvény is azonnal beteljesül. Az isteni bölcsesség mindenkibe beereszkedik, aki megnyitja magát neki.

- És milyen lesz a megszülető, Atyám? Hiszen sem földi lényemben, sem elemző gondolkodásomban nem részesül majd -



kérdezi Tát. Mire Hermész azt válaszolja:



- Az újjászületett valóban egészen másféle lesz: Isten lesz, Isten gyermeke lesz, minden mindenben, és valamennyi képességgel fel lesz ruházva.



Mindazok az erők alkotják majd, amelyek az istentervben és az által megnyilvánulnak. Tát úgy véli, hogy már megint csak burkoltan közlik vele a dolgokat. A királyi művészetet azonban nem tanítják, nem tartanak róla előadásokat, nem lehet előtanulmányokat folytatni hozzá, és megérteni sem lehet, mielőtt eljön az ideje. Ha a jelölt az egyetlen helyes módon belép a megszenteltetés folyamatába, akkor az igazság megvilágosodik előtte, mert ha megnyílt, akkor szentélyébe beereszkedik a Sophia, és összekapcsolódik az emlékezőközponttal. S a jelölt abban a pillanatban belülről fakadóan érteni kezdi a királyi művészetet. Csak ekkor jutott a bölcsesség birtokába. Ezért mondja a tizedik szakasz:



Ezeket a dolgokat nem lehet tanítással átadni, fiam. Ám ha Isten úgy akarja, akkor ő maga adja vissza neked az erre vonatkozó emlékeidet.



Tát azonban nem hagyja nyugton Hermészt. További felvilágosítást kér. Erre a következő választ kapja:



Mit mondhatnék erre, fiam? Csak annyit, hogy:

Amikor egy meghatározatlan látomást észleltem magamban, melyet Isten irgalma keltett bennem, akkor kiléptem magamból halhatatlan testben. Így aztán nem az vagyok többé, aki voltam egykor, hanem a szellemlélek nemzett.

Az ilyesmit nem lehet tanítani, és az anyagi szemünkkel, amelyet most használunk, nem is láthatjuk. Ezért nem is törődöm többé azzal az összetett alakkal, amely egykor az enyém volt. Nincs színem többé, sem érzékszerveim, sem kiterjedésem, semmilyen dimenzióm. Mindez idegen számomra.

Most a szemeddel látsz engem, fiam; de azt, ami vagyok, azt nem vagy képes felfogni, ha a testi szemeiddel nézel. Ezekkel a szemekkel igazából nem is látsz engem, fiam!




Válaszképpen Tát panaszára Hermész megkísérli megfogalmazni azt, amit tulajdonképpen nem lehet szavakba önteni. A lélek által megvilágosított és a Sophia által megújult tudata önmagában és maga körül új hordozókat, testeket lát kibontakozni, egyelőre még határozatlanokat, de már alakulókat. Ezek a testek még nem léteznek, de létük már körvonalazódott. Ez még csak egy ideiglenes köntös, amelyet arany menyegzői ruhának neveznek. Ez a köntös azonban már halhatatlan, s az ábrázolat ezen az alapon tökéletesedik új megtestesüléssé. Ez a menyegzői ruha Isten irgalmasságából keletkezett. „Az egyedüli-jó magja, a bölcsesség, mely a csendben gondolkodik”, a lélek arany csillogásában létrehozta a még megformálatlan új lény ábráját.

A titok a következő:

Mihelyt a beereszkedő szellem találkozik az újszülött lélekkel, egyetlen szempillantás alatt létrejön az a létállapot, amelyet arany menyegzői ruhának, lélektestnek, szóma pszichi­kon­nak nevezünk.

Amikor a monád magsugárzása belép a szívszentélybe és a rendszerben kifejti hatását, akkor az a cél, hogy ez az új, lelket adó anyag, ez az új, lelkesítő erő elfoglalhassa helyét a homlokcsont mögött, a szemöldökök közt.

A jelöltnek először ezt a harcot, a lélekszületés küzdelmét kell megvívnia. A léleknek a homlok ablaka mögött kell ragyognia. Mihelyt pedig ez a lélekminőség találkozik a szellemmel a főszentélyben, azonnal ott terem a királyi palást, az arany menyegzői ruha. „Ekkor - mondja Hermész - kiléptem magamból halhatatlan testben. Így aztán nem az vagyok többé, aki voltam egykor, hanem a szellemlélek nemzett.”

Ez magától értetődik, hiszen a dialektikus ember természetszülte énje is ott áll a királykamra közepén, a homlokcsont mögötti nyílt térségben. Ez a mi természetes, eföldi állapotunk. Az új, alakuló léleknek ezután ki kell űznie az énlényt a királykamrából, s annak el kell folynia a csakra-rendszeren keresztül. Amikor aztán a lélek elfoglalta helyét ebben az Isten terve szerint neki járó térben, tehát a természet-én eltűnt, akkor erre az állapotra utalva jegyzi meg Hermész: „Kiléptem magamból, s felmentem egy halhatatlan testben. Így aztán nem az vagyok többé, aki voltam egykor, hanem a szellemlélek nemzett (azaz újjászülettem a monád eredeti ideájából)”. Mindezt természetesen nem lehet oktatás tárgyává tenni, csak átélni, megharcolni.

Nyomatékosan felhívjuk figyelmüket arra, hogy a természetszülte, alkotóelemekből összeillesztett testben nem lehet rálátáshoz jutni. A természetes ember semmilyen mélyebb vagy magasabb érzékszervi élménnyel nem juthat hozzá a gnosztikus rejtélyekhez. A dialektikus ember persze anyagi testében akar teljes körű mindentudáshoz, a magasabb rendű valóság megértéséhez, átéléséhez jutni. Ez azonban teljességgel lehetetlen. Bármit kísérel is meg Ön ebben a tekintetben, az színtiszta erőpazarlás. Mindaz, ami ily módon alakot ölt, s amire gyakran oly büszkék vagyunk, az az elejétől a végéig eföldi, természethez kötött, nem megszabadító és gnosztikus értelemben egészen biztosan hamis. Ezért aztán a negatív és pozitív okkult élettel szemben egyaránt nagyon határozott az álláspontunk. Emiatt látjuk szükségét annak, hogy minden okkultizmussal kapcsolatos dolgot gyökerestől kiirtsunk az Iskolából.

Alkotóelemekből összeillesztett testtel nem lehet látáshoz jutni; de gnosztikus tudatossá váláshoz sem.

Mi is az alkotóelemekből épült test?

Nos, ez a mi természetszülte testünk. Hát léteznek más testek is? Igen, Hermész tanúsága szerint: a test, amely a lelkületből, a szellemlélekből, Sophiából, a lélek és a szellem egyesüléséből született.

Ismételjük el ezt még egyszer.

Amint a lélek megszületik a szívszentélyben, és az új lélek, az új lelkesülés át tud törni a főszentélyhez s elfoglalja helyét a homlokcsont mögött - ami ugye azt is jelenti, hogy az én kiűzetett és az illető jelölt hagyja, hogy a lélek kormányozza az életét - ha tehát a lélek arany rózsaként felragyog a két szemöldök között, akkor a szellem egyesül a lélekkel. Ekkor óriási tűz, villám lobban fel, s ebben a tűzben a jelölt megkapja arany menyegzői palástját, amely az új személyiség, az új megtestesülés alapjául szolgál.

Hermész tehát arra a kérdésre, hogy létezik-e más test, a következőket válaszolja: igen, a lelkületből és a Sophiából, a lélekből és a szellemből lett test, mely az őseredeti anyagból alakul ki a monád magsugárzása következtében. Ez a megtestesülés az arany menyegzői ruhában és az által kezdődik.

Megpróbáljuk bemutatni az elemekből összeillesztett test és a Sophia teste közti óriási különbséget. Mint tudják, az elem egy olyan alapanyag, amely nem hasítható el, s ezért a természetben változatlan módon jelenik meg. Ezekből az elemekből egy igazán élő test illeszthető össze, mert minden egyes elem és az elemek minden atomja életerővel rendelkezik. Tudatunk, természetszülte éntudatunk nem más, mint a testünket alkotó atomok életerejének összessége. Az atomok összeadódott életereje képezi és határozza meg a tudatunkat. Az ilyen - elemekből összeillesztett - test tudata soha, de soha nem léphet ki abból a természetből, amelynek anyagából felépült. Reméljük, hogy ezt nem túl nehéz belátni. A föld elemeiből álló test tehát semmiképpen sem tud a földtől megszabadulni, bármit tesz, bármivel próbálkozik is.

E börtön falai közül persze több irányban is meg lehet próbálni a kitörést. Az elemi test állapota például kétségtelenül megváltoztatható, ahogyan azt az okkult tudomány szorgalmasan gyakorolja is - az egyik elemet gyengítve, a másikat pedig felerősítve; vagy megváltoztatva a személyiség ásványi összetételét, mondjuk az asztrális anyag és a visszatükröző éter segítségével.

Az okkult tudomány minden időkben így cselekedett, s olykor nagy sikereket is ért el - ám a végeredmény mindenkor az evilág keretei közt maradt. Most már talán be is látják ennek igazságát. Megismételjük: elemekből álló személyiséggel nem lehet eljutni a megszabaduláshoz és Sophia megpillantásához, mert az ilyen test a haláltermészet foglya, és az is marad.

Léteznek anyagi, éteri és asztrális elemek. De mint említettük, a tiszta mentális elemmel, Sophia anyagával, a csenddel az ember nem rendelkezik. A megszabadulás elemét tehát nem birtokoljuk. Hogy miért nem? Mert gondolattestünk, gondolkodási rendszerünk tökéletlen. Nincs még készen. Amit mi ésszerű gondolkodásnak nevezünk, az az igazi gondolkodási képességnek csak elenyésző töredéke. Az ésszel való gondolkodásból semmi megszabadítót sem meríthetünk; a kijáratot, a csend lényére nyíló kaput csakis az igazi gondolkodási képesség nyithatja meg.

Gondoljanak a Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjében ecsetelt veremre. Ebben a gödörben, a sötétben mindenki nyüzsög, mindenki szabadulni próbál. De hiába! A menekülésre kizárólag a verembe leeresztett kötél nyújt lehetőséget. Csak az itt leírt hét kötél segítségével szabadulhatunk meg. Börtönünk falain belül, a veremben az anyagi, az éteri és az asztrális elemeket egyaránt fellelhetjük, de a csend eleme, a csend anyaga hiányzik. Egyszóval: az ember és mikrokozmosza mindenképpen fogoly marad, akár az anyagi, akár az éteri vagy asztrális területen próbálkozik. Az anyagi világban a durvaanyagi test őrlődik fel; az éteriben az éteri hasonmás foszlik semmivé, természetrendünk asztrális területén pedig a személyiség asztrális burka párolog el. Csak a mikrokozmosz marad meg, amelynek aztán megint ebben a sírgödörben kell újabb életlehetőséget keresnie.

Itt persze közbevethetik, hogy az atomtudomány a gyakorlatban képes áttörni a börtön falain, mert el tudja hasítani az elemeket, s ezáltal meg is változtatja őket. Nos, ne tévessze meg Önöket a természettudomány e rögeszméje: még a magfizika, az atomtudomány sem tud változtatni börtönünkön. A maghasítás művészetét az okkult tudomány mindig is ismerte, csak az iram volt lassúbb. A test okkult módszerekkel kieszközölt megváltoztatása ugyanis szintén a személyiség elemi szerkezetének átalakításával jött létre. Az atomtudomány viszont, mint tudjuk, kierőszakolja a maghasadást, de csak a díszleten, a külsőségeken tud változtatni.

Magas hőmérsékleten az ember az elemek többségét el képes hasítani. Mi történik ekkor? Anyagelemeket éteri illetve aszt­rá­lis elemekké változtatnak. Az így elszabadított elektromágneses és hősugárzás azonban folyamatszerűen feldúlja a természet elemi rendjét, s egyúttal egész életterületünk működését is összezavarja: mindaz, ami a személyiséget alkotja, s mindaz, ami az emberekben, az állatvilágban és a növényekben természetszülte, az megváltozik ennek következtében. Az anyagban megnyilvánult életet így erőszakkal visszavezetik az éteri és asztrális életmegnyilvánuláshoz. Vagyis kicsikarják visszatérését azokba a történelem előtti időkbe, amikor még nem az anyagi, hanem az éteri, még korábban pedig az asztrális élet állt a középpontban. Ez minden. Az okkult beavatott pedig az ő asztrális köpenyében, asztráltestében már vissza is került a hiperboreai korszakba.

Erről a mélypontról az ember így nem a megszabadító feltámadást éli át, hanem egy teljesen haszontalan és rendkívül sok időt elpazarló elanyagtalanodást, a világ tűz által történő elpusztulását.

Ezzel foglalkoznak tehát a tudós magfizikus urak az ő kormányaik megbízásából. És nem állnak le a kísérletekkel; ha nem háborús, akkor békés célokat hangoztatnak, pedig a kettő egyre megy: mindenképpen a véget jelenti - a kierőszakolt elanyagtalanodást.

Ismét, ki tudja hányadszor, eljutottunk annak belátásához, hogy a gnosztikus tudatossá válás valami egészen más, aminek semmi köze az anyagi, éteri és asztrális elemekhez. Anyagelemekből képzett testben nem alakulhat ki az új gnosztikus tudatosság, mert az kifejezetten és alapvetően távol tartja magát minden ilyen területtől.

A gnosztikusan tudatossá vált lényt nem lehet a Földön megtalálni, de a Marson vagy a Vénuszon sem! Nem lesz belőlünk marslakó, hiszen az, akinek sikerül felemelkednie a gnosztikus tudatosságig, az túllép az egész állatövi rendszeren, elhagyja a zodiákust.

Ennek a tudatossá válásnak a mikrokozmoszból jövő magsugárzás lelket adó, megelevenítő hatásából kell erednie, amely az összeillesztett testiséget megtámadja és betölti, ezáltal téve lehetővé a Sophia, a csend anyagának beereszkedését.

A csend anyagának e beereszkedése következtében alakul ki - mint mondtuk - az arany menyegzői ruha, Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjének alapja. A csend anyaga tehát a léleksugárzással közösen új palástba burkolja a jelöltet, új járművel, a lélektesttel látja el. A lélek egy szempillantás alatt elkészíti ezt a ruhát a csend anyagából, mihelyt az, a Sophia, belép a rendszerbe. Ez a lélektest nagyon finom anyagból áll, s ő alkotja a pompás feltámadási test halhatatlan alapját. Ez is elanyagtalanodás tehát, de a megszabadulás értelmében.

Látják már korszakunk tébolyult voltát? Látják már az atomtudomány rögeszméjét, korunk nagy tragédiáját a maga élő valóságában? A megszabadító elanyagtalanodás egészen más. Most már értjük Hermészt:



Ezért nem is törődöm többé azzal az összetett alakkal, amely egykor az enyém volt.

Mihelyt az új lélek életre kel a homlok ablaka mögött, azonnal az egész lény középpontjába kerül; és ez a lélek alkotja a tudatot - nem természetszülte börtönünk tudatát, hanem az igazinak a magját, az új lélekpalást igazi tudatát, a tökéletesen másikét, aki mellettünk és velünk, sőt részben bennünk is van. Az új lélektestet birtokló ember tudniillik nem a természetszülte test központjában él már, de nincs is elválasztva tőle. Az összetett testet érezni és mérni lehet - mondja Hermész -, de az új lélek legfeljebb csak kapcsolatban áll vele.

A Bhagavad-Gita azt mondja erről, hogy a természetszülte embernek az új léleklényt, az eredeti lény(egé)t, ha alakot öltött bennünk, barátként kell üdvözölnie, s így is kell hozzá viszonyulnia. Hermész már megfordítja ezt, és úgy fogalmaz: ez a jóbarát, az új lélek már uralkodóvá vált az új rendszerben, mihelyt a szóma pszichikon, az arany menyegzői ruha létrejött. S akkor az arany menyegzői ruha középpontjában lévő lélek uralja a természetszülte személyiséget, és mindaddig eszközéül használja azt a haláltermészetben, amíg szükséges, hogy az küldöttként, Isten követeként kimenjen az éji sötétség területeire, menteni, ami menthető.

Hermész, a királyi ember még birtokolja természetszülte lényét, amikor ezeket a szavakat kimondja; azaz egyelőre nincs elválasztva természetszülte alakjától. Ebben a testben még közel tudunk kerülni hozzá, még észlelhetjük. De már nem a látható test középpontjában áll, hanem a lélekalakban. Már nem a földtől való, nem eföldi lény többé. A földhöz már legfeljebb csak barátként kötődik. Tehát két alakban nyilvánul meg: egy pusztulóban és egy másikban, amely örökké élni fog.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,