Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője I

16. A hét súly (II)

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője I




Miután a nemeseket, a tudósokat és másokat is próbára tettek, kiderült, hogy bizonyos csoportokban olykor egyet sem találtak, aki megállta volna. Végül a jámbor népámító urak következtek, meg a lapis-pitalauficum- csinálók, akik a bölcsek kövének utánzatát barkácsolták. Ezeket olyan sok gúnyolódás közepette állították a mérlegre, hogy minden szomorúságom ellenére én is hasamat fogtam a nevetéstől. Még a foglyok sem tudták visszatartani a nevetést. A legtöbbnek nem is kellett megvárnia az ítéletet, hanem a mérlegről ostorral verték le őket a többi fogolyhoz; de mindegyiket a saját csoportjához.

A nagy tömegből oly kevesen maradtak, hogy a számukat szégyellem megmondani. Ezek között voltak magas személyiségek is. Mindegyiket bíbor bársony ruhával és babérággal tisztelték meg.

Amikor a próba befejeződött, s már csak mi álltunk ott megkötözött kezekkel, előlépett a vitézek egyik kapitánya, s megszólalt: „Kegyelmes Leány, ha őkegyelme megengedi, akkor ezeket az embereket, akik felismerték értetlenségüket, büntetés kilátásba helyezése nélkül, csak játékból, szintén a mérlegre állíthatnánk, hátha van valami jó őbennük is”.

Énrám ez először nyomasztóan hatott, mert éppen az volt a vigaszom, hogy nem kellett szégyenszemre odamennem, vagy éppenséggel ostorcsapások közepette a mérlegről menekülnöm. Kétségen kívül sok fogoly kívánta ugyanis, hogy inkább tíz éjszakát maradt volna velünk a teremben.

Mivel azonban a Leány beleegyezett, meg kellett történnie, s egyikőnket a másik után szabadították meg a béklyóktól, hogy a mérlegre állíthassanak. Holott a legtöbben kudarcot vallottak, nem nevették ki és nem verték meg, hanem csak csendesen félreállították őket. Társam az ötödik volt, s jól tartotta magát, aminek mindenki örült, mindenekelőtt azonban a vitéz, aki a javaslatot tette, s a Leány így őt is a szokásos tiszteletben részesítette.

Aztán még ketten repültek a magasba. Én voltam a nyolcadik. Amikor reszketve felálltam a mérlegre, társam, aki már a lépcsőn ült bíbor ruhában, barátságosan nézett rám, s a Leány is mosolygott egy kicsit. Miután azonban minden súlyt kibírtam, a Leány megparancsolta, hogy minden erővel emeljenek fel engem. Erre még három vitéz akaszkodott a másik serpenyőre, anélkül, hogy a mérleg csak meg is mozdult volna. Ekkor az egyik apród felállt, s olyan hangosan kiáltott, ahogyan csak tudott: „Ez az!” Amire a másik azt felelte: „Akkor szabadítsátok meg”, amit a Szűz engedélyezett.

Miután a szükséges ceremóniával felvettek, megengedték, hogy valamelyik fogoly megszabadítását kívánjam. Nem kellett soká gondolkodnom, s az első császárt választottam, akit mindig is sajnáltam. Azonnal szabadon engedték, s teljes megtiszteléssel csatlakozhatott hozzánk.

C.R.C. alkémiai menyegzője

16 A hét súly (II)

Beszélnünk kell a négy kis súlyról is, mert minden jelöltnek ezeknek is meg kell felelnie, miután a három nagy, alapvető súly követelményeinek nyilván meg tudott felelni.

Emlékszünk, hogy a tökéletes szám három nagyobb súlya mit jelent. Figyelmünket Isten igaz ismeretére, az egyetemes szeretet ismeretére és a bölcsesség ismeretére irányítja. A súlyoknak ezt a háromságát egyenlő oldalú erőháromszögnek neveztük, mely a jelöltet képessé teszi arra, hogy a helyes módon merüljön Isten és az emberiség szolgálatába.

Magától értetődik, hogy a jelöltnek a kis rejtélyekben, a kisebb rejtélyekban

1. megingathatatlannak kell lennie az odaadás tekintetében;

2. szolgálatban összhangot kell árasztania a környezetében;

3. minden munkájában jól megalapozott, logikus fejlődést kell megvalósítania;

4. szolgálata minden részletében igazán papi tulajdonságokkal kell rendelkeznie.

Ez a tökéletes szám négy másik sugarának a feladata, amit csak akkor lehet kivitelezni és jó véghez vinni, ha meg van rajzolva a nagy súlyok háromszöge.

Vizsgáljuk meg az építmény négyszögét különböző oldalairól, s kezdjük a megszokott összehasonlító módszerrel.

Mivel világunkból való emberek vagyunk, odaadásunkat dialektikus lehetőségeinkkel és erőnkkel nem vagyunk képesek megingathatatlanul fenntartani. Az ember odaadása a dialektikában ugyanis nagyon függ a hírnévtől, megbecsüléstől, pletykától, rokonszenvtől és ellenszenvtől, tehát jótól és rossztól, szeretettől és gyűlölettől, s ezeknek a fokozataitól.

A természetszülte ember annyira személyes is, hogy nem képes abszolút személytelen lenni. Adott esetben embertársával szemben túl közönyös ahhoz, hogy szükség esetén teljesen neki szentelhesse magát. Szóval az emberi odaadás a haláltermészetben annyi tényezőtől függ, s annyi mellékes dolog befolyásolja, hogy nem lehet megingathatatlan.

A Hétszellem szerint azonban minden igazi emberszolgálásnak éppen ezzel az abszolút megingathatatlan odaadással kell kezdődnie. Ezt emberfölöttinek tarthatnánk. De egészen biztosan nem az, ha megvan az egyenlő oldalú háromszög. Magától értetődően legalább is a munkatársak közösségének kell megingathatatlannak és sohasem lankadónak lennie az odaadás területén, ha világot átölelő munkát akarnak végezni a Gnózis értelmében.

Ez minimális követelmény!

Ha a munka elkezdődött, akkor véghez kell vinni, minden pletyka, jó vagy rossz beszéd ellenére, hazugságon, bűnön, üldöztetésen és fogságon, szenvedésen és fájdalmon keresztül. A jelöltnek minden ilyen befolyás ellenére megingathatatlannak kell maradnia. És ez ne függjön az eredménytől. Ezt nem szabad normális mércével mérni. Az átvett feladatot határt nem ismerő odaadással kell végezni az utolsó óráig, az utolsó leheletig.

A szent munka sikerének mindig is ez volt a nagy titka és csodája. Mert a világtörténelemben megmutatkozott, hogy a megingathatatlan munkások kevesen vannak. A valódi aratómunkások mindig kevesen voltak. Az aratás mégis mindig csodálatra méltóan nagy volt, mert senki sem tudta megérteni a hatalmas erő titkát, amely a megingathatatlan odaadásból árad. Ezzel az odaadással ugyanis a tökéletes szám negyedik sugarának erejét és fennségét szabadítjuk fel. Ha az Ön odaadása megingathatatlan, akkor a negyedik sugár egész áramlata kiömlik Önre. Ez az erő akkor éjjel-nappal Önnél, Ön körül és Önben van. És így végzi a munkát. Megingathatatlan odaadással mindent, valóban mindent meg lehet valósítani.

Értsen jól minket. Itt nem valami eszményről, agyrémről, kedves ötletről van szó, amelynek az ember odaadással szenteli magát, hanem a szent, egyetemes munkáról, a Logosz dolgáról, Isten művéről. Az odaadással olyan munkát kell tehát végezni, amelynek biztonsága magában Istenben nyugszik, amelyet tehát el kell végezni, amelyre minden időkben keresték az embereket, sőt, csaknem könyörögtek nekik.

Nem kell most sóhajtania, hogy „micsoda energia kell ehhez, micsoda rátermettség!” Mert ezzel a kijelentéssel a probléma dialektikus oldalán állna. A szentírás ezzel kapcsolatban kijelenti: „Az én erőm erőtelenség által végeztetik el!”

Ezért mutatkozik gyakran a természetes életerőben szegény emberek odaadása a legdinamikusabbnak, mert magas, isteni hivatás tudata izzítja át őket; mert tudják, hogy nem tehetnek és nem akarnak mást, s ebben találják meg örömüket és békéjüket. Aki ilyen megingathatatlan odaadással tudja magát a feladatának szentelni, az azt fogja tapasztalni, hogy a nagy művel szembeni szolgálatkészségével összhangot, harmóniát teremt maga körül. A Logosz nagy ötlete ésszerű rend, és ezt teremti meg, s aki a Logoszt szolgálja, az végül ilyen rendet áraszt maga körül.

A tökéletes szám ötödik nézete ezért az „alkotó összhang”. Tudniuk kell azonban, hogy az ilyen harmonikus eredményt szinte ki kell harcolni. A nagy, szent munkát ugyanis a haláltermészetben, tehát az ellenség földjén kell elvégezni. És a haláltermészetben hogyan is lehetne összhangról beszélni?

Mégis megvalósul! Akkor miféle összhang ez?

Olyan összhang, olyan harmónia, mely a kőkemény természetember számára jelentéktelen. Mert ez Betlehem békéjének harmóniája, Isten gyermekeinek barátsága és nyugalma. Ez a lélek harmóniája.

Aki az Iskola és az Iskola szolgáinak szavát szinte mennydörgésnek vagy ostorcsapásnak érzi, az meg lehet győződve arról, hogy még nem újjászületett lélekember, nem képes ennek a füleivel hallani és tapasztalni, hanem én-emberként reagál. Az énember számára viszont az egész Iskola diszharmonikus és nagyon természetellenes. Ha azonban a lélek, az Ön lelke kivirul, akkor Ön bemegy Isten gyermekeinek örömébe. Akkor tapasztalja, hogy Isten szolgájának csak egy célja, egy feladata van: hogy Önt bevezesse Isten népének békességébe és összhangjába.

Ha a Katárok szerzetének szentélyeit látogatja meg barlangjaik homályában, akkor, mint századunk modern embere, alig tudja elképzelni, hogy azok a férfiak és nők a régmúltban ott találták meg lelkük békéjét, ott mentek be Isten népének nyugalmába. Ha azonban a lélek megszületett, ha világít a mikrokozmosz szívében, akkor minden sötétség és homály, minden dialektika teljesen lehull. Akkor halljuk az ifjú testvérek ujjongó hangját, akik első ízben vonulnak be ebbe a békébe, „A Grál!” - ujjongják.

A Grál mindet a megdönthetetlen világosságba állítja.

A két másik kis súly jelentését már nem nehéz megérteni. Az előzőkből arra következtethetünk, hogy Isten szolgája, a rózsakereszt fivére vagy nővére, munkáját logikus, legkisebb részletekig kidolgozott terv szerint végzi, az egyetemes Gnózis magas ésszerűségének megfelelően. Világos, hogy ettől a tervtől semmilyen körülmények között sem akarnak eltérni.

Századunkban az ész fejlődésének jele, hogy a legtöbb ember valami tervvel foglalkozik. Az ötletek sokaságába szinte bele lehet fulladni. Így időnként Isten szolgáját is úgyszólván a tervek özönével árasztják el, amit a szerzők jó szándékkal gondolnak ki, lényegükben azonban használhatatlanok. Mert az erők, az ilyen tervek ihletői nagyon jól tudják, hogy amelyik terv nem a Gnózisból van, annak ezen a világon mindenképpen kudarcot kell vallania, vagy esetleg jól gondolt hatásai az ellenkezőjükre csapnak át, mert a dialektikus jó az az alakulat, ahol a gonoszat a legkisebbre lehetett csökkenteni.

Világossá válik tehát, hogy a hatodik sugár követelményeinek betöltését csakis Istennek a világgal és emberiséggel kapcsolatos egyetlen tervére való megingathatatlan irányulással, magas hivatásunkkal szembeni legmesszebbmenő engedelmességgel lehet kivitelezni.

Most már valószínűleg világosan látható, hogy mi az igazi gnosztikus papság. Az igazi pap Isten és az ember szolgája - Isten szolgája megingathatatlan, felismerő, vérrel és könnyekkel valló odaadással, ami miatt csakis ő minden ember szolgája.

Így képzeljék el az igazi rózsakeresztes állapotát, az alkémiai menyegző Rózsakereszt Keresztélyját.

Az is így közeledik az első templomhoz, a bejárati templomhoz. Ő az, aki az alapvizsgánál megfelel a tökéletes számnak. Csak ő joggal az arany gyapjú lovagja. És világos, miért ilyen prototípust, mintaképet mutatnak nekünk: mert ha mi is az alkémiai menyegzőre törekedve helyesen cselekszünk, akkor ugyanabban a fejlődési folyamatban veszünk részt. Ezt mindenkinek jól be kell látnia: ha akarja, akkor mindenki C.R.C.-vé válhat.

Végül még két dologra kell felhívnunk a figyelmet.

Először a tényre, hogy három ember próbálta lehúzni a mérleg serpenyőjét, amikor C.R.C. mind a hét súlynak megfelelt.

Másodszor pedig megengedték C.R.C.-nek, hogy egy foglyot megajándékozzon a szabadsággal.

Az első ponttal kapcsolatban azt lehet közölni, hogy van még egy háromszoros, végső próba az előkészítő önbeavatás munkája után, ha a jelölt megfelelt a tökéletes szám alapvető követelményeinek. Ez olyan vizsga, amely a szent Grálból jön. Ez nem szándékozik - ahogyan sok regény állítja tudatlanságból - a jelöltet ravaszul, mégis elbotlásra késztetni. Inkább rezgési próba, a jelölt ráhangolása a Világosság Hármas Szövetségének alaprezgésére. Erről nem szabad Önöknek többet mondanunk.

A második ponttal kapcsolatban azt kell megmondanunk, hogy a gnosztikus mágus nem csak az emberiséget szolgálja általános értelemben, hanem bizonyos pillanatban képes egy léleknek, mely még elveszett állapotban sodródik az élet tengerén - ha ez a lélek méltó erre - végképpen és határozottan segíteni és őt megváltani.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,