Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II

14. Színdarab a napházban (I)

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II


Nemsokára jelentette, hogy rangunk sorrendjében a folyosón várjunk Királyi Őfenségére, úgy hogy rövidesen oda vezettek ki bennünket. Ott nem kellett sokáig várnunk, mert a királyi menet már készen volt, de most bármiféle zene nélkül. Elől az ismeretlen királynő lépkedett, aki tegnap volt nálunk, fehér atlasz-selyembe öltözve és értékes koronával a fején. Csak egy kicsiny keresztet hordott, mely egyetlen gyöngyből készült, amely éppen ma nyílt ki a fiatal király és menyasszonya között.

Utána két sorban a hat említett leány jött; ők a király kincseit vitték, amelyek a kis oltáron voltak. Ezután a három király jött, középen a vőlegénnyel, aki csak egy olasz szabású atlaszruhát viselt. Fekete tollal díszített kis kerek, fekete kalapot hordott, amelyet barátságosan megemelt előttünk, hogy kegyes örömét mutassa. Meghajoltunk előtte, meg a többiek előtt is, ahogyan tanácsolták nekünk.

A királyok után a királynők jöttek, közülük kettő ékesen öltözve. Csak a középső volt szintén feketében. Az ő uszályát Cupido vitte. Ezután nekünk intettek, hogy álljunk be a sorba, majd a Leányok jöttek, míg a menetet az öreg Atlasz zárta le. Ilyen sorrendben értük el végül gazdagon díszített folyosókon a Napházat, hogy ott a király és a királynő mellett, egy nagy emelvényről nézhessük a színdarabot. Mi a királyoktól jobbra álltunk tisztes távolságban, míg a leányok a baloldalon álltak azok kivételével, akik a király hatalmi jeleit kapták; ezeket fent külön helyre vezették. A többi szolgáknak lent az oszlopok közötti állóhellyel kellett megelégedniük.

Mivel a színdarab jelentős és elgondolkoztató, rövid leírását nem szabad kihagynom:

Először egy öreg király jelent meg, akinek trónja elé kis ládát hoztak azzal a magyarázattal, hogy a vizen találták. Amikor kinyitották, egy kis gyereket találtak benne, néhány ékszerrel, meg a királynak címzett, lepecsételt pergamen-levéllel. A király azonnal kinyitotta, s olvasásakor sírva fakadt. Szolgáinak bejelentette, hogy a mórok királya megtámadta és bevette unokanővére országát, s a gyerek kivételével minden királyi utódot megölt, holott fiát mindig is annak lányával akarta összeházasítani. Erre megesküdött, hogy a mór és szolgái örök ellenségei lesznek, s a történteket megbosszúlja rajta. Ugyanakkor megparancsolta, hogy a gyereket szeretettel és gondosan neveljék fel, s készüljenek fel a mór elleni harcra. Ezekről az előkészületekről, s a lány felneveléséről (akit később egy öreg tanító gondjaira bíztak) szólt az egész első felvonás, tele finom és tanulságosan szórakoztató történetekkel.

Közjátékként egy oroszlánt harcoltattak egy griff ellen, aminél persze az oroszlán győzött.

A második felvonásban a mór lépett fel, egy fekete, ravasz férfi. Nagy bosszúságára megtudta, hogy gyilkosságát felfedezték, s hogy egy lány csellel megmenekült előle. Ezért azon gondolkozott, hogyan győzhetne le egy ilyen hatalmas ellenséget ravaszsággal, amire aztán éhínség miatt hozzá sodródott emberek nyújtottak neki lehetőséget.

Amikor a lány aztán minden várakozás ellenére újra a kezébe került, azonnal megfojtatta volna, ha csodás módon nem csapták volna be a saját szolgái.

Így ez a felvonás is a mór diadalával végződött.

A harmadik felvonásban a király nevében nagy sereget állítottak össze a mór ellen, melynek vezetését egy öreg, bátor lovagra bízták. Ez betört a mór országába, kiszabadította a lányt a toronyból és új ruhákkal látta el. Erre gyorsan szép emelvényt csináltak, s arra ültették a lányt. Nemsokára tizenkét királyi követ jelent meg, akiknek a lovag beszédet mondott, arra utalván, hogy legkegyelmesebb ura, a király a lányt nemcsak másodszor is megmentette a haláltól és királyi módon neveltette (habár nem viselkedett mindig úgy, ahogyan kellett volna), hanem Királyi Őfensége mindenekelőtt fia feleségének szánta, s hogy ezt az eljegyzést most kegyesen valóra akarja váltani, ha a lány kötelezi magát Őfensége következő feltételeit elfogadni. Erre egy okmányból néhány szép törvénycikket olvasott fel, melyeket igazán érdemes lenne felsorolni, ha ez nem vezetne el túl messze minket. Végül a leány megesküdött, hogy azoknak tökéletesen eleget tesz, s bájosan megköszönte a vele szemben tanúsított kegyelmet.

Ezért Isten, a király és a leány dicséretére énekelni kezdtek, majd mind lementek a színpadról.

C.R.C. alkémiai menyegzője

14 Színdarab a napházban (I)

Részletesen megbeszéltük, hogy a tanulóság haladása folyamán bizonyos pillanatban miért jelenik meg a tanuló chakrarendszerében már mindenütt hatásos szellem közvetlenül a szívszentélyben, hogy az abban fejlődő lelket ellássa a nagy, szent folyamatnak, a tulajdonképpeni menyegző ünnepének teljes ismeretével, amelynek most meg kell kezdődnie.

A színjáték a lélek oktatását ábrázolja. Jelképesen a folyamat minden részletét eljátsszák, amelyet a léleknek meg kell tanulnia. A tobozmirigy termeiben tett látogatásunkkor megismert királyi társaság teljes létszámmal megjelenik a szívszentély nagy házában. Az érdekelt jelölteket a gyülekezet jobboldalára, a leányokat pedig a balra ültetik. Ezzel az elhelyezéssel a figyelmet - talán fölöslegesen - mégegyszer a tényre terelik, hogy a jelöltet, amikor újszülött lelkét oktatják, a lélek céljával és bölcsességteli útjával nagyon pozitív viszonyba helyezik.

Elkezdődik tehát az elgondolkoztató színdarab első felvonása. Nézzük meg mi is, s próbáljunk belőle megérteni valamit.

Első felvonás.

Ahogyan Mózest találta fonott kosárban a Nílus habjain egy királylány, úgy találnak ebben a színdarabban is szép gyermeket, egy leányt ládában a víz hullámain, s öreg királyhoz viszik. A gyermek egy királyi család egyetlen sarja, aki megmenekült a mórok királya által rendezett öldökléstől. Az öreg király ezt a lányt már régebben is a fiával akarta összeházasítani, ha eljön az ideje, s most a leány, nemzetsége utolsó tagjaként, eljutott a királyhoz. Ahogyan pedig Mózest is Egyiptom királyi udvaránál nevelték, úgy ezt a királyi gyermeket is magához veszi a fejedelem. Kiadja a megbízást, hogy a gyermeket szeretettel neveljék fel és a bűnös mórkirály ellen vegyék fel a harcot.

Megértjük a dolgot.

Emberi élethullám fejlődik ki, amelyben az egész istentervnek kifejezésre kell jutnia, tehát az élethullám minden lénye pap-királyságra, isten-emberi állapotra hivatott és választatott ki!

Tudjuk, hogy ennek az élethullámnak nagy részét lefelé vezető útján megtámadták, vagy sötét árulás formájában önmagát károsította.

Tudjuk, hogy a testi ember, az én-ember fölényének rögeszméje az egész rendszert károsította, elrontotta, és a lelket elszigetelte, mely tulajdonképpen a test és a szellem közötti közvetítőnek rendeltetett, s emiatt az elpusztíthatatlan lélekmag, egyedül és elhagyatottan hányódik az élet óceánjának örvénylő hullámain.

Míg egyszer ki nem alakul a lélekkel rokon szellem elhatározása, hogy ezt a lélekmagot megvédje, regenerálja, megnevelje, és rendeltetésének visszaadja.

Az olvasó ismeri az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának alapelvét, hogy az ősatomot, a monádikus magsugárzást, a rózsabimbót újra növekedésre és virulásra kell késztetni, s uralkodónak állítani a kereszt, a testi ember szívébe. A Világosság Hármas Szövetségének ezt az alapelvét, ezt a célját a léleknek teljesen tudatosan kell egész tevékenysége alapjává tennie. Ami ettől eltér, ami ezt akadályozza, azt el kell utasítani és ki kell térni előle. Az igazi tanuló ebben a tekintetben is Pál álláspontjára helyezkedik, aki tiszta hermészi értelemben kijelentette, „elhatároztam, hogy csakis Jézus Krisztust vallom, a keresztre feszítettet”.

Vagyis a szellemmel összekötött lelket, mint uralkodót, egy transzfigurált személyiség középpontjában.

Az első és második felvonás közjátékaként az oroszlán és a griff harcát látjuk, s ez a harc reménnyel tölt el minket! Mert a griff a klasszikus szárnyas sárkány, a még meg nem tisztult kígyótűz, mely állandóan a lélek életét fenyegeti. Az oroszlán pedig az isteni szereteterő jelképe, mely a harcban mindig győz.

Második felvonás.

A második felvonásban újra a fekete, megsemmisítő, lelket fenyegető erőt látjuk fellépni. A mór felfedezi, hogy a királyi család egyik tagja megmenekült előle, s cselt eszel ki; a lányt így valóban újra hatalmába keríti. Amikor azonban a megölését parancsolja meg, a saját szolgái becsapják.

Ez a második lecke, amelyet minden megújuló léleknek naponta szem előtt kell tartania.

Ha a lélek megmozdul, egyetlen céljára irányul, s ezzel a személyiségre azt a befolyást gyakorolja, amit Hermész lelki fénynek nevez, akkor elkerülhetetlenül felhívja az ellenfél, a vádoló erejét is. Mert a tobozmirigyközpontba nem csak a szellem újraélesztő ereje áramlik be, hanem a dialektikus kundalínierő is, a közönséges természet ereje, amelyet a tobozmirigyközpontban a mór, a régi akarat ábrázol. A Pistis Sophia ezt nevezi Authádésznek, az oroszlánfejű erőnek. Ez az erő behatol a kígyótűzbe, s feléleszti a plexus sacralist, az egész karmikus múlt székhelyét. Ezt az önmagában lévő negatív befolyást egyetlen tanuló sem kerülheti el. A lélek így állandóan veszélyben forog, mert mindenféle áruló befolyás veszi körül.

Ennek a megértéséhez arra kell gondolnunk, hogy az élő lélek fejlődésének útján, amikor a testi embert befolyásolja, mindig felmerülnek régi vélemények, viselkedések és szokások is, melyek a lélek világosságában tarthatatlanoknak bizonyulnak, s amelyeket abba kell hagyni. Ezeknek a régi szokásoknak azonban a rendszerben megvannak az asztrál és éteri nyomai, amikor pedig már nem tápláljuk őket a viselkedésünkkel, éhezni kezdenek. Ekkor ezek az asztrál elvek a dialektikus kígyót, a természetes kundalínierőt cselekvésre serkentik. Ezért mondják a második felvonásban, hogy a mórnak végül olyan emberek segítenek, akiket az éhínség hajtott oda.

Így fejlődnek ki a lélekben szüntelenül feszültségek, s mindig fennáll annak a veszélye is, hogy ezeknek áldozatul esik.

De csodás módon a mórt is becsapják, méghozzá a saját szolgái! Csodás módon, mondja az elbeszélés. Mert a mórnak kétféle szolgái vannak. Életterülete és hatóereje az ellentétek mezeje és ereje. Ha tehát a gonosz, a sötét ösztönöz tevékenységre, akkor a dialektika lényege miatt a jó is megmozdul. Mindannyian ismerjük a szüntelen váltakozás csalóka játékát: a jót, mely rosszra fordul, s a rosszat, amelyet a jó követ nyomon. Gondoljanak itt a világtörténelem sok hatalmas eseményére is, amikor nagy hatalommal, erővel és intelligenciával kivitelezett fejlődések feltartóztathatatlanul az ellenkezőjükre fordultak.

Ez az oka annak, hogy minden ellenfelet és vádolót, kicsit vagy nagyot, előbb-utóbb a saját szolgálói csapnak be. Ezért menekül meg a lélek is újra meg újra a merényletek elől.

Habár tehát a lelket újra meg újra megmentik, nem képes minden további nélkül kiszabadulni a fogságból és elszigeteltségből. Mert a lélek nem képes megnyilvánulni az ellentétek területén; és ezt részletezi a következő felvonás.

Harmadik felvonás.

Ebben nagy sereg vonul a mór ellen. A lányt megszabadítják, új ruhákkal látják el, és díszemelvényre ültetik. A fiatal lány megmentője ekkor beszédet mond, s közli, hogy a lányt sok más közül a királyfi feleségének választották. Ezt közli a tizenkét királyi követtel, a tizenkét pár agyideggel, amelyek a lélekre irányított kezdeményezést a tudatnak továbbítják. Ez a királyi eljegyzés azonban csak akkor valósulhat meg, ha a lány bizonyos elkerülhetetlen feltételek abszolút betöltésére kötelezi magát. Azt olvassuk a továbbiakban, hogy a fiatal lány a feltételek betöltését esküvel ígéri meg, s megköszöni a vele szemben tanúsított kegyelmet.

Ez a felvonás Isten, a király és a fiatal lány tiszteletére énekelt dicshimnusszal végződik.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,