Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II

2. A tíz történet

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II


2 A tíz történet

Úgy gondoljuk, hogy asztráltestünk megismerésének és e testen való uralkodásnak a szükségességét az előző fejezetben elég világosan megmutattuk. Ennek a nagy és fontos feladatnak a kivitelezéséhez elsősorban lélekminőség és tanulóság kell: új lélekminőség, mely a szív rózsájából eredt, hatásos a vérben és az idegközegben, s rendkívül komoly tanulói beállítottság, mely az élet cselekedeteiben és a viselkedésben bebizonyosodik.

Az új lélekminőség a gondolkodási higiéniában, új, megtisztult gondolkodáséletben is megmutatkozik. Gondolkodáséletünkkel férhetünk hozzá asztráltestünkhöz, s azzal működtetjük ezt a testet. Minden gondolatnak közvetlen asztrál hatása van, mely teljesen megegyezik a gondolat fajtájával, minőségével, tartalmával és erejével. Egész személyiségünk minősége és fenntartása kérdéseiben tehát a mentalitásunk játszik rendkívül fontos szerepet.

A gondolkodási higiénia a kezdet. Ezután azonban az asztráltest pszichikai és fizikai megszervezése következik. A tanulónak meg kell tudnia, hogy mit tehet, és mit kell tennie ebben a tekintetben, mert az asztráltest szabadítja fel az étereket, s ezek az éterek építik és tartják fenn az anyagtestet. Rózsaerő és rózsaillat képében az új lélekminőség teszi a tanuló anyagtestét nagyon magasztos és a földi természet fölötti benyomásokra és asztrál befolyásokra érzékennyé. Ez az állapot védelmet is nyújt a tanulónak alacsony befolyásokkal szemben. Az asztráltest egyre finomabb és magasabb rezgése miatt alacsony rezgések egyre nehezebben tudnak behatolni a tanuló rendszerébe.

A komoly tanulói szándék a jelöltnek a Szellemi Iskola Élő Testének asztrál nézetével való harmonikus kapcsolatát is biztosítja, aminek erejében aztán könnyen kivédi azokat a támadásokat, melyeknek gyenge állapotban csak nehezen tudna ellenállni.

Világosan be kell látni, hogy az alkémiai menyegző értelmében igazi életmegújításra törekvő embernek a jó irányba mutató anyag-életmódhoz az asztrál-életmód tisztaságának is csatlakoznia kell. Ha az asztrál életmódot nem alkalmazza, vagy csak részben, akkor nem ünnepelheti az alkémiai menyegzőt, hanem ösvénye bizonyos pontján megáll, s egyetlen millimétert sem halad. Akkor úgy jár, mint a Pistis Sophia, aki a tanulóság céljára törekszik, de újra meg újra legyűrik az eonok erői, tehát az asztráltestben vég nélkül váltakozó ellenáramlatok, melyeknek az egész négyszeres személyiség áldozatul esik.

Az alkémiai menyegzőhöz, amelyre törekszik, a tanulónak háromszoros kapcsolatot kell létrehoznia. Az újjászületett lelket, a négyszeres személyiséget és a szellemet a mikrokozmikus térben teljes egységgé kell összeilleszteni.

Mielőtt visszatérünk az alkémiai menyegző harmadik napjának megbeszéléséhez, emlékeztetni szeretnénk az első részre, ahol a szellem, lélek és test egyesülési előkészületeinek egyik fontos részletét említettük. Az alkémiai menyegzőnek azon fázisa előtt, mellyel ez a második rész kezdődik, a jelölt már bebizonyította, hogy:

1. a lélekújjászületés megvalósult benne;

2. eléggé érzékeny lett ahhoz, hogy az egyetemes Gnózis új életre hívó szavát megértse és pozitívan reagáljon rá;

3. ennek következtében a megszabadító ösvény érdekében hajlandó bizonyos áldozatokat hozni;

4. gyakorlatilag bizonyítja, hogy keresi a beavatás templomát, és

5. a hét súly vizsgáját sikerrel letette, mire aztán a harmadik napon belép a beavatás templomába, ahol ennek célját és szerkezetét teljesen megismeri, ahogyan az első rész végén láttuk.

A Szerzet asztrál gyújtópontját, melynek állapota mindig pontosan megfelel a Föld állapotának, az alkémiai menyegző földgömbnek nevezi. Ennek és a jelölt- munkásnak a kölcsönhatása határozza meg a jelölt helyét a munkában. És a Szerzet nagy, asztrál műhelyében - úgy láttuk - minden erre nemesedett segítő gondosan tanulmányozhatja az egész munkát és a neki jutó feladatot.

E tanulmány és az ösvénnyel kapcsolatos tájékoztatás érdekében ülnek össze újra meg újra a jelképes úrvacsorán. Minden problémát meggondolnak és megbeszélnek, ami felmerülhet. Hogy a jelöltnek segítsenek, aki, mint C.R.C., eljutott a harmadik napig, az alkémiai menyegzőn vacsora alatt tíz utasítást adnak. Ezeket rövid történetekbe vagy találós mesékbe burkolják, melyek látszólag csak szórakoztatnak.

Mint például a két nővér problémája a sassal, s hogy az melyikőjüket szereti jobban. Az egyik lánynak babérág van a kezében, a másiknak nincsen. A sasnak is babérág van a csőrében, s ezt annak adja, akinek nincs, s ezért a másikét akarja cserébe. Így mindkét lány azt hitte, hogy a sas őt szereti jobban.

Hogy ezt megérthessük, ahhoz gondoljunk vissza a sassal kapcsolatban korábban megbeszélt dolgokra. A sas az új élet-állapot jelképe, melynek abszolút a lélek az alapja; de a lélek, a szellemlélek nélkülözhetetlen életkörének, életlégkörének a jelképe is, amelyben a legmagasztosabb magasságokig emelkedhet. Történetünk két nővére teljesen a sasra, a szellemlélekre irányult. Mindketten szívből szerették az új életet. De felmerült bennünk egy lelki probléma, a gyakran felmerülő kérdés, amivel valószínűleg minden tanuló szembe kerül egyszer: Szeretem-e a lelket eléggé? Átadom-e magamat a léleknek tökéletesen? Hathat-e és kialakulhat-e bennem a lélekerő eléggé? Rendben van-e nálam minden ebben a tekintetben? Milyen életmód a legjobb, a leghatásosabb?

Figyeljék meg pontosan, hogy mi történik az elbeszélésben.

A babérág a remény jelképe, a legbelül élő, hervadhatatlan reményé, tehát az állandóan jól irányuló, erős és gyógyuló életé. Az előttünk haladó Szerzet korábbi Gnózisa emiatt nagyon tisztelte a babérfát, s ágait több összefüggésben is alkalmazta a templomi szolgálatokon. A babér így ma is ott található a pireneusokbeli Ussat falu közelében lévő „Betlehem” beavatási barlang előtt.

De térjünk vissza elbeszélésünkhöz: A sas, a szel-lemlélek-kapcsolat helyreállításának hatalmas jelképe, megkapja az egyik nővér babérágát. Minden forró vágya az élő lélekre, a szellemlélekre, a sasra irányul. A sas pedig elfogadja szeretetét. Ugyanakkor azonban a babérágat, a reményt annak ajándékozza, akinek még nincsen. Ezzel azt a megmásíthatatlan tényt akarják kijelenteni, hogy aki az alkémiai menyegzőt tanulmányozza, s aki a menyegzői terem ünnepélyéhez közeledik, azt megajándékozzák Isten szeretetével, melynek minden igaz emberben meg kell valósulnia, s amely mindenki fölött ragyog, a jók és a gonoszok fölött is, kivétel nélkül.

Isten szeretete mindenkire és mindenre ragyog. Oszthatatlan, s nem ismer többet, sem kevesebbet. Ha tehát egy ember a lélek szerint újjászületett, akkor e nagyszerű törvény alapján élhet és létezhet. Szeretetét a lélek is teljesen egyenletesen sugározza ki mindenkire. Nem tehet mást. Csökkenthetetlen reménnyel megy oda mindenkihez, akinek segítségére van szüksége, a keresőkhöz, meg azokhoz, akik eltévedtek és le vannak törve, és azokhoz is, akik megújító életkövetelményeivel még ellenkeznek.

A lélek sohasem szünteti meg szeretethatását és szeretetszolgálatát. Hűségesen kitart mindörökké.

Ebben az összefüggésben azonban nagyon fontos, hogy Isten mindenre és mindenkire ragyogó és sugárzó szeretetét ne tévesszük össze bizonyos körök és emberek tudatlanságból eredő jóságoskodásával, mint amilyen például az erkölcsi újrafelszerelés mozgalma, mely felületes és haszontalan, sőt káros. Isten szeretete, mely minden igazi lélekemberről egyenletesen sugárzik mindenkire, az egyiknek segíteni fog, a másikat megbünteti; az egyiket felsegíti, a másikat összetöri. Mindenkinek azt adja, amire annak valóban szüksége van. Teljesen személytelenül fáradozik, egyetlen önző szándéka sincsen.

Mindaz után, amit Isten szeretetéről mondtunk, a sastörténet alapján megmutathatjuk asztrál énjén való uralkodása előfeltételét: ez pedig az egész asztráltest rezgési állapotának abszolút egyenletessége. Ha ezt az abszolút egyenletességet elérte, akkor az alkémiai menyegző kapuja tágra nyílt az Ön számára. Ennek a lehetősége Önben megvan. Az asztráltest maga képes erre. Hogy ez világos legyen, emlékeztetünk az asztráltest vagy vágytest három képességére: a vonzásra, a taszításra és az egyenletességre. Ez a harmadik képesség nem annyira semlegesség, semmiképpen sem közömbösség, hanem változatlan, személytelen, tárgyilagos, csendes, de dinamikus sugárzás, mely teljesen egyenletesen ragyog Isten egész teremtésére. Ha Ön ezt a léleknövekedés alapján éri el, akkor nem lesz része semmiféle megrendülésben, felindulásban és az ilyesminek a következményeiben. Akkor szinte csillár lesz Isten nagy templomában.

Akiben az asztrál fénynek ez az elcsendesedése nem valósult meg, annak az asztrál mozgása három nézetre bomlik. Az magával, mindennel és mindenkivel szüntelenül viszályban él:

keresi és vonzza, amire erősen vágyik;

taszítja azt és harcol az ellen, ami ellenkezik vele vagy nem tetszik neki;

mindennel szemben közömbös, ami nem érdekli, vagy amit nem szeret, aminek belsőleg ellensége.

Ha Ön ebben az állapotban van, akkor a benyomások és befolyások állandó örvénye egész személyiségét felőrli.

Ha viszont a lélek miatt megerősödve emelkedik fel az asztrális rezgés egyenletességéhez és egyensúlyához, akkor mintegy magától értetődően, de felindulás vagy belső megmozdulás nélkül fogja vonzani, s ezzel megkapni, ami jó. A nemjó pedig nem hatolhat be az Ön rendszerébe. Akkor a legcsekélyebb energiát sem fecséreli olyasmire, aminek nincs szüksége az Ön energiájára, vagy ami nem érdemli meg azt, annak ellenére, hogy Ön még kapcsolatban marad vele.

Az asztrál egyensúly miatt olyan életmódot folytathat, mely teljesen a hegyi beszédnek felel meg. Akkor szereti azokat, akik Önt gyűlölik; nem áll ellent a gonosznak, és áldja azokat, akik átkozzák. Mindezt pedig nem személyesen, önzőn teszi (hegyibeszéd-életmód így nem lenne lehetséges), hanem lelke minősége és nemessége miatt, mely ezt az életmódot minden jelölt számára lehetővé teszi.

Most már a többi történet is világos. Mert a szüntelenül felmerülő dialektikus rejtélyek, hogy ki részesül több rokonszenvben és ki kap kevesebbet, kinek van többre joga, kinek kevesebbre, mit kell tennem és mit nem szabad, tárgytalanok lesznek, ha megvan az asztrális egyensúly. A lélek ezért soha sem foglalkozik ilyen problémákkal.

Persze marad még néhány kérdés, mint például két ember közös életútjának a kérdése. Lássuk tehát, hogy a többi történet milyen felvilágosítással szolgál, s milyen tanáccsal látnak el bennünket az asztráltesten való teljes urakodással kapcsolatban, melyet valóban el kell érnünk.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,