Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - Confessio Fraternitatis

V. A mágia, mint új nyelv

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - Confessio Fraternitatis


A Confessio tanulmányozója bizonyára észreveszi, hogy ez az irat semmiképpen sem hitvallás általános értelemben, tehát nem dogmatika, nem azon dolgok és fogalmak felsorolása, amelyek összeegyeztethetők a rózsakeresztesek meggyőződéseivel, vagy éppenséggel nem felelnek meg azoknak, hanem alaposabb vizsgálat kideríti, hogy a Confessio óriási prófétai munka, hatalmas jövendölés.

Ha sikerül figyelmen kívül hagyni olykor primitíven együgyűnek tűnő felületét, exoterikus nézetét, akkor feltárul egyetemes, korlátlan, végtelen értelme, és felfedezzük, hogy az igazság tündöklő útja szivárványként ível láthatártól láthatárig. Az ígéretnek ez a boltozata tükröz minden látható és láthatatlan színt, mely valójában bent cseng a szférák harmóniájában, úgyhogy nem csupán színpompás spektrumról, hanem az egész hanglétra jelenlétéről is beszélhetünk. Itt olyan törvényről van szó, amely ellen a mágia művésze soha sem vét. Ha a kereső megtalálja és alkalmazza ennek az ősbölcsességnek a kulcsát, akkor a bölcsesség mindent átható áradatának lenyűgöző hatalma tárul fel szemei előtt.

Az asztrális térben van egy hely, amelyet a szent hegynek neveznek. Amikor a tanuló először közeledik ehhez, megpróbálja megmászni. Féktelen energiával ront neki a meredek szikláknak. A hegy láttán próbatételre gondol. Megfeszíti izmait és a sziklákhoz nyúl, hogy felhúzódzkodjon. Csodálkozására azonban a levegőbe kap. A sziklák valótlanok. A szent hegy nem sziklaalakzat, hanem erőből áll.

Ennek felfedezésébe a tanuló szinte beleszédül. Ekkor megpróbál a hegybe behatolni. A felület azonban visszalöki. Szinte falba veri a fejét, a hegy anyaga ellenkezőjére változik az ő számára. Az erő anyagnak bizonyul.

Ez a mi korszakunk káprázata, amelyben a filozófusok is zátonyra futnak. Ebben botlik el egy Hegel, dialektikájával, az erő és anyag viszonyának őrült elképzelésével, ezek kölcsönhatásával ebben a meggyalázott természetrendben. Az ember az anyaghoz igazodik, hogy felfejlődjön. Felemelkedését az anyag segítségével akarja megvalósítani. Eközben azt kell felfedeznie, hogy az anyagi formák viszonylagosak, nem is léteznek, elképzelések, múlandók. Krízisbe zuhan. Felfedezésével, hogy az anyag erő, megkísérel áttörni az anyagon. Ekkor azonban nyilvánvalóvá válik a dialektika. Az erő visszalöki őt, és a viszonylagosságban találja magát. Egy cserép megsebzi. Jób klasszikus drámája ezerszeresen megismétlődik.

Azt mondják Jóbról: „Mindezekben Jób nem vétkezett”. Hite és bizalma megrendíthetetlen maradt. Így talál rá a tanuló a módszerre, amellyel megnyithatja a hegyet. Kimondja az igét, a mágikus képletet, mire megjelenik az Úr szivárványa. A kapu megnyílik, a zarándok beléphet.

Milyen varázsigéről, melyik mágikus képletről van szó? Mely csoda szünteti meg a dialektikát?

A nagy csoda a dolgok egyszerűségében rejlik. Ezt a varázsigét mindannyian ismerik. Megtalálják Bibliájukban. Imáikban elcsépelték. Megüresítették, kivájták, értelmetlenné tették.

A mágikus képlet, mely a tanulónak megnyitja a szent hegy kapuját, a keresztény rejtélyek alapítójának, Krisztusnak igéje: „Legyen meg a te akaratod”!

Aki ezt értetlenül mondja ki, arra eljöhet a nyugalom, az elvárás, annak a gondolata, hogy egy külső erő, Isten majd megteszi. Az ösvényen lévő tanuló azonban, aki felfedezte, hogy az egyetemes mindenhatóság, a nagy akarat a tanuló lényegében, tulajdon lénye közepén jelentkezik, a tanuló által akar megjelenni, mert a tanuló önfeláldozó szeretetáldozat révén hatolt át a szent hegyhez, a biztonság nyugalmát ismeri az őbenne lakozó istenerő tudatában. És így lép a szent hegy elé azzal az igével, amelyet nem szabad túl gyakran kimondani. Ahogyan az ószövetség jelképes elbeszélésében botjával Mózes elhasítja a hegyet, és az élő víz tör elő, úgy fogadja be a megérkezés hegye az erre érett tanulót. Elárasztja őt az eleven víz mérhetetlen bölcsessége. Felvétetik a határtalan létbe, mely nem ismer visszaesést.

Minden bölcsesség oltalmazza önmagát. A bölcsességet nem ragadhatják meg szentségtelen kézzel. Mégis mindenkinek rendelkezésére áll. Régen minden bölcsességet a rejtélyiskolák szoros csatornáin át sugároztak ki, mert nem volt más lehetőség. Az akkoriban éretlen ember a bölcsességet csak így közelíthette meg. Most azonban a mágia új nyelvére tanítanak meg minket. Ezt nem mi találtuk fel, hanem már a Confessio is említi, s ezekben az óriási években elhatalmasodnak fölöttünk. A rejtélyiskola feladata, a tanító, az idősebb testvérek, a vallás és más segédeszközök feladata teljesen megváltozott korszakunkban a magasztos Krisztusszellem beavatkozása miatt. Most már magáról az útról és az életről van szó.

A leszállásban, az involúcióban, és a kezdődő evolúció, a felemelkedés első korszakában a szellem minden nagyja megpróbálta az előre törő, útnyitó csoportokban kifejleszteni mindazokat az értékeket, amelyek az embert képessé teszik az elérés hegyén való áthatolásra. Szellemi és anyagi szerkezetünk teljesen el van látva mindennel, ahogyan az ösvényt korszakokkal ezelőtt elegyengették már. Az ígéret szivárványa már Noé napjaiban ott ragyogott a szellemi égbolton.

Az ösvény képezi az alapot, a célhoz vezető arany hidat. Krisztus és szolgái szüntelenül ennek a hídnak a karbantartásán dolgoznak, mert a feketemágus erők szakadatlanul támadják ezt.

Itt van pedig az élet, itt vagyunk mindannyian. Ezt az utat Krisztus erejében kell bejárnunk lépésről-lépésre. Nem az út azonban a cél, hanem maga az élet. Az örök teremtésnek ebben a művében, amelyben - mint szűz-szellemek - az egyik főszerepet játsszuk, az emberlények tudatossá válásáról van szó. Ezt az óriási színdarabot mutatjuk be mindannyian évmilliók óta.

Ez a fejlődés azzal is jár, hogy az eddig ismeretes rejtélyiskolákat megszüntetik és teljesen megújítják. Amikor Krisztus kiküldött segédei a munka elvégeztével lelkesen visszatértek, azt mondta nekik: „Bizony mondom nektek, ezeknél nagyobb dolgokat is cselekedtek majd”. Ahogyan pedig most a Krisztus és segédei képeznek és tartanak fenn hidat a mi számunkra, úgy kell nekünk is később hidat képeznünk testvéreinknek, akik az ösvényt még nem találták meg. Akik tehát meghallották a hívást és a belső hangot, akik tudatába jutottak ennek a dolognak, azokat a szent hegyhez terelik. És ebben a hegyben arany sziklává válnak, a bölcsek kövévé, beépíttetnek az Úr szivárványába, az arany hídba.

Amikor Pál kijelenti: „Vigyétek véghez a ti üdvösségteket félelemben és rettegésben”, akkor nem azt akarja kifejezésre juttatni, hogy gondoskodjon mindenki önmagáról, hanem feltételezi, hogy a Szerzetben igazi barátság uralkodik. Senki sem szabadulhat meg a másik megszabadítása nélkül. Várnunk kell egymásra, mert együtt képezzük a lények egyetlen hierarchiáját. Egyetlen test, egyetlen lüktető szervezet vagyunk.

Mivel végül is minden gyűlöletnek és ellenségességnek törvényszerűen szeretetté és barátsággá kell válnia, az ellenségesség és gyűlölet rendkívül értelmetlen. Ezért kell szeretnünk ellenségeinket és jót tennünk azokkal, akik gyűlölnek minket. Ez a legmagasságosabb törvény és a próféták teljesítése. Ez a legmagasabb logika, amelyet Önök is megérthetnek.

A szeretettörvény azonban nem szelíd és gyöngéd, hanem a mindent, vagy semmit követeli meg! A szeretettörvény nem pacifizmus, nem békeszerződések indítványozója, hanem lebontóan összetörő. „Isten szeretet” - idézzük a szentírásból. De Isten emésztő tűz is. Hogy a szeretettörvény teljesülhessen rajtunk és mibennünk, ahhoz szakítani kell minden régivel. A szeretet nem terem meg romlott talajon, nem virul a sötétségben, a szeretet nem kiegyezést keres.

Az igaz szeretet a kezdettől fogva abszolút, a kezdet kizárólagosa. Ez mindent megmond. Ez a szeretet mindent legyőz és letarol, ami ellene szegül. Ez a szeretet mindent képes véghez vinni. Az eléréshez vezető hidat áldozattal és szolgálattal kell megépítenünk. Áldozatunk révén testvéreink átvonulhatnak rajtunk, fölöttünk, és gyűlölőink is megtehetik az emberi fejlődés újabb lépését. Amely lélek így együttműködik a nagy feladat elvégzésében, az sok vérontás megakadályozásához fog hozzájárulni. Amely lélek hallja a hangot, de elutasítja, az maga hívja fel az ítéletet önmagára.

Alkalmaztuk tehát a mágia új nyelvét, ezzel szembesítettük Önöket. E nyelv jelei világosan be vannak vésve a teremtés csodaművébe, az egekben, a földön és a mélységekben. Ezért előre tudhatjuk, hogy mi fog történni. Ettől a mágikus írástól kölcsönöztük írásjegyeinket. Ezekben az években új nyelven beszélünk, mert a régi módon nem akarunk, nem tudjuk már régi litániánkat szajkózni. A régi nyelvünk, a régi szemléletek, amelyekben élünk és szenvedünk nem egyeznek meg már Ádám és Hénok nyelvével.

Ádám az emberiség ösvénye, Hénok a beavatás útja. Babilonhoz, az elérés kapujához semmiképpen sem közeledhetünk, ha a régi, babiloni nyelvzavarhoz ragaszkodunk.

Meglátják-e korszakunk jelét, a rettenetesen nyomasztót? Amely felszabadító rendszereket ezekben a korszakokban feltaláltak, azok mind a régi nyelvekre támaszkodnak. Minden eszményiség a régi litániához fűződik. Az egyházak és a vallások erősen abban gyökereznek.

A rejtélyiskola most a nyilvánosság elé lépett, mert az ezoterikus ösvény keresői, sőt a komolyan törekvők is még mindig a régi litániákat mondogatják, azoknak nyelvén beszélnek, s továbbra is ehhez a világhoz ragaszkodnak, ennek minden jóváhagyott igaztalanságával. Ezért kell először a mágia új nyelvének felszakítania az egeket. Ezért kell a földnek még az alapjait is megrendíteni. Mert ezt követeli meg a szeretettörvény az ő mindent, vagy semmit követelményével. Akkor aztán meghallják és megértik Ádám és Henok beszédét, és a rejtélyiskola teljes mértékben betöltheti feladatát.

Hatalmas trombitaszóként harsog Isten felszólítása a világ fölött. A megvilágosultak felkiáltottak: „ó, csak felszakítanád az egeket”! És az egek megnyílnak! És hallatszik az új beszéd, az Isten örök betűiből egekre rótt. Ez a Vízöntő felszólítása, az eleven kereszténység hívó hangja.

Önök látják a sötét felhőket, de ezek mögött ott ragyog a szent hegy fényessége. Mondjuk ki a szent mantramot, tudatosan, pozitívan, a szeretettörvény ösztönzésére, mely meg akarja menteni az emberiséget. Ekkor pedig megnyílnak az egek, és megjelenik az ígéret íve. Az elérés kapuja, az igazi Babilon feltárul, és cimbalom és furulya kíséretében felcsendül a láthatatlanok kara:

„Ez itt az Úr kapuja, amelyen a megváltott nép vonul át”.

Legyen meg a te akaratod! - Ámen.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,