Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II

6. A rejtélyek ősforrása

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II


Az alkémiai menyegző

negyedik napja

A negyedik nap

Még ágyamban feküdtem, s élvezettel nézegettem szobám falain a szép képeket és ábrákat, amikor hirtelen trombitaszó harsant fel, mint ha már a menyegzői menetre lennének készen. Apródom az ijedtségtől magán kívül ugrott ki az ágyból, s holt sápadtan mondta, hogy a többieket már bemutatták a királynak. El lehet képzelni, hogyan hatott ez rám, s lustaságomat átkozva sírva fakadtam. Én még öltözködtem, mialatt apródom már régen készen volt, s kiszaladt a szobából megnézni, hogyan állnak a dolgok. Nemsokára visszajött azonban a jó hírrel, hogy még semmit sem mulasztottunk el a reggelin kívül, ami miatt engem - tekintettel magas koromra - nem akartak felébreszteni. Most azonban ideje elmenni a kúthoz, ahol már a legtöbben összegyűltek.

Ez annyira megvigasztalt, hogy kezdtem magamhoz térni. Nemsokára készen lettem az öltözködéssel és apródomat követtem az említett kertbe, ahol a kút volt.

Miután üdvözöltük egymást, s a Leány is ugratott engem egy kicsit a hosszú alvás miatt, kézen fogott és a kúthoz vezetett. Ott azt láttam, hogy az oroszlánnál kardja helyett most meglehetősen nagy tábla volt. Közelebbről megvizsgálva észrevettem, hogy az emlékművek közül való, s nagyobb értékelés kedvéért hozták ide. Felirata kora miatt eléggé kopott volt, ezért feljegyzem ide mindenki elgondolkoztatására:



Hermész az ősforrás.

Miután az emberi nemet

oly nagyon megrontották,

isteni határozatra

és a művészet támogatásával

gyógyírként török fel itt.

Aki teheti, igyon belőlem.

Aki akarja, tisztuljon meg bennem.

Aki mer, vesse magát a mélységeimbe:

Igyatok hát testvérek és éljetek!

- 1378 -

Ezt a feliratot könnyű volt elolvasni és megérteni. Biztosan ezért is hozták éppen ezt ide.

C.R.C. alkémiai menyegzője

6 A rejtélyek ősforrása

Az alkémiai menyegző negyedik napjánál vagyunk. Tanulmányainkhoz most már nagyon sok figyelemre és összpontosításra lesz szükség, mert a tananyag sokkal elvontabb, a fogalmak absztraktak. A folyamat leírása folytatódik, s vizsgálataink folyamán olyan magasságokba kell emelkednünk, ahol - általános értelemben - abszolút idegenek vagyunk. A negyedik nap szövegének elemzése közben észre fogják venni, hogy figyelmünket nagyon szokatlan témákra irányítják.

Láttuk, hogy a harmadik nap végén minden előkészületet megtettek, és minden részlet megvan, ami az alkémiai menyegzőhöz szükséges. A nagy mű megkezdődik, és azonnal kitűnik, hogy a jelöltnek mennyire vigyáznia kell. Az időt ugyanis semmiképpen sem szabad elfecsérelni. A transzfigurálás folyamata nem ismer megállást vagy semmittevést, hanem állandóan rendkívűli figyelmet követel. C.R.C.-t így a negyedik napnak már a hajnalán trombitaszó riasztja fel nyugalmából, s már várják a kútnál.

Ez a kút, amelyből a jelöltek a negyedik napon meríthetnek, az élő víz forrása, mely közvetlen kapcsolatban van magával az élő szellemmel. Most tehát, amikor a főszentély hétkarú gyertyatartója új lánggal ég, és a lélekhétség miatt létrejött a kapcsolat a Hétszellemmel, a szellemnek ez a forrása bőven buzoghat. A kútnál levő oroszlán, mellyel már a harmadik napon találkoztunk, nem az ítélet kardját tartja, hanem egy régi kőtáblát, kopott felirattal. Rózsakereszt Keresztély észreveszi, hogy a tábla a kincsestárból származik, melyet tegnap vizsgált, s megérti, hogy ennek a dolognak valami értelmének kell lennie. Azonnal fel is fedezi, hogy a felirat a figyelmet a most kezdődő folyamat lényegére és céljára tereli.

A kőtáblán többek között azt olvassa:

„Hermész az ősforrás.

Miután az emberi nemet folytatottan megrontották,

isteni határozatra

és a művészet támogatásával

gyógyírként török fel itt.”

Itt - talán váratlanul - kifejezik, hogy minden rózsakeresztességnek és gnosztikus nézetnek Hermész az ősforrása.

Minden igazi, megszabadító bölcsesség, minden igaz vallás Hermész Triszmegisztosztól, a Háromszornagytól származik.

Így azt is megértik, hogy az Arany Rózsakereszt ifjú Szerzetében miért származik minden tanúságunk következetesen ebből az ősforrásból, hogy a Szellemi Iskolában miért tanulmányozzuk újra meg újra a régi hermészi könyveket, megpróbáljuk helyreállítani és az elferdítésektől megszabadítani őket.

Ki volt, illetve ki ez a Hermész?

Hermész nem más, mint a megnyilatkozó szellem, aki minden embert táplálni, frissíteni akar. A felirat azonban folytatja: „az emberiséget sokféleképpen és folytatottan károsították”! Emiatt lett a forrás az emberiség számára elérhetetlen. A rongálás kristályosító következményei túl mélyrehatóak. Ezért van szó isteni határozatról, hogy az emberiségnek felajánlják a gyógyuláshoz vezető művészetet, a királyi művészetet, amelynek segítségével újra megfakad az ősforrás mindazoknak, akik valóban keresik és meg akarnak tisztulni benne, hogy ezáltal meggyógyulhassanak, helyreállíthassák az eredetit. Aki tehát ezt a tiszta művészetet gyakorolja és alkalmazza, az ezáltal visszatér az ősforráshoz.

Ezt a tiszta művészetet a dialektikában az emberi nem történelmének kezdete óta a mai napig is alkalmazzák. Ezért mondható, hogy a Világosság Hármas Szövetsége, a Grál, a Katárok és a Rózsakereszt a legrégibb és legtisztább vallás és misztikus nézet, a legrégibb és eredeti, tiszta filozófiát képviseli, s a legrégibb és legtisztább igazi emberszolgálatot fejti ki.

Ezt nem azért jelentjük ki, hogy mellünket verve a klasszikusságunkat hangsúlyozzuk, hanem hogy világossá tegyük, mi minden tolakodott az emberiségtörténelem hajnala óta az ősforrás és az emberek közé, hogy az Egyetlen Világosságot eltakarja. Ismeretes, hogy egyházi körök olykor szektának neveznek minket, eretnekek csoportjának, akik az egyháztól váltak el. De a rózsakereszt, a Világosság Hármas Szövetsége megvolt már réges-régen a mai egyházak keletkezése előtt! Minden időkben dolgoztak a világosság küldöttei a földön, mint Buddha, Lao Ce, Jézus Krisztus, Zarathustra, és mások is. Ezek az ősforrásból merítettek és tanúskodtak, mintegy odakiáltottak az emberiségnek, hogy szentségtelen élet miatt elvált az ősforrástól, s önszentelés segítségével kell visszatérnie ahhoz. Az utat is megmutatták!

És mit tettek az egyházak?

Nem tértek erre az útra, hanem a küldöttet tették a végcélukká, istenükké. Összegyűjtötték a mondásait szentírás formájában, ebben látták az ősforrást s ezt teológiába burkolták.

Ezzel nem a Nagyok dicsőségét akarjuk csökkenteni, hanem Önök is világosan fel fogják ismerni, hogy az ő szándékuk nem teológizálás volt, hanem az útrautalás, melyet be kell járni, s amely visszavezet az ősforráshoz! Nem szabad megállni annál, amit az ősforrásról mondanak!

Az a helyzet, hogy az egyik nem szónokol, hanem élete cselekedetével jár az ösvényen; a másik meg nagyban részletezi az ösvényt, de egyetlen lépést sem tesz meg rajta. Az ősforrásról való fecsegésnek semmi értelme sincsen. Magához a forráshoz kell közeledni, ehhez a kúthoz járulni. Csak akkor lehet hangoztatni Jézus, az Úr szavait: „Aki pedig az ősforrásból iszik, soha örökké meg nem szomjúhozik”.

Ebből az is kitűnik, miért álcázták C.R.C. alkémiai menyegzőjét: hogy ez a kincs a századok folyamán megmaradhasson. Ha ez az irat nyíltabb lenne, akkor már nem beszélhetnénk róla, mert rég eltűnt volna, vagy ami megmaradt volna, az erősen meg lenne csonkítva, annyira ki lenne csavarva, hogy senki sem érthetné meg. A klasszikus ellenség régen rávetette volna a kezét, ennek minden következményével.

Minden szent írást a védelmére fogalmaztak meg leplezetten vagy ködösen. Joggal!

Nos, érdekelt nézők képében haladtunk át e leplezett utikalauz első három napján. Láttuk, hogyan közeledhet a valóban kereső ember a rejtélyek őskútjához, a szellem ősforrásához; hogyan eszközölheti ki önzetlen, éntelen odaadással és lélekújjászületéssel, hogy lélegzőterét új asztrál erő itassa át, s hogy ez az alkémia kilenc erőt, kilenc sugarat, a transzfigurálás kilenc lehetőségét fejleszti ki, amit aztán az egész lényben hatásra ösztökél.

És, ó csoda, láttuk, hogy a szellem, maga az ősforrás, a lényben hétszeres érintkezés helyeit teszi szabaddá, s így a főszentélyben hét világosságot gyújt: a gyertyatartó ég, „Isten lángra lobbantotta, s a rózsát kivilágította, mely ebből a forrásból virul, s szépségét kisugározza”.

Magától értetődik tehát, hogy a jelölt, aki elérte ezt a pontot, aki belépett az alkémiai menyegző negyedik napjába, közvetlenül az Atya ősforrásából iszik. Elsőkézből tapasztalja a híreket, amit az oroszlán közöl vele, hogy a királyi művészet erős, gyógyító orvosságot készített, amit itt kiárasztanak. Ezért „igyon belőlem aki erre nemesedett, tisztuljon meg bennem aki akar. Aki mer, élni fog”.

Mindez Hermész szent beszédéből származik, s ismerősnek tűnik, mert a mi korszakunk szent beszédében is megtalálható. Mindenekelőtt az Úr-Jézus és Pál beszél és tanúskodik róla. Hermészre vezethetők vissza.

Gondoljanak itt a Vízöntő jegyére is, amelyre a testvérek a szent úrvacsora minden ünnepélyes szertartásánál gondoltak és gondolnak. Az újszövetség bora az ősforrás szintézise.

Így már megértik a modern rózsakereszt figyelmeztetését is: minden ezoterikus csillagév folyamán jön egy pillanat, amikor az ősforrás maga közeledik az emberi nemhez, hogy korsója vizét végső vizsgaként öntse az emberiségre, amivel megállapítja, hogy ki képes inni és ki nem.

Aki képes, élni fog.

Aki nem képes inni, az meghal.

A vizsga pillanata most is eljött. Ezért léptünk mi is az előkészület ösvényére; hogy nemsokára nekünk is mondhassák:

„Igyon belőlem, aki ránemesedett! Tisztálkodjon bennem aki akar. Aki mer, élni fog!”


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,