Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II

1. Az asztrális megtisztulás elengedhetetlen

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II


A harmadik nap (folytatás)



Az apród ezt később elmondta a Leánynak, aki többször is viccelődött velem emiatt, mert eljött az evés ideje, s én majdnem utolsónak értem asztalhoz. Nem tétováztam tehát, s amikor újra felvettem előbb levetett kabátomat és asztalhoz mentem, a szolgák oly nagy tiszteletet tanúsítottak irántam, hogy szégyeltem magamat és alig mertem felnézni. Így történt, hogy a másik oldalon rám váró Leányt nem vettem észre, s megvárattam. Ő azonban megfogta a kabátomat, s asztalhoz vezetett. Fölöslegesnek tartom, hogy a zenéről és a többi pompáról újra beszéljek, mert először is nem vagyok képes megfelelő szavakat találni rá, másodszor pedig korábban is dicsértem már, amennyire tehettem. Szóval minden csupa művészet és báj. Miután elmeséltük egymásnak a nap élményeit (a könyvtárról és az emlékmű vekről hallgattunk), s a bortól kissé felvidultunk, a Leány beszélni kezdett:

- Kedves Urak, nagy vitában vagyok egyik nővéremmel. Szobánkban van egy sasmadarunk, melyet annyi gondozásban részesítünk, hogy egyikünk jobban kedveskedik neki mint a másik, ami sok viszályt okoz. Egyszer elhatároztuk, hogy oda megyünk hozzá, s amelyikünkhöz barátságosabb, azé legyen. Így cselekedtünk. Én - mint általában - babérágat vittem a kezemben; nővéremnél nem volt ilyesmi. Mihelyt a sas meglátott minket, a csőrében lévő ágat nővéremnek nyújtotta, s cserébe az enyémet kérte, amelyet oda is adtam neki. Így mindketten magunkat véltük előnyben részesítve. Most mit tegyek?

1 Az asztrális megtisztulás elengedhetetlen

Az ősidőkben volt olyan korszak, amikor az emberiség kimagasló szellemi vezetői, akik az Egyetemes Szerzetben egyesülnek, mindent megtettek, hogy a dialektikus embernek anyagtestet segítsenek kifejleszteni. A dialektikus életterületet csak akkor lehet kitapasztalni és átélni, szükségrendünk minden részletre kiterjedő korlátozottságát csak akkor lehet teljes mértékben felfedezni, ha az élet poharát teljesen erre a szükségrendre hangolt anyagi szervezettel isszuk ki az utolsó cseppig.

Nos, anyagtestünk megvan.

Egyéni és társadalmi viszonylatban is megvizsgáltuk és tapasztaltuk az életet, amennyire ezen a létterületen szükséges és lehetséges. Ha pedig az élet poharát majdnem kiürítettük, akkor három lehetőség fejlődik ki:

olyan pszichikai ösztön, mely az anyagi élet megváltoztatását, megjavítását, tökéletesítését kívántatja velünk;

vagy más pszichikai törekvés, mely arra késztet, hogy az anyagi élettől elbúcsúzzunk, s az életnek valami egészen más állapotába emelkedjünk fel;

vagy ennek a két pszichikai reflexnek a szokatlan, s gyakran olyan bonyolult párosulása, aminek következménye erős anyagi törekvés a megváltásra való mélységes vágyakozás kíséretében.

Bizonyára sokan ismerjük ezt a kettős állapotot. Ezért látunk létterületünkön három, olykor világosan megkülönböztethető embercsoportot törekedni.

Az első csoport teljesen anyagi javulásra törekszik, a vízszintes síkon mozog. A cél a világ és az emberiség kultúrális, társadalmi és embertudományos serkentése, amit persze nem kell elutasítani. Mert bármennyire is lehetetlen az ilyen fejlődés valójában, gnosztikus értelemben, az öntisztítás és önismeret, amit az ilyen lelkes földi törekvés eredményez, mindig fontos és szükséges. S ha meggondoljuk, az anyagi, földi életnek bizony számtalan javításra szoruló területe van. Erre törekedni hasznos, fontos és szükséges.

A második csoport a világtól teljesen visszavonul, elbúcsúzik. Ezek azok, akik elvből élesen elválasztják a két létterületet, ennek a világnak a terét és a szellem területét, s kiegyezést vagy elmosódott határokat nem fogadnak el. Az emberiség történetében ez a csoport időnként nagyon erősen lép fel, olykor gnosztikusan, máskor rendkívül vakbuzgón, a legszélsőségesebbre készen. Gondoljanak például a nem túl régi történelem több szektájára, a számtalan emberre a kolostorokban, s a Manicheusok mozgalmára, mely szintén ide tartozik.

A harmadik csoport - ez érthető - az arany szabály szerint a középutat követi. Holott belátja, hogy Isten birodalma nem ebből a világból való, s test és vér nem örökölheti azt, mégis világosan felismeri, hogy az anyag- életnek is mély értelme van, s tudja, hogy a nagy változás, a transzfigurálás, a víztől és lélektől való újjászületés alapjait itt kell lerakni.

Ez az oka annak, hogy a Gnózis változatlanul megnyilvánul az anyag életében, anyagi utakat és eszközöket vesz használatba, s az emberekkel akar lenni.

Nem akarunk tovább időzni ezeknél a reflexeknél, amelyek az egész embert meghatározzák, hanem azt szeretnénk megvizsgálni, hogy honnan erednek.

A feleletet ismerjük. Ezek a reflexek a vágytestből, az asztráltestből erednek, a tudatalattiból, a kívánságok szférájából, érzéséletünkből, a pszichénkből; abból az állapotból, amelyben az öröklött tényezők és a karmikus befolyások érvényesülnek! Mindezt nagyon jól tudjuk. Kívánkozásunk és vágyaink hatásait ismerjük, s minduntalan újra megállapíthatjuk.

De ismeri-e az olvasó magát a vágytestet, az asztráltestet is? Ismeri ezt ugyanolyan jól, mint anyagtestét?

Bizonyosnak vehetjük, hogy asztráltestét nem ismeri, hogy szó szerint és testileg semmit sem tud róla, hogy e test tényleges irányításának az alapismereteit is még ezután kell megtanulnia.

Ha ezt így kijelentjük, akkor nem megbántani akarjuk, hanem csak a valóságot tárjuk fel, s ez nagyon fontos. Mert asztráltestünkön ugyanúgy meg kell tanulni uralkodni, mint az anyagi testen. Asztráltestünket éppúgy gondoznunk és ápolnunk kell, mint anyagtestünket. Az Egyetemes Szerzet erre nyomatékosan figyelmeztet minket.

Az ember reggel azzal kezdi, hogy anyagtestét megmossa és felöltözteti. Ápolja a haját, a körmeit és a fogait, majd testének enni-inni ad. Tudja mi kell neki, s bizonyos időközökben nyugalmat biztosít számára. Ha valami fáj, s nem múlik el elég gyorsan, akkor tesz ellene valamit. Mi mindent nem tesznek a test gondozása és fejlesztése érdekében, olykor túlzottan is!

De mit tesz asztrálteste ellátása érdekében?! Ennek még a gondolata is távol áll Öntől. Esze ágában sem lenne anyagtestét az utcán sárral, piszokkal bemocskolni. Egy kis kutya ezt olykor vígan megteszi. Miért? Mert az állatka anyagtestének nincsen teljesen tudatában. Csak résztudat van benne.

Tudja-e, hogy asztráltestünkkel kapcsolatban a kutyus helyzetében vagyunk? Ha kutyánk jön olyan mocskosan be a házba, akkor azonnal észrevesszük, s mindjárt megfürdetjük. Ha Ön jön be mocskos asztráltesttel, azt nem veszi észre senki sem - Ön sem. ...Később talán, gyakran olyankor, amikor már valóban késő.

Ez egy rendkívül veszélyes állapot!

Mialatt körmei ápolásával foglalkozik, hogy azok formásan és kifogástalanul nézzenek ki, azalatt egy targoncányi asztrál mocsok ömölhet az asztráltestére, s ezt csak később veszi észre! Ez nagyon komoly helyzet, mert az asztrál bepiszkolódás személyiségének mind a négy testét károsítja. Az anyagtest, az étertest és a gondolkodási képesség is részesül az asztráltest bajában.

Ha gyermekei jönnek haza piszkosan a játszótérről, akkor esetleg összeszidja őket - pedig lehetséges, hogy Ön ekkor asztrális szempontból sokkal gusztustalanabb állapotban van.

Ugye sejti, mekkora problémát okoz a tudatlanság ebben a tekintetben? Ebben a helyzetben van az egész emberiség. Ezért beszélnek manapság annyit a pszichéről, pszichiáterről és lelki segítségről, és sokan végeztetnek pszichológiai vizsgálatokat. A psziche szó azonban még semmit sem mond, mert ezalatt csak azt értik, ami az ember látható jelensége mögött, és a tudat szintje alatt rejlik.

Így azonban újabb veszély keletkezik, mert a számtalan úgynevezett pszichológiai módszer, amit manapság a tudomány álarca alatt zúdítanak az emberiségre, üzérkedők és gonosztevők agyában született meg.

Amitől Ön tehát élete folyamán fél, minden bosszúsága, nyomora, minden feszültsége, cselekvése és mulasztása abból a tényből ered, hogy asztráltestét nem ismeri, nemhogy uralkodni is tudna rajta.

Képzeljük el, hogy valaki nagy butaságot, értelmetlenséget tesz, nagy nehézségeket okoz, s emiatt pszichiáterhez viszik, aki aztán megpróbálja kitalálni, hogy mi késztette őt bolond tettére. Ha kitalálta, akkor megpróbál ezzel ellentétes okot beleerőszakolni a pszichéjébe. A helytelen cselekedet anyagtesti következményeit pedig megpróbálják megsemmisíteni, elsokkolni, ha ez egyáltalán lehetséges.

Ha nem sikerül, vagy az illető nem jut odáig, akkor viselkedése másokat súlyosan károsíthat. Másokat nagyon bánthat, elidegenedik hozzátartozóitól és embertársaitól.

A gnosztikus Szellemi Iskolában ezért olyan pszichológiai gyógymódot alkalmaznak, mely alapvetően eltér mindentől, amit az emberek ezalatt értenek. Ezt szeretnénk Önnek ebben a könyvben elmagyarázni C.R. C. alkémiai menyegzőjének közlései alapján.

Az a Szellemi Iskola feladata, hogy segítsen Önnek a saját asztráltestén megszabadító értelemben uralkodni, ami megajándékozza Önt a meggyógyulás tiszta, kimondhatatlan boldogságával, minden olyanból való kigyógyulással, aminek szenvedés, betegség és halál a következménye. Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzője tökéletesen leírja az ehhez az elmúlhatatlan boldogsághoz vezető utat. Ez a megváltás útja Krisztus igazi követése által.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,