Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Catharose de Petri: Az élő ige

14. A csend hangja

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Catharose de Petri: Az élő ige


Akkor a belső fülnek szól a Csend Szava ekképpen:

Ha lelked élted napjában mosolyogva fürdik,

ha test- és anyagburkában vidáman dalol,

ha csalódásainak börtönében könnyet ont,

ha a mesterhez fűző ezüst fonalat elszakítni vágyik,

tudd meg, óh tanítvány,

hogy lelked akkor még a föld tulajdona.*



Ha egy tanuló ösvényét akarjuk szemügyre venni, akkor pontosan tudnunk kell, hogy az ösvény hol kezdődik. Az ösvény akkor kezdődik, amikor a tanulónak sikerül kiszállnia természetadta börtönéből.

A kiszállás pedig úgy válik lehetővé, ha a szív vágya elég erős és tiszta, ha a főszentélyből kitakaríttattak a dialektikus indítékok és szándékok, a gyarapodó gondolkodási képesség megszabadult az alantas észtől, és az ész az értelem vezetése alá került.

A személyiségnek e belső transzmutációja következtében sikerül a tanulónak lelki gyarapodásra szert tennie, és valóban élő lélekké válnia. Ha a lélek él, akkor elkezdődhet az ösvény. Ekkor a tanulót a hét kötél egyikével kihúzzák a veremből.

Amikor a tanuló ekképpen az ösvényre lelt, akkor először is a csend hangját, mestere szavát hallja meg. Ez a mester nem más, mint saját, belső istene, a szűzi szellem, akit gnosztikus elődeink a Krisztosznak neveztek. Ennek a mesternek meg kell szólalnia a tanulóban. E hang nélkül semmilyen segítő vagy tanító sem tehet őérte semmit sem.

A Krisztosz a beereszkedő szellem, aki a lelken keresztül szegődik a természetszülte emberhez. Ez az örökké tökéletes mindenekelőtt a lélekhez fordul, mert most minden ennek a viselkedésétől függ.

A léleknek ezt az oly különös helyzetét és feladatát jól meg kell érteni. A lelket ugyanis két világ, két életterület vonzza, s ezek között kell közvetítőként fellépnie. Az egyik oldalon az alantas világ valósága, amelyet A csend hangja találóan „a fájdalmak csarnokának” nevez; ahol mindent megtesznek, hogy az embert a „nagy eretnekségbe” gabalyítsák. A lélek számára a másik oldalon a szellem életrendje áll. A léleknek két világban kell tehát kifejeznie magát.

Emiatt természetesen gyakorlatra kell szert tennie. Mindig képesnek kell lennie helyesen dönteni. Mert minden rossz választás nagy bajt okozhat. Így érthetővé válik az Evangélium intése: A léleknek, mely vétkezik, meg kell halni. Ezért, ha a csend hangja megszólal, akkor ezt a hangot a léleknek el kell fogadnia vezetőjéül. Csakis akkor hagyhatja maga mögött az ösvény oly veszélyes első szakaszát, ha ezt a vezetőt követi engedelmesen.

Az intő hang az életben általánosan ismeretes dolgokról beszél. A természet szülte életben a feltörés és a lehuppanás sorozatosan váltja egymást. Amikor az ember még fiatal, erős és egészséges, s ahogy mondani szokták, szél duzzasztja vitorláit, és, „élte napsugaraiban napozik”, akkor „anyagburkában vidáman dalol”. Ki sajnálná ezt őtőle?

Ám hamarosan rárontanak olyan pillanatok is, amikor csalódásainak börtönében könnyet ont. Az egyik percben a világ taposómalmában nyüzsög, a másikban a nagy szemfényvesztő énekére táncol. Egyszer a szenvedés forró könnyei rendítik meg, másszor a nyomorúság kiáltásai hatolnak el hozzá. Az egyik pillanatban derűs kilátásai nyílnak, a másikban elhűl az ijedelemtől.

A csend hangja, a Krisztosz ekkor azt mondja az ösvény kezdetén álló tanulónak, a léleknek: Ne hagyd lelkedet a természetszülte lény kedélyhullámaiban sodródni. Fölötte kell állnod örömnek és bánatnak. Ne lépj be a pillanat örömeibe, sem gyászos hangulatába! A fájdalmat ne hagyd eluralkodni magadon, ne keveredj bele a forgatagba; egyébként ugyanis hogyan lehetnél az örökkévalósághoz tartozó!

Mindezektől tartózkodjanak, testvérek! Ha lelkük a forgataggal rezeg együtt, akkor ezzel a támolygással maga a lélek szakítja szét a mesterhez fűző ezüst zsinórt.

Hogyan is akarna így a Krisztosszal, a nyugalomban maradni a lélek?

Anélkül, hogy a természet adta emberek bajával és gondjaival szemben közömbös lenne - mely lelket hagyhatna az hidegen? -, a léleknek minden megindultságtól mentesnek kell lennie, a világ örömeitől és bánataitól is. Szüntelenül a Krisztosszal való magasztos kapcsolatra kell irányulnia, annak tudatában, hogy a legjobban ekképpen járulhat hozzá a szellem, a lélek és a test egybekeléséhez.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,