Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Kristály sorozat 2 - Misztériumállatok

IV. A galamb, a holló, az egyszarvú és az oroszlán

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Kristály sorozat 2 - Misztériumállatok


A galamb számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik, ezért általánosan alkalmazott jelképpé vált. Első és legfontosabb jellemzője, hogy csoportosan, közösségben él. Ehhez pedig olyan tulajdonságokra van szükség, mint tisztaság, odaadás, béketűrés és segítőkészség. Fiókái iránti gyengédsége és áldozatkészsége miatt a galambot gyakran az anyai ösztön megtestesítőjeként vagy egyenesen az asszonyi szeretet jelképeként tartják számon.

A galamb iránti tiszteletről és megbecsülésről sok ősi hagyomány tanúskodik. Régebben különösen a női istenségeknek szentelték: a termékenységet és a szeretetet jelképezte. A babilóniaiaknál Istár istennő, az egyiptomiaknál Ízisz, a rómaiaknál Vénusz, a görögöknél pedig Aphrodité szent állata volt. Más világnézetek a galambot az isteni akarat küldöttének tekintik, azon erő és rend képviselőjének, amely az isteni világok képmásának tartott alsóbb világokról gondoskodik. Így ez a jelkép Istennek a világmindenségben megnyilvánuló alkotó tevékenységével is kapcsolatban áll.

A galamb a magas tisztségek viselőinek jogarán is helyet kapott, amivel arra utaltak, hogy bennük isteni elvek hatnak, illetve azokról tesznek tanúbizonyságot. A régi misztériumok egyik képe a galambot áldozati állatnak mutatja egy kerék négy küllőjén keresztre feszítve. Ezt Jézus Krisztus eljövendő misztériumára, az ő kereszten véghezvitt szeretetáldozatára való utalásnak is értelmezték.

Később a zsidó hagyományban a galamb neve is szent jelképpé vált. A galamb héber neve: „Ionah”. Ugyan­ezzel a szóképpel találkozunk például a ninivei Jónás próféta, Keresztelő János és János evangélista nevében is. Az iszlám hagyomány pedig Mohamedet ábrázolja olykor galambbal a vállán.





Az isteni ihletés jelképe



A vállra leszálló galamb a középkorban is igen elterjedt jelkép volt. A próféták esetében ez isteni ihletettségére utalt, valamint arra az előjogra, hogy a Szellemről tanítsanak és tanúskodjanak. A keresztény hagyományban a galamb általában a Szent Szellem jelképeként ismeretes. Az Ószövetségben például az özönvíz és Noé bárkájának leírásában találkozunk vele, mégpedig különleges szerepben: a megbékélés hírnökeként. Az özönvíz - azaz a bűnös világ megtisztítása - után Noé először a hollót küld ki. A holló a galambbal ellentétben a vészt és a halált jelképezi. Az emberi bensőre vonatkoztatva a holló az énközpontúságot és az Istentől való elválasztottságot jelenti. Emiatt a holló megbízhatatlan küldött, ide-oda repked anélkül, hogy hírt hozna. Nem törődik a csoport, a közösség szükségleteivel és jólétével, amelyhez ő is tartozik, hanem magának él. A holló után Noé a galambot küldi ki. Nemcsak egyszer, hanem háromszor, hétnaponként. Ez összesen huszonegy napot tesz ki. A hármas szám a világmindenségben a tökéletességet és összhangot jelenti. A huszonegyes szám azé az emberé, aki a világon szerzett tapasztalat és belátás által megérett, és végül a Szellemhez fordul.

Első alkalommal visszatérve a galamb nem hoz semmit: a föld még lakatlan. A második alkalommal olajággal a csőrében tér vissza, ami arra utal, hogy a víz már elapadt a földről. Az olajág egyúttal a béke jelképe is. A galamb csőrébe helyezve a termékenységet idézi, ez jelzi Noé számára, hogy a Föld újra benépesíthető. A jelképes középkori ábrázolásokban a galamb vízszintes repülése, különösen ha olajág is volt a csőrében, mindig a világon létrejött békét, egységet és megbékélést jelentette. Ez a jelentés mindmáig fennmaradt, és mind a művészetben, mind a politikában a béke utáni vágy kifejezésére használják, akárcsak egykoron.

A bibliai történésben Noé még harmadszor is kiküldi a galambot, de az nem tér vissza többé. Egy időszakasz lezárult: a mindenségben helyreállt a béke és a összhang.





Isten szelleme nyugszik majd az új nemzetségen



Ézsaiás (11:1) azt írja, hogy a Messiás Isai (Jesse) törzsökéből nő ki. Isai Dávid atyja. Sok teológus ebből arra következtetett, hogy Dávid nemzetségéből származik majd a Messiás, mint fiatal hajtás egy régi törzsből. A prófécia azt hirdeti, hogy Isten szelleme ezen a sarjon, hajtáson nyugszik majd. Ezt a Messiásról szóló jóslatot a középkorban gyakran az „Isai hajtása” képpel ábrázolták. Az alvó Isai gyökérformájú testéből egy fa sarjad, melyen Krisztus felmenői láthatók, egészen Máriáig. Efölött trónol Krisztus, akire hét galamb száll le. A galambok itt a Szent Szellem hét adományát testesítik meg: a bölcsességet, az értelmet, az akaratot, az erőt, az ismeretet, a jámborságot és az istenfélelmet.





A Legmagasságosabb Fiának a küldötte



A galamb nemcsak a Szent Szellem adományának hordozójaként és a béke hírnökeként fordul elő a Bibliában, hanem áldozati állatként is, legtöbbször a 'bűnért való' tisztítóáldozat összefüggésében. Például Jézus születése után negyven nappal történt, hogy a zsidó törvény szerint két galambot kellett tisztítóáldozatként bemutatni. A Máriának adott kinyilatkoztatásakor is galamb jelenik meg, hogy bejelentse a Szent Szellem kitöltését az erre felkészült emberre. Gábriel angyal hírül adja Máriának, hogy valami megszentelt fog megfoganni benne, akit „a Legmagasságosabb Fiának” neveznek majd. És ekkor a Szent Szellem galamb képében leereszkedik Máriára. A Szellem tehát belép a testbe, hogy Istenből megszülessen az igazi ember, aki teljesen összekapcsolja magát az anyaggal.

Míg a vízszintesen repülő galamb a békét hirdeti, a leszálló galamb mindig az anyagba beereszkedő Szent Szellem jelképe. A felszálló galamb pedig a Szellemhez felemelkedő megtisztult emberi lelket jelöli. Jézus megkeresztelésekor is galamb alakjában látjuk reá eljönni a Szellemet, Jézus isteni származásának jeléül. Hasonló jelképpel találkozunk a pünkösdi eseménykor is, amikor tüzes lángnyelvek ereszkednek alá az apostolokra.





A belső megszabadulás jelképe



Ennek az ábrázolásnak a háttere különösen a gnosztikus hagyományok tükrében válik érthetővé. Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzőjében a galamb a szellemi megszabadulás ösvényén a beavatás különböző szakaszaiban játszik szerepet. Rózsakereszt Krisztián elmeséli, hogy egy útelágazásnál nem tudta, a négy út közül melyiket válassza. Kimerülten, éhesen és szomjasan veszi elő kenyerét, és leszel magának egy darabot. Ekkor egy hófehér galamb száll le a fáról, s szelíden közelít hozzá, hogy kapjon a kenyérből. A galamb ellensége, egy fekete holló rögtön lecsap rá, hogy elvegye tőle a falatot. A galamb menekülni kényszerül.





Az új lélek hangja



Mint Noé történetében, a galamb itt is az újat, a fény felé növekedést, a holló pedig a régit, a hanyatlást, a halált testesíti meg. Rózsakereszt Krisztián űzőbe veszi a hollót, hogy megvédje a galambot, s eközben váratlanul a számára rendelt úton találja magát. Mikor találkozott Rózsakereszt Krisztián a galambbal és a hollóval? Amikor földi ereje kimerült, és így válaszúthoz érkezett. A fehér galamb itt az ember új lelkét testesíti meg, míg a fekete holló az ént, az ego hangját. A holló és galamb, ez a két erő mindig egyidejűleg van jelen az emberben. Ha valaki az új lelke megszülettetésén munkálkodik, akkor a létéért küzdő fekete holló is megjelenik, hogy az újtól elvegye az új lélekerők kenyerét. A holló azokat az öntudatlan és önfenntartó erőket mintázza, melyek az új életet saját, földi célokra akarják felhasználni. Aki azonban önző ösztöneit elűzi, mint Rózsakereszt Krisztián a hollót, az a galambot követi, az új lélek hangját, mégha nem is tudja pontosan, hogyan is történik mindez. Váratlanul és hirtelen azonban mégis a helyes úton találja magát.

Az ösvénynek ezen a szakaszán a galamb tehát a lélek hangját, a szellemi világ erőire való irányulást képviseli. Az ember ekkor még nincs kapcsolatban a szellemi világgal, hanem csak készül erre. Ám feltartóztathatatlanul a Szellem világa felé vivő úton jár, és ezt a célt el is fogja érni.





A tüzes háromszög



Mint a bibliai történetekben, a galamb először a Szellem követe, később a Szellemmel való kapcsolat közvetítője. Ugyanígy történik az Alkémiai menyegzőben is: a léleknek először megmutatja a célt, majd megajándékozza a feladat teljesítéséhez szükséges erőkkel. Rózsakereszt Krisztián története a galambot két másik misztériumállattal, az oroszlánnal és az egyszarvúval együtt szerepelteti. Mint Noénál, itt is a hármas számról van szó, mely a teljesülés száma. Az egyes szám szimbolizálja a teremtést, a kettes a dualitást, azaz a kettősséget, a hármas a beteljesülést, mely aztán ismét további teremtés kiindulópontja lesz.

Ha a hármas számot háromszögnek ábrázolják - a gnosztikus hagyományok Trigonum Igneum-jához, lángoló háromszögéhez hasonlóan -, akkor az oroszlán képezi az alapot, a galamb és az egyszarvú pedig a háromszög szárait alkotják. Az egyszarvú a teljesen az isteni világra irányuló megrendíthetetlen akaratot példázza. Az oroszlán az egyetemes isteni szeretet, a második sugár jelképe, az alap, amelyen az egész háromság nyugszik. Más helyütt Rózsakereszt Krisztián azt közli, hogy egy fehér galamb olajágat hoz a csőrében. Ez azonban csak akkor történik meg, miután az oroszlán és az egyszarvú egy egészen különös állapotba jutott, ha szeretet és akarat formájában jelen vannak és hatnak. Az oroszlán lenyeli az olajágat, és nagyon elégedett. Más szavakkal élve: „a szeretet elnyeli, felveszi magába a Szellemet”. A Szellem elhozza az isteni világ üzenetét: szeresd Isten művét, és valósítsd meg Isten békéjét. A galamb e szent megbízás közvetítője. Tanúbizonyságát kihordja az egész világra!





A mikrokozmikus háromság helyreállítása



Hogy a galamb a világon hathasson, szüksége van az oroszlánra és az egyszarvúra, a megrendíthetetlen akaratra és a szeretetre, amelyből megszülethet a cselekvés. Így az 'olajág elnyelése' a Szellem erőinek készséges elfogadását jelenti, melyet az ember szeretetből eredő tettekkel bizonyít, egyesítvén a kettőt. Így születik meg a mindenség hármas egységéből, az Atyából, a Fiúból és a Szent Szellemből a mikro­koz­mikus háromság - az emberben. Az akaratból, szeretetből és Szellemből - az egyszarvúból, az oroszlánból és a galambból - keletkező háromszög képezi azokat az alaperőket, amelyekkel a megújhodott ember dolgozik. A Szellem, a szeretet és az akarat egységéből léphet elő és működhet a Hétszellem többi sugara.





A folytonos választás a galamb és a holló között




Az Alkémiai menyegző két története megmutatja, milyen fejlődéseken megy keresztül az, aki Isten szellemét keresi. Mielőtt elindul, először is nagy, Isten utáni vágyakozásnak kell lobognia benne. Ha már az úton van, akkor újra és újra Isten mellett kell döntenie, vagyis a galambra, szíve hívó hangjára kell hallgatnia, a hollót pedig el kell utasítania. Ezenkívül semmit sem vihet magával, sőt, minden egyebet vissza kell hagynia. Rózsakereszt Krisztián a holló elűzésekor elhagyja kenye­restarisznyáját, földi táplálékát, mely a földi lélekhez tartozik. Ám valójában nincs is már többé szüksége rá! Ha ugyanis valaki hallgat a galambra, és a szellemi világ hangját követi, akkor a 'galamb' világából szakadatlanul áramlik a lelke számára az elapadhatatlan táplálék is. Akkor a földi dolgokkal teli tarisznyát bízvást hátrahagyhatja, mert már nem kötődik többé hozzájuk. Rózsakereszt Krisztián ezt az új helyzetet nem érti meg azonnal. A visszaforduláson gondolkodik, de a Szellem forgószele ebben megakadályozza. Csak ekkor ébred rá, hogy a helyes úton van, s így régi terhét vígan és örömmel hagyja hátra.

Az úton eddig a galamb vezette. A következő szakaszon a Szent Szellemmel kerül kapcsolatba. A Szellem iránti tökéletes belső odaadás, tisztulás és önmegtagadás elűzte az önfenntartásáért küzdő ént, a fekete hollót. Az új ember feltámadása elő lett készítve. A lélek kész fogadni a Szent Szellem beereszkedő erejét. A galamb felülről ereszkedik be. Ez a Szent Szellem teljes kitöltése, ahogyan azt Jézus megkeresztelése is ábrázolja. Ez az út vége, minden istenkereső célja. A megtisztult lélek végleges, felbonthatatlan kapcsolatba lép Isten szellemével.





Rázd le magadról a világot



E hosszú fejlődési út vége ugyanakkor egy teljesen más szinten történő új kezdet. A természetes lélek halála lehetővé teszi az új lélek, az új ember megszületését. Szellem és anyag törhetetlen szövetségben egységet képez. Új munka kezdődhet meg. A tűzzel megkeresztelt ember most már dolgozhat a Szent Szellem erőivel. Közvetlen, tudatos kapcsolatban áll ezekkel az erőkkel, Isten szőlőskertjének igazi munkásává vált. A pünkösdi esemény után az apostolok is kimennek a világba, hogy hirdessék az evangéliumot. Megvalósították önmagukban az Atya, Fiú és Szent Szellem, az akarat, szeretet és béke közösségét. Aki a belső megszabadulás útjára tér, annak saját lényében kell megvalósítania ezt a szent háromságot. Akkor birtokolja az isteni akaratot, az Atyát, mely által megtapasztalhatja és kihordhatja a Fiú szeretetbölcsességét. Új asztrális palástot sző, és a Szent Szellem, a „minden észt felülmúló béke” új étertest kifejlődéséhez vezeti őt, mely új, az egyetemes szeretetből fakadó cselekedeteket tesz lehetővé.

Egy régi manicheus szöveg azt mondja:

Vedd fel a te keresztedet, és vetkezd le az óvilágot. Oldozd el véred kötelékeit, s gyűrd le a régi embert. Építsd fel a lélekembert, teljesítsd a szent parancsot. Öld meg magadban a kígyót, s engedd be a fehér galambot. Szeretteim örvendjetek!

A galamb tehát az út és a teljesülés csodálatos jelképe. Kísérőként az úton a békéről és a szeretetről tanúskodik. Tisztasága, alázata, békeszeretete és odaadása által készíti az utat. Az ember jelképesen a 'galamb útján' járhat, ha a galamb erényeit magáévá teszi. Ezen erények által Isten útjának egyengetőjévé és Isten hirdetőjévé válik, s végül az isteni birodalom lakójaként megtapasztalja a Szent Szellemmel való tudatos kapcsolatot.

A galamb útjának a kiindulópontja az emberekkel való békés együttélés. Mint rajban élő állat, a galamb azokat a tulajdonságokat is magában hordozza, amelyek a csoportban éléshez szükségesek. Ezen az úton az első lépés a felkészülés szakasza. Ezen a fokon a galamb a termékenységet és a szeretet testesíti meg, ahogyan az ókori rejtélyek is ábrázolják. A világosság kutatójában szent vágyakozás támad, az isteni világ felé irányuló szeretet. E kezdeti lépések gyümölcse új belátás, új érzékelés és új életvitel lesz. Az út második szakaszán a galamb az isteni világ hírnöke, hogy a harmadik és utolsó fokon a Szellem és az anyag kapcsolatának jelképévé váljon, ahogyan ezt az Újszövetség és a gnosztikus misztériumok ábrázolják.

A Gnosztikus Szerzetben a férfiak és nők mindig is együtt valósították meg szellemi feladatukat. A Trigonum Igneum, a lángoló háromszög jelképrendszerében az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának nagymesterei e tekintetben a háromszög két felfelé menő szárát képezik. Mint említettük, a galamb a harmadik sugár, a béke sugara, az egyszarvú pedig a vele együttműködő tüzes akarat, melyek együtt erős, legyőzhetetlen erőt alkotnak. Az isteni szeretet alapján ezek építik fel a lángoló háromszöget, mely az isteni természet ismérve. Az Élet Szerzetének azon erőit jelképezik, melyek besugároznak a bukott természetbe. Ezek az erők hívnak, mutatják az utat, lelkesedést, békét és szeretet ajándékoznak. Így nyitotta meg az utat Jan van Rijckenborgh, aki a tüzes akaratot jeleníti meg, hogy a Szellemi Iskola az anyagban felépülhessen, miközben Catharose de Petri asszony a béke megjelenítőjeként őrizte az összhangot, és gondoskodott a mű kiterjesztéséről. A Szerzet pedig az alap, melyen ez a mű nyugszik, hogy az egész világon elterjedhessen és kibontakozhasson.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,