Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II

5. Tíz új erő a teljesüléshez

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II


Ezalatt néhány leány készült fel, s jött be nagy pompával. Két ifjú fáklyát vitt előttük. Az egyiknek vidám arca, élénk szeme és szép termete volt. A másik szűkszavú volt, s amit akart, annak meg kellett lennie, ahogyan később hallottam. Utánuk négy szűz jött. Az első illedelmesen lesütötte a szemét, s alázatosan viselkedett. A második is szerény, félénk leány volt. A harmadik megrőkönyödött valamiért, amikor belépett a terembe. Ahogyan hallottam, nem szerette, ha az emberek túl féktelenek. A negyediknél szeretete és bőkezűsége jeléül néhány csokor volt. E négy után kettő jött pompásabb öltözékben, s minket udvariasan üdvözöltek. Az egyik egészen kék ruhát viselt, tele arany csillagokkal, a másik egészen zöldbe öltözött, piros és fehér sávokkal díszítve. Fején mindkettő finom, lobogó kendőcskét viselt, mely nagyon jól állt nekik. Végül olyan lány jött arany koronácskával a fején, aki pillantását inkább az égre emelte. Mind azt hittük, hogy ő a menyasszony. Annak azonban még nem jött el az ideje. Ez a lány a menyasszonyt dicsőségben, gazdagságban és rangban messze felülmúlta, s később is az egész menyegzőt vezette. Leányzónk példájára - mindannyian térdre estünk előtte, holott nagyon alázatosnak és istenfélőnek mutatkozott. Mindegyikünknek kezet nyújtott, s azt mondta, hogy ezen ne csodálkozzunk, mert ez a legcsekélyebb dolgok egyike, amivel megajándékozhat minket. Szemeinket azonban Teremtőnkhöz emeljük, hogy megismerjük mindenhatóságát, s menjünk tovább a megkezdett úton,

hogy a kegyelmet, amelyben részesültünk, Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére használjuk. Röviden: egészen másképpen beszélt, mint a velünk lévő Leány, aki kissé világiasabbnak tűnt. A koronás szűz szavai a legbensőbbekig hatoltak.

- Te pedig - szólított meg engem - többet kaptál másoknál; gondoskodj arról, hogy többet is adj vissza.

Ezen a figyelmeztetésen nagyon csodálkoztam.

Amikor a zenével jövő leányokat megláttuk, azt hittük, hogy már táncolni fogunk. De ennek még nem jött el az ideje. A korábban említett súlyok még a helyükön voltak, s a királynő (még mindig nem tudtam, hogy kicsoda) megparancsolta, hogy minden lány vegyen magához egyet-egyet. A mi Leányunknak viszont az övét adta, mely az utolsó és legnagyobb súly volt, s megparancsolta, hogy kövessük. Beképzeltségünk lehűlt egy kissé, mert észrevettem, hogy a mi Leányzónk tele volt ugyan jó szándékkal velünk szemben, de mégsem voltunk mi olyan tekintélyesek itt, ahogyan néhányan már kezdték beképzelni maguknak. Rangunk sorrendjében követtük hát őket, s az első szobába vezettek minket, ahol Leányunk a királynő súlyát felakasztotta, mialatt szép szellemi dalt énekeltek.

Ebben a szobában nem volt sok drágaság, a néhány szép imakönyvön kívül, melyek máshol sehol nem találhatók. Középen asztalka állt, mely imádkozásra is nagyon alkalmas volt; a királynő letérdelt előtte. Körülötte nekünk is le kellett térdelnünk, s a Leánnyal

együtt imádkoztunk, aki egy kis könyvből olvasott fel, hogy az eljövendő menyegző Isten dicsőségére és üdvösségünkre ünnepeltessen. Erre egy másik szobába mentünk, ahol az első leány is felakasztotta a súlyát, s így folytatódott ez, míg minden szertartást el nem végeztek. A királynő újra mindenkinek kezet nyújtott, s kíséretével, a Leányokkal, elment.

A hozzánk beosztott Leány még egy ideig velünk maradt. Mivel azonban már éjjel két óra volt, nem akart minket tovább feltartani. Holott úgy tűnt nekem, hogy szívesen maradt volna, mégis jó éjszakát kívánt, s azt tanácsolta, hogy nyugodtan menjünk aludni. Nem szívesen ment el, s barátságosan elbúcsúzott tőlünk.

Apródjaink megkapták az utasításaikat, s így mindegyikünknek megmutatták a szobáját. Másik ágyban ők is velünk maradtak, hogy ha szükség lenne rájuk, a közelben legyenek. Az én szobám (a többiekről nem tudok semmit se mondani) főúrian volt berendezve, szép faliszőnyegekkel és képekkel. Mindenekelőtt azonban apródom tetszett nekem, aki oly kitűnően tudott mindenről beszélni, s a művészetekben annyira jártas volt, hogy még egy órát elbeszélgettünk, s csak fél négy felé aludtam el. Ez volt tulajdonképpen az első éjszaka, amikor nyugodtan aludhattam volna, ha nem zavart volna egész éjszaka egy szorongató álom. Egész idő alatt ugyanis egy ajtóval bajlódtam, amelyet csak hosszú idő után, nagy nehézségek árán sikerült kinyitnom.

Ilyen valótlanságokkal töltöttem az időt, míg végre hajnal felé felébredtem. C.R.C. alkémiai menyegzője



5 Tíz új erő a teljesüléshez

Megbeszéltük, hogy milyen erő az alkémiai menyegző előljárónője. Itt az alkémiaerőről van szó, amely a szellemből, szeretetből és világosságból lett az odaadás, az önátadás által. Ez az új asztrál erő végzi az egész transzfiguráció folyamatát. Ennek az erőnek abszolút jelen kell lennie a jelöltben, ha sikeresen be akarja járni a titokzatos erény útját.

Most pedig egy új csoport lép a terembe. Kilencen jelennek meg, két férfi és hét nő. Az új asztrál erő világosságában ugyanis kilenc erővonal, kilenc hatás, kilenc nézet jelenik meg: két nagyon pozitív sugárzás, alkotó, megvalósító erő, és hét negatív, befogadó sugárzás, megszülő erő. A kilenc nézet elemzése érdekében azt mondja az alkémiai menyegző:

hogy az egyik ifjú nagyon eleven, életrevaló és szép termetű, míg a másik nagyon erőteljes és úgy néz ki, mint aki szűkszavúan intézkedik.

A négy leány egyike alázatos és erkölcsös, a második szerény és szégyellős, a harmadik félénk és zavarban van, a negyedik pedig szeretettől sugárzik.

Aztán két leány jön ragyogóbb öltözékben. Ez egyiken égszínkék ruha van, tele arany csillagokkal, míg a másik egészen zöldbe öltözött, piros és fehér sávokkal díszítve.

Végül olyan leány jön, aki pillantását inkább az égre emeli. Ez egy királynő és rövid beszédet mond: „Szemeteket emeljétek fel Teremtőtökhöz és az Ő mindenhatóságához. Folytassátok megkezdett utatokat, és kegyelmét Isten dicsőségére és az emberiség üdvére használjátok.” Végül azt mondja Rózsakereszt Keresztélynek: „Te többet kaptál a többieknél, ügyelj rá, hogy többet is adj.”

Próbáljuk meg kipuhatolni, hogy ez a kilenc nézet mit akar tudatni velünk. Kezdjük az utolsóval.

Ez a királynő nem a menyasszony, habár azt dicsőségben, gazdagságban és rangban felülmúlja, s később is az egész menyegzőt vezeti. Ez a királynő valóban fejedelmi erőt személyesít meg, mégpedig a tökéletesen megtisztult asztráltest új asztrál erejét, mely a tisztulással megszabadult ennek a természetnek alaposan bűnös asztrál terétől. Ez az új akarattal kapcsolatos erő, mely azt az egész folyamatot fogja erővel ellátni, amelyet az újszülött léleknek kell elvégeznie.

Jól meg kell értenünk, hogy az újszülött lelket nem szabad összetéveszteni a megszokott, természetszülte tudattal. Az újszülött lélek új tudatot jelentet meg, mely a megszokott dialektikus tudaton kívül van. Ezért mondja a királynőnek nevezett új asztrál erő a jelöltnek, hogy tartson ki az útján.

Továbbá azt is látjuk, hogy a léleknek hétszeres magja van. A rózsának hét szirma, hét nézete van. Ezeknek egyike Alkémia. Mert a lélek felébredése miatt szabadul fel az új asztrális.

Továbbá új lipika is van, az új mágneses égbolt. Ez az erő kék világossággal jelenik meg, tele arany csillagokkal. Ezek az arany mágneses pontok a tökéletes aurikus és karmikus tisztulást jelzik.

Az új lipika miatt sok új lehetőség merül fel; az új élet megvalósításához mindenféle új erő szabadul fel. Ezért van ez a nézet zöld ruhában, mely a remény színe. Piros és fehér sávok díszítik: a fényes fehérsége az ismerhetetlen Istenségnek, akit a jelölt szolgál, és a dinamikus energia vöröse.

Ebből aztán az következik, hogy ezekből másik négy nézet nyilvánulhat meg; négy, mert itt az építmény négyszögéről van szó. Az épület még nem készült el, de épületelemei megvannak, és az építkezés szabályai napvilágra kerültek. Ezért rendkívül szerény és félénk ez a négy nézet, holott tiszta, és szeretettől ragyog. A műnek ugyanis még ezután kell megvalósulnia!

A léleknek tehát a rózsa magjában hét segéde, szolgálóleánya van; ezek egyike Alkémia. Hogy pedig a munka el lesz végezve, a hétszirmú rózsa valóban beteljesülésre fog kinyílni, hogy az építkezés helyszínén tényleg építő szakemberek jelennek meg, azt a két ifjú jelképezi, akik mindehhez a világosságot hozzák.

Az első legény az építmény mintája; szép termetű, mert: ő a terv, amelyet a valóban élő lélek formájában meg kell valósítani.

A második legény a teljesítő, a nagy betetőző, a dinamikus energia, mely az új lehetőségekből lett felszabadítva, s nem sokat teketóriázik.

Alkémia megjelenése után tehát a lelket és kilenc erőt látunk fellépni. Ezek a tizes számot képezik, s ez a szám a beteljesedést teszi lehetővé. A nagy, szent munkát el lehet végezni.

Az előkészületek befejeződtek.

Ezután új feladatot kell teljesíteni. A hét súlyt, mely előszőr ítéletre, vizsgára szolgált, s a megmérettetési ceremónia tartozéka volt, most az új lehetőségekkel való feltöltés miatt a nekik járó helyre kell vinni. A lélek vezetése alatt mindegyik leány megfog egy súlyt, hogy a rendeltetési helyére vigye; a hét súlyt hét helyre. Mindegyikbe bemegy a lélek is. Mindegyikbe bemegy a súllyal terhelt leány is.

Megértik Önök ezt a hatalmas munkát?

A hét hely a hét agyüreg. Mindegyikben le lesz horgonyozva a Hétszellem egyik sugara, s össze lesz kötve a lélekrózsa egy-egy nézetével. A szellem erői és a lélek erői egyesülnek a nagy műhelyben. Mélyen a templom belsejében a szellem és a lélek elvben - mint lehetőség - már végrehajtotta a szent menyegzőt. Aminek pedig most még meg kell történnie, ami most megtörténhet, az a nagy átváltozás, az új test felépítése, a képviselő, a jármű új állapotának a megvalósítása.

Azt látjuk, hogy a hétkarú gyertyatartó a fejben új, csodás világossággal ég. Az új reggel fénye ez.

Így végződik az alkémiai menyegző harmadik napja.

Az első nap a hívás napja és az a nap, amikor a jelölt megtalálja a templomot.

A második napon a templom kezdetben törvényszéknek mutatkozik.

A harmadik napon mintegy visszavonul a törvényszék, s a templom a beavatás helye lesz, ahol az új munkához szükséges erők és eszközök a helyükre kerülnek.

Ekkor kezdődik az éjszaka. A nyugalom időszaka és leple ereszkedik a szolgálat helyére, az építkezésre. Ez az előkészületek nyugalma, amikor azonban C.R.C.-t nyomasztó álom zaklatja: egy ajtóval bajlódik, mely nem akar kinyílni, végül azonban az állhatatos erőnek engednie kell.

Jó lesz erről a témáról is szólni néhány szót. Az alkémiai transzmutáció rendszerében ugyanis van egy gyenge pont. A szellemerőknek és a lélekerőknek még sokáig a tovább létező természetszülte személyiséget kell használniuk; ez pedig még mindig kifejthet bizonyos ellenállást. C.R.C.-t tehát a harmadik nap éjjelén nem beképzelt aggodalom nyugtalanítja. A kapott erőket maradéktalanul be kell vetni, hogy ezt az ajtót meg lehessen nyitni és nyitva tartani! Ez azonban az említett két ifjú, két legény segítségével mindig lehetséges.

Az egyik az ötlet, a terv ereje.

A másik a dinamikus energia, mely ezen a fokon minden jelöltnek rendelkezésére áll.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,