Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II

9. A nap-makrokozmosz életterülete

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II


Időközben a mi Leányzónk újra bejött. Mindegyikünket kézen fogott egy-egy leány és mély meghajlással bemutatott a királynak, amire a Leány beszélni kezdett:

- Dicsőségtekre, Királyi Fenségek, legkegyelmesebb királyunk és legkegyelmesebb királynénk, ezek az urak életüket kockára téve jöttek el ide, aminek Felségetek örülhetnek. Már azért is, mert legtöbben olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek Felségetek birodalmát és területeit megnövelhetik, ahogyan erről Őfenségetek mindegyiknek a megvizsgálásánál maguk is megyőződhettek. Alázatosan bemutatom őket Őfenségeteknek, azzal a szerény kérelemmel, hogy feladatomat befejezettnek tekintsék és Őfensége maga kérjen kegyesen felvilágosítást mindegyikőjüktől tevékenységemmel kapcsolatban.

Ezzel a babérágat letette a földre.

Most egyikőnknek kellett volna mondania valamit, de mivel nem tudtunk mit mondani, végül az öreg Atlasz lépett elő és megszólalt a király nevében:

- Királyi Fenségük nagyon örülnek az érkezésüknek, s mindőjüket biztosítanak királyi kegyelmükről. Őfenségük a te cselekvéseddel - kedves Leány - szintén rendkívül elégedettek, s így fejedelmi jutalomban részesülsz. Őfenségük azonban azt kívánják, hogy ezekről a vendégekről ma is gondoskodj, mert terád semmilyen tekintetben sem panaszkodhatnak.

A Leány erre újra alázatosan felvette a babérágat, s első ízben kellett újra elhagynunk a termet a Leányzónkkal. Ez a terem elől szögletes volt, ötször olyan széles, mint hosszú; a kijárat felé azonban nagy boltívbe torkollott, melyben három pompás trón állt körben; a középső valamivel magasabban állt. Minden trónon ketten ültek. Az elsőben ősz-szakállú öreg király, felesége azonban szép és fiatal volt. A harmadik széken középkorú fekete király ült, mellette finom, idős asszony, akin nem volt korona, hanem fátyol takarta. A középsőben a két fiatal ember ült. Fejükön babérkoszorú, fölöttük pedig nagy, értékes korona függött. Nem voltak olyan szépek, mint ahogyan elképzeltem. Ennek azonban így kellett lennie. Mögöttük félkörben egy padon, többnyire öreg emberek ültek. Csodálkoztam, hogy senki sem viselt kardot, vagy más védekezésre alkalmas eszközt. Testőröket sem láttam, csak néhány leányzót, akik tegnap is velünk voltak, s most a boltív két oldalán ültek.

Híradásomból nem hagyhatom ki, hogy a kis Cupido ott is repkedett, s különösen a nagy korona körül tombolt és játszott. Időnként a két szerelmes közé ült, s íjjával játszva rájuk nevetett. Olykor úgy is tett, mintha nyilával miközülünk akarna valakire lőni. Szóval: a kis legény olyan féktelen volt, hogy még a teremben csapatosan repkedő madarakat sem hagyta nyugton, hanem azokkal is játszott, ahol csak tehette.

A lányok is szórakoztak vele, s ha el tudták kapni, akkor nem engedték el egyhamar. Az emberke így sok szórakoztató és vidám pillanatról gondoskodott.

C.R.C. alkémiai menyegzője

9 A nap-makrokozmosz életterülete

Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzőjének megbeszélése folytatásaként most olyan témáról kell beszélnünk, melyről Szellemi Iskolánkban fennállása óta még nem beszéltünk. Ez a téma teljesen új fényt vet a folyamatra, amelyet a gnosztikus Szellemi Iskola a tanulóival végez. A magyarázat itt szükségessé vált, mert az alkémiai menyegző negyedik napja szembesít minket ezekkel a dolgokkal, s nem lenne helyes a szöveget lepel alatt hagyni.

Odáig jutottunk, hogy C.R.C. felmehetett a spirálmeneten, a csigalépcsőn, beléphetett a tobozmirigy szentélyébe, s ott a király és királynő teljes fényességét nézhette.

A szöveg azzal folytatja, hogy a jelöltek csoportjának vezetője, az Alkémia Leány a királyi pár előtt beszédet mond, és kéri, hogy a jelöltekkel kapcsolatos feladatát befejezettnek tekinthesse. A beszédre az öreg Atlasz válaszol.

A társaság ezután másik terembe vonul, ahol három pompás királyi trónok állnak félkörben; a középső a másik kettőnél valamivel magasabban.. Az első trónon ősz szakállú öreg király ül, felesége azonban fiatal és szép. A harmadik trónon közepes korú fekete király ül, mellette lefátyolozott, finom alkatú anyóka, a középső trónon pedig két babérkoszorús fiatal. Fölöttük nagy, értékes korona függ. C.R.C. a fiatalokat nem találja olyan magasztosnak, mint várta. Úgy látszik, kissé csalódott. A kis Cupidót is meg kell említenünk, aki szintén ott repked, s mindenekelőtt a korona környékén tombol. Az elbeszélést itt egyelőre megszakítjuk, s elgondolkozunk.

Ha gyerek születik, akkor ez a lény a földön meglévő megvalósítási lehetőségek életterületéről származik. Ezért vagyunk mi, természetszülte emberek, szó szerint és testileg földből, porból, földiek.

A körülvevő mikrokozmosz, mely minket, természetszülte embereket befogadott, a mikrokozmoszoknak olyan osztályához tartozik, amelyik szintén teljesen a Föld világtérségéből magyarázható.

A természetszülte személyiség és a mikrokozmosz között csak az a különbség, hogy a mai életfázis személyisége halandó, a mikrokozmosz pedig nem. Minden személyiség tapasztalatai belevésődnek az aurikus lénybe; a lipika, a mikrokozmikus világmindenség mágneses pontjai képezik az élet könyvét. A mikrokozmosz így idővel hatalmas tapasztalati kincsre tesz szert, különösen a dialektika miatt, melynek jellemzője a múlandó, a tarthatatlan, s így a valótlanság.

A valótlanságnak persze célja és értelme van. Azt bizonyítja, hogy a Logosz ezt nem valóságnak, nem feladatnak és nem célnak szánta. Mihelyt egy lény ezt kísérli meg, a dialektikát tartja a célnak, azonnal kristályosodás, megkövesedés keletkezik, amit össze kell törni, s azonnal le is rombolnak! Ezt a lerombolást és összetörést nevezzük mi halálnak, mert ez a közjátékokkal teli dialektika végrehajtója. Valójában minden szenvedés abból ered tehát, hogy a földi ember a valótlanhoz ragaszkodik. Reméljük, hogy az olvasó mindezt megérti.

Fel lehet tenni a kérdést, hogy akkor mit akartak a természetszülte mikrokozmosszal és a természetszülte személyiséggel, ahogyan azok a nagy földi területen jutnak kifejezésre?

A Föld, a mi világunk, rendkívül titokzatos bonyolultságával - ezt jól meg kell érteni - maga szintén nem cél. A Föld egy bolygó, és egy naprendszer része. És ez a Naprendszer, mint magasabb egység, mint mérhetetlenül nagy, magasztos alkotóterület, ad útmutatást nekünk. Mint egység, hatalmasan ragyogó, mindent átfogó világosság gömbje, szintén gömbalakú, tehát magasabb életterület, másik kozmikus terület, amelyben egészen más életrend uralkodik, amelyet nem hasonlíthatunk a dialektikus természethez. Ennek a nagyobb egységnek a rendjét nevezzük mi az élő lélekállapot Rendjének.

Most pedig elsősorban az a fontos, hogy a természetszülte személyiség, melyet a természetben született mikrokozmosz vesz körül, erre a magasabb életrendre törekedjen és ezt kívánja. Ebből nem hiányzik a logika. Mert ha az ember valaminek felismeri a valótlanságát, bizonyos pillanatban átlátja a dolgot, akkor először megkísérli azt valósággá tenni, míg be nem látja ennek a lehetetlenségét, a kísérletet abba nem hagyja, s végül az élő lélekállapot világa felé fordul. Ez viszont nem a tükörszféra, nem a halottak birodalma, mert az csak az a terület, ahol a lény mégis megpróbálja előző életállapotának az árnyékával a valótlanságot valósággá tenni.

Az élő lélekállapot világa azonban a naprendszer makrokozmikus életterülete. Az élő lélekállapot világába való belépéshez nem kell másik bolygóra vagy a Napra átköltözni, hanem annak az életterületnek részesévé válni és abba merülni, amelyik a naprendszer egészéből áll. Mivel a Föld ennek a nagy rendszernek a része, és a mikrokozmosz a földtől származik, érthető, hogy a magasabb, egészen más életterületen való megszületés vágya minden lényben megvan. Ha ez a veleszületett vágy, az igazi emberi rendeltetésre való vágyakozás feléled, akkor ezzel párhuzamosan erősen csökken (vagy megváltozik) az érdeklődés a dialektikus terület, a természetszületés térsége iránt.

És az új vágyakozásnak ez az állapota, ez az új kedélyállapot, ez az új tájékozódás az új lélekminőség, az új, igazi lélekirányulás. A valótlanság iránti érdeklődés megcsappan vagy eltűnik, s feléled az érdeklődés az ember igazi rendeltetése iránt. Mivel a lélek csak lelkesítés, mely a lényt motorszerűen bizonyos irányba tereli, bizonyos cél elérésére ösztönzi, a lélek nem a végső fázis, hanem egy erő, egy lehetőség, hogy a végső fázist, bizonyos célt el lehessen érni.

Ezt a célt a lélek bizonyos minőségével, fajtájával lehet elérni. Aki tehát elérte a léleknek ezt az új állapotát, vagy útban van efelé, az az életnek teljesen új nézeteivel találkozik, amelyek a Napmakrokozmosz életterületéhez tartoznak.

Az ilyen ember mikrokozmikus létében először találkozik a szellem lényegével, mely a bármilyen formában és területen is megnyilvánult élet egyetlen célja.

Csakis ekkor kezdődik valóban Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzője. Ez a legmagasabb valóság csakis akkor kezdődik, csakis akkor kezdődhet, ha az új vágyakozás állapota, az új lélekállapot elég erős. Mert csak ez az új állapot hoz létre bizonyos változást az ember főszentélyében.

Ez egy nagyon jelentős változás, ami a tobozmirigy- agyrészen belül is és kívül is végbemegy!

A tobozmirigynek van sugárzása és aurikus lénye is. Itt a mikrokozmoszban lévő mikrokozmoszról beszélhetnénk. Az új vágy miatt, az új lélekállapot miatt a tobozmirigy-aura másképpen kezd lélegezni. Más erők és más sugárzások hatolhatnak be. Most legelőször is arra lesz szükség, hogy az új sugárzások megerősödjenek, lerögződjenek az oly nagyon megkövesedett testben, és egészen a személyiség és a mikrokozmosz rendszeréig hathassanak.

Először is, amint láttuk, az új sugárzásoknak a hét agyüregben való alapvető lehorgonyzására van szükség. Ezt a hét agyüreget a hét tükörnek, vagy a hét súlynak is nevezik. Érthető tehát, hogy az ösvényen haladást állító jelöltnek be is kell bizonyítania, hogy a szellem ösvényének ezt az alapvető követelményét betölti-e. Ha betölti, akkor a szellem hét sugara be tud lépni a főszentélybe, hétszeresn tükröződhet a szívben, és belevetítheti magát az idegrendszernek mind a negyvenkét plexuskörébe. Ekkor nyilvánul meg a szellem hétszeres érintése a földszülte ember egész lényében. Akkor a Földlogosz Istennek egy gyermekét nemzette. És ez a gyermek ekkor felmehet a csigalépcsőn, a csavarmeneten egészen a tobozmirigy-auráig, hogy ott megnézze a csodát, s elkezdhesse Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzőjét.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,