Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Dei Gloria Intacta - A keresztény beavatási misztérium

6. Az első hétszeres kör Mars-beavatása

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Dei Gloria Intacta - A keresztény beavatási misztérium


I



„A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van:

Tudom a te dolgaidat, és hogy ott laksz, ahol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik.

De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad olyanok, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak.

Így vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit gyűlölök. Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával.

Akinek van füle hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.”



II



A Merkúr- és Vénusz-beavatás az új ember birtokává vált. Istennek egy világosságát és Istennek egy erejét első kézből nyújtják át neki. Istennek e világossága megláttatja vele az új menny-földet, Isten ereje pedig azzal az alapvető képességgel ruházza fel, hogy a még sötétségben tévelygőkkel egészen új módon lépjen kapcsolatba. E két beavatás a tanulóban megnyitja új, saját bensőjében épült templomát, tehát a szentet (ez a fej) és a szentek szentjét (ez a szív); más szóval: az új gondolkodási képességet és az új érzés-lényt. Mindkettő romolhatatlan és örök.

A csecsemőmirigy (thymus) tündöklő drágakővé vált, hasonlatossá a szentek szentjéből való „ládához”, vagy a nagy piramis nyitott sírkamrájához, ahol az isteni erő azért találkozik az emberi erővel, hogy ezt az isteni adományt alkalmazható emberi képességgé lehessen transzmutálni, és - nem ebből a világból való - mágikus szereteterőként ki lehessen sugározni „sokakért váltságul”.

Bár e „váltság” mindenkinek szól, és így elvileg az egész emberiséget felöleli, mégis intelligensen kell alkalmazni. Egy tervből kell tehát kiindulni, és a megfelelő módszerhez kell ragaszkodni. Egy tudatos „embernek” kell mögötte állnia: „Istennek testté kell lennie”. Merkúr és Vénusz ajándékait egy erős, kiegyensúlyozott és dinamikus új akaratnak kell irányítania.

Emiatt a Vénusz-beavatás után az új „társ” még nem készült fel teljesen. A teljesség csak a Mars-beavatás után nyilvánulhat meg: az új Mars fejleszti ki a „társ” új akarat-lényét.

Lehetséges, hogy a tanuló számára problémát jelent az a kérdés, hogy miért előzi meg a Vénusz-beavatás a Mars-beavatást, és vajon miért következik előbb az érzések megújítása, és csak azután az akaraté. Ahhoz, hogy e probléma mélyére hatolhassunk, először azt kell megértenünk, hogy az akarat a legdinamikusabb képesség, amely könnyen kicsúszik minden irányítás alól.

Ha a tanuló szabadjára engedné, és erővel ruházná fel az új akaratot, mielőtt Isten és ember összekapcsolódhatott volna a szívszentélyében, akkor nem isteni erővel és megújult emberi érzés-lénnyel dolgozna: újra csak kísérletezne és erőltetne, ennek minden következményével. Véráldozata nem a szellem értelmében felemelő volna, hanem a természet szerint való bukást segítené elő.

Ez egy nagyon fontos mozzanat, amelyet a tanulónak semmiképpen sem szabad szem elől tévesztenie. Maga a bűnbeesés is igen szorosan ezekkel a dolgokkal függ össze. Mars a dinamikus, teremtő akaraterő, ő mondja ki a teremtő „legyen”-t, ő távolítja el a szentek szentjét rejtő leplet. Amíg nem maga Isten lakik az adytumban, amíg a munka ott még nem fejeződött be, addig mivel dogozzon az akarat?

A szabad akarat zabolátlan akarattá lenne, mely korlátozottságot, megkristályosodást és halált, vagyis bukást eredményezne. A bukás révén újra megszűnik az akarat szabadsága. Az akarat felszabadítása, az akarati képesség újbóli lángra lobbantása Istenben helytelen előkészületek után elképzelhetetlen katasztrófát okozna. Ezért három dolgot kell jól megfontolni: hogy mi az akarat, mi a régi Mars és mi az új Mars.



III



Az ember általában összekeveri a vágyat vagy az érzést az akarással. Ha valaki éhes, azt mondja: „Enni akarok!” Az éhségérzet miatt azonban valójában enni vágyik. Az akarati tényező ebben az esetben meglehetősen alárendelt. A vérlényünk egyes jellemzői és hajlamai bizonyos akarásra késztetnek. Ez az akarás azonban nem szabad: már nem az eredeti akarat. Az ember már nem képes akarni, annak eredeti értelmében, csupán vágyai, hajlamai és vérösztönei „akartatják”.

Az akarat eredetileg az epigenezis ereje, a szabadon döntő, az emberi szellem tudatos önteremtő-tevékenysége volt, egy nagyon veszedelmes erő, egy királyi erő: a Kos (Aries). Egyúttal azonban egy titkos erő is, amely halálos lehet, de ugyanakkor hatalmas messzeségekbe vezethet: a Skorpió (Scorpio). Az akarat mindennek a kezdete és a vége, az örökkévaló erő, amely élet és halál fölött uralkodik.

Ha az akarat újra szabaddá, helyessé válik, és „Isten keze alatt” lép elő - egyszóval teljes egészében a világra és emberiségre vonatkozó isteni tervre hangolódik, amelyet az új gondolkodás révén első kézből lehet felfogni -, akkor Merkúrnak és Vénusznak meg kell előznie Marsot. A templomnak, az adytumnak a maga két részével, a szenttel és a szentek szentjével készen kell állnia.

Ekkor teszi az új Mars a tanulót újra főpappá, aki a templomban, a templommal és a templom által dolgozik, és felkentként lelket lehel a templomba. Az új gondolkodás révén a főpap olvassa az istentervet, részese az isteni rendnek, mennyei emberként a nem ebből a világból való Birodalomban él, ő az isteni Sálem királya, ő Melkhisédek. Az új érzés révén maga Isten ereszkedik be a nyitott sírkamrába, a ládába, és Isten ereje kíséri őt a fény szolgálatában járva az idegen országok útjain.

Az új Mars, az Istenhez emelkedett akarat megszületésével, a mennyei ember szelleme valóban a jelöltbe költözik. Az új Mars dinamikus energiája olyan, mint a vérben a vas, amely meleget kelt, és a tanuló szellemi vérét egészen új rezgésbe hozza, így képessé teszi a főpapot arra, hogy saját benső templomába belépjen, ott lakjon és elvégezze az isteni szolgálatot. Csakis az ilyen ember beszélhet igazán Isten szolgálatáról.

Az új Mars az ember-isten, aki leszáll a testbe. Ő a szabad akarat, amely az összes rendelkezésére álló bölcsességerőt Isten útja szerint használja fel. Képességeivel nem találgat és nem erőltet, engedelmeskedik a mindenség-megnyilvánulásnak. A főpap hozzáférhet az abszolút bölcsességhez, ám ez a bölcsesség egy törvénynek megfelelően, egy rendszer alapján nyilvánul meg: egy érinthetetlen, értelmes alakulási folyamat. Az a Logosz szándéka, hogy ezt az isteni tervet a gyermekei vitelezzék ki. Amikor a bölcsesség törvénye az arra méltóvá vált papnak hivatásaként kinyilvánítja követelményét, akkor a pap e követelménnyel összhangban veti be és dinamizálja akaratát, hogy a megbízatást teljesíthesse.

Miután akaratát összhangba hozta az isteni bölcsességgel, a hivatott belép a szentek szentjébe. Feltöltődik a nyitott sírkamrából, megmerítkezik az isteni szereteterőben. Azután feláll, félrehúzza a függönyt és kimegy, hogy munkához lásson. Így válik valóban Isten mágusává.



IV



Mars egyben Káin is, a birtokos. Káin Ábellel áll szemben, aki az önteltség. Ám Káin ugyanakkor a vérontást okozó, a hadvezér, aki a szellemrend által legyőzi a természetrendet.

Áldozatát csakis Ábel hanyatlása árán fogadják el. Káinnak az isteni tűzként kell az emberiséghez fordulnia, amely a vizet megérintvén létrehozza a két másodlagos elemet: a levegőt és a földet, amelyek - ebben az összefüggésben - új eget és új földet jelentenek, és amelyeknek emberi fejek, szívek és kezek által, Istentől kell alászállniuk.

Az isteni képességek birtokosának meg kell semmisítenie, és át kell alakítania az önmagával elteltséget. Ám nem a régi harci-kalapáccsal - vagyis a természet szerint -, hanem az új kalapáccsal, az isteni szereteterővel (Vénusszal) illetve az új igével, az isteni bölcsességgel (Merkúrral).

Az új akarat tehát a tűz, a szellem értelmében vett alkotóerő. Ez a tűz csak akkor végezhet megszabadító és valóban alkotó munkát, ha alkalmazkodik a megújult fejhez és szívhez.

Merkúr a befogadó, a látó és a megvilágító. Vénusz a kisugárzó, a kiterjesztő. Mars a főpap, vagyis a világosságot befogadó és a mágikus munkát elvégző ember: ő Káin, aki beveti vérét az önteltség vére ellen.

Az új akarat emellett a kígyótűz ura is. Ezáltal az egész személyiség, minden szervével és rendszerével együtt a főpap vezetése alá kerül. Az új akaratnak nincs semmiféle kapcsolata a szexuális erőkkel, vagyis a fajfenntartáshoz szükséges teremtőerővel. A nemi erők és kötelességek az emberi bukás, és a földi természetrendben való létezés természetszerű következményei, az emberi elfajulás eredményei, amelyek eltűnésre vannak ítélve, mihelyt a halál legyőzetett. Az új Mars függetleníti magát a szexuális erőktől, elszigeteli őket, és erőltetés nélkül hagyja, hogy saját halálukat halják.

A kígyótűz-rendszert - amely a homloküregből indul ki, a két szemöldök közül, és a plexus sacralisban végződik - az ezotéria Mózes botjának is nevezi. Mivel ez a tűz - amikor a főpap véghezviszi feladatát - kitör a homloküregből, és fénynyalábot küld a térbe, a szent jelképrendszer egyszarvúról is beszél. Amikor a főpap kimondja a teremtő „legyen”-t, akkor tüzes pallos csap ki a szájából - és ezzel a tanuló számára világossá válnak a János Jelenéseinek bevezetőjében lévő jelképek is.

Láttuk tehát, hogy az akarat a legdinamikusabb tevékenység a testalakban. Olyan, mint Mózes botja, amellyel Isten embere Isten útjait járja. Az akarat egyúttal Pergamum kétélű kardja is, ő Mars, aki az életre és a halálra irányul: a természet halálára és a szellem szerint való életre.



V



Amikor az első hétszeres kör Mars-beavatása által kiválasztva a tanuló már főpapként léphet be saját benső templomába, még távolról sem a teljesen kiemelkedett. Ellenkezőleg, most először szállhat szembe joggal és a siker reményével a régi Marssal, amely még mindig bizonyos hatalommal bír benne.

Ezért írják meg Pergamumnak a levelet. E levelet az Isten előtt álló, ötödik gyertyatartó írja: „Tudom a te dolgaidat, […] a te fáradságodat, […] a te tűrésedet […] de van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják”.

Ez az alacsony, romboló Mars tana. Nem a szexuális Marsé, hanem azoké, akik minden lehetséges módon erőltetik, és a földi természet szolgálatába állítják az akaratukat. Azoké, akik az istenterven kívül tevékenykednek akaratukkal, és így magukra és másokra is nagyon rombolóan hatnak. Ezek az emberek olyanok, mint a hivatásával visszaélő főpap. Aki ilyen harcias és így harcol, aki a kalapácsot így használja, az ellen harcba szállnak. Az ilyen Mars az ellenállás és az ellentermészet minden erejét felhívja - és elbukik.

Emiatt az akarat megfordulását az első hétszeres kör egyik legfontosabb mozzanatának kell látnunk. Az akarat megfordulása egyúttal a szexualitás láncaitól való megszabadulást is jelenti. A szexualitás a maga féktelen szenvedélyességével mindig is a zabolátlan akarat következménye volt, amely a Mózes botjából kitörő tüzet kísérletezésből a medenceszentélybe hajtja.

Számos ezoterikus szerző tanítja, hogy a nemi erőket gyakorlatok segítségével „felfelé” lehet fordítani, és szellemivé lehet tenni. Az ilyen módszerek azonban veszélyesek, földiek és lehetetlenek, ezeket mi mindig is elutasítottuk. Ha a zabolátlan akarat a plexus sacralisban szentségtelen tüzet lobbant lángra, akkor ezt a szentségtelen tüzet lehetetlen megszentelni és „átszellemiesíteni”. Legfeljebb rövid időre meg lehet láncolni, mígnem egy adott pillanatban - így vagy úgy - pusztító tűzként tör a felszínre - és nincs ember, aki ezt a robbanást elkerülhetné.

A Merkúr- és a Vénusz-beavatás után azonban az akarat megfordulása meghozza a megoldást. Akkor válik igazzá, hogy „ahogy fenn, úgy lenn”, akkor pedig már semmit sem kell „átszellemiesíteni”. Mindez magának az életnek a megfordulását, a régi Ádám aláhanyatlását és a mennyei ember megszületését jelenti.



VI



Így áll a megújult főpap az új építőkövekkel saját templomában. A gondolkodás, az érzés és az akarat elkészült az isteni élet értelmében, és a mennyei ember egy jelentős része már összekapcsolódhat a régi dialektikus lénnyel, amelyet ezáltal szerkezetileg fel kell oszlatni.

A személyiségcsere folyamata ekkor már olyannyira előrehaladt, hogy a tanuló hozzákezdhet és véghezviheti a nagy áldozati művet.

Káin most már megtámadhatja a szép látszat és a hazugság világát. Eszközeivel munkához láthat, és új várost építhet: Hénoch városát, a beavatás fellegvárát.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,