Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Dei Gloria Intacta - A keresztény beavatási misztérium

8. Az első hétszeres kör Szaturnusz-beavatása

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Dei Gloria Intacta - A keresztény beavatási misztérium


I



„A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg:

Ezt mondja az, akinél van az isteni hét szellem és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.

Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.

De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.

Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.

Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek.”



II



Így halad tovább a tanuló nagy Jupiter-megbízatásának megvalósításával. Amit a mennyei ember érintése és megelevenítése révén ötszörösen kapott, azt most ki kell hordania, és - amennyire csak lehet - meg kell szilárdítania az emberek lelkében, hogy az emberiség nagyjaihoz hasonlóan ő maga is „emberhalásszá” válhasson.

Mindennek, amit kapott az áldozat gyakorlatában kell megvalósulnia. A gyakorlati megvalósítás elkezdésével pedig önszántából a földhöz köti magát. Visszalépni többé nem tud, nem akar, és nem is lehet neki.

Mert ahogyan minden dolog isteni Alkotója örökké kötve marad teremtményeihez, és „nem hagyja el kezeinek alkotását”, úgy a tanuló is önszántából és teljes örömmel köti magát saját feladatához. Ez az anyagba, szenvedésbe és halálba való alászállása lesz a felemelkedése. Óráról-órára egyre magasztosabb, szent komolyság tölti el, mert lényének velejéig felfogja és átérzi, hogy - minden kicsinysége és szegényessége ellenére - tényezővé vált a mindenség történéseiben: az emberiségért végzett hatalmas megmentési folyamat nélkülözhetetlen láncszemévé választották.

„Isten nem hagyja el kezeinek alkotását!” Hogy miért nem? Mert minden dolog Logosza saját teremtése és teremtményei által bontakozik ki, és általuk bizonyítja önmagát. Amikor a szent könyvek úgy fogalmaznak, hogy „Isten világosság”, és Isten a világosság által bontakozik ki, akkor meg kell értenünk, hogy mindent, ami a világosságot elhomályosítja vagy sötétséggé változtatja, át kell alakítani. Addig kell tehát folytatni a munkát, amíg minden újra világossággá nem válik.

Ezért mondja a Biblia, hogy „Isten a Fia által velünk megy a világ végezetéig”. A teremtménynek, az istengyermeknek bizonyságot kell tennie Isten nagyságáról, és az elsötétült világosságot újra folttalanná kell tennie. Ahogy most a megszabadító emberiség-hierarchia nagy Hierofánsa minden szolgájával - mintegy szülési fájdalmak közepette - „fohászkodik és nyög mind idáig”, hogy a magasztos üdv-művet megvalósítsa, úgy hatja át mélyen a mindenség megmentő történéseinek kicsiny láncszemét, vagyis a tanulót is annak bizonyossága, hogy az istenterv sikere tőle is függ.

A tanuló nem csak saját sorsát tartja a kezében, és nem csupán azok sorsát befolyásolja, akik beléptek az erőterébe, hanem létállapotának megfelelően, a többiekkel együtt felelős a Krisztushierarchia egész tevékenységéért.

A Jupiter-tanuló Krisztusban mindenkivel összekapcsolódik, aki belép az erőterébe és elhatározza, hogy a nagy üdv-folyamatot véghezviszi magában. A tanuló pedig végigkíséri ezeket az embereket, amíg egészen el nem végzik a feladatukat. Az olvasó bizonyára mélyen átérzi, hogy a Jupiter-tanuló mily hatalmas terhet vesz a vállára önszántából.

Még ha néha kimondhatatlan sóhajok árán is, de elbírja ezt a terhet, mert az első hétszeres kör öt korábbi beavatása alapján tudja, hogy megérett rá. Ezért figyelmeztetnek ezzel kapcsolatban minden spekulánst a szellemi paráznaság Jézabel-bűnére, a negatív Jupiterre, amely nem Istenből van, de „Istent játszik”.



III



Amikor e nagy feladat végrehajtása során a fejlődés átlép egy törvényszerű minimumot, és pozitív eredményeket lehet elkönyvelni, akkor a tanuló számára megnyílik a Szaturnusz-beavatás.

Az első hétszeres körre azzal teszik fel a koronát, hogy a tanuló számára - az első öt beavatás során kapottak következtében - a hatodik beavatásban elkezdődik az egész testalak teljes átalakulása. E folyamatban tudományos biztonsággal felemésztődik mindaz, ami dialektikus, és elvettetik az új, halhatatlan anyagi test magja. Erre a magra lehet azután építeni. Amilyen mértékben a tanuló átküzdi magát a Jupiter-feladaton, és amennyire a természet és a szellem összeütközései hozzájárulnak megtisztulásához és átszellemüléséhez, olyan mértékben nyílik meg számára a Szaturnusz-beavatás kapuja.

Létfontosságú, hogy a misztériumok minden tanítványa megértse ezt a törvényt. A beavatás és az átszellemülés nem otthon, az íróasztal mellett történik. Magasabb szempontból ugyanis semmiféle szellemi fejlődésről nem lehet szó, ha a tanuló a Jupiter-feladat önként vállalt szenvedését, erőfeszítését és áldozatát nem teljesíti bátran, fenntartások nélkül, önzetlenül és emberszeretetben.

Ha egy tanuló kibújik e törvény alól, akkor szellemi házasságtörést követ el. Kéretlen vendégként befurakodik az Iskolába, és lapis spitalauficus-készítővé, a bölcsek kövét barkácsolóvá, szellemi bajkeverővé válik, és a legjobb, ami ebben az állapotban történhet vele az, ha „a feledés italával” ellátva, kiürítve küldik vissza.



IV



A Szaturnusz-beavatás csodája igen sok mindent magában foglal, ezért szeretnénk egy viszonylag átfogó képet adni róla, hogy eljövendő feladatához ezek a fogalmak mindenkit erővel lássanak el.

Minden ezoterikus tanítvány tudja, hogy Szaturnusz az anyagi testnek és különösen e test szilárd részének, a csontváznak az ura. A régi Szaturnusz-erők tevékenysége felelős az anyagi testben minden megkristályosodási folyamatért. Minden idők asztrológusai Szaturnuszt gyakran a gátlás, a zsugorodás és a leromlás erejének festették le.

Az új Szaturnusz azonban egészen új anyagi testet hoz létre, melynek a végzetes megkristályosodás és annak következményei teljesen ismeretlenek. Olyan harmonikus anyagcsere-folyamatokat teremt, melyek során a test sejtjeinek elhalását teljes mértékben kiegyenlíti az anyagsejtek és sejtcsoportok megújulása. Az új Szaturnuszban az egész testalak minden sejtje és sejtcsoportja új tulajdonságokra tesz szert. A minden sejtben jelenlévő szellemi elv, a sejtmag, az új Marstól folyamatosan sugárzó, fénylő, mágnesesen tápláló képességet kap. Ezek hatására az egész régi test folyamatosan felbomlik, és új testre cserélődik. E másik test a feltámadt ember halhatatlan testeként fog kivirulni.

A tanulónak meg kell értenie, hogy ezt a nagyszerű munkát miért nem végezheti el a régi Szaturnusz. Szaturnusznak az a feladata, hogy az élet minden értékét, erejét és eredményét összefoglalja, és a neki megfelelő formában nyilvánítsa meg. Az a feladata, hogy egy lényben kifejezésre juttassa a létezése összegét a szellem, a lélek és a test tekintetében egyaránt. Szaturnusz vonultatja fel mindazt, amit az ember teremt: ő a megnyilvánító. Ezért ábrázolják „kaszásnak”, a halál hierofánsának. Mert ő az, aki a dialektikus és sátáni ember minden tényezőjét, az önzés minden következményét, és az alacsonyrendű élet minden indulatát egy adott, lélektanilag megfelelő pillanatban a felszínre hozza. Szaturnusz az Idő Atya, Kronosz, aki az „eddig és ne tovább”-ot parancsolja.

Amikor az ember az alapvető megváltozás, és saját isteni lényének megnyilvánulása után teljesen az eredeti, isteni törvény szerint kezd élni és dolgozni, és emiatt egész lénye más értékeknek, erőknek és eredményeknek felel meg, melyek a lelkében gyökereznek, és a Jupiter-mű révén megtisztultak és próbára lettek téve, akkor mindezek összegét is Szaturnusz jelenteti meg. Ez az új Szaturnusz, aki a mennyei ember megnyilatkozásából születik.



V



A tanulónak fel kell ismernie, hogy itt szó sincs személyiségművelésről: ez személyiségcsere.

A két alapvető beavatás során a magasabb, mennyei tudat háromszoros világosságát bejuttatják az alacsonyrendű ember rendszerébe. Eközben a régi gondolkodási képesség elvileg meghal, és megszületik az új gondolkodási képesség, a mennyei alak gondolkodási képessége, amely behatol a főszentélybe és lerakja az új templom alapjait. Ez az üdv-munka a Merkúr-beavatás révén jött létre.

A negyedik, vagyis a Vénusz-, és az ötödik, vagyis a Mars-beavatás során megsemmisül a régi vágytest, valamint a régi embernek az aurikus szférában lévő minden elve, és életre hívják az új vágytestet, illetve az új aurikus szférát, mint mikrokozmikus égboltot. Az új érzés-lény (Vénusz) kezd megnyilvánulni, és az igazi főpap beléphet az új aurikus felhőkön át az új templomba, hogy a szentek szentjében meghallja Isten hangját.

A főpapnak - aki az eszme tekintetében (Merkúr) lángra lobbant Istenben, aki a szív lényege szerint aláhanyatlott Jézusban, az Úrban (Vénusz), és aki a Szent Szellem szerint újjászületett az új akarat értelmében (Mars) - ekkor ki kell lépnie templomának előudvarán át, hogy a közönséges életben hozzálásson a világért és az emberiségért végzendő feladatához.

A Jupiter-mű, vagyis a hatodik beavatás minden további szellemi fejlődés, és a mennyei ember beteljesedésének feltétele. Az új eszmének és az új érzés-lénynek az új akarat irányítása alatt, mágikus erőként, Isten hívó hangjaként kell besugároznia e világba. Emiatt a régi ember egész rendszere átalakul. A mennyei ember minden áldozata és minden megnyilatkozása - mintegy alkímiai képlet révén - egyetlen csodává olvad össze. Amit a testalak csúcsán a gondolkodási képesség elindított, az most egy új test megalkotásában válik valósággá.

Ezzel az első hétszeres kör lezárul. Szaturnusz, a halál követe ebben a természetben, a feltámadt, romolhatatlan ember hírnökévé vált.



VI



Minden halál, megkristályosodás és hanyatlás a régi Merkúr, a régi Vénusz és a régi Mars, illetve ezek teljes anarchiájának a következménye.

A régi Merkúr együttműködik a biológiai állat-ember agyi képességeivel. A régi Vénusz mindenféle bálványoknak ontja az áldozatokat, a régi Mars pedig az Istentől elszakadt, zabolátlan, kaotikus és féktelen akarat. E háromszoros degeneráció miatt következett be a lélek teljes hanyatlása, majd emiatt a vér megromlása, valamint a szellem és az anyag szinte végérvényes elszakadása.

A lélekben a régi Mars a spekulatív akarat vasát, a régi Vénusz a meggyalázott szívszentély rezét, a régi Merkúr a biológiai intellektus higanyát, a régi Jupiter, vagyis Jézabel pedig a tökéletes megtévesztés ónját polarizálta. Így hívták életre az ember vérlényében a glutént, azt a parázslást, amelyről Karl von Eckartshausen Felhő a szentély fölött című művében ír, és amely négy fémből áll: vasból, rézből, higanyból és ónból. A régi Szaturnusz pedig ezekhez még hozzáadja az Istentől való elhagyottság szürke ólmát, mellyel a vészes glutént még teljesebbé teszi. Így van összekötve a halál lényege hatóerő formájában a lélekkel, és ez az erő kegyetlenül és közvetlenül reagál, amint a zabolátlan akarat a szokásos életfolyamatokat megzavarja és felborítja dühöngésével.

Ha azonban a tanuló kifejleszti az állandó akaratot, amely Isten és Isten törvényének irányítása alatt működik, akkor a tizenkét pár agyidegből huszonnégy harmonikus, az egész rendszert irányító idegáramlatot látunk kiindulni, és ezáltal a régi kígyótűz erős „botként”, a régi dicsőségében születik újjá, mellyel a tanuló erőteljesen járhatja az élet útjait. Emiatt megújul a vér, a glutén eltűnik a vérkeringésből, és újra a mennyei ember vér-fémjei kezdenek hatni.

Így vezérli a tanulót minden előző beavatás szellemi ereje az új Szaturnuszhoz, amely kitárja felé az új élet kapuját, az igaz Istenbirodalomnak, a Mennyek Birodalmának, az emberiség eredeti életterületének ajtaját. E pompás fénybirodalomba csakis a feltámadt, halhatatlan ember léphet be.

Minél jobban előrehalad az új Szaturnusz folyamata, az előző beavatások annál nagyszerűbben nyilvánulnak meg, és világosságuk annál intenzívebben áradhat szét. Mindez érthető, hiszen ahogy a tanuló ereje és képességei gyarapodnak, úgy csökken a legyőzendő ellenállás is.

A Szent Hétszellem teljesen megújította a mikrokozmoszt, és az első hétszeres kör bezárul. Az ember újjászületett az eredeti istenrend természete szerint.



VII



Minden idők szentírásaiból nyilvánvalóvá válik, hogy Szaturnusz a Szent Szellemmel hozható kapcsolatba.

Az ősi zsidóság erősen Szaturnuszhoz fűződött: Szaturnusz szelleme volt a vezércsillaguk. E nép egyik feladata az volt, hogy vérlényéből kifejlesszen egy anyagi testet a világ Üdvözítője, Jézus Krisztus számára. Jehova, a zsidóság Istene egy bizonyos levezetésben „Szaturnuszt” jelent, a zsidók „úrnapját” pedig szombatra, vagyis Szaturnusz napjára tették. A zsidóság legnagyobb bűne az volt, hogy újra és újra visszatért a durva anyaghoz, emiatt pedig a megkristályosodáshoz és az alantas Szaturnuszhoz.

Ha azonban a tanuló megfelelő módon hajtotta végre feladatát az első hétszeres körben, és az istenfia, a mennyei ember megszülethet benne, akkor bevezetik az ígéret földjére, az istenrend Kánaánjába. Megváltatik a sötétség rabszolgaságából, és - miután zarándoklata átvezette a világ sivatagán - végül megadatik neki, hogy Szaturnusz kapuján át egy pillantást vethessen a dolgok isteni rendjére.



VIII



A tanuló most már kétségtelenül megérti a sárdisiaknak szóló levélben rejlő komoly figyelmeztetést. Sárdis „veszedelmest” jelent. A tanulónál ugyanis sokáig fennáll annak a nagy veszélye, hogy a számunkra megnyilatkozó anyagot, és annak minden nézetét tekinti a valódi anyagnak, amelyben Isten Birodalmát fel kell építeni.

A nem megszabadított Szaturnusz-ember materialista, akár durván, akár kifinomultan. Ezért kell a tanulónak óvatosnak lennie: mivelhogy élőnek nevezik, nehogy holtnak találtassék. „Vigyázz, és erősítsd meg a Másikat, aki haló félben van. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj.” Mert az alantas anyag szolgálata mindig hirtelen bosszulja meg magát. De azok, akik újonnan építtetett testüket nem fertőztették meg, „azok fehér ruhában fognak velem járni”.

Akinek van füle, hallja! Hiszen nem volt-e ezoterikus körökben mindig is ismert, hogy a szentírásban a „ruhák” bizonyos testi állapotot jelképeznek? A régi Ádám „bőr ruhákba öltözve” űzetett ki az Édenkertből, az új Ádám pedig „fehér ruhában” lép be az Isteni Birodalomba.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,