5. Páthmosi János

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Catharose de Petri: Az élő ige

Ebben a fejezetben a következőket szeretnénk megmagyarázni: Az eredeti szellemből és a való, abszolút megjelenési formából keletkező igazi életnek az egymással összefüggő hét mikrokozmikus létterületből kell megszületnie. Világosan tudatában kell lenniük, hogy a Hétszellemnek társai, testei vannak, melyek az abszolút létezés hétszer hét, azaz negyvenkilenc nézetéből származnak. Ebből következően az e nézetek egy részéből keletkező test mindig fogyatékos. Eszményi dialektikus test tehát nem létezhet.

Az átváltozás, a transzfiguráció folyamata ezek szerint az abszolút igazi önvaló megszületését célozza. Ezt a lényt a Biblia - jelképesen - sok helyen ábrázolja , például a Jelenések könyvében is. Páthmosi János jelenségére gondolunk.

János, ez a testvérünk és társunk sugárzik attól a szeretettől, melyet Isten és Szerzete iránt valamint embertársa iránt érez. Ez a szeretet sugárerejében és képességének tetőfokán teljesen személytelenül nyilvánul meg.

A Gnózis hétséges sugárerejében három hatalmat különböztethetünk meg. Ez a három hatalom játszik szerepet a sziderikus születésnél. A sziderikus születés is három szakaszban megy végbe. Az első az érintés, a második a kifejlődés, a harmadik a teljesülés.

A Szentírás az első szakaszt hitnek nevezi. Ez a szent Hétszellemmel való érintkezés szinte hidat ver a tanuló és az új élet között. Amikor a tanuló ebben az első időszakban az új életről hall, akkor ezt a hangot belülről hallja. A második sziderikus születésnek már ez az első szakasza is ellenállóvá tesz és megoltalmaz az eljövendő dolgok viszontagságaitól. Ezért jelenti ki az evangélium: Ne féljetek, a ti hitetek megtart titeket. Csakis ebből a hívő állapotból alakulhat ki a Szent Szellemmel való érintkezés.

A második fokon az érintkezésből fejlődés lesz. Az érintkezés a tanuló lényét teljesen megváltoztatja. Ezt a változást a transzfiguráció előkészületeinek tekinthetjük.

A második szakasz a tanulót közelebb viszi céljához. Gyarapodik kegyelemben Isten előtt. Az új életerő fokozódik benne. Ezt az új életerőt nevezik reménynek. Ez az örök élet reménye, az új asztrális erő áttörése a főszentélyben.

Ne féljetek, hitetek megtart titeket. Ez az első fok. Az új élet reménye a tanuló számára igazi új életté válik. Ez a második fok.

Az új életből aztán kialakul a teljesülés. A második sziderikus születés valóra válik. Elkezdődhet a transzfi­gu­rá­ció folyamata. Csakis ezután áll a tanuló a szeretetben, ami a legnagyobb. A hitben megtartatik. A reményben élni kezdett, de a szeretet által, a teljesülés által tesz szert hatalomra. Ez a harmadik szakasz.

Akik így belépnek az új életbe, azokat hatalmazzák fel arra, hogy újra Isten gyermekeivé váljanak. A hatalom birtoka szabadságot jelent. Ez a hatalomra jutás egy elidegeníthetetlen örökség átvételét jelenti. Pál ezt Isten örökös-társaivá válásnak nevezi. Mihelyt egy tanuló Isten örököstársa lett, a hatalom birtokosává is vált. A pozitív birtok szent lángja ragyog és világít róla. A tanuló a Szerzetlánc szolgája, velük együtt Isten társörököse lett.

Ilyen ember volt János Páthmoson. Testileg és testben látta maga előtt Istenben született igazi felettes lélek-énjét. Látta az elsőt és utolsót, aki halott volt ugyan, de megelevenedett.

Én János, aki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, mely Páthmosnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. Szellemben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét (Jelenések könyve 1:9-10).

Világosan felismerte, hogy a felszabadító ösvény mit követel meg tőle; így érkezett János Páthmosra. Páthmos a semmit jelenti, a magányt, a teljes elszigeteltséget, az abszolút eltávolodást. Így haladt át János a második sziderikus születés három szakaszán, az érintkezésen, a kifejlődésen és a teljesülésen. Emiatt természetesen bekövetkezett a világosságba való kiemeltetése, annak pillanata, amikor örökségébe helyeztetett, Istent örökölvén.

Annak igazolása végett, hogy a második sziderikus születés három szakasza teljesült, szembesült mennyei lélek-énjével. A tanuló fejlődésének ezt a magaslatát nevezik az „Úr napjának”, vagy a „hetedik napnak”. Az Úr napján ünnepli a tanuló a Gnózis fénysugárzásával való összeköttetést.

Az erőnek ez a fényárama, ez az érintkezés a tobozmirigyet találja el, majd a kisagyon és az agyalapi mirigyen keresztül továbbmegy a nyúltagyhoz (medulla) a gerinc felső végén, majd a kígyótűz-csatornán keresztül lefelé. A csatornában aztán különböző helyeken hevesen éget. Így hatol be a tanulóba a szellem tüze kardként.

Mialatt János megéli a szellemnek ezt a tomboló viharát, hallja a hangot, mint valami trombitaszót: Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai (Jelenések 1:17-18).

Jánosnak szabad volt megkapnia az új kialakulás teljes pecsétjét. Ez igazolta az örök életre felgyógyító erők végleges beáramlásának létrejöttét. Ebben az állapotban a tanuló észleli azt, amit az abszolút létezésnek neveznek. Olvassa azt, mint nyitott könyvet. Látja és érti. Mivel a szeretet hatalma ragyog benne, igyekszik másokat is felkelteni, és minden ember szíve vérébe bevésni: „Igyekezzetek, amíg nem késő!”

Ezt most már Önök is értik. Nem a természet szerinti tájékoztatással akartunk szolgálni, hanem az élethez vezető ösvényt akarjuk fáklyákkal tűzdelni a korszakok sötétségében, hogy nagyon is tudatosan rátérjenek erre az útra, egészen az Önök Ura napjáig, a hetedik napig.

Minden élet ura, a Szent Hétszellem vezérelje Önöket az idők éjszakáján át a megváltoztathatatlan világosságig. Isten legyen Önökkel!