Bevezető

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Kristály sorozat 2 - Misztériumállatok

Létének az ember mindenkor megpróbált értelmet és jelentőséget tulajdonítani. E törekvése olykor nagyon is szembetűnő és érzékelhető, máskor inkább elvont és közvetett. A delphoi templom homlokzatát ékesítő ősrégi követelmény megvalósításán fáradozva „önismeretre” szeretne szert tenni, hogy saját mélységeit felmérhesse. Eme fáradozásokról számos hagyaték tanúskodik.

Az „ismerd meg önmagad” folyamata nyomán felfedezi elkeveredettségét, rájön, hogy különböző birodalmak találkozási pontja. Ezt az elegyet hol rendezett és rendszeres fejlődésnek, hol pedig ismét a kívánkozás zavarának tapasztalja. Ez az önismereti út azt is világossá teszi számára, hogy befolyásolható lény. Egyaránt hallja az állati és az isteni hangot, s mivel él benne a közlés és a közeledés vágya, kapcsolatba is lép mind az istenivel, mind az állatival. Rájön ugyanarra, amit Goethe, a nagy német költő így fogalmazott meg: „amilyen az ember, olyan az ő istene”. Rózsakereszt Krisztián pedig megállapítja az alkémiai menyegző hetedik napján: „A legnagyobb tudás annak a felismerése, hogy semmit sem tudunk”. Az ember csak önmaga felfedezése után juthat valódi elhatározásra.

Ez a könyvecske az olvasó elé tárja, hogyan keresgélt az ember az „ismerd meg önmagad” jelszavával, s hogyan próbálta a megismerhetőt a megismerhetetlennel kibékíteni, és ebben a békében nyugalomra lelni. Ezenkívül ismerteti, mely jelképek és formák segítségével szorgoskodott rendeltetése felismerésén. A tűzmadár, az egyszarvú és más misztérium­álla­tok mellett elmélkedik a sas-, a galamb- és más olyan állatjelképeken, melyeket tulajdonképpen nem lehet misztériumállatoknak nevezni. Mivel azonban a hagyomány és a jelképek tudománya oly régóta és oly gyakran hozza őket kapcsolatba a misztériumokkal, mi is fontosnak éreztük, hogy közülük néhány szintén helyet kapjon ebben a könyvecskében.



E kiadvány tartalmát a Lectorium Rosicrucianum folyóiratának, a Pentagramnak 1980. és 1994. között megjelent cikkeiből merítettük. A 7. fejezet kivételével, mely J. van Rijcken­borgh tollából származik, a folyóirat a cikkek szerzőit nem nevezi meg.



Rozekruis Pers