Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Kristály sorozat 2 - Misztériumállatok

V. Ha a sas repül, felébred a szellem

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Kristály sorozat 2 - Misztériumállatok


„Nappal felhőformák gomolygó mozgása,

Éjjel csillagsereg eleven izzása.

Tisztán zengő húrok merész szárnyalása -

Szférák zenéjének örök áradása.”



J. W. von Goethe





A sas, a „madarak királya” már a korai fejlett kultúrákban is sokrétű jelentéssel bíró jelkép volt. Általában a Naphoz és a fényhez társítják. A néphitben, mítoszokban, irodalomban számos királyi jellemvonást tulajdonítanak neki: hatalmat, erőt és varázserőt, merészséget és éleselméjűséget, de kérlelhetetlenséget, keménységet és bosszúálló hatalmat is. Az isteni szellem végrehajtójaként kígyókat és sárkányokat semmisít meg, és a sas a jelképe a fény sötét hatalmak feletti győzelmének is.

Az indiai irodalom legrégibb emlékében, a Rigvé­dában Garuda, a csodamadár világít, akár a legragyogóbb láng, és gyors, mint a fény. Hatalmas szárnyaival képes megállítani a világok forgását, Visnu pedig az ő hátán ülve száll csatába a gonosz démonok ellen. Az indiánok a mennyei fény megtestesüléseként tisztelték, az aztékok számára maga volt a Nap. Az ókor népei és a germánok szerencsét hozó jósmadárnak tartották; míg a görögöknél Zeusz akaratának volt jelképe a sas. „A királyok és istenek madara” számtalan ábrázolásra ihlette az ókori Kelet művészeit: márvány domborművek, vázaképek, használati tárgyak, érmék és dísztárgyak tanúskodnak erről. Későbbi korokban is fontos szerepet töltött be. A kétfejű sas például a szabadkőműves jelképvilágban a skót rituálé 33. fokát jelképezte, Európában pedig a leggyakrabban használt címerállatok egyike volt.





A megújhodás a kulcsszó



Az Egyetemes Tanban a sas, „a szellem mennyei kékjében fürdő hatalmas, szárnyas lény”22 a szellemlélek és az élet jelképe, és ötágú csillaggal is ábrázolják. A Szentírás is többször említi, például János Jelenései 4, 6-7: „És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz, és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elöl és hátul. És az első lelkes állat hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arca vala, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülő sashoz.”

E négy állat a négy elem, melyek révén a tökéletes teremtés megnyilvánul. Belőlük áll össze a szfinx: az „Ozirisszal egyesült” - vagyis a halhatatlan - új ember jelképe. Az Oroszlán jeleníti meg az új életet, a borjú - a fiatal Bika - az új anyagiságnak, az emberarcú állat a Vízöntőnek, az új gondolkodásnak felel meg, míg a sas a Skorpió szellemi nézete. A Skorpió kulcsszava a „regenerálódás”, azaz a megújulás, a helyreállítás. Ő állítja az emberi lényt az új világosságba, s ő tanít a megújult tudatban való létezésre.

A fejedelmi madárnak a népek meséiben, mondáiban gyakran kettős vonatkozása jut kifejezésre. Az ember barátjaként utat mutat, és segít a szükségben. Ha az ember mégis ellenségévé teszi, azzal, hogy nem tiszteli törvényeit, úgy kérlelhetetlen bosszúálló erőként lép fel, mely pusztulást idéz elő.





Prométheusz kételkedik Zeusz teljhatalmában



A sas ilyen ítélőerőnek mutatkozik a Prométheuszról szóló görög mondában is: Prométheusz, a titánok fia az istenek képére alkotta meg az embereket, beléjük lehelte az isteni szikrát, és lehozta nekik a tüzet a Nap szekeréről. Mégis kételkedni merészelt Zeusz mindentudásában, és megpróbálta becsapni az istenek atyját. Zeusz ezért Prométheuszt, a halhatatlant Hephaisz­tosszal, a tűz istenével (az istenek kovácsával) mezítelenül a sziklához láncoltatta, ahol éhségnek és szomjúságnak, hőségnek és hidegnek volt kitéve. Zeusz hosszú éveken át elküldte hozzá a sast, mely minden nap megette Prométheusz máját, amely azonban éjjelente újra és újra kinőtt. Így gyötrődött Prométheusz szakadatlan kínok közepette. Ettől csak Héraklész, a halandó váltotta meg, amikor nyilával megölte a sast, és Prométheuszt megszabadította béklyóitól. S hogy többé ne felejtse el Zeusz ítéletét, Prométheusznak attól kezdve gyűrűt kellett viselnie, benne annak a sziklának egy darabkájával, melyhez odaláncolták.





Héraklész leküzdi az anyag béklyóit



Prométheusz megszegte az isteni törvényeket, ezért megfosztják erejétől és száműzik a hazájából. Tehetetlenül és ájultan, anyagtesthez bilincselve találja magát. Így lép be a születés és halál körforgásába. Ezt jelképezi az életerők kapuja, a máj, „amiből a sas eszik, miközben az éjjelente újra kinő”. Fényhozóból és az isteni bölcsesség hordozójából a sas, a Szellem sugara így emésztő tűzzé válik, mert ezt az erőt halandó lény nem képes befogadni. Csak végtelenül hosszú időszakok múlva érkezik Prométheusz számára segítség Héraklész, a halandó képében, aki - lélekemberré válva - önmaga legyőzésének útját járja. Csak ő képes megölni a sast a „célt soha el nem vétő nyíllal”, csakis a lélekember képes megszüntetni a bosszúálló elv működését.

A világosság bosszúálló nézetét mindannyian megtapasztaltuk már. A Fama Fraternitatis kijelenti, hogy csapásaira mindazok számíthatnak, akik az önfejűség útját járják. A fény ekkor karma-törvénnyé, olyan erővé válik, amely a megszabadulás irányába mutat, kijavítván mindent, ami ettől elhajlik. Halál és szenvedés által ismételten megújuló lehetőséget teremt arra, hogy meg lehessen találni a megszabadító ösvényt. Amint valaki pozitívan reagál a világosság érintésére, a karma üdvhozóvá válik, és ekkor az önátadásban járó emberben növekedhetnek a sas szárnyai.





Rózsakereszt Krisztián - a sas felemelkedik



Jan van Rijckenborgh írja a Rózsakereszt Krisztián alké­miai menyegzője 3. napjának magyarázatában: „A sas a levegő királya, ezért a levegőelem urának jelképe, az élet-elemé, mely minden teremtmény számára nélkülözhetetlen. A sas tehát az életanyagot jelképezi, amelyre a gnosztikus misztériumok minden jelöltjének szüksége van, hogy az egyetemes Élő Testben élhessen. Az a nélkülözhetetlen életanyag ez, melyet az Iskolában Gnózisnak szoktunk nevezni. Újjászületéséhez az Ön lelkének a Gnózisra van szüksége. Ez az egyetemes Élő Test légköre, amelyet megtanulunk alkalmazni, és amelyből élnünk kell.

Ha Önnek az ösvényen önmaga átadásával ez sikerül, akkor lelke kész bemenni az egyetemes Élő Testbe, s kész tökéletesen, mikrokozmikusan abban létezni és élni. Akkor Ön felszáll az Élő Testben, s új életelemén sasként fog uralkodni. Így értendő, hogy a sas az új lélek és az új élet jelképe.”

Hogy „fel lehessen emelkedni” az Élő Test légkörébe, ahhoz új születésre, új növekedésre van szükség. Hogy repülni lehessen a sassal, ahhoz le kell győzni az anyag nehézségi erejét. A léleknek a porban kúszó kígyóból sassá kell változnia. Ezt szolgálják a tanulóság lépcsőfokai, melyeket a Merkúr-bot jelképez: benne a kígyó és sas eggyé vált.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,