Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Catharose de Petri: Az élő ige

7. Halál, hol a te diadalmad?

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Catharose de Petri: Az élő ige


Akorinthusbeliekhez írt I. levél 15. fejezetében (35-49) ezt olvassuk:

De mondhatná valaki: mi módon támadnak fel a halottak? És minémű testtel jönnek ki? Balgatag, amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanem megrothad. És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. Az Isten pedig testet ád annak, amint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. Nem minden test egyazon test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagoknak dicsősége; mert csillag a csillagtól dicsőségre nézve különbözik.

Éppen így a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőte­lenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, fel­tá­masztatik szellemi test. Van érzéki test és van szellemi test is. Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, azután a szellemi.

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.


Ezek után már nem teszik fel a kérdést, amelyet a ko­rin­thus­beliek szájába adnak - Hogyan fognak feltámadni a halottak? - mert tudják: teljes lehetetlenség dialektikus lelket, egy dialektikus egót, egy dialektikus személyiséget elmúlhatatlanságra ébreszteni.

A haláltermészet dialektikus nyüzsgésében minden élő szervezet, minden növény, állat és ember ugyanannak a törvénynek engedelmeskedik: az őt lelkesítő közeg a dialektika mágneses erőinek bizonyos állapota. És ezek a lények bármilyen állapotban vannak is, semmilyen tekintetben sem hasonlíthatók a Gnózisból és a Gnózisban lévő megnyilvánulásokhoz. A Gnózisból keletkező csak úgy tud megnyilvánulni, ha minden előző, minden korábbi már keresztre feszíttetett, meghalt és eltemettetett, és többé már nem kelhet életre.

Amikor Pál megállapítja, hogy egyszer majd a mennyeinek ábrázatját hordjuk, akkor nem a dialektikus énre gondol, aki majd valamikor beléphet a megújhodás állapotába, hanem arra, hogy a lélek újjászületése után, a háromszoros ego - a gondolkodás, az akarás és az érzés - újjászületése után az Ön személyisége, teste viselheti ideiglenesen az új lelket és az új ént, ahogyan az Úr Jézus is tette feltámadása után. Ebben az időszakban Ön leveti az anyagember alakját, és az Ön testei a mennyei embert mutatják, ábrázolják.

Ezért aztán Pál tovább is megy a fenti idézet folytatásában az 50. szakaszban, még egyszer hangsúlyozva: Test és vér nem örökölheti Istennek birodalmát. A vetés romlandóságban, gyalázatosságban és erőtelenségben történik, feltámasztva pedig a Gnózisban élő lélek lesz. A nagy üdvcsoda az, hogy az Ön dialektikus személyisége szolgálhat a transzfiguráció óriási kezdeti folyamatának alapjául. Az a fő, hogy a tanuló ezt az üdvcsodát megértse, a folyamatba belépjen, és elhatoljon a célig.

Íme titkot mondok néktek - így Pál - mindnyájan nem hunyunk el - ahogyan azt a természet érti -, de mindnyájan elváltozunk.

Ez a dupla rejtély Önre is vonatkozik, ha az ehhez szükséges utakat bejárja. Szívlelje meg tehát a Pál-féle titkot, mely mindig időszerű, tehát mindig új!

Aki nagyon komolyan és odaadással elkezd járni az ösvényen, az mindenképpen összeköttetésbe kerül a Gnózissal. Ekkor pedig azonnal megjelenik benne valami a halhatatlan lélekállapotból.

Ha egy testvérünk a személyiségnek eme előkészítő folyamata alatt hal meg, akkor az anyagi burkot természetesen az ismert módon veti le. Ezzel a halállal azonban mégis titok van kapcsolatban, mert ebben a testvérben már hatott és fejlődött a halhatatlanság vetése. Emiatt az ilyen halottak nem lesznek teljesen elbocsátva és feloszlatva, más jelenségekhez hasonlóan, hanem üdvözítő folyamatuk folytatódik a Szellemi Iskola mágneses testének abban a részében, amelyet mi a megszentelt lélek-étertérnek nevezünk. Ezért támasztatnak fel majd romolhatatlanságban a mi halottaink, akik így hunynak el az Úrban.

Önök még rendelkeznek a személyiségükkel. És habár ez a személyiség meg van gyalázva, gyenge és mulandó, a helyes segítségével már itt részesülhetnek a lélek halhatatlanságában és az ezzel járó minden előnyben.

Van tehát egy dupla titok. Aki az ösvényen jár, az megnyugodhat. Vagy meghal a természet módján, és a maga idejében felébred a lélekmegszabadító életterületen, vagy pedig már itt ünnepelheti feltámadását az új lélekállapotban. A feltámadás mindkét esetben biztos és teljes.

Aki tehát valóban bejárja a rejtélyek ösvényét, az abban a dicsőséges üdvbiztonságban élhet, hogy a végzetes halál már legyőzetett. Minden komoly tanuló ujjonghat tehát:

A halál elnyeletett diadalra. Halál, hol a te fullánkod? A haláltermészet életének fullánkja eltűnt.

Halál, hol a te diadalmad? A halál diadalma megsemmisült. Legyenek tehát mindenkor állhatatosak, tántoríthatatlanok, mindenkor buzgólkodván az Úr dolgában, tudván, világosan, pozitívan tudván, hogy munkájuk, önmagukat építő ön­szabadkőműves munkájuk soha sem hiábavaló.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,