Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője I

9. Aki nem méltó, az maradjon távol innen

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője I


Holott gyakran tűntek fel látszólag mellékes utak, iránytűm segítségével mindig sikerült megtartanom a helyes irányt: mert egyetlen lépést sem akartam eltérni a meridiántól, ha az út olykor olyan nehéz és úttalan volt is, hogy már kételkedni kezdtem. Útközben újra meg újra a galambra meg a hollóra gondoltam, anélkül hogy értettem volna a dolgot.

Végül a távolban, magas hegyen, pompás, díszes kaput pillantottam meg, s arrafelé siettem, habár nagyon messze volt az utamtól, mialatt a nap már eltűnt a hegyek mögött. Sehol sem láttam más menedékhelyet vagy szálláslehetőséget. Ezt csakis Istennek köszönhetem, mert éppúgy hagyhatott volna az utamon tovább bandukolni, s engemet vaksággal verhetett volna, hogy ne lássam meg a szép kaput. Mint mondom, siettem tehát, s még éppen napvilágnál értem el, hogy alaposan szemügyre vehessem.

Gyönyörű, fenséges díszkapu volt, melybe számtalan pompás ábrát és jelet faragtak. Később megtudtam, hogy mindnek megvolt a jelentősége. Legfölül egy meglehetősen nagy táblán felirat állt: „Procul hinc, procul ite prophani!” (Maradjatok távol innen, ha nem vagytok méltók!), meg más is, aminek a kibeszélését azonban megtiltották. Alig értem a kapuhoz, máris előjött valaki égszínkék ruhában, s én barátságosan üdvözöltem. Viszonozta, de azonnal meghívóm után tudakozódott. Most örültem, hogy magammal hoztam! Mert könnyen elfelejthettem volna, ahogyan - kijelentése szerint - másokkal megtörténik. Gyorsan megmutattam neki a levelet, amivel nem csak hogy meg volt elégedve, hanem - csodálkozásomra - nagy tiszteletet tanúsított irántam, s azt mondta: „Lépj csak be testvérem, szívesen látott vendég vagy!” Aztán a nevem után tudakozódott, s amikor megmondtam, hogy a Vörös Rózsakereszt szerzetese vagyok, csodálkozott, s meg is örült ennek. Aztán azt kérdezte, hogy nincs-e nálam valami, amivel pecsétet vásárolhatnék. Mondtam, hogy vagyonom csekély, de nyugodtan elveheti, ha felfedez nálam valamit, ami tetszik neki. Kis üveg vizemet kérte, s én odaadtam neki, mire arany pecsétet adott, amelyen csak két betű állt: S.C. (Spes Charitas: remény és szeretet). Figyelmeztetett, hogy üdvös lesz majd őreá gondolni. Amikor megkérdeztem, hogy hányan léptek már be ezen a kapun, megmondta.



C.R.C. alkémiai menyegzője

9 Aki nem méltó, az maradjon távol innen

Rózsakereszt Keresztély tehát folytatja a neki szánt utat, önkéntelenül engedelmeskedve lelke útmutatásának.

Megtudjuk, hogy nagyon komolyan és rendkívül pontosan követi az utat. Egyetlen lépésre sem akar eltérni a meridiántól. Vannak ugyan mellékutak, s útja gyakran oly viszontagságos, hogy kételkedik a helyességében.

Aki Önök közül már azzal foglalkozik, hogy „az úton jár”, miután meglátogatta belső szentélyét, a három cédrus szentélyét, az teljesen megérti Rózsakereszt Keresztélyt, képes vele érezni. Mert az ösvényen időnként valóban kételyek merülnek fel az út helyességét illetően. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a fület hegyezni, s szigorúan a lélek hangjára hallgatni. Akkor meg kell mutatkoznia, hogy a jelöltnek van-e elég hite és bizalma, hogy a lélek hangját teljesen és helyesen meghallhassa.

Az ösvény minden tanulóját zaklatják néha félelmek. A félelem a legnagyobb akadály az ösvényen, és lélegzési terünkből, az aurikus lényből ered. Ebben a térben sok félelemfelhő lebeg, amelyek időnként megpróbálnak uralomra jutni szerkezetünkben. Ha például a létfenntartás félelme teper le minket, akkor mellékútra tévedtünk. A galamb és a holló tanulságát ezért újra meg újra meg kell gondolnunk és szem előtt tartanunk. A lélek hangjának vezetése alatt állandóan az önfeledten szolgáló áldozatkészség állapotában kell lennünk. S ha ebben maradunk, akkor a félelem nem képes eluralkodni rajtunk. Mert nem magunkra gondolunk. Így kell a tapasztalatból tanulnunk.

A lélek hangjának három nézete, három hatása van. Inkább három lélekhangról beszélhetnénk. A lélek fejlődési folyamatában egymás után három hang hallható. Ezek megfelelnek a három gnosztikus rejtélynek, amelyekről az előző fejezetben volt szó.

Az első hang akkor fejlődik ki, ha a gnosztikus sugárzás belép a szívszentélybe, és a rózsán keresztül életre keltheti a belátást a főszentélyben.

A lélek második hangja akkor beszél, ha a lélekerő, a gnosztikus erő hatalomra jut a lélegzőterünkben, ha a gnosztikus sugárzás behatol a szidérikus köpenybe. Az ezzel kapcsolatos testi szerv a máj.

A lélek harmadik hangja, amely a harmadik gnosztikus rejtéllyel van kapcsolatban, akkor beszél, ha a gnosztikus erőáramlat az étertestet is megérinti, amely az anyagtestben a léppel működik együtt.

A lélek hangja tehát három nyelven beszél, a három Szerzet, a Rózsakeresztes Szerzet a Tiszták Szerzete és a Szent Grál Szerzete nyelvén.

C.R.C. időközben bebizonyította, hogy a léleknek legalább is az első nyelvén beszél, a szív nyelvén, a sternum nyelvén, tehát ismeri a Rózsa énekét, az első rejtély nyelvét, amely a szívből buzog és a főszentélyben a belátást kelti életre. Világos, hogy az első rejtélyben lévő embernek a második rejtély előkészítő folyamataival kell folytatnia, amely viszont a figyelmet az asztrál köpenyre, a szidérikus ruhára, a lélegzőtérre irányítja. Az ilyen embernek a lélegzőterében előforduló erők támadásait kell megtanulni kivédeni és ezeket az erőket legyőzni. A lélegzőteret, a szidérikus burkot, teljesen meg kell tisztítani.

De folytassuk az elbeszélést.

Bizonyos időpontban C.R.C. a távolban pompás díszkaput lát meg, az Arany Fej beavatótemplomának, a rejtélytemplomnak a bejáratát, amely a modern Szellemi Iskola hétszeres élő testének a csúcsához vezet. Ez a látás azt bizonyítja, hogy C.R.C. most képes a lélek második nyelvén beszélni. Itt szinte át kell ugrani a téridő-rendi tudatból a mindenütt jelenlevőség tudatába, az igazi lélektudatba. Aki valóban képes ezzel a tudattal nézni, az kétségtelenül meglátja az egyetemes rejtélyek kapuját. E kapu fölött figyelmeztető tábla függ. Ez egy különös hatásra utal, mely többek között a májjal függ össze.

A máj rendeltetett ugyanis különösen az asztrál sugárzások felvételére, amelyekre a testnek szüksége van, hogy többek között a vért megtisztíthassa. A máj a vértisztítás rendkívül fontos szerve. Ha pedig a lélek megszületett, tehát a szív rózsája feléledt és a lélekerő a főszentélyben tündöklik, az ugyanakkor azt jelenti, hogy a máj is új hatáshoz kezdett. Mert a máj mindig együtt dolgozik a szívvel. Ezek egymástól függenek.

Ha a Gnózisnak sikerül megérinteni valakit, akkor ennek vérváltozás a következménye. Hogy ez a változás tartós legyen, ahhoz a májnak hozzá kell igazodnia a vér új állapotához.

A máj, mint mondtuk, tisztító szerv. Ami nem tartozik a vérhez, azt a máj kiszűri. Ebből az következik, hogy ha a gnosztikus folyamat nem folytatódik, hanem egyszeri vérinjekció marad, akkor ez a gnosztikus befolyás a vérből hamar el lesz távolítva, mégpedig a máj természetes tevékenysége által. Ezért kell a májat időben fogékonnyá tenni a gnosztikus érintésre. Ezért a gnosztikus erőnek be kell hatolnia a mikrokozmosz asztrál terébe, a lélegzőterébe.

Azt mondhatnánk, hogy a máj egy hálózatba van zárva. Ezért beszélnek májhálózatról is. Ez egy bonyolult antennarendszer mindenféle asztrál sugárzás felfogására. Ha tehát a második rejtélyben a Gnózis behatol a lélegzőtérbe, a szív már a Gnózisban működik és a vért fogékonnyá teszi a Gnózis számára, akkor a gnosztikus sugárzásokat a máj is belélegzi, ami emiatt a gnosztikus közeget a vérben is megtarthatja. Ami tehát a szívbe kerül, azt a máj nem taszítja ki, hanem éppenséggel megtartja. Erre kimondottan felhívjuk a figyelmet, mert tudnunk kell, hogy a testi folyamatok bizonyos pillanatban a jelöltnél, a rózsakereszt tanulójánál egészen másképpen folynak le, mint a kívülálló, dialektikus embernél. A transzfiguráció, a nagy átalakulás alapjait valójában tehát már kezdetben lerakják.

C.R.C. Így azzal éri el ezt a kaput, hogy a lélek hangjára hallgat. A máj új hatása kezd megmutatkozni, s erősen élénkül. A vérben új, nagy energiák szabadulnak fel. Ugye tudják, hogy minden testenergiát különösen a máj-lép-rendszer befolyásol és tesz lehetővé. C.R.C. Így nagy erővel siet a kapu felé, anélkül, hogy az útra ügyelne: mert ez a kapu tulajdonképpen nem fekszik az ő útján.

Látják - ez az alkémiai menyegzőnek egy nagyon rejtélyes része. Az út, amelyet az alkémiai menyegző nevez útnak, semmi más, mint a kígyótűzrendszer útja, amelyet a gnosztikus fejlődési folyamatban felülről lefelé kell bejárni, az okkult folyamattal ellentétben, amelynél eleinte megpróbálnak lentről felfelé menni, ami mindig a legnagyobb nyomorúsággal végződik.

Ha a lélek felébredt a főszentélyben, akkor az utat fentről lefelé kell bejárni. A kígyótűzrendszerbe való leereszkedésnek bizonyos pillanatában azonban le kell térni az útról jobbra, a máj felé. Ezért mondja C.R.C., hogy az útról letérve siet e kapu felé. Mellékesen megemlítjük, hogy a lefelé vezető utat a szimpatikusideg jobboldali vezetéke mentén teszi meg a plexus sacralisig (erről további részletek „Az eljövendő új ember” című könyvben találhatók).

Amikor C.R.C. közelebb kerül, azt olvassa a kapu fölött: Aki nem méltó, annak itt semmi keresnivalója sincsen! Ha nem vagytok beavatva, ha még nem vagytok érettek erre, akkor ne kényszerítsétek ki a fejlődésnek ezt az útját: mert ez csak nagy kárt okozna. Itt senkinek sem szabad valamit kikényszerítenie. Világos tehát, hogy az utazás kezdetén, C.R.C. útja kezdetén a hangsúlyt először a szívre helyezik. Mihelyt a szívszentély fogékony lett a Gnózisra, az ember testileg megváltozik.

A szívszentélynek sok rádióaktív képessége van. Ha megérint minket a gnosztikus közeg, akkor egy új rádióaktív erő megváltoztatja szívszentélyünk sejtszerkezetét. Éppen ezért nem tanácsos, sőt lehetetlen ezen az úton visszafordulni. Az alkémiai menyegző erre különösen és kimondottan felhívja a figyelmet. Ezért kerekedik nagy szél, amikor C.R.C. megpróbál visszafordulni. Ha személyiségünk szerkezetét egészen az atomokig elkezdtük megváltoztatni, akkor bizonyos időpontban már nem mondhatjuk, hogy „most egy kicsit abbahagyom”. Ha szívszervünk ráhangolódott a gnosztikus sugárzásokra, akkor a megszokott dialektikus sugárzások idővel már nem képesek minket megtámadni.

Ez megmutatja, hogy a transzfiguráció már az ösvény elején kezd kifejlődni. A Gnózisban bízó szívnek megvan a maga fajtája, s ugyanezt mondhatjuk a májról is. Ha a máj egyszer rá van hangolva a gnosztikus csillagsugárzásokra, a gnosztikus szidérikus sugarakra, és a máj ezekben lélegzik, akkor a tanuló köteles a vérében kiválasztott energiát a Gnózis szolgálatában használni. Erre is vonatkozik a magától értetődő figyelmeztetés: „El innen, ha nem vagy méltó erre!”.

Így áll tehát C.R.C. az égszínkék ruhás kapus előtt. (Kék a szidérikus világosság fénye, és a máj kisugárzása szintén kék, az asztrál sugárzásokkal való szoros kapcsolata miatt.) A kapu őrének kell megvizsgálnia, hogy C.R.C. méltó-e az alkémiai menyegzőre. Ezért kéri a meghívóját. És C.R.C. ezt magával hordozza.

Aki benne van az első rejtélyben, annál ott van ez a meghívó. A szívszentélyben! Akinek a Gnózis megérintette a szívszentélyét, akinek a Gnózis lángtüze megtámadta a szívét, akibe betört, annak a mellcsontja tanúskodik erről, a mellcsont, amelyet nem hiába neveznek sternumnak, „kisugárzónak”. A sternumnak ez az állapota a mi életminőségünk élő levele. Ezt az élő levelet minden komolyan törekvő tanuló magával hordozza a szívszentélyében. Ha tehát a Gnózis az Ön meghívóját kéri, akkor a nyílt szívét kell megmutatnia. Ha Ön az első rejtélyben van, kalapján rajta a négy rózsa, akkor mindig szívesen látott vendég.

Ez a levél tehát, a sternumnak ez a különös állapota a rózsa kivirulásának az alapja. Azért mondja a szentírás is, hogy Isten - a Gnózis - az ember szívét vizsgálja. Most már értik ezt a szent meghatározást. Ha a szív így tanúskodik az új létállapotról, akkor üdvözölnek minket azzal, hogy „lépj be testvérem, szívesen látott vendég vagy”.

Amikor pedig Rózsakereszt Keresztélytól a nevét kérdezik, azt mondja, hogy „a Vörös Rózsakereszt szerzetese vagyok”. Krisztus törvénye van a szívébe írva. A vér vörös rózsája megnyílt benne. Vörös Rózsakeresztes mindenekelőtt az az ember, aki a második rejtély felé halad. Ezért az ilyen szerzetest nagyon határozottan Rózsakereszt Keresztélynak is hívják. Nem csak rózsakeresztes, hanem a szellem szikrája, a rózsa, őnála Krisztus asztrál világossága szolgálatában áll! Ezzel a következőket akarjuk mondani:

A sternumnak megvan az a képessége, hogy kívánságaink sok tárgyát hozzánk vonzza. Kívánságaink szerint nyitjuk meg a szívünket. Ennek megfelelően asztrál erőket vonunk magunkhoz a májon keresztül. Hatalmas asztrál tér vesz körül minket, óriási szidérikus óceánban élünk. A máj minden szívveréssel szidérikus erőket lélegez be.

Ha valaki megnyitja a szívét a gnosztikus rejtélynek, akkor mindig jön felelet, mindig kifejlődik az érintés, bizonyos folyamat ebben az emberben. Ebben a folyamatban azonban teljesen Jézus Krisztusra, Urunkra, vagyis a Gnózis asztrális terére kell irányulni. Mert az ilyen embernek a cél eléréséhez pontosan a Krisztustér, a hatodik kozmikus terület, az új életterület szidérikus erejére van szüksége!

Nem lehet tehát minden további nélkül azt mondani, hogy „én rózsakeresztes vagyok”, mert ez még nem jelent semmit. Sok csoport nevezi magát így.

Csak egyetlen keresztény rózsakereszt van. Csak egyetlen emberfajta ékesítheti magát a C.R.C. névvel. Érthető ez most már? Ez az ember ezért nem csak egyszerűen a rózsakeresztnek egy szerzetese, hanem határozottan Rózsakereszt Keresztély. Ő az ösvényt a Krisztus-sugárzásban, a krisztus-hierofánsok asztrál térségében akarja bejárni.

Így léphet be a kapun, miután arra kötelezték, hogy ismertetőjelet vásároljon. Ezt az arany pecsétet pedig vizesüvegéért kapja cserébe. Emlékszünk, hogy Rózsakereszt Keresztély kenyérrel, vizzel és sóval indult útnak. Kenyeres tarisznyáját a cédrusoknál hagyta: a kapunál pedig a vizet kell otthagynia. Mert az élet kenyerén kívül most már az élet vize is megvan neki: megvan a kenyere és a vize, s csak most lett valóban keresztény.

Más értelemben vett kereszténységgel az ember a dialektikus természet foglya marad. Ha tehát Ön a szívét figyelmesen ugyan, de nem teljesen pozitív keresztény értelemben, nem a másik birodalomra való abszolút vágyakozással, tökéletes önátadással nyitotta meg, akkor normális dialektikus ember marad, aki bizonyos pillanatban megtelik, mint valami edény, amelybe már semmi több sem fér.

A nagy véráramlatot, amely a máj nagy eréből áramlik, az egyetemes tan mindig is viznek vagy bornak mondta. A rejtélyiskola tanulójának bizonyos időpontban képesnek kell lennie ennek az erőáramlatnak a létrehozására.

Továbbá gondoljanak a szent úrvacsorára. A jelölt ezen kenyeret és bort kap. Ez a következőképpen értendő:

Ha valaki belép a modern rózsakereszt Iskolájába, akkor nem csak tanokkal hozzák kapcsolatba, hanem erővel is. Mindig két erőt kap. Minden templomszolgálaton elárasztja őt a kenyér és a bor. A kenyér, hogy megvalósíthassa a szív első folyamatát: és a szellem bora, vagy az élet vize, hogy eleinte ellássák a megújító májműködés feladatát, mert a kezdő tanulónál ez a májtevékenység még nem létezik. Ezzel az útravalóval kell megpróbálni az ösvényen járni. Ezzel a kenyérrel és borral táplálják és frissítik Önt, hogy elkezdhessen az ösvényen járni. Persze azt várják el, hogy ebben a tekintetben a lehető leghamarabb önállóvá váljon, hogy maga tudja magához vonzani a kenyeret és a bort.

A kenyeret és a bort a lélek eleinte ajándékba kapja, mint gnosztikus építőanyagokat. Mihelyt azonban megnyílik a kapu, az egyelőre másodkézből jövő energia közvetlen szidérikus energiára cserélődik. Ezért kell C.R.C.-nek az első őrnél, az első kapusnál otthagynia a vizet, amelyre eddig a pillanatig szüksége volt. Most már nem kell neki, mert gnosztikus tekintetben önálló lett. Ennek bizonyítékául kapja az ismertetőjelet, az arany pecsétet, melybe S. és C. van bevésve, a Spes és Charitas szavak kezdőbetűi. Ezeket a szavakat így szeretnénk Önöknek lefordítani: „Most már joggal remélhetitek az isteni szeretet megnyilvánulását!”

Fejtegetéseink fonalát újra felvéve azt mondhatjuk: Ön mélyen a Gnózisra vágyva bemegy az első rejtélybe, ami miatt a szív rózsája megnyílik, s a gnosztikus fluidum behatol az Ön vérébe. Továbbá a főszentélyében új világosságot gyújtanak, ezeknek bizonyítékaként a vérvörös szalagot keresztben a vállaira lehet kötni, s kalapján viselheti a négy rózsát. Így indul útnak. Nemcsak a rejtélyt keresi, hanem mindenekelőtt a keresztény rejtélyre, tehát az eredeti hazára, a Gnózis asztrálisára vágyik.

Emiatt új hatás keletkezik a lélegzőtérben. Ebből új erőket lélegzik be a máj, ezek az új erők a vért nap mint nap megújítják, s Ön így egyre több energiát kap az ösvény bejárásához és ahhoz, hogy kitartson.

Aki így foglalkozik azzal, hogy önmagában megvalósítsa a második rejtélyt, az joggal remélheti, hogy az isteni szeretet nyilatkozni fog benne.

Az isteni szeretet, az egyetemes szeretet a legmagasabb, legnemesebb, legtisztább energia, amelyben aztán a Grál rejtélye, a harmadik rejtély megvalósítható, és a szeretet mágiája kifejlődhet. Ehhez C.R.C. harmadik képességet kapott kölcsön: a sót. Később azonban ezt is le kell adnia, ahogyan látni fogjuk.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,