15. A hét súly (I)

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője I

Ekkor megparancsolta az apródoknak, hogy mindenkit állítsanak sorba, s egyik a másik után foglaljon helyet a mérlegen. Elsőnek az egyik császár ment fel a mérlegre egész pompájával, miután a Leány előtt gyorsan meghajolt. Ezután minden csoportvezető a mérleg másik serpenyőjébe helyezte a súlyát. A császár azonban, mindenki csodálkozására, állta a helyét. Az utolsó súly azonban túl nehéz volt neki is, úgy hogy legnagyobb sajnálatára a magasba emelkedett. Ez - úgy tűnt nekem - felkeltette a Leány szánalmát, s intett az embereinek, hogy hallgassanak. A jó császárt nem is kötözték meg, hanem átadták a hatodik csoportnak.

Utána azonban olyan császár jött, aki büszkén lépdelt a mérlegre, s mivel nagy, vastag könyvet rejtegetett a köpenye alatt, bízott a sikerben. Amikor azonban már a harmadik súlyt sem tudta ellensúlyozni, hanem irgalmatlanul a magasba emelkedett, ijedtében a könyvet is eleresztette, s az kipottyant a ruhája alól, minden vitéz nevetni kezdett, s kiszolgáltatták a harmadik csoportnak.

Így járt még jónéhány császár, akit gúnyosan kinevettek és megkötöztek. Ezután egy kis emberke következett, szintén császár, göndör, barna szakállkával. A szokásos meghajlás után fellépett a mérlegre. A súlyoknak olyan rettenthetetlenül állt ellent, hogy véleményem szerint még többet is kibírt volna. A Leány ekkor gyorsan meghajolt előtte, bíbor bársony ruhát adatott neki, majd a székén lévő sok babérágból is adott neki egyet, s megkérte, hogy foglaljon helyet trónja lépcsőjén.

Hogy azután hogyan járt sok császár, király, főúr és úr, azt hosszú lenne elmesélni, de azt azért meg kell említenem, hogy a sok úr közül, várakozásom ellenére, csak kevesen állták meg a helyüket, holott sok szép erény vált díszükre. Az egyik ezt a súlyt, a másik amazt nem bírta ellensúlyozni, egyesek kettőt, mások hármat, négyet vagy ötöt, s csak kevesen állták végig a próbát. Aki pedig kudarcot vallott, azt a csoportok alaposan kinevették.

C.R.C. alkémiai menyegzője

15 A hét súly (I)

Az asztrál tér kritikusan vizsgáztató terében a lények három típusát találjuk, akik akarva-akaratlanul a megmérettetés folyamatának vetik alá magukat:

olyanokat, akik jóságra-törekvésük miatt tudnak behatolni erre a vizsgáztató asztrál területre;

akik csirkefogók és gonosztevők, s mindenféle negatív, okkult módszerrel bizonyos asztrál tulajdonságokra tettek szert, hogy alvás idején behatolhassanak ide;

harmadszor a megkötözöttek, akikhez nyilván C.R.C. is tartozik. Azoknak a csoportja, akik önzetlenül szolgáló életükkel már semmit sem várnak el a dialektikus világtól, s így szintén fel tudnak mászni a bejárati templomba.

Életmódjukkal ezek mind változást visznek véghez asztráltestükön. Emiatt viszont megérinti őket a Hétszellem, vizsgára, értékelésre, annak a megvizsgálására, hogy van-e lehetőség fejlődésüknek a megszabadító értelemben való folytatására.

Nagyszerű és vigasztaló gondolat, hogy egyetlen embert sem mellőznek, egyik sem kerülheti el a figyelmet. Mindenekelőtt nem emberi ítélettől függ a dolog, hanem csakis az „öltözék” állapotától, a szerzetesi ruha, az asztráltest minőségétől. Megragadó, hogyan jár C.R. C. ebben a templomban.

Csoportjának nyolcadik tagjaként kell helyet foglalnia a mérleg serpenyőjén, s ami az eredményt illeti - ez nem is lehetne másképpen - nem ringatja magát illúziókba, nem sok jót remél. Mégis, saját várakozása ellenére, mind a hét súlyt, mind a hét próbát megállja, s amikor erőszakkal próbálják a mérleget mintegy ellene befolyásolni, „még három ember akaszkodik a másik serpenyőre”, akkor ez sem változtat a helyzeten. A mérleget nem lehet kibillenteni, amire felhangzik a kiáltás: „Ez az! Engedjétek szabadon!”

Próbáljuk megymagyarázni, hogy mit jelent mindez.

Legelőször is a tökéletes számot, a hetest kell megvizsgálnunk.

Képzeljenek el egy embert, aki kereső, törekvő élettel megpróbál élete céljának megfelelni, ami miatt szüntelenül asztrális változásokon megy át. Megmássza az asztrális létrát, s alvás idején egyik asztrál kalandból a másikba kerül, míg végül eljut az asztrális kritériumhoz. Elhatol a dialektikus lehetőségek határáig, s azt veszi észre, hogy megnyílik előtte az első templom, az igazságügy templomának kapuja.

Az előzőkből kitűnik, hogy az ember csak akkor valóban a Szellemi Iskola tanulója, ha az éjszaka óráiban ebben a templomban található. Ha ugyanis éjszaka még nem képes ebben a bizonyos asztrál térben tartózkodni, akkor az azt mutatja, hogy életében még más hajlamok és kívánságok uralkodnak. Szerzetesi ruhája, asztrál köpenye tanúskodik erről. Akkor szó sem lehet arról, hogy a Hétszellem sugarai őbenne megszabadítóan és szentelően hathatnak. Ellenkezőleg!

A vizsga csak akkor kezdődhet, ha az ember belép az igazságügy templomába. Csak akkor kerül kapcsolatba a tökéletes szám hét sugarával.

Tudnunk kell, hogy a jelöltek nemcsak egyszer mennek fel a lépcsőn a mérleghez, hanem újra meg újra, nap mint nap, illetve minden éjszaka. Mert ez egy folyamat, a bizonyos templomi folyamat, egy beavatási folyamat. Ezért mutatkoznak meg gyakran a tanulón reggel, amikor normális, nappali életére ébred, az éjszakai templomi tapasztalatok nyomai. A nappali életben aztán meg kell tanulnia a nagy leckét, a tökéletes szám leckéjét. A kapott utasításokat azonnal tökéletes cselekedetté kell változtatni és alkalmazni, s így a tanulóba mintegy belevésni.

Alaposan tudatában kell tehát lennie, hogy a modern Szellemi Iskola külső tanulósága mellett legnagyobb jelentőségű belső tanulóság is létezik.

Itt figyelmeztetésre van szükség. Egyikőjük se házaljon mindenféle elbeszélésekkel, álmokkal, éjszakai tapasztalatokkal és találkozásokkal, mert ez annak a bizonyítéka lenne, hogy az asztrál terület, amelyen éjszaka, alvás idején tartózkodik, nem az Iskola tere, nem az első rózsakereszt-templom. Mert ebben a templomban csakis az új lélekminőség alapján dolgoznak. Az ezen az alapon keletkező tapasztalatok soha sem képszerűek, hanem közvetlenül hibákra és hiányosságokra mutatnak, s ezeket vésik bele a tudatunkba, tehát a belső életünk tanítói, amelyről semmit sem lehet beszélni. Ezek az utasítások soha sem hízelgők a természetszülte én számára.

A tanuló álomélete és ébrenléte tehát a legjobb esetben ritmikusan folyik le két sark, két életterület között. Ébrenléte területén a határozott cselekvés folyik az alvás idején a másik területen nyert tapasztalatok és tanulás alapján. És a jelölt csak akkor haladhat tovább a második templomhoz, ha az elsőnek az eredménye megmutatkozik, ha a magtárba behordták a termést.

Jegyezzük meg: az a fontos, hogy Önt felvegyék a Gnózis természetes, alakító és fejlesztő folyamataiba. A Rózsakereszt tanulósága csak akkor kezdődhet valóban. Csak akkor lehet Önt sikeresen kapcsolatba hozni a Hétszellem, a tökéletes szám pompás nagyszerűsé-gével.

Hét leckét kell tehát megtanulni, hét tanfolyamot átélni, hét erényt megismerni, hét tulajdonságot megszerezni. Hétszeres változást kell elvégezni. A mérleg tapasztalatai egy beavatási folyamatra vonatkoznak. És az a mi feladatunk, hogy Önt tájékoztassuk erről.

Ez viszont kényes feladat, amit tulajdonképpen csak időnként és részben lehet elvégezni, mert ez a Szerzetben nem szokás. Normális esetben ugyanis a beavatási folyamat jelöltjének másoktól függetlenül, önállóan kell kitalálnia azokat a dolgokat, amelyekről most beszélünk. Miért cselekszünk hát szokatlanul?

Az új asztrál tér menyegzői termét meg kell tölteni, mert az idő sürget, mert Európának már csak kevés ideje van hátra. Azért tesszük tehát, hogy, ha lehetséges, szinte kényszerítsük Önt bemenni az Új Birodalomba, hogy ezen a szokatlan úton tudassuk Önnel a lehetőségeit.

Hallott tehát a hét súlyról, a három nagyról és a négy kicsiről, melyek három csoportot képeznek.

Az első három a kis rejtélyekbe való beavatás, amit először kell átélni:

Isten igazi ismeretére,

az egyetemes szeretet igazi ismeretére, és

a bölcsesség igazi ismeretére vonatkoznak.

Ez az első három súly, melyek különböző formájúak, tehát értékük is különböző, mégsem lehet őket egymástól függetlenül elképzelni.

Ez az első három önbeavatás, melyet a tanuló a bejárati templomban asztrál állapota alapján kivitelezhet, s ébrenléte idején, éber tudatával tettre kell váltania. Ez tehát kezdetben a Hétszellem első három sugara, melyekre a jelöltnek pozitív élménnyel kell reagálnia.

Mit jelent Istent valóban ismerni?

Meg kell tanulnia Istent az élet egyetlen forrásának felismerni, mely egyedül jó, Tao, ahogyan a régi kínai bölcsesség nevezi: nem elméletileg, nem dogmatikusan, nem parancsra, hanem valóban, mert ez az igazság.

Ez nem misztikus tájékozódás és nem ésszel való felfogás, hanem az egész lénynek a teljesen éntelen (nem csak önzetlen) belemerülése a tökéletes szám első sugarába, ami miatt a jelöltet végtelen biztonság, megrendíthetetlen határozottság, mérhetetlen jóság érinti meg, veszi körül és veszi birtokába. Mindent egybevetve ekkor az ember életében első ízben született meg egy szilárd életalap, amelynek a mindennapi élethez semmi köze. A gnosztikus embernek ezt kell először megtalálnia. Ezen a sziklán kell őt találni, ez az első súly, amelyet ellensúlyoznia kell.

Ehhez kell a szeretet ismeretének csatlakoznia. Az Egyetemes Szeretet messze kiemelkedik minden dialektikusból.

Aki képes a második nagy súllyal egyensúlyban maradni, az olyan életszintézisbe vonul be, amelyben egyetlen emberrel szemben sem áll már fenn sem rokonszenv sem ellenszenv, ennek minden asztrál következményével. Csakis alapvető érdeklődés áll fenn minden teremtéssel és teremtménnyel szemben. Az állandó lelkes törekvés ez, hogy örök, teljes odaadással minden teremtettet az alkotás egyetlen célja felé tereljen és ösztönözzön.

A tökéletes szám második sugarának állapotában már szó sincsen fokozódó vagy csökkenő érdeklődésről: mindent azzal a szeretettel vesz körül, mely Istentől van, anélkül hogy ez egy pillanatra is csökkenne.

Ha pedig a második sugár így hatalomra juthatott a jelölt fölött, akkor a harmadik sugár is teljesen megnyilatkozik: a bölcsesség ismerete. Vegyék figyelembe, hogy a jelölt soha sem mondhatja, hogy „van bölcsessége”, vagy „én bölcs ember vagyok”, hanem ez egy bemenés, belépés a bölcsességbe. Ez napfényhez hasonlítható, amelyben sütkérezhet az ember, mely melegít és erősít, Önnek életet ad. A harmadik sugár olyan, mint valami hatalmas Nap. Aki ennek a Napnak a világosságába lép, az bemegy az egyetemes bölcsességbe, s ezt kapja minden lélegzetével - az első két sugár alapján.

A jelölt így mindennel rendelkezik, ami szükséges a világért és emberiségért végzett áldozatmenetéhez.

Az egyenlő oldalú háromszög elkészült, a háromszög áll! Most az építmény négyszöge következik, a négy másik súly gyakorlata.