Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II

11. Az oltár és kellékei

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II


A főurak előtt egy kicsi, de rendkívül értékes oltár állt, itt-ott bearanyozott fekete bársony könyvvel. Mellette kis gyertya pislogott elefántcsont tartóban. Holott nagyon rövid volt, mégis állandóan égett, s ha Cupido viccből nem fújt volna rá időnként, esetleg nem is vettük volna észre, hogy ég. A gyertya mellett gömb állt, mégpedig művészi módon magától forgó égbolttal, továbbá kis óra ütőszerkezettel, amelyen kicsiny kristály-szökőkút volt. Ebből állandóan vérvörös, világos víz folyt. Végül egy koponya is feküdt ott, amelyben olyan hosszú fehér kígyó mozgott, hogy mialatt teste minden más köré tekeredett, a farka mégis az egyik szemben volt még, mire a feje a másik szemen bement; így soha sem hagyta el halotti koponya-lakhelyét. Amikor Cupido piszkálni akarta egy kicsit, oly gyorsan tűnt el rejtekében, hogy csodálkoztunk.

C.R.C. alkémiai menyegzője

11 Az oltár és kellékei

a menyegzői teremben

Mielőtt folytatnánk a negyedik nap megbeszélését, az olvasó figyelmét az egyik kihagyott szakaszra kell irányítanunk. Ez Alkémia Leánynak a királyi pár előtt tartott beszéde, miután a jelöltek beléptek a menyegzői terembe. E beszéd néhány részletén el kellene gondolkodnunk, mert az előbbiek után valószínűleg érthetőbek is lesznek.

Azt mondják például, hogy „ezek az urak életük kockáztatásával jöttek el ... király és királynő őfenségeik dicsőségére...” Továbbá azt, „...hogy többen olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek Őfenségük birodalmát megnövelhetik...”

A figyelmet most azért tereljük ezekre, mert világossá akarjuk tenni az okkult módszerek veszélyességét és végzetességét, amelyekkel ezt a csodás tobozmirigyrendszert akarják valamilyen módon erőltetni. Ennek a következménye ugyanis a rendszer teljes megsemmisítése lenne, amivel a már meglévő emberi minőségek is megsemmisülnének. A börtönből kivezető út ekkor eltorlaszolódna.

Ha az elrettentően hosszú útra gondolunk, amelyet a testi embernek kell a Föld fejlesztő-területein bejárnia, akkor érthető a kijelentés, hogy az urak a menyegzői teremhez vezető utat életveszélyben vágták maguknak, minden veszéllyel dacoltak „királyi őfenségük dicsősége érdekében”, s hogy „legtöbbjük rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek őfenségük birodalmát gyarapíthatja”. Ezzel azt fejezik ki:

1. hogy a Szent Szellem kiárasztására való vágyakozás tiszta és őszinte volt mindig is;

2. hogy az előírt úton haladtak, vagyis a lélekújjászületés ösvényén önmaguk teljes kiszolgáltatásával, teljes odaadással, s ennek következtében találták meg a felső termet, miután bebizonyították, hogy a fej hét chakrája, a hét súly, el tudja látni feladatát.

Az olvasó figyelmét fel kell hívnunk ezekre a dolgokra, mert azt mondtuk, hogy ami beáramlik a tobozmirigyrendszerbe, az a fej hét tükrén át a szívbe, az idegrendszerbe, és a test minden életfontosságú szervébe vetítődik.

A tobozmirigyszerv - mint mondtuk - lélegző és észlelőszerv. Ezzel lélegezzük be a pránát, amelyből állunk és élünk - ez a prána akár pozitív, akár negatív, akár jó, akár rossz. Egész létállapotunk - az utolsó atomig - megegyezik ezzel. Létvalóságosan teljes egyensúlyban vagyunk tehát a belélegzett pránával. Ezért nagy veszély rejlik abban, ha a tobozmirigyet úgy befolyásoljuk, hogy már csakis a haláltermészet jobbágyai és követői lehetünk.

Minden időkben voltak kábítószerek, füstölők és lélegzési gyakorlatok, amelyekkel a belső elválasztású mirigyeket, az idegétert és a kígyótüzet lehetett irányítani és kényszeríteni, s olyan helyzetbe hozni, amelyben különleges célokra lett alkalmas. Azok a módszerek is nagyon negatívok és veszélyesek, amelyekkel a test befolyásolásával hatnak a tobozmirigyre bizonyos célok elérése érdekében. A tömjénfüst bódító hatása például a tobozmirigy-agyrészt az egyházi mágia befolyásának nyitja meg.

Ezekkel az okkult ügyeskedésekkel nem kellett volna feltartani magunkat, ha nem terjedt volna el az utóbbi években mindenféle úgynevezett gyógyszer és gyógymód, melyet erősen propagálnak és alkalmaznak, s amelyeknek végül nem lehet más eredménye, mint a tobozmirigyrendszer teljes elfajulása. Ezért helyénvaló a figyelmeztetés.

Mert ki nincsen manapság mindenféle idegfeszültségnek, élet- és létkonfliktusoknak kitéve? Ezekből viszont mindenféle testalkati nehézségek keletkeznek. Ezt az a tény okozza, hogy auránkba és tobozmirigyünkbe számtalan dialektikus és eonikus, tehát természetes sugárzás hatol be, amelynek következménye aztán az egész rendszerben megmutatkozik. Ha ennek a következményeit negatív módszerekkel próbáljuk megszüntetni, de az okokat nem szüntetjük meg, akkor a tobozmirigy elfajul. A szabadságnak ez a kapuja beomlik!

A tobozmirigyrendszernek a természetbefolyásokkal szembeni lezárására és a bőség Fiával szembeni megnyitására ezért csak egyetlen lehetőség van: a lélek újjászületése. Csak az ezzel foglalkozó és ehhez csatlakozó pszichológiai gyógymódok lehetnek hasznára a jövő emberének.

C.R.C. alkémiai menyegzője a negyedik nap tanulóinak figyelmét erre a páratlan gyógymódra irányítja, mely minden betegségnek és szenvedésnek véget vet. Ha az olvasó felfedezi, hogy a jelöltek a további fejlődés folyamán milyen folyamatoknak lesznek alávetve, akkor mindezt jobban megérti.

Nyomatékkal ki kell jelentenünk: ne gondolja, hogy a lélek újjászületéséért folytatott küzdelem az egyetlen harc, amelyet végig kell vívni. Ha pedig ez a kijelentés Önt megdöbbenti, akkor Pál szavait kell idéznünk: „Jézus Krisztus evangéliuma csak az erőseknek való!”

Vegyék figyelembe, hogy Pál nem valami lélekmisztikus Jézus evangéliumáról beszél. Mert olyan evangélium nincsen, habár azt nagyon sokan szeretnék. Jézus Krisztusról beszél! Ez a lélekember, akiben megjelent a bőség Fia. Csakis ekkor kezdődhet el a nagy alkimisztikus regenerálódás.

Ez aztán a keresztút, mely a Jordánnál kezdődik, ahol a szellem galamb képében száll le Jézusra, az Úrra. Ez a keresztút pedig az új életállapotban, a napmakrokozmoszban való feltámadással végződik.

Figyeljenek fel rá: a szellem beereszkedése a főszentélyben történik. És a feltámadás is a főszentélyben történik!

E két folyamat között vezet a keresztút, a rózsakereszt útja. Gondoljon ebben az összefüggésben a „Rózsakereszt Keresztély” névre is. A Krisztus felvétele után, a szellem megszületése után lehet a rózsakeresztet jó véghez vinni.

Ezek után az olvasót újra a tobozmirigytérbe vezetjük, ahol a három királyi párt nézhettük.

Ha körülnézünk, értékes kis oltárt is látunk. Ezen fekete bársony könyv fekszik, néhány helyen arannyal kiverve. Mellette elefántcsont gyertyatartó áll, melyen nyugodtan és egyenletesen ég egy lángocska.

Továbbá éggömböt látunk, mely forog, mint valami óramű; egy kristályszökőkút is van, amelyből vérvörös folyadék buzog; végül pedig koponya fekszik ott, benne csúszkáló fehér kígyóval.

Ebben a teremben még furcsa képeket is felfedezünk, amelyek mozognak és különös dolgokat művelnek. Próbáljuk meg felderíteni ennek a leírásnak az értelmét.

Egy oltár az áldozat helye. Ebből az következik, hogy a tobozmirigyközpont királytermének a tökéletes áldozat, a teljesen új, csak most lehetővé vált áldozat helyének kell lennie. A szellem-, lélek- és testnézetet, melyek most össze lesznek kapcsolva, magunk teljes feláldozásával alkémiailag az igazi, új, isteni emberré kell változtatni. Ezért látjuk az éggömbbel szemben az elefántcsont gyertyatartót nyugodtan égni. Itt nem földgömbről van szó, hanem éggömbről, a Napmakrokozmosz hatalmas képéről.

Hogy ennek az áldozatnak a vér áldozatának is kell lennie, azt a szökőkút is bizonyítja. Az örökkévalóságnak meg kell nyilvánulnia az időben, és az időből az örökkévalóságnak kell kiemelkednie. A fejlődésnek ezen az útján pedig vannak bizonyos döntő időpontok. Erre emlékeztet az óramű.

Hogy pedig itt valóban élet vagy halál kérdéséről van szó, az egyrészt a koponyából adódik, másrészt a fekete bársony könyvből, amelybe az oltár jelképessége szerint be kell írni azoknak a nevét, akik az oltár előtt állva meg akarják hozni önmaguk teljes feláldozását.

A fehér kígyó pedig, mely a koponya-támaszpontjából az egész oltáron mozog, az állandóan ható isteni bölcsességet ábrázolja, azt az isteni bölcsességet és tökéletességet, a teljes, maradéktalan újjászületést, az abszolút halhatatlanságot, amit Isten Szellemében meg kell valósítani.

Így mutatja meg az alkémiai menyegző az utat, amelyen az életet a halálon keresztül lehet elnyerni: nem úgy, hogy ebből az ösvényből dogmát csinálnak, hanem azzal, hogy az ember bejárja ezt, mint az önmegvalósítás folyamatát. Ez az oltár mélyebb értelme.

Ebben az összefüggésben Jézus Krisztus ismert szavait idézzük: „Aki el akarja veszíteni az ő életét énérettem, az elnyeri azt”. És ez az oltár, az én áldozati helye a hat királyi személy előtt áll a tobozmirigytérben, mely törvényszéknek és a kivégzés helyének rendeltetett, ahogyan később látni fogjuk.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,