Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője I

14. A mérleg és az ítélet

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője I


A harmadik nap

Mihelyt az öröm napja megvirradt, s a hegyek mögül ragyogóan kiemelkedő nap az égen újra gyakorlottan elkezdte feladata betöltését, bajtársaim is kezdtek felkelni és előjönni, hogy lassanként felkészüljenek a próbára. Egyik a másik után jött be a terembe, jó reggelt kívánva, s kérdezgették, hogyan töltöttük az éjszakát.

Mikor a köteleinket meglátták, sokan kinevettek minket, hogy ilyen hamar megadtuk magunkat, s nem próbáltuk meg inkább a szerencsénket, holott néhánynak bizonyára torkában dobogott a szíve, ha nem is beszélt róla. Bocsánatukat kértük az értetlenségünkért, s annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy nemsokára megszabadítanak minket, s döntésünk, gúnyolódásuk ellenére, helyénvalónak bizonyul. Azzal érveltünk, hogy ők sem menekültek meg még, s a legnagyobb veszély esetleg még vár rájuk.

Amikor mind összegyűltünk, újra megszólaltak a trombiták és dobok, s mi azt hittük, hogy a vőlegény mindjárt megjelenik, akit közülünk még sokan nem láttak. De újra a tegnapi Leány vonult be, most bíborba öltözve, fehér szalaggal a dereka körül. Fején zöld babérkoszorút viselt, mely nagyon jól állt neki. Kísérete azonban most nem fényecskékből állt, hanem mintegy kétszáz páncélos vitézből, szintén bíborban és fehérben.

Amint a Leány felállt karosszékéből, azonnal mihozzánk, foglyokhoz jött, s miután üdvözölt minket, néhány szót intézett hozzánk: „Hogy közületek többen felismerték siralmas helyzetüket, annak nagyon örült szigorú Uram, s ezt érdemeteknek számítja majd be”. Amikor engem is meglátott a ruhámban, felnevetett: „Nézd csak! Te is az iga alá hajtottad a fejedet? Azt hittem, hogy te ugyan jól felkészültél!”

Szavai hallatán könnybe lábadtak a szemeim. Erre megparancsolta, hogy oldozzák fel a kötelékeinket, s olyan helyre állítsanak, ahonnan jól láthatjuk a mérleget. Aztán megjegyezte: „Nektek még sokkal jobb dolgotok lehet egyszer, mint azoknak a merészeknek, akik itt szabadon vannak.”

Időközben arany mérleget akasztottak fel a terem közepén, meg egy kis asztalt állítottak mellé, amelyen hét súly feküdt bíbor bársonyon. Elől egy meglehetősen nagy, aztán négy kisebb egy csoportban, végül két nagyobb, szintén együtt. Ezek a súlyok nagyságukhoz viszonyítva oly nehezek voltak, hogy ember azt ésszel fel nem foghatja.

A vértes vitézek mindegyikénél a csupasz kardon kívül erős kötél is volt. A súlyok számával egyezően hét csoportra osztották őket is, s minden csoportból választottak minden súlyhoz egy vitézt.

Erre a Leány megint fellendült magas trónjára, s meghajlás után hangosan beszélni kezdett:

Aki festőműhelybe megy,

s műkedvelőn vetekedik,

de festésből semmit sem ért,

azt gúnyosan kinevetik.



Aki művészekhez társul,

minden adottságok nélkül,

aki csak látszatot alkot,

az szégyentől nem menekül.

Aki menyegzőre jön el,

holott erre fel nem kérik,

gőgös pompájával azt is

mind gúnyosan kinevetik.

Aki így megy a mérlegre,

s könnyűnek találtatik,

nagy robajjal felvágódik,

s tudja meg, hogy kinevetik.

C.R.C. alkémiai menyegzője

14 A mérleg és az ítélet

Rózsakereszt Keresztély Alkémiai Menyegzője harmadik napjának bevezetőjéhez fűzött magyarázatunkban láttuk, hogy aki ezen a világon magasabb javakra törekszik, az asztrális változáson megy át. És nagyon sok a törekvő ember. Mert mindazokat ide kell sorolnunk, akik komolyan vallásosnak találtatnak, akik ezoterikus úton keresik a megszabadító életet, akik a művészet vagy a tudomány területén próbálnak valamit javítani a világ és az emberiség színvonalán. Irányulásuk miatt mind tipikus változásokat eszközölnek ki asztráltestükben.

Tudjuk, hogy a finomanyagi asztráltest az anyagtestnél nagyobb, azon túlér és áthatja azt, de azt is tudjuk, hogy a személyiség minden teste együttműködik. Így például az asztrál áramlatok a májon keresztül lépnek be az anyagtestbe, s ezek az áramlatok így a májon keresztül befolyásolják a szívet, és meghatározzák a kisagy állapotát. A kisagy viszont a kígyótűz áramlatait képes ellenőrizni. Kívánságaink mibenléte, törekvésünk, gondolkodásunk, akarásunk és cselekvésünk eredménye és fajtája így mindig belevésődik asztráltestünk anyagába. A fent említett embercsoportok tehát belső minőségüket, szándékaikat és törekvésüket mindig kifejezik az asztráltestükben.

Az asztráltest állapota határozza meg az ember éjszakai tapasztalatait is, alvása idején. Ha felébredés után nem is emlékszik az éjszaka eseményeire, vagy csak zavaros, megtévesztő álom formájában, akkor is abszolút biztos, hogy tartózkodási helye alvás közben az asztrál lélegzőtér, ahol testét új erőkkel tölti fel a következő napra, s ez teljesen megegyezik a mentalitásával, kívánságaival és cselekedeteivel. Így az alvás óráiban a törekvő embert a neki megfelelő asztrál tér vonzza magához.

Az emberi törekvés számtalan változatát és fokozatát egy olyan lépcsőhöz hasonlíthatnánk, amely az asztrál világban is kifejezésre jut. E lépcső legmagasabb fokán akkor olyan asztrál állapotot találunk, amely megfelel a természetszülte ember legmagasabb törekvésének. Ami ezen felül van, az már nem földi, már nem a hetedik kozmikus területhez tartozik, hanem a hatodikhoz, az élő lélekállapot világához.

Ha az ember elérte ezt a pontot, áthatolt ehhez a szélső állapothoz, akkor határról is beszélhetnénk, vagy ahogyan mi tettük: vizsgáról vagy kritériumról. Az alkémiai menyegző bejárati templomról beszél. Ha valaki át akar menni ezen a fokon, ezen a „kapun”, akkor teljesen élő lélekállapotúnak, ilyen szerkezetűnek kell lennie.

Mivel ismerjük az ember fajtáját, tudjuk, hogy az egyébként nagyon kedves, dialektikusan törekvő emberek is, beképzeltségük miatt, olykor strapálhatják az idegeinket, s így maguknak is meg másoknak is veszélyessé válhatnak. Sok olyan társadalmi vagy családi viszonyai miatt elkényeztetett uraság van, aki beképzeltségét annyira ráerőszakolja szegény környezetére, hogy azt teljesen kibillenti lelki egyensúlyából.

Ezek a beképzeltek azok, akik alvás idején az asztrál lépcső fokain felrohannak, s nagy sürgölődéssel az első templom első soraiban foglalnak helyet, tehát áthatolnak a kritériumig, s tovább kívánnak menni. Ez a kívánság bizonyos tekintetben tehát tiszta és érthető, de belső öntúlbecsülésük miatt elrohannak a nekik való hely mellett. Mert egyetlen fokot sem lehet átugrani, minden asztrál fázison csak az adott feltételek betöltése után lehet túlhaladni.

Figyelmünket irányítsuk az alkémiai menyegző „harmadik napjára”. Úgy látszik, hogy a bejárati templom termében mind összegyűltek, akik bizonyos pillanatban a kérdéses asztrál kritériumban vannak, hogy elbíráltassanak, hogy megmérettetésnek legyenek alávetve.

A társaságban világosan három típust lehet megkülönböztetni: a rögeszméseket, a gonosztevőket és a megláncoltakat.

A második napon kitűnik, hogy ki a megláncolt: az a tanuló, aki komolyan halad a Gnózis által megjelentetett ösvényen. Aki tökéletes odaadással jár a királyi úton, az természetes módon, minden önkényszerítés nélkül bejut az asztrál vizsgára az éjszaka óráiban. A test alvása az ő számára a lélek ébersége: állapota miatt szinte automatikusan bevezetik az első templomba.

Az ilyen ember viszont ott teljesen méltatlannak érzi magát, mert a lélek nagy fényességében túlságosan is jól ismeri magát, a saját természetes fajtáját, ezért nem képzel be magának semmit, s ez a rögeszme őnála alaposan ki lett irtva. Ennek az embernek az éntelen állapota gondoskodik az önismeretéről, s ez egyrészt az élő lélekállapot világának magasztosságát, másrészt a dialektikus múlt nyomasztó súlyát láttatja vele világosan. Mégsem tud megválni ettől a templomtól, mert ide való, csak még nem tudja.

Ez a lelkiállapot hozza magával a megkötözöttség, a tehetetlenség és méltatlanság érzését, s hogy ennek ellenére nem mehet el onnan. Ezért mondja a szentírás és az egyetemes tan, hogy aki a világosságot észreveszi és üdvözölheti, az eleinte mintegy holtan esik össze.

Érzi-e, kedves olvasó, hogy e megkötözöttség tudata a „nem-lét” állapotának a bizonyítéka, s hogy ugyanakkor ez a tapasztalat nem csalhat meg? Itt ugyanis az illető való állapota, öltözéke, asztrál ruhája a döntő.

Az ember asztráltestét ruhának is nevezik. A szerzetesi csuha, vagy a nővér ruhája tehát nem magára öltött anyag, amelyben látszatot kelthet, hanem ez az asztrál köpeny kisugárzásával, színével és rezgésével bizonyítja, mutatja a valóságot. Azért mondja C.R.C., hogy „amikor a Leány meglátott a ruhámban, nevetett, s azt mondta: Nézd csak! Te is az iga alá hajtottad a fejedet? Azt hittem, hogy te ugyan jól felkészültél!” Mire C.R.C.-nek a szemeit elöntik a könnyek, mert azt hiszi, hogy gúnyolódnak vele. Az asztrál ruha azonban nem hazudik és nem hízeleg: C.R.C.-t a ruhája miatt méltónak találták. Ezt a méltóságot azonban a tudatában még tapasztalattal kellett megrögzítenie.

Felfedezzük, hogy a mérleg, amelyen a jelölteket akarják megmérni, tiszta aranyból van, s hogy hét súlyról van szó; a lovagok is hét csoportra oszlanak és mindegyiknél csupasz kard és erős kötél van; a súlyoknak megfelelően hét lovagot választanak, ami a 28-as számmal függ össze (1Ř2Ř3Ř4Ř5Ř6Ř7); végül a súlyok sem egyformák. Az elől álló meglehetősen nagy, mögötte négy kisebb van egy csoportban, majd megint két nagyobb áll egymás mellett.

Aki a Gnózis dolgaiban tájékozott, annak ez a rövid felsorolás világos. Az igazságügy templomában minden jelöltnek megállapítják az értékét, s megítéli a Hétszellem és az ezzel egyező hét szerzet, a szent Grál hét szerzete, mely az Egyetemes Lánc nevében tevékeny a világon. A Szent Hétvilágosság minden sugarát egy Grálszerzet képviseli. Mivel pedig feladata betöltése érdekében minden Grálszerzet egy~ egy súly őre, s mégis az egész Hétvilágosságot kihordja, a hétszer hét sugarat világosságerőként látjuk megjelenni Betlehem csillaga körül.

A mérleg tiszta aranyból áll.

Ismeretes-e, hogy a fém, amelyet aranynak ismerünk, hét másik fémből tevődik össze, bizonyos képlet szerint ötvözve? Ez azt is érthetővé teszi, hogy a Hétszellem vizsgájának, az igazságügy templomának az arany mérleg az ítélőszéke.

Az is világos, hogy a hét sugárnak megfelelő arany menyegzői ruhát miért nevezik asztrál ruhának. Továbbá mit jelent a 28-as szám az arany gyapjú lovagjaival kapcsolatban. Együtt a Napot jelképezik, az aranyat, amelyben Isten világossága, az újjászületésre való nagy serkentés, de az igaz ítélet is le van fektetve.

A súlyok, így láttuk, nem egyformák, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a hét sugár különböző fázisokban erősebb vagy csökkentett tevékenységet fejt ki, ami az emberiség életmódját határozza meg, s amiért bizonyos életfeladatok olykor nagy jelentőségűek lesznek.

Ehhez hozzájön, hogy a súlyok nagyságukhoz képest rendkívül nehezek és az ember ezt hihetetlennek és érthetetlennek tartja. Valójában nincs olyan dialektikus ember, aki ezekkel a súlyokkal szemben meg tudná állni a helyét. Ahhoz lélekben újjá kell születnie, s meg kell találnia Pimanderét.

Az is feltűnik, hogy a súlyok különböző formájúak, s csoportokat képeznek. Három nagyobb van és négy kisebb. A különbségek jelentését megpróbáljuk megfejteni. Ez a Hét Sugár jelentésével, szándékaival és közös hatásaival függ össze.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,