Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - Catharose de Petri: Samballa Szerzete

II. A Góbi sivatag titkai (II)

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - Catharose de Petri: Samballa Szerzete






A Góbi sivatag csodás oázisa, az Egyetemes Szerzet földi fókusza abszolút biztosan védve van minden behatolás ellen. A legmodernebb műszaki eszközök is kudarcot vallanának, ha megpróbálnánk közeledni ehhez az igazán szent földhöz. A természeti szellemek nagy serege védi ezt a területet, s a légköri állapotok olyanok, hogy a legrettenetesebb időjárás akadályozna meg mindenkit, aki meg akarná szentségteleníteni a Góbi szívét.

Aki közeledni akar a világnak ehhez a szívéhez, annak újra meg kell ismernie az elfelejtett igét, az Igét. Hogy elejét vegyük mindenféle fennálló vagy keletkező elködösítésnek, tájékoztatjuk Önöket az elfelejtett és elvesztett Igéről, amennyiben hivatottak vagyunk erre. Érthető, hogy erről a témáról nagyon komoly értekezéseket lehet folytatni. Ha az ember belemélyedne az elfelejtett Igéről hírt adó hiteles irodalomba, akkor rendkívül nagy tudásra tehetne szert; - de mi haszna lenne belőle?

A tudománynak valóban a filozófia a kulcsa, ha készek vagyunk az örök, egyetemes ajtóba illő kulccsá kovácsolni, és ha sikerül használnunk is. Ha nem sikerül, akkor a filozófia is csak nehezék. Ezért mondja a Biblia: „Boldogok a szellemben szegények”. Mily óriási előnyben vannak azok, akik elfogulatlanul, egy gyermek nyíltságával közelednek Isten rejtélyeihez! A Szellemi Iskolára adott reagálásuk gyakran figyelemre méltóan tiszta.

Bizonyára ismerik egy klasszikus bölcs kijelentését: „Aki tudást gyűjt, az szaporítja a fájdalmat”. Aki a tudást nem képes alkalmazni, az csaknem kibírhatatlan terhet cipel. Ahogyan a sokáig a Napba néző megvakul, úgy jár az is, aki értelmetlenül megtömi magát filozófiával. Érzékszervei elromlanak.

A rózsakereszt Iskoláját sokan nézték évekig valami filozófiai ismereteket gyarapító intézménynek. A rózsakereszt Iskolája azonban nagyon szegény és nagyon veszélyes lenne, ha nem lenne más és több. Az Iskola külső jelensége mögött az a testület rejlik, amellyel és amelyben az arra nemesedett tanuló megtanulhatja megkovácsolni az ajtót újra nyitó kulcsot.

Egyik szertartásunk azt mondja: „Biztosítjuk Önt arról, hogy kincseink, holott mérhetetlenül értékesek, oly egyszerűen vannak elrejtve, hogy az öntelt tudomány nyomozásának itt teljes mértékben kudarcot kell vallania”.

Holott sokan kerestek buzgón, a belső Iskolát, a műhelyt, ahol a szegletkő alapján dolgoznak, soha sem tudták megtalálni. A tevékenyeket gúnyolódással zavarták és gyanúsításokkal zaklatták, vagy közömbösséggel vették körül. Teletömték magukat az Iskola filozófiájának részleteivel, mivel azonban az előudvaron nem tudtak túljutni, elfordultak az Iskolától a megemésztetlen tudás tartós fájdalmával. A kulcsot nem lehet ellopni, sem megvásárolni, sem filozófia segítségével elkészíteni.

Ahhoz, hogy valaki az előudvarból bejuthasson a szentélybe, egészen más munka elvégzésére van szükség. A fent említett szertartás ezért legyen figyelmeztetés a tanulónak: „Építményünk, holott ezrek közeledtek hozzá, örökre érinthetetlen, és a gonosz világ számára rejtett marad”.

Minderre fel akartuk hívni a figyelmüket, mielőtt beszélni kezdünk az elfelejtett és elveszített Igéről. Aki közlésünket filozófiai felvilágosításnak veszi, az csak újabb malomkövet akaszt a nyakába. Aki viszont ki tudja érezni belőle a gyakorlati értelmet és az ön-szabadkőművességre, az önmagán szabadon építkezésre serkentő ösztönzést, az az új, belső hétkarú gyertyatartó világosságánál megtanulja a kulcs elkészítését. Ez a gyertyatartó vessen világosságot az ösvényükre és legyen lámpa a lábuk előtt!

A századok folyamán akadtak olyan ezoterikusok, akiknek véleménye szerint az elfelejtett és elveszített Ige egy mantram, mágikus képlet, melyet ritmikusan, bizonyos hangmagasságon kell a gége segítségével hanggá alakítani. Mások viszont, filozófiai korlátozással - tehát csak részben - az egyetlen Igét az élet megváltó Igéjének, a Mozdulatlan Birodalom egyetemes életéhez vezető módszernek és szent tudománynak tartják.

Meg kell azonban érteniük, hogy az elveszett Ige a módszer hátteréből, a Biblia és a filozófiai tudattágítás mögül száll fel. Az elveszett Ige egy létállapot. Az előudvar tanulója tapasztalhatja, hogyan oszolnak szét a felhők, megpillantja a szent földet szinte messziről, mint a hit hősei, akikről a zsidókhoz írt levél beszél - de még nem lépett be oda. Még nem tudja kimondani az Igét, mely szavakba tudná foglalni nagy örömét. Csak az Ige ösztönzése zúg körülötte, újra meg újra, mint a még meg nem született élet suttogása.

Szabad lesz hallaniuk valamit erről a születendő életről, mert a Góbi-Elohim e korszak utolsó napjaiban új megnyilvánulás világosságában akarják felismertetni az ösvényt, mely az előudvarból a szentélybe vezet.

Félreismerhetetlen tény, hogy az ezoterikus életterületen sorozatosan ismétlődnek az alapos csalódások. Sokan fordulnak el fáradtan és kétségbeesetten. Mindez azonban nem csökkenti az érdeklődést. Úgy van ez, mint a molyokkal a gyertyalángnál. A világosság kényszeríti őket, és végzetessé válik számukra.

Lehetséges, hogy az olvasó erősen érdeklődik a rózsakereszt iránt. Megjósoljuk, hogy ez az érdeklődés egy szép napon közömbösséggé válik, mihelyt azt hiszi, hogy csalódott, hogy félreismerték, becsapták, megfosztották az elvárásoktól. Mi az oka ennek? Az, hogy a külső Iskolát összetéveszti a belsővel. Az ember meglátja magát az előudvarban nyomorúságos rongyaiban. Mivel pedig a másikban mindenki csak a saját tükörképét látja, feszültségek keletkeznek, majd robbanás. Felismerik ebben a természet törvényét?

Képzeljük el, hogy száz tanuló van az előudvarban, aki magát alkalmatlannak tartja a szentélybe való belépésre. Mi történik? Kölcsönösen kiűzik egymást valamilyen módon. Az előudvar ezzel az önrombolással újra meg újra megtisztítja magát, s az Iskola vezetőségének csak nagyon ritkán kell egy kicsit segítenie ebben. Így kap helyet egy új csoport, amelyik aztán vagy belép a szentélybe, vagy szintén kitessékeli magát.

Ha Ön most teljesen új módon, minden régi indítéktól és mértéktől megszabadulva keresi a szentélyt, akkor van mit mondanunk Önnek.

A szentély a Góbi szívében fekszik, valahol Közép-Ázsiában, egy kopár pusztaság kellős közepén. Ahhoz azonban, hogy beléphessen, nem kell odautaznia. A Siddhák szent országa mindenhová ki tudja vetíteni magát - az Ön létkörzetébe is. E magasztos terület fivérei és nővérei jelenleg talán szétszóródva tartózkodnak az egész világon, de abszolút egyek, és tudják, hogy a „tizenkét szigeten” laknak, és semmi sem választja el őket egymástól.

Ha valaki utazgatni kezd ahhoz, hogy megtalálja az ösvényt, az igaz életet, északon, délen, keleten vagy nyugaton, az már elvétette. Van egy élet és egy életvalóság, amelyben idő és tér, távolságok és határok teljesen eltűnnek. A tanuló csak akkor tudja felmérni a mindenütt-jelenlét jelentőségét, ha újra elnyerte ezt az életet. Akkor lesz ő ÉN-VAGYOK! Akkor mindenütt van, minden szentélyben, és itt is van, mint prédikátor hangja a pusztában, aki figyelmeztet: „Egyengessétek az Úr útját”!

Mit jelent az Úr útjának egyengetése? Valamilyen társadalmi, politikai, gazdasági vagy vallásos munka elvégzését? Nem. Azt jelenti, hogy egyengetnie kell az „Önben lévő Isten” útját! Isten birodalma az Ön bensőjében van. Hallotta, hogy ezt kijelentette Minden Élet Ura. Minden rejtély nagyjai közölték ezt. Ha egyengeti mikrokozmikus birodalma urának útját, akkor egyszer látni fogja őt jönni a Jordán másik partján.

Számtalan embernek az a rettenetes butasága, klasszikus dőresége, hogy önmagának akarja egyengetni az utat. Mindent megtesz, hogy magát lássa jönni a Jordán másik oldaláról, mint feltámadottat, a Szent Szellem által megvilágosítottat! Így értik az ön-szabadkőművesség fogalmát!

Tanuljanak azonban a szent evangélium örök előmozdítójától: „Néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom!” - „Ő az, akinek saruszíja megoldására sem vagyok méltó.” - „Ő az, aki előttem volt.”

Ismerik ezt a beszédet? Bizonyára! A rózsakereszt évek óta így beszél. Néha azonban sajnálatos látni és hallani, hogyan törik a tanulók a szent nyelvet. Önöket újra meg akarják tanítani az elveszett és elfelejtett Ige kimondására, és újra tanúskodni akarnak Önök előtt a meg nem született életről. Újra meg akarják tanítani Önöket a kulcs elkészítésére!

Ide hallgassanak! A Góbi szívéhez csak egy út vezet. Figyeljenek fel erre: a góbi szó „magot”, a „világ szívét” jelenti, és hogy abban az országban az oroszlán fiai laknak. Ha be akarnak sorakozni ebbe a hadrendbe, akkor, mint Jánosnak, az előfutárnak, az én-feloszlatás útját kell bejárniuk, és így készíteniük az Úr útját.

Hogyan kell járni az énfeloszlatás útján? Megmondjuk. Le kell mondani a természet énjének minden képességéről. Az én minden bilincsét össze kell törniük. El kell csitítani az én minden dinamikáját, hatósugarát teljesen le kell csökkenteni, és az egész dialektikus tudatmagot a biológiai minimumra kell visszavezetni.

Ennek a feloszlatási folyamatnak az eredményét nevezi az egyetemes bölcsesség a „gyermekség” állapotának. Egy kisgyermeknek nincsenek problémái - egy kis lény, csupán biológiai tevékenységgel. Élhet, növekedhet, egészséges lehet, s eleget tehet a közönséges életműködések feltételeinek. A Szellemi Iskola tanulójának, aki egyengetni akarja az Úr útját, vissza kell vezetnie magát ebbe az állapotba. Olyanná kell válnia, mint a „gyermek”. Nem a hagyományosan vallásos ember butaságával, aki természeti állapotát egy boldog másvilágra való negatív várakozásban fecséreli el. Nem így kell bemennie a gyermekségbe, hanem Jánosi gyermekségre kell törekednie.

Az ilyen tanulóra mondja a zsoltár költője: „Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja bent a te gyermekeidet” - „Ahol nem az Úr építi a házat, ott hiába dolgoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őr. Hiába nektek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek, mert szerettének álmában ád eleget. Íme a gyermekség az Úr örököse, ez a gyümölcs valósítja meg a jutalmat.”

Az Újszövetségben azt olvassuk: „Kisdedek és csecsemők szájával dicsőítetted meg magadat.” - „És ahol gyermekekké váltatok, elküldte Isten a szívetekbe Fia szellemét”.

Itt arról a gnosztikus tudományos képletről van szó, amellyel a dialektikus ént folyamatszerűen vissza lehet vezetni egy biológiailag működő minimumra. Akkor megtörténik a nagy csoda. Akkor a mikrokozmikus rendszerben felkel a Másik, és az Úr eme Fia átveszi az egész mű vezetését.

Ez a másik létvalóság aztán lélekkel látja el a gyermekké vált dialektikus én minden képességét, és betölti annak egész, régi hatáskörét. Ő az újszülött király, az Én-Vagyok. A még itt élőt idegenné teszi, de olyan idegenné, akiben már nincsenek meg az én-ember rettentő feszültségei és szenvedései. Hát nem gyerekre hasonlít-e az olyan én-ember, aki a természetre nézve meghalt? Őt már nem tudja befolyásolni a tükörszféra, ahogyan a sátáni hatalmak is hiába közelednek egy gyermekhez, mert a gyermek ahhoz biológiailag túl tiszta. Az ilyen ember kettős lény: a János-ember, aki lemond, és a Jézus-ember, aki átveszi a vezetést. Újjászületett állapotában Krisztiánopolisz polgára lett; kivirult a világ igazi szívében, és beléphet a Góbi oázisába; a kulcs birtokosa, s a pokol nem vehet már erőt rajta.

Ez az elfelejtett és elveszített Ige. Ki lehet mondani és ki kell mondania - de nem Önnek, hanem a Másiknak, akinek Önben fel kell támadnia. Ennek a Másiknak, ennek az Úrnak kell építenie a házat; mert a természet építészei hiába dolgoznak rajta. Ha az Úr nem őrzi a várost, akkor az őr hiába virraszt. A természet szerinti fáradozás mind hiábavaló. Nem érdemes korán kelni és későn feküdni, s az aggodalom kenyerét enni. Az igaz út Ura mintegy csoda folytán születik. A Mária-csodából születik meg, a természet megfordításából.

Értsék meg a Szerzet üzenetét: „A gyermekség az Úr örököse; csakis ez hozza meg a jutalmat.”


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,