Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II

10. A hat királyi személy

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II


10 A hat királyi személy

Aki képes lelke minőségét a megbeszélt értelemben megvalósítani, s így feltárni a felfelé vezető spirálist, hogy beléphessen a tobozmirigy-központba, az a leghatalmasabb észlelőközpontot kelti életre, mellyel az ember egyáltalán rendelkezhet.

A tobozmiriggyel nem csak úgy lehet látni, mint a normális szemmel, hanem ugyanakkor az észlelt dolog képét és benyomását, sugárzásokat és erőket is fel lehet venni és lerögzíteni a rendszerben. Ez történik ugyan a szemen keresztül is, de kerülőúton.

Ezért beszélnek itt több teremről, amelyekről az alkémiai menyegző többi napjain még hallani fogunk. Egy terem tartozik tulajdonképpen magához a tobozmirigyhez, egy másik pedig, a homlokcsont mögötti nyílt terület, a tobozmirigy aurájában van. Ott tehát, ebben a még teljesen ismeretlen rendszerben, a jelöltet a királyság lényeges erejével szembesítik, a szellem általi egyetlen központi érintkezéssel, ahogyan az a makrokozmoszban jut kifejezésre.

Ennek az erőnek megkülönböztethetően két hatása, két nézete van, pozitív és negatív, hímnemű és nőnemű nézete. Az alkémiai menyegző itt királyról és királynőről beszél. Az az iker-erő ez, mely oly sok természetrendben fellép és szükséges, mert a pozitív, hímnemű nézet lehetővé tevő, a negatív, nőnemű nézet pedig szülő, megvalósító. Ezt az abszolút egymáshoz tartozó két sugarat tehát bizonyos pillanatban belevezetik a jelöltbe. Azért tudatják velünk, hogy Rózsakereszt Keresztély és jelölttársai a királyt és a királynőt láthatták teljes pompájukban, s hogy ennél az első találkozásnál a belőlük áradó ragyogó pompa mély benyomást keltett bennük. Amikor pedig az öreg Atlasz - akiről még beszélni fogunk - néhány szóval köszönetet mond a jelölteknek, s ezután a Leánnyal kimennek a teremből, a boltíves kijáratnál három gyönyörű királyi trónt látnak, melyek közül a középső valamivel magasabban áll. Minden trónon két személy ül, összesen tehát hatan vannak:

1. egy ősz szakállú öreg király;

2. fiatal, szép felesége;

3. középkorú fekete király, és

4. egy lefátyolozott, finom alkatú idős asszony;

5. és 6. a középső trónon a két fiatal.

Nézzük meg, hogy ez a hat személy mit ábrázol a negyedik nap folyamatában.

Először az öreg királyt látjuk, aki a lény, a megnyilvánult ember érettségét és tapasztalatait jelképezi. Mennyi személyiség-életrekeltést élt már át mikrokozmoszunk Föld-anyánkon vezető útján! Milyen nagy mennyiségű tapasztalat halmozódik már a mikrokozmosz aurikus lényében! Nos, e tapasztalatok összegét most a jelölt rendelkezésére bocsátják. Érthető, hogy aki felemelkedett a hétszeres megszabadító út negyedik napjáig, annak ezt a tapasztalati kincset egészen másképpen kell használnia; és használja is.

Ezért látjuk az agg király mellett a szép fiatal királynőt, mint a sok új lehetőség megszemélyesítését, amit az életútján már tudatosan haladó jelölt az önmegvalósítás ösvényén felhívott.

Másodszor a középkorú fekete fejedelmet látjuk, mellette a lefátyolozott idős asszonnyal.

Ez bizonyára a keserűség nagy, tele kelyhének a képe, melyet az alakulóban lévő embernek kellett kiürítenie korszakok óta tartó útján az anyagon és éjszakán át.

Fekete - az éjszaka és sötétség jele.

Fekete - a gyász jelképe.

A fekete a fájdalom, vezeklés és tisztulás képét tartalmazza.

A fekete a sok bűn és a helytelen életmód jelképe is.

Ezáltal is mennyi érettségre tett szert a tévelygő, alakuló ember! A tapasztalat gyümölcse, a keserűség aratása!

Ez azonban mind a középen ülő fiatal pár javára válik. Még nincsenek megkoronázva, mert a fáradozás vívmánya, az eredmény a győzelemnek egyelőre csak a lehetősége. Így még csak a babérkoszorú van fejükön. De a szép, értékes korona már fölöttük függ.

Ez a két fiatal a lehetővé vált nagy, új dolog főszereplője: teljesen királyokká kell tenni őket! Ezért jelenik meg most Cupido is, a szellem szeretetsugárzása, amelyet a régi bölcsesség Fohatnak is nevez. Ezzel az új elektromágneses életerőre utalnak, mely a jelöltet új létállapotában teljesen körülfogja, mindenütt jelen van, minden dolgot és nézetet érint, s így mindent megújít és lehetővé tesz.

Valamelyest félrevontuk tehát a fátyolt ezekről a látszólag mellékes dolgokról, s látunk valamit a valóságból, a nagy ünnepből, mely az alkémiai menyegzőnek ebben a fázisában kezdődik.

A megbeszélt jelenetben figyelmünket még a trónok mögött ülő idős férfiak csoportjára is terelik. Ez a kép is klasszikus. Ők az elkövetkező folyamatokban szerepet játszó sok érett és finom erőt ábrázolják, olyan sugárzásokat, melyek a világmindenség alapítása óta léteznek. Ezeket az öregeket nevezi az egyetemes tan a Nagyon Öreg segédeinek.

Ki az öreg Atlasz? És ki a Nagyon Öreg?

Ha a megbeszélt iker-erőt, a királyfit és királylányt, akiket a tökéletes fejedelemséghez kell elvezetni, belevezetik a jelöltbe, akkor ugyanabban a pillanatban az az alak is megnyilvánul benne, akit a szöveg az öreg Atlasznak nevez. Az öreg Atlasz az a meghatározott hatóerő, mely a szent Nagyon Öregből megy ki annak a vezetése alatt. Ki kell jelentenünk, hogy ezt a szent erőt csak azoknál a tanulóknál lehet megtalálni, akik minden szabály betartásával valóban a szellem uralmára, királyságára törekednek. Az öreg Atlasz jelenléte a jelöltben az elsőkézből eredő ismeretek megszerzésére ad lehetőséget. A jelölt őbenne talált mesterére!

A szent Öreg, akivel különösen a hatodik és hetedik napon találkozunk, ha megjelenik, mindig a rendszer legmagasabb szentélyeiben tartózkodik. Máshol sehol sem található.

Ő a legmagasabb kapus, a kapu őre, az eredeti szellemember, a Szent Szellem, az isteni Fiú, Ő a Szellem egyetlen, alapvető ereje, mely dupla sugárban fejezi ki magát: elvont értelemben Isten háromsága, melynek a jelöltben határozottá kell válnia; a jelölt tobozmirigyközpontjában az öreg Atlasz személyében ölt alakot. Ezt a szellemembert, vagy isteni fiút, második mikrokozmosznak mondhatnánk, amelyben magas, pompás élet ragyog, mely csakis a napmakrokozmoszban tud kifejezésre jutni.

Nézzük meg most az alakulást ennek a Nap-Fiának, az Istenség Fiának a szolgálatában.

Először a földterületen képeznek ki egy csodásan és nagyszerűen szerkesztett testet. Ebbe a testbe aztán lelket lehelnek az egyetlen lélek anyagából, amelyről oly részletesen beszéltünk. Ennek következtében egyetlen céljára, magas rendeltetésére irányul. Útnak indul, és belép a bárkába.

A testben élet van, és a test maga is élet.

És a lélek az élő valóság.

Ez a kettő aztán az alkémiai menyegző negyedik fázisában megkapja az eredeti, nekik szánt szellemi életet. Az öreg Atlasz leereszkedik, s bizonyos pillanatban benne van a rendszerben. Így egyesült a három: test, lélek és szellem; szellem, lélek és test. Ha pedig az így újra igazi emberré emelkedett lényben ünnepelni lehet ezt a Hármas Szövetséget, akkor ő a további folyamatokat - bármilyen hatalmasak és nagyszerűek is azok - bizonyos tekintetben már mellékeseknek nézi.

Felfelé vezető útján a test sok tapasztalaton ment át, sokszor megcsorbult, gyakran érte kristályosodás.

A lélek pedig nagyon belefáradt a mérhetetlen és csaknem vég nélküli megerőltetésekbe.

Most azonban minden megújul! Mert az Istenség Fia, az Eredeti, a Tiszta leszállt a rendszerbe, hogy minden sebet begyógyítson, és az elvi hazatérést tökéletessé tegye, mégpedig hatalmas alkémiai változással, egy nagy folyamat segítségével: az alkémiai menyegzővel!

Végül utalni szeretnénk a szentírás néhány ismert részletére, hogy a megbeszélteket még közelebbről lássuk. Gondoljon Jánosra Páthmoson. Amikor azzal találkozik, aki kijelenti: „Én vagyok az alfa és az omega, az első és utolsó, aki a hét arany gyertyatartó között jár”, akkor a szent Öregről, a bőség Fiáról, az Istenség Fiáról van szó, aki Jánosban élő valóság lesz.

Amikor pedig a lélekembernek ez a szellem-beereszkedése megbízást ad a hét levél megírására, akkor arról a munkáról van szó, ami a szellem hét sugarával kezdődik, és érvényesíteni kell egészen a győzelemig. Amikor pedig a jelenések könyvének végén a szent városról beszélnek, amelyet János a mennyekből lát leszállni, akkor az nem más, mint utalás az új életállapotra a Nap-makrokozmoszban, az ígéret földjén.

Azt is mondtuk, hogy a szent Öreget a Szent Szellemmel is azonosíthatjuk. Az olvasó tudja, hogy szentelés gyógyulást jelent. Ha tehát a Szent Szellem ömlik ki egy emberre, akkor az kivétel nélkül mindig az a szellem, mely a megbeszélt módon lép be a jelöltbe, mely a főszentélyben akar lakni, s azért jön, hogy így lehetővé tegye az igazi szentelést, mely a gyógyulás, vagyis a transzfigurálás, az igazi emberréválás, vagyis C.R.C. alkémiai menyegzője. Ez a szellem soha sem ömölhet ki olyanokra, soha sem lép és nem is léphet kapcsolatba olyanokkal, akik nem járták be lélekmegújítás segítségével a valóban felfelé vezető spirálist.

Aki ezt a szellemet még nem birtokolja, az a szellem áldásos, transzmutált erejét nem tudja kiküldeni másokra, akiknek az még hiányzik. Ezt a szellemet nem lehet mantramokkal felhívni - ha még nincsen jelen. Ha mégis megpróbálják, akkor mindig más erőt szabadítanak fel: valami tükörszféra-erőt. Gondoljanak itt a teológusok és az egyházi papság gyakorlatára.

Ha pedig az Egyetemes Gnosztikus Láncnak egy követe, a Nagyok egyike jön el az emberiséghez, hogy az ösvényről beszéljen, és az emberek ragaszkodni akarnak hozzá, akkor érthető, hogy bizonyos pillanatban kijelenti, ami a Jánosevangéliumban áll: „Jobb nektek, hogy én elmenjek. Utánam eljön hozzátok a Vigasztaló, a Szent Szellem. Az fog rólam tanúskodni”.

Az ember Jézusnak megvolt a Krisztusa. Gautámának megvolt a Buddha. Nekünk is birtokolnunk kell a szent Öreget, a bőség Isteni Fiát. Ezért mondja János 1. levele (5. rész):

„Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ki menekülhet meg a világ markából az Atyához vivő lélekútján? Csakis az, aki belülről abszolút tudja, hogy Jézus kapcsolatban van a bőség Fiával, és így jött hozzánk Jézus Krisztusként. Ő az, aki nem csak vízzel jött, hanem vízzel és vérrel, vagyis kenyérrel és borral. És a Szellem az, mely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság.”

Ezért könyörgünk! Ez a Szellem, ez a szent vigasztaló legyen meg mindannyiójuknak!


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,