Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II

13. Az apródok és leányok

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II


Pillanatnyilag elégedettek lehettünk, s elmentünk a Leányainkkal. A zenészek is újra megjelentek, s levezettek a csigalépcsőn, miután az ajtót gondosan lezárták. Amikor újra a terembe értünk, azt mondta az egyik leány:

- Nővérem, csodálkozom, hogy ennyi ember közé merészkedtél.

A minket vezető Leány pedig azt felelte:

- Senkiért sem aggódom annyira, mint ezért.

Amivel énrám célzott, s ez szíven ütött, mert megértettem, hogy korom miatt gúnyolódott. Valóban én voltam a legidősebb. De azonnal azzal az ígérettel vigasztalt, hogy ha továbbra is jól viselkedek vele szemben, akkor ettől a tehertől megszabadíthat engem.

Időközben asztalra került az étel, s mindenkit a saját Leányzója mellé ültettek. Ezek, kedvesen elbeszélgetve, elszórakoztattak minket, úgyhogy az idő gyorsan telt. Hogy mi mindenről volt szó, s hogyan tréfáltunk egymással, azt nem szabad elárulnom. Leginkább azonban a művészetről volt szó, s volt alkalmam megállapítani, hogy fiatalok és idősek is járatosak voltak ebben. Ezalatt sokat tépelődtem, hogyan lehetnék újra fiatal; mert ez a probléma szomorított egy kicsit. A Leány észrevette ezt, s megszólalt:

- Veszem észre, mi hiányzik ennek a fiatalembernek. Fogadjunk, hogy ha ma éjjel nála aludnék, holnap vidámabb lenne.

Mire a többiek nevetni kezdtek, s holott én fülig el

pirultam, mégis nevetnem kellett állapotomon.

Egyikőnk azonban a rajtam ejtett sérelmet meg akarta bosszúlni a Leányon és kijelentette:

- Remélem, hogy nemcsak mi, hanem a többi leány is tanúskodik testvérünk érdekében, hogy vezető Leányzónk vele akar hálni ma éjjel.

- Szívesen tenném - mondta a Leány -, ha nem kellene nővéreim rosszallásától tartanom, hogy tudtuk nélkül a legszebbet és legjobbat választottam magamnak!

- Kedves nővérünk - mondta egy másik lány -, látjuk, hogy magas hivatalod nem tett rátartivá. Ha megengeded, hogy a jelenlévő urakat kisorsoljuk magunk között hálótársnak, akkor örömmel hagyjuk neked azt az előjogot.

Ezt mi tréfának vettük, s újra beszélgetni kezdtünk, de Leányzónk nem tudta abbahagyni ugratásunkat, s újra kezdte:

- Uraim, mi lenne, ha valóban kisorsolnánk, hogy ki kinél háljon?

- Na igen - mondtam -, ha elengedhetetlen, akkor nem utasíthatjuk vissza az ajánlatot.

Mivel elhatározták, hogy ezt az étkezés után tesszük, nem akartunk tovább asztalnál maradni, hanem felálltunk, s mindenki az ő leányzójával járkált le s fel.

- Ne úgy -, mondta a Leány, - hanem lássuk csak, mit hoz a sorsolás.

Erre elválasztottak minket. Először szóváltás keletkezett a sorsolás lefolyása miatt. Ez azonban csak látszat volt, mert a Leány nemsokára körbe állított minket, magával kezdve, úgymond, számolni fog, s a hetediknek mindig a következő hetedikkel kell majd megelégednie, mindegy, hogy leány-e vagy férfi. Cselre nem voltunk felkészülve, s így beleegyeztünk. Holott elég összevisszának véltük helyünket, a leányok mégis úgy álltak fel közöttünk, mintha már előre tudnák a helyüket. A Leány számolni kezdett, s amikor a hetedik megint leány volt, aztán újra meg újra, míg csodálkozásunkra minden leány ki nem léphetett a körből, anélkül, hogy egyetlen férfit is kiszámoltak volna, ott álltunk mi, szegény legények, hallgathattuk a csúfolódást, s be kellett vallanunk, hogy hagytuk becsapni magunkat. Ha valaki látta volna, hogy milyen sorrendben állunk, akkor az ég leszakadását tarthatta volna inkább lehetségesnek, mint hogy egyikőnkre sem kerül sor. Ezzel vége volt a tréfának, s hallgathattuk a leányok csufolódását.

Időközben a kis pajkos Cupido is odajött hozzánk. Mivel azonban most a Királyi Fenségek nevében lépett fel, hogy arany pohárból frissítővel kínáljon meg minket, mialatt Leányunkat kellett a királyhoz hívnia, s ezen felül meg kellett mondania, hogy most nem maradhat nálunk és szeretete pajkos jeleire, tréfáira sem sok alkalom adódott. Így illendő, alázatos köszönetünk kíséretében hagytuk elrepülni.

Társaimnak eközben a vidámság a lábukba szállt, s mert a lányoknak sem volt ez ellen semmi kifogásuk, nemsokára mind vígan táncoltak, amit szívesebben néz

tem, mint hogy én is részt vegyek benne. Társaim fürge lábai olyan ügyesen mozogtak, mintha ezt már régen csinálnák.

Néhány tánc után elnöknőnk, a Leány is visszajött, s arról adott hírt, hogy a művészek és segédeik Királyi Őfenségeiknek felajánlották, hogy tiszteletükre és szórakoztatásukra indulás előtt színdarabot mutatnak be. Ha mi is ott szeretnénk lenni és Királyi Őfenségét elkísérnénk a Napházba, az örömet okozna neki - ezt üzeni kegyesen. Erre legalázatosabb köszönetünket üzentük meg Őfenségének a felkínált megtiszteltetésért, s nemcsak ebben, hanem más tekintetben is felajánlottuk csekélységünk alázatos szolgálatát, amit a Leány meg is mondott Őfenségének.

C.R.C. alkémiai menyegzője

13 Az apródok és leányok

Az alkémiai menyegző negyedik napjának szövegét tanulmányozva figyelemmel követtük a spirálmenetet felfelé, amennyire képesek voltunk, s a menyegző jelöltjével a tobozmirigy-agyrészt tanulmányoztuk, hogy áttekinthessük a szükséges előkészületek után teljesítendő feladatokat.

Most pedig mind újra lemennek a csigalépcsőn, s az ajtót egyelőre gondosan lezárják! Ezután a látszólag könnyelmű és sikamlós közjáték következik. Ezek a kis szerelmi történetek - mondhatni - egyáltalán nem illenek ebbe az elbeszélésbe. Mielőtt azonban véglegesen ítélkeznénk, vizsgáljuk meg mégegyszer szövegünket. Ha egy szöveget valaha is erősen lefátyoloztak, hogy illetéktelenek számára abszolút elzárják a bejáratot, akkor ezeknél a részeknél.

Amikor a jelöltek a toronyszobából lemennek a csigalépcsőn, akkor, úgymond, a szűzek, vagy fiatal lányok kísérik őket.

Már korábban is szabad volt beszélnünk ezekről az alakokról. Az alkémiai menyegzőben szűzekről vagy leányokról, és apródokról van szó. Úgy látszik nagy számmal szerepelnek; minden jelöltnek megvan a saját leányzója és apródja.

Mit jelent ez?

Nos, ha valóban a gnosztikus rejtélyek jelöltjei lettünk és az új lélekállapotot elértük, akkor a tobozmirigynél törvényszerűen és természetesen gnosztikus világosságerő beáramlásáról beszélhetünk. Ennek a szellemi anyagnak eleinte két nézete van, pozitív és negatív, hímnemű és nőnemű. A régi kínaiak Yangról és Yinről beszéltek. Ez a két spirituális világosságerő, amelyet az alkémiai menyegző királynak és királynőnek nevez, átáramlik a személyiség egész rendszerén, s a csakrarendszeren és a sok érzékelőközponton keresztül a sugárzások és befolyások százaira oszlik. Így számtalan apród és fiatal lány szolgálja a Gnózist a jelöltben.

Az alkémiai menyegző nagy folyamatában haladó minden tanulónak saját fajtája, múltja és létállapota van a jelenségek nagy területén. Ezért van ebben az egyéni helyzetben sok különböző csakra-befolyás, melyek különösen és személyesen hatnak, melyek a jelöltnek segítenek minden ajtót kinyitni, vagy megbüntetik és feszültségeket keltenek benne.

Így érthető, hogy a gnosztikus rejtélyek minden jelöltjének megvan a saját apródja és leányzója. Apród és Leány az alkémiai menyegző elbeszélésében a yang és yin-erőknek a jelöltben megnyilvánuló minőségét jelképezi, melyek olykor együttesen hatnak, olykor csak az apród, mint lehetővé tévő erő, vagy csak a leány, mint megnyilvánító, megjelentető erő.

Miután tehát a jelöltek erős benyomást kapnak a toronyteremben folyó nagy munkáról, ahol láthatták a királyt és a királynőt, újra visszavezetik őket létállapotuk szintjére, s mindegyikhez egy Leányt szegődtetnek.

A továbbiakban arról adnak hírt, hogy a Leány, az előljárónő, Rózsakereszt Keresztély kora miatt gúnyoló- dik, de azzal vigasztalja, hogy ettől a tehertől, kora terhétől megválthatja, ha mindig jóban marad vele. C.R.C. hosszan gondolkodik erről; eközben a Leány újabb kijelentése zavarja meg, hogy „C.R.C. másnapra bizonyára vidámabb lenne, ha a Leány ma éjjel vele hálna”. Mindenki nevet, míg C.R.C. fülig pirul, s akaratlanul is nevetnie kell saját állapotán.

Ekkor az a jelenet következik, melyben bebizonyosodik, hogy a jelöltek és a leányok közötti szerelmi találkozásról szó sem lehet. A sors egészen másképpen dönt!

Lehet, hogy az olvasó érti ennek a komédiának a szándékát:

Ha a Hétszellem ereje, pozitív és negatív áramlat képében, kezd a jelöltben megnyilvánulni és rendszerében sok irányban hatni, akkor a természetszülte ember megszokott, normális énje, a régi irányulású létállapot egyáltalán nem léphet kapcsolatba ezekkel az áramlatokkal. A Gnózis sugarainak pozitív és negatív hatásai segítők, felvilágosítók és támogatók, de semmiképpen sem lépnek kapcsolatba olyasmivel, ami a haláltermészetből származik. Az új természet erői nem is képesek a régi természet erőihez csatlakozni.

Az ígéret mégis teljesen igaz marad, hogy az ösvényen járót megváltják elesettségétől, a halálhoz vezető dialektikus útjától (mily régen tévelyeg már az ember a bukott világban!). Mert a Hétszellem kétszeres megnyilvánulása velünk megy a beteljesülésig, anélkül, hogy a természetállapotot a legcsekélyebb mértékben is fenn akarná vagy fenn tudná tartani.

Az én semmit sem kap a saját érdekében ebből a szent tevékenységből. Az én mindent megkap, ha semmit sem akar saját magának.

Megmutatkozik tehát, hogy ezekben a dekaméronszerű történetkékben magas, nemes és nagyon vigasztaló igazság rejlik. A gnosztikus világosság minden utunkon kísér minket. Maga az isteni szeretet van bennünk. Ezt a Felséget azonban nem lehet, nem tudjuk megalázni.

Aki ezt a nagy igazságot képes megvizsgálni, megérteni és belülről helyeselni, az az elbeszélés végét is megérti.

Cupido, az isteni szereteterő jön be, hogy az ünnepi teremben összegyűlteket Királyi Őfenségük nevében arany serlegből kínálja meg.

Ha a megbeszélteket megértették, és a szentnek és a szentségtelennek az összekapcsolására egyetlen kísérletet sem tesznek, akkor világos lesz, hogy aki úgy áll a Gnózis befolyása elé, ahogyan azt fogadni kell, az a Hétszellem pozitív hatását nagyon felerősíti magában.

A menyegzői teremben a résztvevőkbe áramló Héterő hatalmas hatása miatt ezért uralkodik oly nagy öröm, mely élénk táncban jut kifejezésre. A menyegzőhöz közeledőkön új életritmus kezd uralkodni. A hangulat a felhívásban csúcsosodik, hogy vegyenek részt a Napház rendezvényén.

„Néhány tánc után elnöknőnk, a Leány is visszajött, s a művészek és segédeik ajánlatáról adott hírt, hogy Királyi Őfenségeik magasztalására és örömére indulás előtt színdarabot mutatnak be. Ha mi is jelen szeretnénk lenni, és Királyi Őfenségét elkisérjük a Napházba, akkor nagyon örülni fog... a folyosón kellett várnunk rájuk, ahová nemsokára kivezettek minket.”

A jelöltek és a leányok tánca a királyi menyegzőn az új kundalíni-erő sokirányú beáramlására vonatkozik, és a jelölt reagálására egész életútján. Élete minden szempontjába és nézetébe belevonja a Gnózist, mely egyenletes ritmussal érinti őt. Ezért mondja a szöveg: „társaim szárnyra kelt lábai oly ügyesen mozogtak, mintha ezt már régóta csinálnák”.

Így - másképpen nem is lehet - készültek fel a jelöltek a Királyi menyegzőre. Ezután következik a színdarab a Napházban, ahová a jelöltek útra kelnek.

A Nap háza a szívszentély. A Nap pedig - ugye ez érthető -, maga a király és a királynő. A szellemnek a szívben kell laknia, ha teljesen egyesült a lélekkel, ha a királyi menyegző valóban és tökéletesen ünnepelhető lett.

A tobozmirigy a hatalmas központ, az a hely, ahol a szellem belép. És a felfelé vivő csavarmenetnél a jelöltek felfedezték, hogy a király és a királynő már jelen van, bár még koronázatlanul.

Most pedig a rendszerbe beáramló sokféle kundalínisugárzás és a jelölt valóban alkalmazott életmódja közötti kölcsönhatásként kifejlődik a belépett szellemnek egy első, de még korlátozott beáramlása későbbi végleges lakásába, a Nap Házába, a szívszentélybe.

Miért történik meg ez a beáramlás?

Hogy a neofita, az újonc kedélyállapotát, lelkét teljesen ráhangolja az egész folyamatra, amelynek rendszeresen, fokozatosan ki kell fejlődnie. Ugye ismeretes, hogy különbséget teszünk a lélek és a tudó lélek között? A Szellemi Iskola sok tanulója hatolt át - hála Istennek - az új lélekállapothoz; az új lélek feléledt bennük és sugárzik. Ezt az új lelket azonban bizonyos irányra kell hangolni, tudóvá tenni, ennek ismerethez kell jutnia. Ezzel a folyamattal foglalkozik az ifjú gnosztikus Szerzet belső iskolája.

Az új lélek csak sugárzás. Ha a szellem nem irányítja helyes irányba, akkor a bizonytalanba téved, és a még meglévő én nagyon negatív cselekedetekre válhat hajlamossá.

A Negyedik Nap ecsetelt eseményében a Hétszellem tobozmirigyközpontba bevonult kundalíniáramlata közvetlen kapcsolatba lép a szívvel, ahogyan azelőtt a lélek kereste mintegy sóhajtva a felfelé kanyargó utat. Most pedig a lélekbe, a jelölt kedélyállapotába közvetlenül bevésik az alkémiai változás nagy folyamatát, hogy „a lélek ismerjen, ahogyan őt is ismerik”, tehát olyan kedélyállapota legyen, mely állandóan az igazi, szellemre irányuló tettre serkenti. Ezért beszélnek a szív előkészítésénél színjátékról, az eljövendő, nagyszerű munka ábrázolásáról, amit minden jelöltnek, mint közvetlenül érintettnek, bemutatnak.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,