Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Catharose de Petri: Az élő ige

19. Emmaus vándorai

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Catharose de Petri: Az élő ige


Ha Krisztus fénysugárzása megérintette Önt, ha tehát behatolt az Ön lélegzési terébe, akkor Ön válaszol, s ez a válasz természetesen egy folyamatot indít el Önben.

Ha úgy vehetjük, hogy ez a fényérintés Önt valóban bevezette a feltámadás, a mennybemenetel és a Szent Szellem belépésének folyamatába, akkor az Ön tudata egyre világosabban rájön korlátoltságára, meddőségére és félkész mivol­tá­ra, ürességére és hiányosságára ebben a földi életben. Mivel pedig az isteni sugárerővel való érintkezés révén megtudott valamit a mennyek birodalmának magasztosságáról, szépségéről és terjedelméről, ez a természetes tudat rádöbben, hogy el kell pusztulnia. A tanuló erre a Szellemi Iskola segítségével hozzáfog a „néki, a Másiknak növekednie kell énbennem” folyamatához, hogy a rendszerébe behatolt fényerő megnyilatkozhasson.

Mi történik ekkor a mikrokozmikus rendszerben? A Szent Szellem eddig a pillanatig nem élt és nem működött az Ön mikrokozmoszában, mert amit az ember „szellemnek” nevez, az csak egy tudati fókusz, mely a szív, a fej és a természetes lélek hatóerejeként működik. Ahogyan azonban a fényfolyamat kezd érvényre jutni a mikrokozmoszban, a Krisztushierar­chia asztrális erői szintén lehetőséget kapnak arra, hogy elterjedjenek a lélekemberi élet szerkezetében, mégpedig a tiszta életétereken keresztül, melyek időközben az asztrális térből kifejlődhettek.

Az isteni vetőmag-atom, mint ismeretes, az Ön mikrokozmoszában rejlik. Ha az elevenen vibráló, szent étersugárzás beáramlik Önbe, akkor ez az erő a vetőmagot a neki megfelelő vízzel öntözi meg. Emiatt feléled a mennyei lélek-tudatközpont. Így felébredve pedig, erősen mágneses képességével egyre több új, tiszta étert vonz magához, hogy egykor majd a szentély fölött vibráló éterfelhőként a fejlődés útjára induljon a feltámadás felé. Erre a mennybemenetelre Önnek megvan a lehetősége, ha hajlandó helyet adni a Szent Szellem sugárzásainak. Így kezdődik az újjászületés rejtélye.

Most már csak az a kérdés, hogy érti-e Ön ezt a rejtélyt, vagy amikor erről van szó, csodálkozik, mint a bibliai Niko­démus, aki ezzel a dologgal nem tudott mit kezdeni. Azt tudta, hogy a személyiség kiművelése mit jelent és mire jó, s ezért kész volt sok mindent meg is tenni. Énlénye már a megszabadító ösvényen látta magát. Ezért kért segítséget minden élet Urától, ahogyan sok tanuló is az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskoláját felvonónak akarja használni, mely őt felemeli a szellemlélek-életbe.

Itt ellenben a víztől és szellemtől való újjászületésről van szó, ahogyan ezt az ember Jézus is kifejtette. Ezt a szigorú követelményt a tanulónak jól meg kell értenie, mert ez az Arany Rózsakereszt tanításának az összefoglalása.

A víztől való újjászületés a lélekember feltámadását jelenti a négy tiszta éter által. A szellemből eredő újjászületés meg azt hozza tudtunkra, hogy az elenyészhetetlen birodalomba kizárólag az Istentől való eredeti, Szent Szellem vonulhat be. Csakis ez a Szent Szellem vezethet az eredeti értelemben vett élethez. Ebből a szellemből kell élnie a Krisztus által. Ezt érti a Biblia azon, hogy „minden nap Istennel járni”.

Ebben az összefüggésben gondolunk az emmausi vándorok nagyszerű példájára. Ezt a történetet megtalálják Lukács evangéliumának 24. részében (13-35). Az eset közvetlenül a Krisztus feltámadását követő időben játszódik le. A tanítványok nagyon fel vannak indulva, mert nagy részük azzal a problémával küszködik, hogy létezik-e a feltámadás. Tényleg végbemegy-e a régen bejelentett esemény? És mindenekelőtt én képes vagyok-e arra, illetve az ember általában eléggé nyitott-e vagy kész-e arra, hogy ezt a feltámadást észrevegye?

A hétszeres élő test, a gnosztikus testület megalakult. A gnosztikus asztrális tér új lélek-életterületté bontakozott ki, és feltárta kapuit a kutató és vágyódó emberek számára. A Szellemi Iskola fejlett tanulója az érzelmei, esze és maró vágya ösztönzésére megpróbálja a tudatát szüntelenül ebben a térben működtetni.

Persze ezt a lelki tudatossá válást nemcsak a fejlett tanuló, hanem minden tanuló elvárja. Mind felteszi magának a kérdést: Szabad-e nekem is felmennem a gnosztikus-asztrális térbe? Megnyílik-e az örökkévalóság körzetének ajtaja?

Aki közölte, hogy „Én vagyok az ajtó”, az miért ne jelenne meg Önben is?

Amikor Ön eljutott eddig a tudati központig, azaz tudatában van az örök békesség dicsőségével vagyis magával a Gnózissal való kapcsolatának, akkor megy el Ön Jeruzsálemből az oda 60 futamatnyira levő Emmausba. Aki érti a Szentírást, az tudja, hogy ez az utazás a következőt jelenti: Az ilyen tanuló elmegy a két természetet elválasztó határhoz. Felhúzódzkodik a nemlétbe, és odaáll Emmaus elé, ami a gnosztikus teljesség tüzes forrása.

Ott áll először is én-személyisége mellőzésével, valamint a gnosztikus teljesség által nyitottá tett lelkiállapotával. „Ez a kettő” vándorol Emmausba. És mielőtt Emmausba érnének, messze a cél előtt, mialatt a lélek és a nem-én azt fontolgatja, hogyan fognak a nagy Isten színe elé állni, csatlakozik hozzájuk Jézus, a feltámadott. Ők azonban nem ismerik fel. Jézus velük van, de szemükről még nem szabad levenni a fátyolt. Ezért nem ismerik fel.

Jézus azt kérdezi tőlük: „Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? És miért vagytok szomorú ábrázattal?” A hasonló állapotban lévő, Emmaus felé haladó minden tanuló meghallja az isteni hang suttogását. Ez a hang a tanulót bátorítja az ösvényen, és a folyamat utolsó szakaszán kitartásra biztatja. Hiszen egyiküket Kleofásnak hívják, ami győzedelmest jelent.

Ám ez a győzedelmes még nincsen tudatában a diadalának. Így tehát tiltakozik. Jézusnak szemére veti látszólagos felületességét és tájékozatlanságát. Kleofás beszél felindultságáról és a feltámadottról. „A sír üres volt. De egyesek azt mondják, hogy feltámadott, és látták is őt”. A még csukott szemű lélek egész ingatagsága és kétsége előbuzog.

Mivel azonban Kleofás Emmausra irányul, és bízik a Gnózis lényegében, céljában és jelenlegi fejlődésében, kételyei pedig csak önmagára vonatkoznak; a suttogás erősödik. A Jézussal való kapcsolat körvonalai egyre jobban kirajzolódnak. A hang egyre erősebb lesz. A hat kisugárzás tüzes nyelvei fellángolnak:

A tűzzel alkosd meg a gondolkodási képességet.

A tűzzel képezz gondolatokat.

A tűzzel teremtsd meg a hangot.

A tűz által mondd ki a nevet.


A közönséges természet világossága elhalványul. A születettség napja hanyatlani kezd. Eljön az este, a válság, a krízis:

Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

Jézus belép, megszegi az örök élet kenyerét, és azzal táplálja két társát, amit azok képesek megemészteni. A hang kimondta a jelszót: A tűzzel lobbantsd fel a megfontolást.

Az örökkévalóság körzetének ajtaja feltárul. És Kleofás látja, hogy győzött. A hang mágikus zengése hetedszer is felcsendül: A tűzzel alkosd meg az észt.

Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából.



Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,