Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - Confessio Fraternitatis

Confessio Fraternitatis. A Rózsakeresztes Szerzet hitvallása

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - Confessio Fraternitatis


Európa tudósainak



Üdv az olvasónak!

Meggondolásaink magyarázataként harminchét érvet tárunk eléd, - kedves Olvasó - konfessziónk szövegében, amelyekből választhatsz magadnak, amelyeket megvizsgálhatsz, amelyeken elgondolkodhatsz és megítélheted, hogy eléggé hozzád intézettnek veszed-e ezeket.

Erre az alaposságra szükség van, mivelhogy olyasmiről szeretnénk meggyőzni, ami még nem vált láthatóvá. Ha aztán a menny közepén megjelenik, akkor eddigi magyarázataink miatt bizonyára szégyenkezni fogunk. Ahogyan pedig manapság a pápát bátran nevezhetjük az ellenkrisztusnak, amit régebben főbűnnek számítottak volna fel nekünk, úgy a jövőt illetően biztosan tudjuk, hogy örömrivalgással jelenthetjük be majd, amit most még eltitkolunk.

Hogy ez hamarosan megtörténjen, azt kívánd szívből mivelünk kedves Olvasónk!



A RÓZSAKERESZT SZERZETE





I



Amit szerzetünkről hallottatok a Rózsakeresztesek Fámája, kiáltványa révén, ó halandók, azt ne tartsátok meggondolatlanságnak, sem koholmánynak. Mert Jehova az, aki az immár ingadozó, jelen korszaka tekintetében csaknem befejeződött világ természetének folyását a kezdetéhez fordítja vissza, s amit azelőtt nagy erőfeszítéssel és fáradhatatlanul kerestek, most megjelenteti mindazoknak, akik nem is sejtették: azoknak felajánlja, akik jóakaratúak: azokra pedig ráerőszakolja, akik nem akarnak: hogy a jók megkapják, ami az emberi életet megkönnyíti, valamint a fenyegető vihar erejét megtöri, és a gonoszok is megkapják, ami a bűneiket és a sebeiket szaporítja.

Tervünket illetően azonban, amellyel fenséges Atyánk határozatát kivitelezzük, azt gondoljuk, hogy az Nektek a Fámából eléggé világossá vált. Azt is látjátok, hogy nem gyanúsíthatnak minket semmiféle eretnekséggel vagy államellenességgel, mivel elítéljük és utáljuk a kelet és a nyugat (azaz: Mohamed és a pápa) Jézus Krisztus Urunkkal szembeni viselkedését, mely istenkáromlás. A birodalom fejedelmének azonban most felajánljuk imáinkat, titkos ismereteinket, ezenfelül pedig mérhetetlen arany kincsünket. Mert az a szándékunk, hogy a tudósok kedvéért részletesebben megmagyarázzuk, amit a Fámában esetleg túl röviden érintettünk, vagy meggondoltunk, mert idegen nyelven nem lehet pontosan kifejteni. Ezzel reméljük, hogy a tudósok fokozottabb jóindulattal válaszolnak, s álláspontunk számára hozzáférhetőbbek lesznek.



II



Ami a filozófiát illeti, amennyiben most szükség van rá, megmagyaráztuk, hogy beteg és javításra szorul. Ha a legtöbben - érthetetlen okokból - egészségesnek tartják is, számunkra kétségtelen, hogy már csaknem kilehelte a lelkét. Egyébként, ahogyan általában, a járvány kitörésének helyén a természet a gyógyszert is megjelenteti. Így a filozófia betegsége számtalan tünetének helyén hazánkban is megjelennek a meggyógyulást kieszközlő, páratlan gyógymódok, amelyeknek segítségével egészségessé válhat, s a meg újítandó világnak majd újnak, vagy megújultnak tűnik.

Számunkra azonban nincsen más filozófia minden fakultás, tudomány és művészet csúcsán és betetőzésén kívül, amely a mi századunkban inkább teológiát és orvostudományt foglal magában, és legkevésbé a jogtudományt. Ez a filozófia a mennynek és a földnek alaposabban meggondolt anatómiáját vizsgálja, szóval az embert kellően mikrokozmosznak ábrázolja, amelyről a mérsékeltebb tudósok - ha elfogadják testvéri meghívásunkat - csodálatra méltó dolgokat fognak nálunk felfedezni, és egészen mást, mint amit eddig gondoltak, csodáltak és nyilvánosan hangoztattak.



III



Meggondolásaink eredményeként megmutatkozott, hogy gondosan fáradoznunk kell a kiáltványunk feletti csodálkozástok eloszlatásával, hogy az egész világnak nyilvánvaló legyen: ilyen nagy titkok sem értéküket nem vesztik, sem pedig nem bolondság ezeket a tömeg számára elérhetővé tenni.

Elvárható volt, hogy váratlan megnyilatkozásunk a legtöbb ember gondolatvilágát megzavarja, mivel a hatodik korszak csodáit még nem ismerik, vagyis a föld keringéséből sem a jövőt, sem a jelent nem képesek leolvasni, hanem koruk szükségleteivel foglalkozván, vakon járnak a világon, s a legnagyobb világosságban is csak azt tudják megkülönböztetni, amit a kezükkel érinthetnek.



IV



Az előzők első részével kapcsolatban az a véleményünk, hogy amit a világ alkotásáról az emberi szellem az isteni kinyilatkoztatás, vagy az angyalok vagy szellemek segítségével, vagy éles elmével, vagy hosszú megfigyelés tapasztalatai által felfedezett, kidolgozott és gyarapított, arra vonatkozóan Keresztély atyánk meggondolásai olyan jelentősek, hogy ha a mindenható Isten az egész irodalom pusztulását rendelné el, azokból a meggondolásokból az utókor számára a tudományok új alapjait és az igazság új fellegvárát lehetne megépíteni. Ez pedig sokkal könnyebb lenne, mint az itt alaposan elodázott formában hátrahagyott építmény telkét bővíteni, kamráiba világosságot ereszteni, ajtait, lépcsőit és más részeit a mi elképzeléseink szerint megmásítani.

Hogyan is becsülhetnénk le az ilyen nagy dolgot, még ha csak tudomásunkra adták volna is, nem pedig inkább századunk díszének? Hogyan is találhatnánk örömmel vigaszra az egyetlen igazságban, amelyet oly sok halandó kutat számtalan kerülő úton és útvesztőben, ha Isten azt akarta volna, hogy a hatodik csillár csak nekünk világítson? Nem elégedhetnénk-e meg azzal, hogy sem éhségtől, sem szegénységtől, sem betegségtől, sem az öregkori legyengüléstől nem kell félnünk? Nem lenne-e nagyszerű úgy élni, mintha a világ alkotásától fogva a világ végéig élnénk? Egy helyen úgy élni, hogy viselkedésüket és terveiket sem a Gangeszen túl lakók, sem a peruiak nem tudnák eltitkolni? Egy könyvet úgy olvashatni, hogy mindent olvashatnánk, érthetnénk és el nem felejtenénk, amit a múlt, a jelen és a jövő minden könyve tartalmazott? Úgy énekelni és zsolozsmázni, hogy sziklák helyett drágaköveket, állatok helyett a szellemet vonzhatnánk, s hogy Plútó, az alvilág ura helyett a Föld leghatalmasabb urát mozdíthatnánk meg?

Ó, halandók, Isten határozata egészen más, s szerencsétekre rendeltették el, hogy szerzetünket ebben az időszakban terjesszük és testvéreink számát szaporítsuk. Amit ilyen vidáman vállalunk, mi, akiket ekkora kincsekhez semmiképpen sem valamiféle érdemeink, reményünk vagy elvárásunk miatt juttattak, azt olyan lelkiismeretesen fogjuk kivitelezni, hogy gyermekeink - mert néhány testvérünknek már vannak - óbégatása sem zavar majd minket, mivel tudjuk, hogy ezek a váratlan javak nem örökölhetők, és át sem ruházhatók akárkire.



V



Ha viszont valaki a második résszel (III. fejezet) kapcsolatban óvatosságot követel, mert kincseinket oly tékozlóan és válogatás nélkül osztogatjuk, s a jókra, a műveltekre és a vezető személyiségekre egyáltalán nem fordítunk több figyelmet, mint a népre, a közönségre, akkor ez nem bosszant minket. Ez a szemrehányás persze nem jelentéktelen, de kijelenthetjük, hogy titkainkat nem terjesztjük nyilvánosan, habár a közönség füle hallatára öt nyelven harsog. Egyrészt mivel tudjuk, hogy a buták rá sem hederítenek, másrészt mivel az érdeklődő érdemességét nem a tudásszomjához, hanem a megnyilvánulásaink szabványaihoz mérjük.

A méltatlanok bárhogyan kiabálnak, bárhogyan kínálják magukat, Isten úgy igazította meg a mi fülünket, hogy ne hallgassunk rájuk, s felhőivel úgy vett körül és véd minket, hogy szolgáit semmiféle hatalom sem fenyegetheti, úgy hogy nem kerülhetünk az emberek szeme elé, ha csak néhányan nem szereztek maguknak sas-szemeket.

A Fámát egyébként mindenkinek az anyanyelvén kellett kiadni, hogy azok se maradjanak ki, akiket, habár nem olyan járatosak a tudományokban, Isten mégsem zárt ki több fokozatot ismerő Szerzetünk boldogságából. Így Damkar város lakói a többi arabtól alaposan különböző államrendben élnek. Ezért kormányoznak itt bölcsek, és a király megengedte nekik, hogy más törvényeket hozzanak. Ebből Európában is bevezetünk valamit (amelyet Krisztián atyánk dolgozott ki, s tőle kaptunk) mihelyt elengedhetetlen előzménye bekövetkezett.

Ekkor félreérthetetlenül felharsan majd trombitánk: mint mondtuk, mihelyt az, amit most csak néhányan suttognak, és az eljövendők, amiket most rejtélyes utalásokkal lehetőleg lepleznek, a Földet nyilvánosan eltöltik majd. Ahogyan a pápát is sok jámbor ember vonta kétségbe és támadta meg titokban a kényurasága miatt, s félénk szidás után most Németországból (Luther) nagy erővel döntötték le a trónjáról és taposták meg, úgy végleges bukását a mi korunkra halasztották, amikor tapasztalni fogja az oroszlán mancsainak széttépő erejét, s a pápa bömbölésének egy új hang fog véget vetni. Tudjuk, hogy ez Németország sok tudósának lett már világos, amit viselkedésükkel és csendes helyesléssel bizonyítanak.



VI




Megérné a fáradságot, ha megvizsgálnánk és kikutatnánk az egész időszakot, amely 1378 óta, Keresztély atyánk születése óta eltelt, s jó lenne tanulmányozni, hogy életének százhat esztendejében mi mindent látott a világ változásaiból, s megboldogulása után mennyi tapasztalatot hagyott atyáinkra és miránk, de a rövidség, amelyre elhatároztuk magunkat, arra késztet, hogy mindarról máskor adjunk hírt. Akik nem veszik semmibe a megjegyzéseinket, azoknak elég lesz, amit megemlítettünk, mert ezzel megteremthetik a velünk való szorosabb kapcsolat feltételeit. Bizony, akinek megadatott, hogy vizsgálhassa Isten magasztos jeleit, amelyeket felírt a világ épületére, s amelyeket a birodalmak váltakozásánál sorra ismételget, aki ezeket olvashatja és ezekből tanulhat, az - hogy ezt pillanatnyilag tudja-e van sem - már hozzánk tartozik. Ahogyan tudjuk, hogy meghívásunkat komolyan veszi, úgy részünkről kizárunk minden csalást, s nem ígérünk semmi bizonytalant, őszinteségéből és elvárásaiból nem fogunk gúnyt űzni, ha a titoktartás pecsétje alatt jön hozzánk és keresi a kapcsolatot. Az álnokoknak és csalóknak azonban, akik másra vágynak, nem a bölcsességre, azoknak határozottan kijelentjük, hogy nem veszejthetnének el minket, s Isten határozata nélkül semmire sem kényszeríthetnek minket. Ellenkezőleg, az ilyeneket a Fámánkban feltüntetett komoly veszély fenyegeti: szentségtelen terveik a saját fejükre fognak omlani. A mi kincseink pedig változatlanul, érintetlenül a mieink maradnak, míg fel nem áll az oroszlán, hogy joggal magának követelje, megkapja és birodalmának erősítésére használja fel.



VII



Így tehát, ó halandók, egyet ki kell jelentenünk, hogy ugyanis Isten - határozata szerint - a világnak, amely nem sokkal azután elpusztul, visszaadja az igazságot, világosságot és dicsőséget, amelyet hagyott kivonulni a paradicsomból Ádámmal az ember nyomorúságának enyhítésére. Ezért nagyon helyénvaló, hogy csökkenjen a hamisság, sötétség és kötöttség, ami a Föld haladó forgása folytán a tudományba, a cselekvésbe, a kormányokba és emberekbe befészkelődött, s ezeket nagyobbrészt elsötétítette.

Ezzel a vélemények, hamisítások és tévtanok végtelen sokasága keletkezett, ami a döntést még a belátó emberek számára is megnehezítette, mivel a filozófusok véleményeinek és a tapasztalatok valóságának ellentmondása zavarba hozza őket. Ha majd ez mind, ahogyan bizton reméljük, egyszer befejeződött, s ezzel ellentétben mindig az egyetlen, szakadatlanul állandó irányvonalat látjuk, akkor a köszönet ezért a munkatársaknak jár, de az oly jelentős mű egészét áldásos korszakunknak tulajdoníthatjuk.

Ahogyan elismerjük, hogy meggondolásaival sok kimagasló alak járul hozzá az eljövendő helyreállításhoz, úgy semmiképpen sem merjük magunknak tulajdonítani a dicsőséget, hogy ily nagy feladatot egyedül mi kaptunk. Inkább arról kell tanúskodnunk megváltónk, Krisztus szelleméből, hogy előbb fogják a kövek felajánlani magukat, mint hogy az isteni határozat végrehajtóiban legyen hiány.



VIII



Határozatának bejelentésére Isten már követeket küldött, csillagok képében, amelyek a KÍGYÓ és a HATTYÚ (csillagkép) formájában megjelentek, és magasztos határozatának valóban nagy jeleiként annyit taníthatnak, amennyit az Ő rejtett írásából az emberi szellem egyáltalán felfedezhet, hogy a természet könyve legalábbis mindenkinek megnyittassék és feltáruljon, akkor is, ha csak kevesen tudják olvasni vagy megérteni.

Ahogyan az emberi fejben két szerv van a halláshoz, kettő a látáshoz, kettő a szagláshoz és egy a beszédhez, és a fülektől hiába követelnénk beszédet, a szemektől hiába a hallást, úgy megvolt az ideje a látásnak, volt időszaka a hallásnak, és volt a szaglásnak is. Már csak az van hátra, hogy a lerövidített idők gyorsulásában a nyelv is teljes mértékben megtiszteltessék, hogy amit egykor látni, hallani és szagolni lehetett, az végre kimondassék, miután a világ mérges és kábító poharából ivott bódulatát kialudta, és a korai reggel felkelő napja elé menjen nyílt szívvel, hajadonfőtt, mezténláb, vidáman és ujjongva.



IX



Ahogyan Isten ilyen jeleket, sőt ábécéjét szórta tarkán a Szentírásba is, úgy véste bele világosan a csodaművébe, az egek, a földek és az élőlények alkotásába is, hogy a csillagászokhoz hasonlóan, akik előre látják a nap- és holdfogyatkozásokat, mi is előre felismerhessük az egyház tartamát és elsötétedését.

Kivétel nélkül ezekből a betűkből vettük a mi mágikus írásunkat is, hogy új nyelvet állítsunk össze belőle, mely ugyanakkor a dolgok lényegét is kifejezi. Emiatt nem lenne csoda, ha a többi nyelvet nem beszélnénk oly kifogástalanul, mivel azt is tudjuk, hogy ezek a nyelvek nem tűnnek Ádám és Hénokh nyelvének, amelyet a bábeli nyelvzavar meggyalázott.



X



Annyit azonban nem hagyhatunk megemlítetlenül, hogy amíg néhány sastoll valamelyest utunkat állja, addig a szent Biblia kizárólagos, fáradhatatlan és szüntelen olvasását ajánljuk. Ha ez a könyv valakinek nagyon tetszik, akkor tudja meg, hogy szerzetünkhöz közel került. Ahogyan ez képezi a mi szabályainkat, s a világ nagy csodaművében egyetlen betű sincsen, melyet ne véstünk volna az emlékezetünkbe, úgy azok állnak hozzánk a legközelebb, s azok a hozzánk hasonlók, akik ezt a páratlan könyvet teszik életük irányvonalává és mértékévé, valamint a tanulmányaik és az egész emberiség útikalauzává.

Ezektől nem azt várjuk, hogy a szájuk szüntelenül tele legyen vele, hanem hogy az értelmét az emberiség minden korosztályának a megfelelő módon közvetítsék. Mi ugyanis nem szoktuk az isteni bölcsesség beszédét úgy elcsépelni, ahogyan az írás magyarázóinak végeláthatatlan sokasága, akik miatt egyesek az irányzatuk véleményéhez ragaszkodnak, mások meg hagyományos gonoszsággal viccelődnek a viaszként gyúrható íráson, amit teológusok, filozófusok, medikusok és matematikusok is tetszés szerint akarnak a szolgálatukba állítani.

Inkább kötelességünk arról tanúskodni, hogy a világ kezdete óta sem ajándékozták meg az emberiséget a Bibliánál nagyszerűbb, csodálatra méltóbb és áldásosabb művel. Áldott, akinek van, áldottabb, aki olvassa, a legáldottabb, aki alaposan ismeri. Aki azonban megérti és aszerint cselekszik, az hasonlít Istenhez a legjobban.



XI



Amit pedig Fámánkban a fémek átváltoztatásával foglalkozó csalókkal szembeni haragunkról és a legnemesebb gyógyszerről mondtunk, az nem úgy értendő, hogy Istennek egy ilyen rendkívüli ajándékát lebecsüljük. Mivel azonban ez az ajándék nem közvetíti szüntelenül a természet ismeretét, a filozófia viszont úgy ezt, mint a természet más csodáját is megmutatja, nálunk a filozófiai ismeret rendszere áll előtérben, s a kitűnőbb értelmeket nem a fémek kivonatolására, hanem a természetkutatásra hívjuk fel.

Telhetetlen az olyan ember, akit sem szegénység, sem betegség nem veszélyeztet, aki az emberek közül kiemelkedett, uralkodik azon, ami mást kínoz és bajba kever, és mégis visszatér természete csekélységeihez, építkezik, háborút szít, elbizakodott és féktelen, mert van elég pénze, és ezüstje kimeríthetetlen forrásból buzog.

A legfőbb Kormányzó azonban másképpen akarta: az alázatosoknak dicsőséget készít, az öntelteket pedig sötétséggel veri: a hallgatagokkal az angyalait hagyja beszélni, a fecsegőt pedig a magányba sodorja: ez a büntetés jár a római csalónak is, aki istenkáromlásait továbbra is tele szájjal ontja a Krisztusra, s hazugságait azon a napvilágon sem hagyja abba, amin az ő odúit és földalatti búvóhelyeit Németország leleplezte, úgy hogy most betelt a mérték, és úgy látszik, megérett az akasztófára.

Egyszer azonban eljön a nap, amikor ez a kígyó abbahagyja a sziszegést, s háromszoros tiarája semmivé foszlik. Erről nyíltabban fogunk beszélni, mihelyt összejöttünk.



XII



Konfessziónk végén továbbá arra is rá kell mutatnunk, hogy az ál-alkimisták iratai közül, ha nem is mindet, de a legtöbbet el lehet dobni. Az ő számukra csak játék, ha a Szentháromsággal csekélységek érdekében visszaélnek, vagy jó vicc, amikor az embereket csúnya ábrákkal és sötét megjegyzésekkel csaphatják be. Vitathatatlanul kedvez nekik a hiszékenyek kíváncsisága. Korszakunk sok ilyen szélhámost szült: ezek között az „amfiteátrum” kitűnő színészét is, aki mesterien képes az emberek becsapására.

Az emberi boldogság ellensége így hint konkolyt a jó vetés közé, hogy nehezebb legyen megtalálni az igazságot, holott az igazság egyszerű és leplezetlen, míg a hazugság pompásan fel van ékesítve és tele van aggatva az isteni igazság és az emberi bölcsesség csengettyűs sipkájával.

Tartsátok távol magatokat ezektől a dolgoktól, ha van belátástok, s jöjjetek a mi menedékünkbe, mert mi nem a ti pénzeteket kéregetjük el, hanem ellenkezőleg, mérhetetlen kincseket ajánlunk fel Nektek.

Nem valami tinktúra feltalálásával pályázunk a vagyonotokra, hanem a mi vagyonunkban akarunk részesíteni Titeket is. Nem adunk fel Nektek találós kérdéseket, hanem a hit-titkok egyszerű magyarázatára hívunk meg Titeket.

Nem a Ti soraitokba akarjuk felvétetni magunkat, vagy nem Tőletek akarjuk elfogadtatni magunkat, hanem meghívunk a mi fejedelmi házainkba és palotáinkba, amelyekre - ha ezt még nem tudnátok - nem a pompa kedvelése, hanem Isten szelleme késztet, kitűnő atyánk hagyatéka ír elő, s amelyre az idők köteleznek minket.



XIII



Mint vélekedtek tehát, ó halandók, miután halljátok, hogy gerincesen Krisztust valljuk, és a pápát átkozzuk, hogy az igaz filozófiát nagyra becsüljük, emberhez méltó életet élünk, s hogy egyetértő közösségünkbe olyanokat hívunk meg, szólítunk fel, sőt tessékelünk be, akikre, mint miránk, Istenből ugyanaz a világosság árad?

Nem gondoltok-e arra, hogy tehetségeitek vizsgálata és a szentírásba való belátásotok átgondolása után végre megítéljétek, hogy a művészetekben mennyi tökéletlenség és összeegyeztethetetlenség van, s velünk együtt elgondolkozzatok ennek a gyógyszeréről, a tevékeny Istennek kezet nyújtsatok, s korszakunk követelményeinek engedelmeskedjetek? Részesülni fogtok ennek a munkának a bérében, úgyhogy mindenféle javakat, amelyeket a természet a föld minden részébe kiszórt, összekapcsoltok és egyesítetek magatokkal, hogy mintegy a Nap és a Hold központjában összegyűljenek. Ekkor ugyanis mindent kiűzhetnétek a világból, amit az emberi ismeretet elsötétíti, s ami a működését akadályozza, mindent feloszlathatnátok, ami különc és szertelen.



XIV



Akinek viszont az a sorsa, hogy csak a kíváncsiságát akarja kielégíteni, akit az arany csillogása vonz, vagy szókimondóbban: Ti többiek, akik jóravalók vagytok ugyan, de a javaknak ily váratlan bősége dúskálásra, henyélésre, tékozló és pompakedvelő életre csábíthatna, lármátokkal ne zavarjátok a mi szent csendünket, hanem gondoljátok meg, hogy van ugyan egy gyógyszer, mely kivétel nélkül minden betegséget elűz: de akiket Isten betegségekkel akar vezeklésre és bűnhődésre késztetni, azok az ilyen kedvező körülményekre nem jogosultak. Minket tehát, holott az egész világot gazdagítjuk, oktatjuk és számtalan bajtól szabadíthatnánk meg, senki sem ismerhet meg Isten beleegyezése nélkül.

Nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy javainknak Isten akarata ellenére örvendhetne valaki. Aki mégis erre törekszik, az inkább az életét fogja elveszíteni, hogysem a boldogságot megtalálni és elnyerni.



A RÓZSAKERESZT SZERZETE


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,