Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - Catharose de Petri: Samballa Szerzete

I. A Góbi sivatag titkai (I)

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - Catharose de Petri: Samballa Szerzete


Helena Petrovna Blavatsky mondta egyszer, Csuang kínai bölcset idézve: „Az ember által ismert dolgok mennyisége eltörpül a számára ismeretlen dolgok tömege mellett”. Az emberi tudomány valóban szegényes ahhoz képest, amit tudnunk kellene. A kozmoszban és a mikrokozmoszban persze oly sok rejtély van, a Logosz oly végtelenül sok és kifürkészhetetlen jelenséget tár elénk, hogy senkinek sem tehetünk szemrehányást, ha az emberiség tudása ennyire elmarad az egyetemes valóság mögött.

A 139. zsoltár költőjének kijelentése tehát - „túlontúl csodálatos előttem e tudás...” - annak az őszinte vallomása, aki szembesül az isteni alkotással. Mégis tény, hogy az emberi tudás gyakran fejlődik az isteni megnyilvánulással teljesen ellenkező irányban. Ezért oly találó a kínai bölcs kijelentése.

Ennek a tényleges állapotnak komoly önvizsgálatra kellene késztetnie. Az egyetemes ismeretet a Logosz nem értelmetlenül és találomra szórja ki a világba, hanem minden isteni megnyilvánulásnak szükségszerű és abszolút ésszerű ősalapja van. Az elveszett ismeret tehát vádolja az emberiséget. Ennek időnként nagyon kellemetlen következményei vannak, és az emberiség számára megszégyenítő helyzeteket teremt.

Nagyon is érthető, hogy a Szellemi Iskola megkísérli az emberiségnek legalábbis egy részét visszavezetni ehhez a szükségszerű és abszolút ésszerű ősalaphoz, hogy végül valamelyest az isteni követelményekkel egyező hatás keletkezzen. Ezt a tanulmányt is ebben a megvilágításban kell látnunk.

Egyáltalán nem szándékszunk többé-kevésbé érdekfeszítő elbeszélgetést folytatni a Góbi sivatag titkairól. Inkább felvilágosítással szolgálunk az eljövendő eseményeket illetően, hogy azok senkit se találjanak készületlenül.

Legbensőségesebb kívánságunk, hogy velünk tanúskodjanak a boldog időről, melyben nem csak fellebbentik a fátylat a világ eddig ismeretlen, előlünk elrejtett részéről, hanem az eredeti természet sok csodás, korábban soha nem látott műve és teremtménye is megnyilvánul, s ezáltal beláthatjuk, hogy miért neveznek minket mikrokozmosznak, s hogy meddig terjedhetnek Istent és az eredeti természetet illető ismereteink. A társadalmi, politikai és gazdasági események kavargása miatt a tömeg véleménye szerint nagy időket élünk - ezek azonban csak kevés embernek jelentik egy kozmikus átalakulás lélegzetelállító, megdöbbentő előjátékát. Ezt a kozmikus átalakulást nem csak felülről lefelé valósítják meg, hanem alulról felfelé is.

Hogy az összefüggéseket megérthessük, valamelyest meg kell ismerkednünk a Góbi sivatag titkával. Az ezzel járó leleplezéseket ne tekintsük megszentségtelenítésnek, hanem a korszak gyümölcsének, és Fama Fraternitatisnak mindazok számára, akiknek van fülük a hallásra, és szemük a látásra.

Az Egyetemes Szerzet tevékenysége, amennyiben világunkért és lesüllyedt emberiségünkért fáradozik, a közép-ázsiai Góbi sivatag szívéből indul ki. Az utóbbi években megbeszélt összes többi fókuszban folytatott szellemi tevékenység kiindulópontja a világnak ebben a szellemi szívében van, a Góbi legmegközelíthetetlenebb területén, és a munkát is onnan vezetik. Ez vonatkozik az ausztráliai fókuszra, a nagy piramisra, az Atlasz hegység déli lejtőin lévő Herkules oszlopaira, a himalájai és más műhelyekre, például a Föld két sarkán lévőkre is.

A Góbi sivatag valójában nem homoksivatag, inkább száraz pusztaság. A mi fogalmaink szerint mérhetetlenül nagy, és megközelíthetetlenebb, mint például a Gran-Chaco Dél-Amerikában. Nagyon kevés utazó próbált behatolni a Góbi szívébe, mert magányosság és sötét rémület veszi körül. Erről a területről és titkairól alig akad irodalom, mivel a szellemi spekulánsok figyelme földkerekségünk ismertebb területeire irányul.

Ismeretes Marco Polonak egy műve, amelyet a XIII. században írt a börtönben. Kínába utazott a klasszikus tea-úton, mely részben a Góbin vezet át. Leírja a Góbi szélén élő népek páni félelmét és szent tiszteletét, amit e terület iránt éreznek. Ennek oka az ottani számos kísérteties jelenségben rejlik.

Ezek a kísérteties jelenségek a gnosztikusok számára könnyen megmagyarázhatók. A bolygói éterek a Góbiban annyira koncentráltak és áttetszőek, hogy az anyagi világ kémiai és éteri szférája csaknem észrevétlenül megy át egymásba. Így a tükörszféra tevékenysége közönséges szemmel is tökéletesen megfigyelhető. Ezek a jelenségek teszik a Góbit oly félelmetessé. Ez a mai napig is biztosította, hogy a Góbi az illetéktelenek számára ismeretlen maradt.

Pedig a Góbi a legrégibb egyetemes ismeretekben is mindig szerepelt. E terület szívét a dialektikus idők kezdete óta Isten Fiai Szent Országának nevezik. Amikor a Biblia és a beavatottak bolygónkkal kapcsolatban "Szentföldről" beszélnek, akkor határozottan nem arról a vidékről van szó, ahol zsidók és arabok leselkednek egymásra nyugat-európai fegyverekkel.

Minden metafizikai regeneráló impulzus a világnak ebből a szívéből indult és indul ki sugárszerűen az egész Földre, nyomait mindenütt hátrahagyva. A nagy piramis zseniális építménye, a manicheusok és albigensek bölcsessége és ereje, és a modern rózsakereszt rendeltetése mind ebből az egyedülálló forrásból magyarázható. Ebben a szent országban van a Siddhák rendjének, az Egyetemes Szerzetnek a székhelye.

A Góbi köré sok legenda szövődik, s e titokzatos történetek csaknem feledésbe merült történelmi események töredékein alapulnak. A régi bölcsesség azt meséli, hogy ahol most sós tavak és sivár pusztaságok terülnek el, ott jóval a lemúr kultúra előtt nagy beltenger volt. E tenger szívében, tizenkét szigeten, lakott az isteni faj „utolsó maradéka”. Ezek magasztosan szép szigetek voltak. Isteni lakóikat „Az akarat és jóga fiainak” vagy az „igazi Elohimnak” is nevezik, akik a természet minden titkát ismerik, és birtokában vannak a kimondhatatlan igének, mely nálunk feledésbe merült. Ismerik az eredeti természet titkait, s megőrizték ezeket a ránemesedők számára.

Ez a szigetbirodalom a Góbiban még mindig létezik, mint oázis. Mindenki ismeri, aki tudja a titkos jelszót, az igét, s csakis e jelszó ismerete teszi lehetővé a belépést. Ezzel a Góbi-oázissal lehetetlen közönséges módon kapcsolatot teremteni. Az egész területet gondosan védik az idegen behatolástól a szárazföldön is és a levegőben is. Csak hét titkos bejárata van, melyeket jelképesen Samballa hét földalatti folyosójának neveznek.

Az a megbízatásunk, hogy beszéljünk ezekről a dolgokról, s valamelyest felvilágosítsuk Önöket a nagy bölcsességről, amelyet az emberiség valaha birtokolt. Eljött a fátyol eltávolításának az ideje, de semmiképpen sem akarjuk ezeket a szent dolgokat néhány mondattal elintézni, hogy napjaink ideges feszültségében holnap már el is lehessen felejteni.

Régen megjósolták, hogy egykor minden rejtett dolog megnyilvánul; de sok hamis próféta megjelenésére is figyelmeztettek, s hogy ne higgyünk minden szellemnek, hanem vizsgáljuk meg őket, hogy valóban Istentől vannak-e. A Biblia figyelmeztet: „Erről ismeritek meg Isten szellemét: valamely szellem vallja, hogy Jézus Krisztus megjelent a testben, az Istentől való, és valamely szellem ezt nem vallja, nincsen Istentől”.

Amikor egy nagy világforduló közeledik, minden megnyilvánul, ami Istenben, az abszolútban rejlett, és az egész emberiséget szembesítik a Mozdulatlan Birodalom tökéletes, igazi életével. Ez a megnyilvánulás, ez a kibontakozás lényegében nem ítélet, hanem a feltámadásra, a megújulásra szóló felhívás, sürgető, határozott kéznyújtás a regenerálódáshoz. Ezt a megnyilvánulást ne értsük valami nyilvános bemutatónak sem. Inkább az Istennek szenteltek alig elviselhető szeretetáldozata ez miértünk, akik szükségben szenvedünk.

Ha meghozzák ezt az áldozatot, akkor ezt Isten szellemének csak úgy ismerik fel, ha megcáfolhatatlanul tanúskodhatnak Jézus Krisztus megtestesüléséről. Ezzel nem történelmi eseményekben való hitről van szó, nem arról, hogy 2000 évvel ezelőtt egy bizonyos Jézus megtestesült, hanem azt jelenti, hogy saját testünkben, saját lényünkben kell a Jézus-megvalósítást és a Krisztus-sugárzást tudományos biztonsággal megnyilvánítanunk teljes erőben, szépségben és valóságban.

Az utolsó idők megnyilvánulásai, melyek a nagy változást előzik meg, az embernek teljes mértékben bemutatják az eredeti emberiség igaz életét. Ezzel természetesen együtt jár minden metafizikai spekulálás leleplezése, mind az egyház és a teológia, mind pedig a filozófia területén, és kivétel nélkül mindenkit döntés elé állítanak. Ezért nincsen már messze az az idő, amikor megdöbbenve és tisztelettel, félelemmel és reszketéssel, dühösen vagy hálásan beszélnek majd Samballa hét útjáról.

A kozmikus forradalom nem csak egy interkozmikus lélegzési folyamatra és az ezzel elháríthatatlanul összefüggő földtani és légköri változásokra vonatkozik, hanem ugyanakkor erős kísérletet is tesznek az emberiség megmentésére. Az emberiség minden kozmikus forradalom után mélyebbre süllyedt a dialektika anyagában és rögeszméjében. Visszatekintve, véleményünk szerint a lemúr kultúra sokkal több lehetőséget nyújtott és sokkal dicsőbb volt az azt követő atlantiszi korszaknál. Ugyanezt mondhatjuk az atlantiszi korszakról is, ha a mi árja kultúránkkal hasonlítjuk össze. A lehetőségek a következő korszakban is sokkal korlátozottabbak lesznek az anyag és a fajtest egyre erősödő besűrűsödése és a szellemi hatósugár betokosodása miatt.

A mai emberiség ebben a tekintetben is a legkomolyabb válság előtt áll. A kényszerítő, rendkívüli fontosság miatt lesznek az eljövendő idők megnyilvánulásai sokkal nagyobbak és terjedelmesebbek, mint valaha. Ennek a megjelenésnek a lehető legtöbb ember újjászületéséhez kell alapul szolgálnia. Ezért szólal meg elsőként az Egyetemes Szerzet.

Újra meg kell ismernünk az elfelejtett és elveszített megszabadító szót. Amikor minden idők szentírása Istennek erről az Igéjéről beszél, ezen ne valami többé-kevésbé értékes vagy hamisított vagy teljesen eltorzított iratgyűjteményt értsünk, hanem elsősorban a megváltó, új életre keltő Igét, az utat, a módszert, a szent tudományt, mely a Mozdulatlan Birodalom egyetemes életének eléréséhez vezet.

A Góbi oázisában a kozmikusan, légkörileg és természettudományosan erre különösen felkészített területen nyilvánul meg az Egyetemes Szerzet, melyet a beavatottak „utolsó maradéknak” neveznek. Ha felütjük a Bibliát és más népek szent könyveit, akkor sok leplezett történetet találunk erről az „utolsó maradékról”. Régi fajok utolsó maradékait elvezették, miután a többiek mind elpusztultak. Ezekből a közleményekből mindig félremagyarázások adódtak, ha szó szerint vették őket.

Az „utolsó maradék” azoknak a misztikus jelölése, akik az eredeti élethez vezető ösvényen haladva kilépnek a közönséges, dialektikus emberiség menetéből. Akik az utolsó maradékhoz tartoznak, azokat új létterületre veszik fel, míg a többiek a dialektikus emberiség megszokott útját járják a megszokott körülményekkel a természetes rendeltetés szerint.

Adassék meg mindannyiuknak, hogy velünk együtt lemerülhessenek az egyetemes ismeret mélységébe, s a Bölcsesség Fiainak a rejtett szent országból való megnyilvánulása vezesse el Önöket az újjászületéshez!

Feltárják Önök előtt Samballa hét útját, csak menniük kell. A kimondhatatlan, most még elveszett Ige nyilvánuljon meg Önöknek mindörökkön örökké!




Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,