Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Dei Gloria Intacta - A keresztény beavatási misztérium

5. Az első hétszeres kör Vénusz-beavatása

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Dei Gloria Intacta - A keresztény beavatási misztérium


I



„A Smirnai gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Első és Utolsó, aki halott volt és él:

Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet - de gazdag vagy -, és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.

Semmit ne félj attól, amit el kell szenvedned: Íme a Sátán közületek néhányat a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hű mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját.

Akinek van füle, hallja, mint mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál.”



II



Amikor az új gondolkodási képesség felragyog a tanuló életében, akkor hatókörében minden megváltozik. A tanuló ugyanis a másik valóságról, az istenrend valóságáról fog tanúskodni, amelyben él, és amelynek részese. Egész lénye arra irányul, hogy az isteni igazságot megvalósítsa az időben. Kétszeres értelemben a fény követévé válik tehát.

A tanulónak azonban jól meg kell értenie ezt a magatartást. A Merkúr-beavatott nem áll a saját természet-énjének szolgálatába, és mások énjével sem törődik. Éppoly kevéssé ébreszt szánalmat benne az én szenvedése ebben az alacsonyabb természetben.

A dialektikus rendben működik egy anyagi és egy erkölcsös Merkúr. Az anyagi Merkúr tevékenysége érthető, és az előző fejezetben már utaltunk rá, hogy ez az önérvényesítés szolgálatában hat.

Azonban az erkölcsös Merkúrral kapcsolatban nem szabad tévedések áldozatául esnünk. Ez ugyanis a dialektika sebeit akarja ápolni és eltüntetni. Humanista, következésképpen nem megváltó. Egy olyan szervezet, mint például a Vöröskereszt, megpróbálja ugyan a háború okozta károkat enyhíteni, és ebben ragyogó munkát is végez, ám a gonosz gyökerét, a háború okát nem érinti. Korunk szenvedései például arra ösztönözhetnek valakit, hogy a békét szolgáló és ennek az alapvetően istentelen természetnek az egyensúlyát helyreállítani kívánó tevékenységet eszeljen ki és vigyen véghez. És vajon ki emelne mindezek ellen kifogást?

Az erkölcsös Merkúr tevékenysége az „én” természetben elszenvedett gyötrelmének a következménye, amellyel egyúttal - a bizonyos mértékű emberszeretetből fakadóan - együttérzés születik a világ-én szenvedései iránt is. Az erkölcsös Merkúr tevékenysége ugyanakkor abból a szándékból is ered, hogy önmagát és másokat is megóvja a szenvedés következményeitől. A szenvedés azonban nem csupán a politika, a társadalom, a gazdaság és a termelés zavarából vagy a vallásosság karikatúrájából születik. A szenvedés annak a következménye, hogy az elsüllyedt emberiség természetrendje alapvetően istentelen. A szenvedésben ezért nem hozhat alapvető változást semmiféle új társadalmi rendszer, ahogyan egy szanatórium vagy a rák gyógyszere sem.

Az új Merkúr olyan világra van hangolva, amely nem ebből a világból való, olyan tervre, amely nem sorolható be a dialektika rendszerébe, olyan magasabb rendre, amelyet a mi rendünkben őrületnek tartanak.

Az új Merkúr nélkül tehát a legcsekélyebb értelme sincs a „Nikolaiták cselekedeteit gyűlölni”. Ez a gyűlölet önmagában semmiféle alapvető változást nem idéz elő az emberi életterületen. Az erkölcsös Merkúr ugyan humánus és rendkívül jellemes, az ember azonban - minden ügyeskedése ellenére - továbbra is az anyaghoz és az életterület törvényeihez láncolva raboskodik. Legjobb esetben az ember efézusbeli lesz, a határvidék lakója, aki oly sok küzdelem árán képes volt felemelkedni e természet jóságának a végső határáig.

Az erkölcsös Merkúrral dolgozni is sokkal könnyebb, mint az istenek új követével, mivel az emberek túlnyomó többsége az erkölcsös Merkúr tevékenységét könnyen megérti, és így könnyebben értékeli is. Ha valaki például egy új kórház építéséért kardoskodik, és annak létrehozásához elkészíti a legfontosabb terveket és munkákat, akkor őt mindenki megérti, hálás neki és tiszteli érte. Természetesen jogosan, hiszen ezekre az intézményekre nagyon is szükség van. De az irgalmasságnak egy ilyen épülete vajon nem pusztán annyi-e, mint egy sebtapasz a civilizáció daganatára? Ha minden ország és minden város teljesen felszerelt kórházakkal rendelkezne, az vajon megmentené-e a világot és az emberiséget?

Az új Merkúr új menny-földet lát. Erről tanúskodik, és ezt akarja megvalósítani. Ezért természetesen idegenné válik ebben a világban: nem tisztelik, nem szeretik és nem is értik meg. Sőt, ha e világban az igaz Királyság törvényeit alkalmazza - amelyek oly gyakran ellentétesek mindazzal, amihez az ember hozzászokott - akkor olykor még üldözik és becsmérelik is.

Ezért születik minden cselekedetére válasz a sötétség átkából, amely az emberiséget láncaival fogvatartja. Cselekedeteivel a szenvedés ösvényét nyitja meg önmaga számára, de nem az én szenvedését, hanem a személytelen önvaló szenvedését, nem a dialektika értelmében vett szenvedést, hanem a kereszten meghozott véráldozat szenvedését.

Az erkölcsös Merkúr attól szenved, hogy humanizmusa nem tudja megmenteni a világot: ez a téveszméből fakadó kiábrándulás; ez a természet keresztje, a természetben álló börtön.

Az új Merkúr szenvedésének azonban az a forrása, hogy teljes önfeláldozásban és „az első szeretettől” vezérelve erőfeszítést tesz, hogy az embereket elszakítsa ettől a természettől: ez Jézus Krisztus keresztje.



III



Fejlődésének e szakaszában a keresztény beavatási misztériumok tanulójának egy nagyon is időszerű dologgal kell számolnia, amelyre bár az előző fejezetben már utaltunk, most újra rá kell világítanunk. A Merkúr-beavatás ugyanis nagyon különös problémák elé állítja a tanulót. A nehézség abban áll, hogy az új gondolkodási képesség már megszületett ugyan, és az aurikus szférában elkezdte kifejteni a hatását, és a tanuló emiatt részesül az első kézből származó tudásból, a régi gondolkodási képesség azonban még nincsen felszámolva.

A tanuló számára mindenképpen ajánlatos a régi gondolkodás hatástalanítási folyamatát sürgősen végrehajtani. Így elkerülheti, hogy a Merkúr-gyertyatartót újra elvegyék tőle. Az alapvető megváltozás során a tanuló már tárgyilagossá tette a dialektikus gondolkodást, hiszen „szemeit a hegyekre emelte”, és végül megmászta Nébó hegyét. A dialektikus gondolkodás ugyan már kezd megszűnni, de még megvan. Az új gondolkodás megszületése után egy olyan küzdelem alakul ki, amely során a tanulók óriási káprázatoknak eshetnek áldozatul.

Az új bölcsesség beáramlása problémákat és reakciókat szül. Az új érintés ugyanis arra sarkallja a tanulót, hogy bizonyságot tegyen, amit ő meg is tesz, hisz nem tehet másképpen. Felfedezi azonban, hogy még nem kész, és feladatát még nem tudja úgy megragadni és véghezvinni, ahogyan igazán szeretné. Felszerelése még hiányos. Ez természetesen abból ered, hogy a Nap-beavatott régi gondolkodása még nem halt meg. Csakis ezután az elhalás után hárulnak el a legnagyobb akadályok, és ezután nyithatja meg a lényét a jelölt az első hétszeres kör negyedik beavatásának, a Vénusz-beavatásnak. Tudatának ez a kitágulása teljesebbé teszi őt.

A fej, a szív és a kéz feladatának elvégzéséhez a tanulónak saját bensőjében kell birtokolnia a mélységes emberszeretet forrását! Ezt a mélységes és tökéletes emberszeretetet az alantas természet képtelen megérteni, és képtelen reagálni rá. Ezzel a szeretet-erővel kell a munka terhét viselni, és a munkát véghezvinni.

Vénusz fogalma tehát e soha el nem apadó, és önmagát folytonosan megújító erő birtoklását jelöli.



IV



Az okkult filozófia Vénuszt mindig is hatalmas misztériumnak tartotta, az új Vénuszt is kétségtelenül nagy titokzatosság veszi körül. Most azonban kísérletet teszünk a hétszeres nap-láncba történő negyedik beavatás titkának megértésére.

A Vénusz női jelkép, az asztrológiában pedig a Bikán és a Mérlegen uralkodik. Ez azt jelenti, hogy Vénusz egy pompás kincseskamra (a Bika) ura és őrzője, aki arra ügyel, hogy az ott felhalmozott kincseket az isteni igazságosság elve szerint, a megfelelő módon adják át az embereknek (a Mérleg).

A Merkúr-beavatás lángra lobbantja az új gondolkodást, a Vénusz-beavatás pedig megnyilvánítja az új érzés-lényt, vagyis a magasabb értelmen alapuló érzést. A Merkúr-beavatás a főszentély megújításának alapja, a Vénusz-beavatásnak pedig a szívszentély megújításáról kell gondoskodnia. Merkúr a férfias nézetet jeleníti meg (a fej), Vénusz pedig a nőies nézetet alakítja ki (a szív).

Azzal, hogy ez a két beavatás a tanuló életében megvalósul, az új emberi templom két új oszlopa is a helyére kerül a templom két szentélyének szolgálatában: a szent (Merkúr) és a szentek szentje (Vénusz), vagyis a szeretet-erőként megnyilvánítható isteni bölcsesség.

A szentek szentjét minden ősi vallásban Vénusznak szentelték: ezt nevezték adytumnak. Az adytumban egy csónak vagy szarkofág, koporsó állt, amely az isteni természet ölét, a feltámadás anyaméhét jelképezte, vagyis egy hatalmas, magasztos erő szeplőtelen fogantatásra való képességét. Az emberi templom megfelelő szentélyében a láda a csecsemőmirigy (thymus), amely hatalmas szerepet tölt be a mellcsont (sternum) kisugárzó tevékenységében.

A külső templomi szentélyekben a láda néha hajó formájában jelent meg, amellyel át lehetett kelni az alacsonyabb természet háborgó tengerén, megszabadulva a bűnös világ szerencsétlenségeitől. Ezzel kapcsolatban Noé bárkája juthat eszünkbe, amely ugyanezt a gondolatot fejezi ki.

Az isteni bölcsesség (Merkúr) megérintette a tanulót, és az isteni erő most képessé teszi őt, hogy e bölcsességet kihordja az embereknek. Ez Vénusz! Amikor a tanuló megkapja a világosságot Nébó hegyén, és főszentélyét (a szentet) a természet szempontjából kiürítette, Isten testileg találkozik vele a szívszentélyben (a szentek szentjében). A „ládából” hatalmas szereteterőként az új Vénusz emelkedik ki, és az istenek követét elkíséri a földi életterületen tett távoli utazására.

Jogosan állítják, hogy Vénusz a földi szeretetet is jelképezi. Ám ezt a szeretetet nem jól értik, ezt kiforgatták, összetörték és bemocskolták. Az új Vénusz szeretetereje hatalmas mágikus erő. Ha az új Merkúr teljesíti küldetését, akkor a csecsemőmirigyből (thymus) szikrázó drágakőként egy átható, hétszeres mágikus erő sugárzik, mint a szentek szentjének központi gyújtópontja, melyről a negyedik beavatás fény-érintése lerántotta a leplet. Akit e hétszeres sugárzás megérint, az reagál: akár a feltámadás, akár a bukás irányában. Ez alól senki sem vonhatja ki magát. Ez az isteni erő, amely az új emberben transzmutálódik, hogy azután szolgáló szeretetként az emberek közé lépjen.

Bár a régiek midig is ismerték Vénusznak ezt a hatását, az alacsonyabb életben a Vénusz-tisztelet mégis fallosz-kultusszá degenerálódott. Ahogyan az alacsonyabb természet szeretetereje, és az alacsonyabb Vénusz bálványimádata az emberiség legnagyobb részét behálózta, úgy az új Vénusz szeretetsugárzása az arra érzékeny embereket a magasabb életre ébreszti.

Bár e munka nagyon nehéz és fáradságos, és ha ezért a tanuló ki is issza a szenvedés keserű kelyhét - mellyel szmirnabelivé válik -, ha a sötét hatalmak lépten-nyomon ellehetetlenítik is a munkáját, a fennakadások és kudarcok mégis csupán illúziók. E munka eredménye nem lehet a semmibe zuhanás, mint a dialektikus felemelkedés, ragyogás és elsüllyedés esetében. Munkája eredményeként az új Vénusz hatására a kapcsolatok megszilárdulnak, és a munka hatalmasabb erővel végezhető, mint bármikor előtte.

Az a tanuló, aki ebből a két beavatásból él és dolgozik, az igazán gazdag. Bár valóban iszik a szenvedés kelyhéből (Szmirna), megpróbáltatása mégsem tarthat „tíz napnál” tovább. Ez azt jelenti, hogy az igaz szellemben és az igaz erővel kezdett munkának győzelemmel kell végződnie.

A világosság szolgálatában végzett munka sohasem lehet a szenvedés és bánat kiapadhatatlan forrása: ha egyszer elkezdődött, be is teljesedik, teljes egészében véghezviszik tehát. A világosságból indulván, a learatott terméssel újra a világosságba tér vissza - ez a tízes szám jelentése.



V



A harmadik beavatás során a tanulónak elsősorban a korlátozottságból eredő szenvedés ellen kell küzdenie (Efézus); a negyedik beavatás folyamataiban - ahogyan az talán már világossá vált - önként iszik a szenvedés keserű poharából (Szmirna). Az egész alacsonyabb, földi érzés-lényt ki kell égetni, hogy Isten tiszta szeretete beköltözhessen a szívébe.

Ezért mondja annak a hangja, aki halott volt és újra életre kelt, vagyis a mennyei ember hangja: „Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet, de gazdag vagy, mérhetetlenül gazdag. És tudom azoknak káromkodását, akik szívedre taposnak és a sárba vonszolnak. Azt mondják, hogy ők zsidók, az Oroszlán gyermekei, Krisztus gyermekei, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Semmit se félj azoktól, amiket el kell szenvedned, mert ezek érthető reakciók. Az alantas ember dühöngő vadállatként ellenkezik, ha az isteni szeretet felfedi őt.”

Itt két folyamat kapcsolódik össze: egyfelől a világ és a sötétség reakciója a világosság munkájára, másfelől a dialektikus érzés-lény kiégetése a tanulóban. Ezt a folyamatot véghez kell vinni, s ez tíz napig tart. „Légy hű mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.” Mert aki az élet kenyerét eszi, az teljesen felnő, és élete teljes dicsőségében fog felébredni.

„Aki győz, annak nem árt a második halál.” A mennyei test első halálával minden ember megsérült. Amikor az emberiség az isteni élettörvények áthágásával az alacsonyabb világba süllyedt, az igaz mennyei alaknak vissza kellett maradnia. Ez a test mintegy halálos álomba merült. Fejlődésének ebben a szakaszában azonban a tanuló felébresztette a mennyei embert, és ez tudata számára testileg megmutatkozott. Ennek a tanulónak már nem árt a mennyei ember második halála.

A mennyei ember második halálát azok szenvedik el, akik a közeljövőben, a harmincharmadik korszak aratásakor nem állnak készen a földi természetből való felemeltetésre.

A tanulónak e második halál nem árthat: az eljövendő idők kozmikus, légköri és szerkezeti változásai már nem károsíthatják. Aurikus szférájában találkozott a Krisztussal - belépett az új életbe.



VI



A mikrokozmikus életterületen tehát két új érték ragyog fel: az új Merkúr és az új Vénusz. A gondolkodás és az érzés mennyei formája feléledt. Ezek után már csak az akaratközpont megújítása, az első hétszeres kör Mars-beavatása vár a tanulóra. A tanuló csak ezután az ötödik beavatás után tudja teljesen felszerelkezve legmagasztosabb hivatását elkezdeni és megvalósítani.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,