Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - Confessio Fraternitatis

I. A világ helyreállítása

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - Confessio Fraternitatis


Valljuk be őszintén, hogy a külszín hívei lettünk, nyugati kultúránk rendkívül felületes. Sem a ragyogó valóság szárnyaló magasságait nem birtokolja, sem mélyre nem hatol, és a bensőségesség is el van torlaszolva. A formát műveli, formalitást kedveli és a divatnak hódol. Az oly megszokott társadalmi szerkezet, minden apparátus, a világ egész bonyolult szervezete beteg, halálosan beteg, mert lelketlen, nincsen már lelke. Az eszményiségnek magvannak a határai, materializmussá, anyagisággá vált, melyet itt-ott, hébe-korba, egy-egy fonnyadt virág tarkít. A tudomány labirintusban mozog, frontvonala tévúton bolyong, és a teológia hosszú évek óta olyannyira halott, amennyire az atlantiszi korszak veszett a régmúlt ködébe. Újra meg újra felvillan a töviskoszorúsnak az ábrázata a láthatáron, mialatt puskaporos füstfelhők gomolyognak az országok fölött. A templomok visszhangzanak a szólamoktól, amelyek egy ismeretlen Istent prédikálnak, valami Krisztusról dadognak, akit nem ismernek, nem élnek át, mégis nap, mint nap keresztre feszítenek.

Az emberek szinte éjt nappallá téve keresik az igazságot, mégis ismételten és kezdettől fogva ehhez a kultúrához csatlakoznak: holott ez kilátástalan. Az olvasó persze jól tudja ezt. Ezzel vannak tele az újságok és számtalan könyv foglalkozik vele. Ön tudomásul veszi ezt, beszélget róla. Egyetért a megragadó cikkekkel és iratokkal. De miért nem érinti Önt mindez? Miért nem rendíti meg? Miért nem omlik össze Önben semmi sem? Miért nem érzi az örökkévalóság rengését az idő világában?

Úgy járunk-e, mint „Akárki”, az azonos című középkori színdarabban? A Halál, Isten küldötte odalép Akárkihez, s azt kérdi tőle:

- Hová rohansz, Akárki oly cifra kosztümödben? Hát elfelejtetted az Istent?

Valóban! Keresztény kultúránk úgy betemetett minket, hogy Istent egészen elfelejtettük. A lényeges, és ami az igaz üdvhöz szükséges, az elkerüli a figyelmünket.

Kedves Olvasó! Ez nem prédikáció! A rózsakeresztesek nem sokat tartanak a prédikálásról. Csak fel akarjuk rázni fásultságából. Oda akarjuk kiáltani: Emelkedjen ki a felületességből és lássa meg a valóságot! Lássa meg, hogy a Logosz beavatkozik, hozzányúl beteg civilizációnkhoz! Képes-e megérteni, hogy a mindenség a változás állapotában halad és történni fog valami? Hogyan él nap, mint nap? Dolgozik reggeltől késő estig - talán a megélhetésért. A mindennapi életre összpontosít. Gondoskodik a nyugdíjáról, öregkoráról. Fáradozik és küszködik, otthon, vagy máshol. Idejét tölti a könyveivel, vagy a hangversenyteremben. De csak nem merül ki emberi élete ebben? Tudja-e tulajdonképpen, hogy az ember mire hivatott? Tudja-e, mi mindenre képes az ember?

Isten nemzetségéből valók vagyunk! Az ő ábrázolóinak készültünk. Bennünk az isteni szikra izzik.

Ezek nem kenetteljes, édeskés, vagy épületes beszédek, hanem az örök igazság eleven lángnyelvei. Meg kell szabadulnunk korlátainktól, meg kell válnunk szolgalelkűségünktől! Rá kell döbbennünk, hogy fejedelmek vagyunk!

A nyáj fülében, a tömeg fülében ezek a kijelentések badarságnak hangzanak. Ez az irat azonban gnosztikusan fogékonyaknak készült, legalább is olyanoknak, akik nem zárkóznak el az igaz Rózsakereszt felrázó ereje elől.

A Rózsakereszt Rendjének és szolgáinak küldetése a megszabadulás útjának a megmutatása. Ugyanis mindannyian láncra vagyunk verve, testünk, lelkünk és tudatunk egyaránt rabszolga. Új, szent szenvedélynek kell kivirulnia bennünk, a szentséges megszabadulás kívánságának kell fellángolnia, amelyet már a klasszikus zsoltárok is megénekeltek. Az igazi istenismeretnek kell megelevenednie bennünk, nap mint nap valóságosan a Krisztussal kell járnunk.

Ezrek állítják, hogy ismerik Krisztust. Ajkaik az ő kijelentéseit majmolják, de szívük hideg, eszük sötét marad. Emlékeznek az ősmúltban bemutatott szent áldozatra, de semmit sem tudnak a láthatáron felkelt Töviskoszorúsról. Ahogyan a zsenge füvet tapodjuk figyelmetlenül, úgy haladunk el értetlenül e könyörgő arc mellett, mert nem akarjuk elszalasztani a híreket, elmulasztani a tőzsde legújabb árfolyamát. Ezért kapta a Rózsakereszt Szerzete azt a megbízást, hogy megmondja Önnek, kicsoda-micsoda ez a Krisztus, mit akar ez a hatalmas Napszellem tőlünk, és mit tesz miértünk. Nem arról van szó, hogy alázatosan összekulcsoljuk a kezünket, vagy zsolozsmázzunk, nem várnunk kell tétlenül, hogy ő majd rendbe hoz mindent, hanem magunknak kell cselekednünk! Ez az óriási a kereszténységben! A szellemet szerető lángot nekünk kell mibennünk fellobbantanunk. Belőlünk kell a tűzmadárnak felszabadulnia, hogy elhagyjuk a disznók vályúját és odamenjünk Atyánkhoz. Krisztus egy erő: A Logosz. Ő mozgatja lényünk világmindenségét. Ő minden mindenben, ha tudatosan és erőteljesen reagálunk Isten szellemére.

Ha csak valamit is megért az Olvasó ebből a szent elragadtatásból, akkor nem képes többé csupán bámészkodni, hanem beáll azoknak a soraiba, akik az új világ előkészítésén dolgoznak. A kudarcba fulladt remények sok áldozatot követeltek. Sokan vesztették kedvüket, a kegyetlen korszak könyörtelenül megsemmisítette a gyöngéd vágyakozást, Isten kívánatát is. Ön felhagyott a gondolkodással, és érzelmei kialudtak. Öngyilkos lett, ha teste még él is. A Szellemi Iskola tanulójának azonban nem kell csalódástól tartania, mert oly dicső adományokban részesül, hogy ezek a legmerészebb várakozását is felülmúlják.

A tanuló olyan emberré válik, aki Isten határozatát teljesíti. Nagyon pozitívan emelhet szót, mert kiszállt a felületességből, és a világforradalom jelentkezését, eljövetelét felismeri. E pozitivitás alapzatán állva lehet korunk szolgalelkének átnyújtani a megszabadulás hírét, átadni a Confessio Fraternitatis R.C. üzenetét.

A Confessio hetedik fejezete, amellyel kezdeni szeretnénk, szinte lelki tusával szembesít. Tudjuk, hogy az igazságnak, a világosságnak és a ragyogásnak ebben a fejezetben említett beáramlása előtt állunk. Itt ne néhány évre gondoljon, hanem képzelje el, hogy új korszak kezdődik, amikor az új világosság és az új igazság akadálytalanul és teljesen kibontakozik.

Továbbá tudja, hogy egyre több útnyitó készül fel erre az óriási műre, amelyre Ön is hivatott. Soha sem lesz hiány a művet szolgálókban, akik Isten határozata alapján cselekszenek kivitelező értelemben.

Annak is tudatában van, hogy Isten határozatát, a fejlesztő tervet, az új alakulást megszakítás nélkül és ellenállhatatlan erővel kivitelezik. De azt is tudjuk, hogy e pozitív tudás, és a dolog kivitelezése között ott ácsorog a tömeg, a nyáj, a tájékozatlanok milliói.

A legjobb lesz talán, ha egy jelképes festményt képzelnek el: az egyik oldalon a közeledő világosság, az ellenkező oldalon Isten határozatának valamilyen - alkalmas - ábrázolása, a dinamikus erő az idők folyásában. A kettő között pedig a tömeg, az emberi élethullám, amelyen legfelül, szinte koronájaként azoknak a maroknyi serege, az „útépítőknek” aránylag kicsiny csapata, akik Isten határozatának eleget tesznek. Így láthatják az emberi élethullámot, melyet körülvesz az isteni akaratnak, az ő bölcsességáramának és az útnyitókban, elöl haladókban kifejezésre jutó hatásának háromsága.

Megértik-e ezt a dramatikus helyzetet? Olyannyira elromlott társadalomban élünk, hogy ebben további fejlődésre nincsen lehetőségünk. Az egész világot meg kell újítani, de a társadalom támaszai és vezetői nem látják ezt, a tömeg pedig túlságosan öntudatlan.

Az új időszak azonban közeledik - Isten határozata elháríthatatlan! Az elöl haladók lázasan dolgoznak. Az új fejlemény feltartóztathatatlan. Mi következik tehát?

Egy szörnyű katasztrófa, mely a szélvihar sebességével terjed majd, és a mai világot összezúzza. Csak akkor vehetik át az igazi vezetők a tömeg fejlődésének az irányítását.

Felismeri-e az olvasó ezeknek a dolgoknak a szükségét? Van-e valami más út is? Kell-e az emberiségnek talán még évmilliókig kilátástalan rendszerek igája alatt sínylődni? Az Istenségnek tehát először mindenképpen lebontania kell! Mindezt nagyon komolyan kell vennünk. Mert ismeretes, hogy Sodomát és Gomorrhát nem kellett volna megsemmisíteni, ha elegendő igaz tartózkodott volna a városban. Itt is ugyanaz a helyzet. Az eljövendő világégést, a nagy bajt enyhíthetjük még, ha útépítőkként teljes erőnkkel a munkába vetjük magunkat, mindent megteszünk, hogy az emberiséget befolyásolva elvezessük az igaz élethez. Az új korszak pedig - ez nem utolsó sorban az útnyitók munkájának köszönhető - nagy erővel közeledik.

Bárcsak megértené, hogy nem a Lectorium Rosicrucianumot akarjuk naggyá tenni, hanem csakis egyetlen kívánság hajt: Istent és az embert szolgálni teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes eszünkkel. Ezért sürgetjük Önt is, hogy vesse be erejét a nagy, szent mű érdekében.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,