Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője I

6. C.R.C. útra készül

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője I




Ezután kezdtem felkészülni az útra. Felöltöttem fehér vászonruhámat, derekamat körülöveztem a vérvörös szalaggal, amelyet keresztben átvetettem a vállaimon. Kalapomra négy vörös rózsát tűztem, hogy így hamarabb meglássanak a tömegben. Útravalónak kenyeret, sót és vizet vittem, melyeknek - valaki tanácsára, akinek ezt tudnia kellett - bizonyos esetekben jó hasznát vettem. Mielőtt azonban elhagytam volna kis kunyhómat, letérdeltem, teljes felszereléssel, menyegzői ruhámban, s kértem Istent, hogy bármi történjen, a jó véghez vigyen engem. Ezután Isten előtt megfogadtam, hogy ami kegyelme folytán megnyilvánul nekem, azzal nem próbálok magamnak tekintélyt és dicsőséget szerezni a világon, hanem csak az Ő Nevének dicsőítésére és felebarátaim szolgálatára használom azt.

Ezzel az ígérettel és jó reményben, nagy örömmel hagytam el cellámat.

C.R.C. alkémiai menyegzője

6 C.R.C. útra készül

Az első nap tapasztalatai és mindenekelőtt álma alapján C.R.C. tudja, hogy a titokzatos és rejtett menyegzőhöz való közeledését engedélyezik. A menyegző ünnepére szóló meghívó nem külső esemény, hanem nagyon mély, belső tapasztalat. Ezért ennek megfelelő belátás érlelődik meg benne, amelyet az elbeszélés álomnak ecsetel.

Nagyon jól tudjuk, hogy a belátás rendkívül fontos. Egy folyamatba belelátni, amit még át kell élni, már magában is élmény. Meg kell tanulnunk, hogy mi a különbség az ésszerű felfogás és az itt szóban forgó belátás között.

Az ésszerű felfogás egy dialektikus agytevékenység, az emlékezet bizonyos feltöltése. Ez a természetszülte ember tudati folyamata, amely többek között vérbirtokon alapul: a vér pedig annak az egyik nézete, ami az életünket látja el lélekkel.

Az agy a legfurább dolgokkal töltheti meg az emlékezetet, esetleg a legnagyobb bolondságokkal, olyan dolgokkal is, amiket az ember egyszerűen vél, vagy elfogad, amit azonban később fel kell adnia. Az ész tudása ezért soha sem bölcsesség. A nagyon eszes ember semmiképpen sem bölcs ember. Életét észtudása birtokában irányítja, amit az emlékezetében tárolt. Az én- tudat együttműködést hozott létre a fej, és a máj-lép- rendszer között. A vérlélek a közvetítő, a szív csak vérszivattyú.

Igazi emberlét csak az igazi lélek vezetése alatt lehetséges. Az igazi lélek csak akkor dolgozhat, ha van elég tapasztalata, s csak tapasztalat árán érik meg a belátás. A belátás tehát belső birtok. És csakis ilyen belső birtokból lehet és szabad az agyat az eredetileg tervezett módon megindítani, működtetni, s az emlékezetet megszabadító módon feltölteni. Ugyanez érvényes egy másik központra is, amelyet bölcsességközpontnak neveznek.

A modern látszatembernek nagyon nehéz beleképzelnie magát ebbe a helyzetbe. Mert az egész dialektika olyan képességekből él, amelyek a tapasztalatból nem merítenek léleknyereséget, a tapasztalatot helytelenül alkalmazzák, s teljesen az önérvényesítő, önző élet szolgálatába állítják. A dialektika így egy természettörvény ellen próbál harcolni, s az igazi életet oktalan akarat- és gondolat-tevékenységgel az énközpontú élet szolgálatába próbálja kényszeríteni. Ennek a következménye nyomor, fáradalmak és bosszúság, és a való lélek állandó fogsága: mert a dialektikus ember vérlelke csak szervi szerepet tölt be, és a test alkatrésze. A személyiség teste a kényúr alatt, az „én” ostora, az agytudat igája alatt görnyed. Lélektudatról így szó sem lehet. Az igazi lélek egy elveszett kincs, olyan szerv, amelyet soha sem kezdtek arra használni, amire szánták, amely soha sem kapott kibontakozási lehetőséget.

Most már valamelyest világos az olvasónak, hogy ha alkémiai menyegzőről, valóban halhatatlan emberről, új emberiség feltámadásáról akarunk beszélni, akkor ennek résztvevőit, az ehhez tartozó embereket először valóban élő lélekszervezettel kell ellátni. Az oly régóta rejtett és megsérült lélekszervnek újra élnie kell. A lélek holt szemeinek újra világítaniuk kell. Meg kell születnie az igazi lélektudatnak, mely az agytudattal szemben tekintélyt képvisel. Csak akkor lesz lehetséges az átalakulás, a transzfiguráció.

Az embert ugyanis a korszakok óta létező esztelen és erkölcstelen tudat annyira károsította, elrontotta, hogy az egész személyiség a faj alapjaiig, a magjáig elfajult és embertelen lett. Ezért kell először az igazi lélektudatot feléleszteni és megszülettetni. Csak akkor kezdheti a lény a személyiségben okozott nagy károk után a helyreállítás munkáját elvégezni.

Ezt a helyreállítást nevezik alkémiai menyegzőnek, amit pedig az igazi lélek születésével, Betlehemmel kell kezdeni. A lélekszületés alapjában véve az alkémiai menyegző első napján történik meg. Ehhez a jelöltnek először is belátással kell rendelkeznie, amit nem az ész vezetése alatt nyert el. Ez a belátás a vér új állapota miatt alakul ki, amit viszont a gnosztikus sugárerők, az igazi lélekáramlatok vérbehatolása okoz. Az erre való reagálás a vágyakozásból keletkezik, a vágyakozás pedig kemény tapasztalatokból: jelenlegi, időszerű tapasztalatokból, és esetleg előző életek tapasztalataiból, amelyek az aurikus lényből jönnek, tehát nem a szülőktől öröklődtek.

Az ilyen vérvágyakozás miatt tesz az ember szert gnosztikus befolyásokra. Akkor a szív már nem csak szivattyú. Ha pedig ezek a gnosztikus befolyások bekerültek, felvétettek a vérbe, akkor befolyásolhatják az agytudatot és legyőzhetik azt, hogy az alárendelje magát, s hagyja, hogy az új vérbefolyások vezessék. Ez a hatás az új lélekszületési lehetőség kialakulásának az első jele, a lélektudat első jelensége. (Az agyalapi mirigy az agytudat esetében a fejen keresztül dolgozik, a lélektudat esetében pedig a szív rózsájával működik együtt.) Ezért van az, hogy az alkémiai menyegzőre való kinevezés, meghívás a vágyakozásból születik meg, egy olyan folyamatból, amely belátást kelt. C.R.C. ezt álom formájában mondja el nekünk. Ebben a folyamatban a tanuló ezt a hivatást mintegy esélyekben tanulja meg látni és átélni, s a tervet szívvel és fejjel megérteni. Így növekszik a belátása. Ennek a birtoknak aztán elég erősnek kell lennie, hogy kialakulhasson a megszabadító cselekedet.

És ez az alkémiai menyegző első napjának a vége.

A tanuló megérti, belül tapasztalja, hogy a Gnózis kegyesen megengedi neki a rejtett menyegzőn való részvételt. Ezért tele van bizalommal és hálával, s elhatározza, hogy bejárja az utat.

A fenti magyarázat alapján kövessük most C.R.C. elbeszélését a tanuló állapotának bizonyítékaként. „Bárhogyan is, megértettem, hogy Isten kegyelméből résztvehettem egy titokzatos és rejtett menyegzőn, amit Isten Őfenségének gyermeki bizalommal meg is köszöntem, és arra kértem, hogy továbbra is tartson meg engem az Őiránta érzett tiszteletben, szívemet naponta töltse el bölcsességgel és belátással, s ha nem is érdemlem meg, vezessen el kegyesen a kívánt véghez.

Ezután kezdtem felkészülni az útra. Felöltöttem fehér vászonruhámat, derekamat körülöveztem a vérvörös szalaggal, amelyet keresztben átvetettem a vállaimon. Kalapomra négy vörös rózsát tűztem, hogy így hamarabb meglássanak a tömegben. Útravalónak kenyeret, sót és vizet vittem, melyeknek valaki tanácsára - akinek ezt tudnia kellett - bizonyos esetekben jó hasznát vettem. Mielőtt azonban elhagytam volna kis kunyhómat, letérdeltem, teljes felszereléssel, menyegzői ruhámban, s kértem Istent, hogy bármi történjen, jó véghez vigyen engem.”

C.R.C. fehér vászonruhája annak a jele, hogy megtisztult, és így az eljövendő folyamatokra felkészült. Ezt a vérvörös szalag bizonyítja, mely kétszer érinti a szívszentélyt, továbbá a vállak két pontját, és a máj- lép-rendszert is. Ebből következően a vérlélek teljesen megnyílt a Gnózis számára.

A négy rózsa az épület négy sarkát jelöli Jézus Krisztus szegletkövén: a megrendíthetetlen odaadást, tevékeny intelligenciát, alkotó összhangot valamint papi életmódot és szolgálatkészséget, amely az új lélekerőn alapul és amelyet az új lélekerő tesz fényessé. Aki ezt a négy rózsát tűzheti a kalapjára, vagyis aki ezt bizonyítja az életével, azt a tömegben mindenképpen észreveszik.

A gnosztikus rejtélyok az ilyen emberrel a folyamatot természettörvényszerűen folytatják. Tovább halad erőről erőre.

Így, ebben az állapotban végződik az első nap. C.R.C. megfogadja Isten előtt, hogy amit megnyilvánítanak neki, azt nem saját hasznára, hanem Isten nevének dicsőítésére és felebarátja javára fordítja. Mert ez az új létállapot, az új vérállapot, a rózsák birtokának a jele.

Így megy C.R.C. a második nap felé kenyérrel, vizzel és sóval, a háromszoros életútravalóval, amely eddig a pontig vezette. Az útravaló jelentését még megbeszéljük.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,