Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Catharose de Petri: Az élő ige

18. A gnosztikus mágia titka

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Catharose de Petri: Az élő ige


Többször elmondtuk már, hogy a Krisztus-történet, Jézus útja Betlehemből Golgotára, teljes mértékben Önökre vonatkozik. Aki igazán keresztény akar lenni, annak követnie kell Krisztust lépésről lépésre, a kezdettől a végig, születésétől haláláig és halálától a feltámadásáig. Ezért a tájékozódni kívánó kereső figyelmét minden szent irat az élet egyetlen útjára irányítja. Minden üdvtény arra szolgál, hogy figyelmüket azokra a dolgokra fordítsa, amelyeket a saját életükben is véghez kell vinniük.

A Biblia elején olvasunk az élet fájáról, amely az isteni Paradicsom közepén áll. Az ádámi embernek megadatott, hogy abból egyék, mialatt a jó és a rossz gyümölcsének élvezetétől tilalom tartotta vissza. Az Ádám-féle ember ezt a követendő vezérfonalat eleresztette, és azt is hírül adták, hogy emiatt milyen sorsra jutott, hogyan tette az istenek kertjét haláltermészetté.

A Biblia végén aztán a nagy helyreállításról olvasunk, az életfa megújításának a nagy dicsőségéről. A Jelenések könyvének 22. részéből pedig kiderül, hogy az élet fájának háromságosnak kell lennie. Isten trónjából hömpölygő áradat, az élő víz fakad. Az élet fája a folyam közepén áll, ugyanakkor azonban mindkét parton is: Az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája, mely tizenkét gyümölcsöt terem.

A tanuló számára ez a leírás bőven elég a fa háromságos mivoltának a megértéséhez. Az utca az ember kígyótüze, melyet jobbról és balról a két part, a sympaticus két vezetéke szegélyez. Figyelmüket jó lesz erre a hármas szerkezetre terelni, mert ennek a működése, illetve háromságos működésének a helyreállítása a feltámadás hatalmas üdvtényével, sőt a Krisztus-történet minden üdvtényével kapcsolatos.

Az eljövendő új ember című könyvünk (J.v. Rijcken­borgh; II-V. fejezet) részletezi, hogyan ereszkedik le az új élet árama egy adott pillanatban, ha a tanuló kapcsolatba lépett vele, a főszentélyből az egyik vezetékben a plexus sacralis-ig, ott áttör a másik vezetékre, hogy abban felhatoljon kiindulópontjához a főszentélybe. Ennek a körforgásnak a helyreállítása minden transzfiguráció alapfeltétele.

Az utasítást és tanácsot, hogy csak az élet fájának gyümölcséből egyen, az ősi ember azért kapta, hogy a kígyótűznek ezt a keringési folyamatát semmiképpen se zavarja meg. Ha ugyanis ez a keringés nem zavartalan, akkor az élő víz árama megakad. Hogy ezt megértsék, gondoljanak csak arra, hogy a plexus sacralis az ember személyiségének az alapját, a gyökerét képezi.

A plexus sacralis összeköttetésben áll az aurikus lény hét szférájával, ezeken keresztül a Hétszellemmel, a mindenség-megnyilvánulás hét egyetemes áramával, Isten örök áramlatával tehát, az élő víz folyamával.

Most már bizonyára világossá vált Önök előtt is, hogy mérhetetlen nagy zavarok keletkeznek a plexus sacralis-ban, az emberi alapokban, ha Isten gyermeke eltér Isten tervétől, ha eltávolodik Isten Szellemétől. Az ősi ember ezt tette. Egy ilyen zavar, s ez érthető, a fa csúcsán mutatkozik meg. Ekkor ugyanis a fa tizenkét gyümölcse, a főszentélyből kiinduló tizenkét idegáram attól kezdve szentségtelen és zavaros erőkkel árasztja el az egész rendszert. Így a lény megmerevedik és elkorcsosul.

A gnosztikus rejtélyek tanulójának ezért be kell látnia, hogy első feladata Krisztus követése, tehát az életfa, a kígyótűzrendszer keringési folyamatának a tökéletes helyreállítása. Igaz áhítattal és a megrendíthetetlen meggyőződés bátorságával kell szívszentélyét megnyitnia a Gnózis számára, s ezzel megünnepelnie Betlehemét, majd vállára emelnie keresztjét, hogy ezt elvigye Golgotára, a koponyák halmára. Ott kell a gnosztikus rejtélyek tanulójának régi énlényét elhantolnia. Ennek következtében ünnepelheti nagypéntekét, az igazán „jó pénteket”, amely halálos, utolsó útjának az első napja.

A dialektikus életállapot természetére nézve így teljesen meghalt tanulónak az életfa csúcsáról az új fényerővel le kell merülnie a legnagyobb mélységekbe, a plexus sacralis-ba, hogy ezt a gyökérszívet ismét összekapcsolja a Hétszellemmel. Halálra jutásának ez lesz a második napja. Lement egészen a halottak birodalmáig.

És ekkor kezdődik el a győzelem: a harmadik napon az Isten trónjához tartozó új életáram felhatol a csúcshoz, feltöri a sírkamra tetejét és megmutatja új termését. Ekkor meg lehet ülni a feltámadás ünnepét.

A jelölt feltámadását az eleven lélekállapotban lévők birodalmában a háromszoros kígyótűz megtisztítása teszi lehetővé. Az eredeti hétvilágosságot az életfa gyökereinek közvetlenül kell felvenniük. Az Arany Rózsakeresztet szolgáló csak így élhet ismét valóban az isteni Paradicsom közepén álló életfa gyümölcséből.

Ahhoz, hogy ezt megértsék, tudniuk kell, hogy a plexus sacralis, a kígyótűz gyökérrendszere folyamatosan vesz fel fényerőt, életerőt. Ha Isten hét ősáramának élő vizét, ezt az életerőt ez a gyökérrendszer nem veheti fel, akkor azokat a fényerőket veszi fel, amelyek a mi életterületünkön válnak szabaddá. Ezek persze a közönséges dialektikus tér, a bolygók és holdjaik, a mi bolygórendszerünk Napja és az állatöv fényerői.

Az asztrológiával foglalkozók igazolhatják, hogy az asztrológus pozitív és negatív befolyásokkal, jó és rossz sugárzásokkal számol, amelyek már attól is függenek, hogy milyen szögben esnek be az életrendszerbe. Érthető, hogy ebben a helyzetben természetesen a jó és a rossz ismerete fájának a gyümölcséből élünk.

Az élet változatossága, a sok árnyalat, melyet nap mint nap megélnek, annak a ténynek a következménye, hogy a kígyótűz gyökérrendszere a dialektikus természet ikererőit veszi fel a személyiség számára. Ezzel fertőzi meg az élet fájának gyümölcseit, a tizenkétszeres idegrendszert. Aki tehát továbbra is a jó és rossz megkülönböztetése fájának a gyümölcséből él, az nem számíthat arra, hogy visszakerül Isten Paradicsomába, az élő lélekállapotba.

Korántsem minden gonosz, amit az ember fényerőként így felvesz a rendszerébe. Természetszülte lényként az ember a jó és a rossz keveréke. Őbenne ezek az ikererők kibogozhatatlan fonadékot képeznek. Ennek következményei: kimerülés, értetlenség, betegség, megkristályosodás és halál. Ez elkerülhetetlen. A klasszikus intés: Amely napon eszel belőle, bizony meghalsz, teljesen helyesnek bizonyul.

Felmerül a kérdés: Az ember képes-e valóban és a gyakorlatban búcsút mondani a dialektikus természet ikererőinek? A plexus sacralis-t, a kígyótűz gyökérrendszerét lehet-e arra kényszeríteni, hogy a testbe más fényerőket, a hét ősáram isteni fényerőit vegye fel?

Igenis, ez lehetséges! Ebben a lehetőségben rejlik a Gnózis ereje. Ezért is beszél az ifjú gnosztikus Szerzet rejtélyiskolája oly sokat az Atyából áradó hét ősáramról. A Lo­gosz­nak ez a hét ősárama nem a jó és a gonosz keveréke, nem fény és sötétség elegye. Ez a hét ősáram szakadatlanul és mindenhol jelen van, és változatlan energiájáról tanúskodik.

Ha a fiatal gnosztikus Szerzetnek sikerül a szolgálók és tanulók nagyobb csoportját odáig eljuttatnia, hogy ebből az egyetemes erőből éljenek, akkor ebből a csoportból egy nagyon különös, új és földöntúli erő árad. Ez az erő szinte szent eledel lesz, tiszta manna, mely az új gnosztikus birodalom térségeiben mindenki szolgálatára felszabadul.

Mi tehát a gnosztikus mágia titka? A nem földi összetételű fényerő kisugárzása. Ez pedig akkor válik lehetővé, ha a haláltermészet sötétségében ezt a fáklyát magasba tartó szolgálók a kígyótüzüket megszabadították a jó és a gonosz fényerőitől, és megnyitották az egyetemes Hétszellem fényenergiái számára.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,